Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1949-09-22 / 11. szám

14. OLDAL VÁDIRAT... (Folytatás a 2. oldalról) ben Rajk provokációja kö­vetkeztében egy építőmun­­kássztrájkkal kapcsolatban SCO letartóztatás történt. Ezután Rajk egy időre el­tűnt : a rendőrség Csehszlo­vákiába küldte, hogy a ma­gyar kommunisták kü­lföldi kapcsolatait kémlelje ki. A spanyol polgárháború kitöré­se után Rajk a magyar tit­kosrendőrségtől azt a fela­datot kapta, hogy utazzon Spanyolországba, jelentse: a felszabadító háborúban , ki vesz részt a magyar kom­munisták közül, s egyben i­­gyekezzék a Rákosi-zászló­­aljban bomlasztó tevékeny­séget kifejteni. Rajk­e pro­vokációs és trockista műkö­dése Spanyolországban gya­nút keltett. Vizsgálat indult ellene, minden funkció vise­lésétől eltiltották, majd ki­zárták a Pártból. A spanyol szabadságharc veresége e­­lőtt Franciaországba szökött, ahol a saint-cyprieni, garsi, verneti internálótáborokban megismerkedett a külföldi kémszervezetek jugoszláv ügynökeivel, akik — mint Bebler, Koszta-Nagy, Goszn­­jak, Maszlarics, Mrazovics stb. — Rajkhoz hasonlóan Spanyolországban, vagy ké­sőbb az internálótáborokban folytatták provokációikat. E táborokba beépültek a francia, az amerikai kém­szervezetek és a J.Gestapo. Egy napon megjelent Rajk­­nál Noel H. Field, az »Office of Strategic Service« (OSS) nevű amerikai kémszervezet egyik svájci vezetője és kö­zölte vele, hogy feletteseinek külön utasítására haza kí­vánja segíteni. Vernetbe ér­kezett egy német küldöttség is, melynek vezetője, egy Gestapo-őrnagy, hivatta Raj­kot és közölte vele, hogy Ma­gyarországra küldi »munká­ra«. Rajk hazaérkezése után azonnal jelentkezett a poli­tikai rendőrségen régi főnö­kénél, Hain Péternél, Szála­si későbbi rendőrkapitányá­nál. Rajk erről így vall: »Elmondtam neki min­dent, amit Spanyolország­ban és Franciaországban megtudtam. Hain közölte velem, hogy a Gestapo-tiszt az ő kérésére segített raj­tam.« Hain utasítására Rajk, a­­kinek külföldi üzelmeit nem ismerték itthon, bekapcsolta a földalatti kommunista mozgalomba Gayer Imre provokátort. Gayer besúgása alapján elfogták és kivégez­ték Schönhertz Zoltánt, a Kommunista Párt titkárát, s meggyilkolták Rózsa Feren­cet. Rajkot, hogy le ne leple­e­ződjék, ugyancsak letartóz­tatták, de csak hathónapi fogházra ítélték. 1944 de­cemberében a nyilas katonai nyomozók, másokkal együtt, Rajkot is letartóztatták és 1945 márciusában Sopronkő­hidán katonai bíróság elé került. A tárgyalás ügyésze, dr. Jánosi Ferenc erről ezt vallja: »A tárgyalás során Rajk László védekezésképpen e­­lőadta, hogy a rendőrség­gel régóta kapcsolatban áll, melynek nem egy esetben, komoly szolgálatot teljesí­tett.­ A zárt tárgyaláson megje­­­lent és Rajk László érdeké­ben közbelépett bátyja, Rajk Endre nyilas államtit­kár. Rajkot felmentették, ü­­gyét áttették a polgári bíró­sághoz, mely később már Bajorországban szabadlábra helyezte Rajkot; négy vád­lott társát azonban kivégez­ték. Rajk László tehát a Hor­­thy-rendőrség és a Gestapo besúgója és provokátora volt; ezzel háborús és nép­ellenes bűntettet követett el. B) . 1945 május végén Rajk László visszatért Ma­gyarországra. Múltját sike­rült ellepleznie és megját­szotta a sokat üldözött, a spanyol harcokban meged­­zett kommunista szerepét. A Magyar Kommunista Párt nagy budapesti titkára, or­szággyűlési képviselő, bel­ügyminiszter, majd külügy­miniszter lett. Természete­sen folytatta régi tevékeny­ségét. Erre vonatkozóan val­lomásában beismeri: »Állandóan és rendszere­sen tájékoztattam az ame­rikai' ' hírszerzőket a bel­ügyminisztérium, majd ké­sőbb a külügyminisztérium minden kérdéséről.« Az amerikai kémkedés magyar­országon egyre m- Kapo a kund­ui selyemes ju­goszláv kémeit, Tito kuivot­­j cejt, tolta előtérbe. Aljasul­­ visszaélve azzal a testvén­­ rokonszenvvel, melyet a ma­gyar demo-krácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben táp­lált, Tito diplomáciai képvi­selői és egyéb hivatalos kül­döttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945 elején Magyarországra tették lábu­kat, a legarcátlanabb módon építették ki kémhálózatukat. Elsősorban Rajk Lászlót ál­lították szolgálatukba, aki­nek rendőrspicli- és kém­­múltját ismerték. Rajk kész­séggel adta Cirmil ezredes­nek, a jugoszláv katonai bi­zottság vezetőjének, Mrázo­vics jugoszláv követnek, Brankov követségi ügyvivő­nek és a hozzáforduló jugo­szláv kémek hosszú sorának­­ a legkülönbözőbb informáci­ókat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter, a magyar viszonyokról, a Szov­jet Hadseregről, a szovjet diplomáciai testületről, stb. megtudott, a jugoszláv ké­meknek adta át. Átadta pél­dául a Nagy Ferenc-féle ösz­­szeesküvés felderítése köz­ben a nyomozat aktáit a ju­goszláv kémeknek, akik ezt rögtön továbbították az a­­merikai követségre. Állam­titkárát, dr. Szebenyi Endrét utasította, hogy a jugoszláv kémek által követelt minden bizalmas adatot szolgáltas­son ki. A jugoszláv kémszol­gálat utasítására maga mel­lé vette mint belügyminisz­teri sajtófőnököt Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felde­rítésnél dolgozott, s aki köz­te és a jugoszláv követségen működő kémek között az összeköttetést megkönnyítet­te. Rajk László mint minisz­ter és az országgyűlés tagja, tehát közhivatalnok, hivata­li megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit sú­lyosan veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal,­­ami által kémkedés, hűtlen­ség bűntettét követte el. C) A jugoszláv kémek e­­lőtérbe nyomulása azzal füg­gött össze, hogy a felszaba­dult Jugoszláviában a Rajk­hoz hasonló amerikai ké­mek, provokátorok és troc­­kisták — akik közül a Ges­tapo 1941-ban, Rajkkal egy­­időben, csak a francia tá­borokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutot­tak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen kö­rének zömét és rendszeresen szorították vissza a jugosz­láv partizánok becsületes, a néphez hű elemeit. E sike­ren felbuzdulva­, az ameri­kai imperialisták nem ki­sebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a néni demokrá­cia országait Titóék segítsé­gével a maguk oldalára ál­lítsák. Rajk erről így vall: »Rankovics jugoszláv belügyminiszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egye­süljenek.­ E cél elérésére a jugosz­láv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes ere­jükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében aláren­delték neki dr. Szőnyi Ti­bort, aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dulles­­nek utasítására az ottani magyar trockista emigrán­sokból kémcsoportot szerve­zett. Ezt a kémcsoportot Ti­to svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944—45 telén amerikai ha­direpülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizott­ságot, Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasisz­ta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945 nya­ra óta beszervezett jugosz­láv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet: fokoza­tosan altábornagy, a határ­őrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyet­tese lett. E cinkostársak se­gítségével Rajk szélesen el­ágazó szervezetet hozott lét­re. Ahová csak lehetett, ma­gas állásokba juttatta az im­perialisták ügynökeit, főleg pedig trockistákat, provoká­torokat, kémeket. Így jutott a külügyminisztérium veze­tő állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a »CIC« amerikai kémszerve­zet ügynöke.Marschall Lász­lót, a francia »2-séme Bu­reau« kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyu­la és Mátyás László­­rendőr­ezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Ká­rolyt, Kovács Ferencet, Kál­­csics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csen­dőrökből, horthysta, tisztek­ből különleges belügyi ké­szültségi zászlóaljat szervez­zen.. . Pálffy ugyanakkor a hon­védséget rakta meg fasisz­ta, horthysta tisztekkel, Sző­nyi pedig az államappará­tusban, a gazdasági poszto­kon és a Kommunista Párt­ban igyekezett ügynökeit el­helyezni. A népi demokrá­cia híveit, különösen a mun­kásokat és parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorították a rendőrségből, a hadseregből, az államap­parátusból , ugyanakkor ki­szabadították az internáló­táborokból az odakerült ké­meket és provokátorokat. Politikai téren is nagy ak­tivitást fejtettek ki. Rajk fe­lesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. A Népi Kollégiu­mok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a belügyminisztérium alapjai­ból bőven támogatta, kiter­jesztették befolyásukat a di­ákok, az ifjúság egy részé­re. Rajk, mint »tiszteletbeli építőmunkás«, az Építőmun­­kások Szakszervezetén ke­resztül megkísérelte befo­lyását a szakszervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke, stb. stb. .* A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a ma­gyar népi demokrácia bizal­mával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a po­litikai pártokba, gazdasági intézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szerveze­tük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára tá­­­­maszkodva 1947 őszén már­­ irányt vettek a magyar né­­­­pi demokrácia megdöntésé­re. Brankov Lázár, a jugo­szláv követség volt ügyvivő­je erről a következőket vall­ja: »Kémhálózatunk lassan­ként átfogta az államappa­rátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrsé­get. Ugyanaz­ a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, vala­mint számos társadalmi és politikai szervezet vezető­ségébe. Az államapparátus­ban, valamint a hadsereg­ben lévő kémhálózat segít­ségével a jugoszláv kor­mány Magyarország terü­letén nagyarányú kémtevé­kenységet folytatott a ma­gyar kormány ellen. Ez tet­te lehetővé, hogy Ranko­vics jugoszláv belügymi­niszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket te­hetett a kémhálózaton ke­resztül a magyar kormány megdöntésére, Magyaror­szág államrendjének meg­változtatására.« E terv végrehajtásának e­­lőkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a lá­togatás — mely sokban ha­sonlított egy hódító bevonu­lásához Budapestre — a ju­goszláv vezetők gondosan e­­lők­észített tervei szerint tör­tént és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Raj­kék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíte­ni s a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapesti látogatásáról visz­­szatérve Tito Kelebián, a ju­goszláv határ közelében va­­­dászat ürügye alatt egy na­pot tartózkodott. Vonatján utazott Rajk belügyminisz­ter is, aki már előzően ismé­telten tárgyalt Titoval és a jugoszláv vezetőkkel. Kele­­bia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügy­miniszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolá­sával r­észletesen közölte vele a tennivalókat. »A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szom­széd államok kormányai­nak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokoza­tosan Jugoszlávia köré tö­­mörítsék a népi demokra­tikus országokat.« Ennek előkészítését szol­gálta az u.n. Balkáni Szak­­szervezeti Szövetség, a Bal­káni Sportszövetség, a Bal­káni Kfismunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb. melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rimkovics utasította Rajkot, hogy »Orientálódjék a nacio­nalista, soviniszta elemek­re a hadseregben, a rend­őrségen, az államappará­tusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.­ Rankovics közölte Tito u­­tasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy lik­vidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenle­gi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyaror­szág vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbí­zatást vállalta és fokozta te­vékenységét. 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugo­­szláv-amerikai tervek kezde­nek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájé­koztató Iroda leleplezni kér­szül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folya­matosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határo­zatának nyilvánosságrahoza­­tala leleplezte és meg is hiú­sította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidol­gozására Rajknak titkos ta­lálkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a tit­kos találkozás 1948 október elején Klein Antal horthys­ta földbirtokos Paks mellet­ti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegáli­san átjött a határon és ta­lálkozott Rajkkal, akit Mrá­zovics budapesti jugoszláv követ és szeretője Tarisz­­nyás Gyrögyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tartott. (Folytatása következik) KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1949 SZEPTEMBER 22. CSÜTÖRTÖK

Next