Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1949-09-22 / 11. szám
14. OLDAL VÁDIRAT... (Folytatás a 2. oldalról) ben Rajk provokációja következtében egy építőmunkássztrájkkal kapcsolatban SCO letartóztatás történt. Ezután Rajk egy időre eltűnt : a rendőrség Csehszlovákiába küldte, hogy a magyar kommunisták külföldi kapcsolatait kémlelje ki. A spanyol polgárháború kitörése után Rajk a magyar titkosrendőrségtől azt a feladatot kapta, hogy utazzon Spanyolországba, jelentse: a felszabadító háborúban , ki vesz részt a magyar kommunisták közül, s egyben igyekezzék a Rákosi-zászlóaljban bomlasztó tevékenységet kifejteni. Rajke provokációs és trockista működése Spanyolországban gyanút keltett. Vizsgálat indult ellene, minden funkció viselésétől eltiltották, majd kizárták a Pártból. A spanyol szabadságharc veresége előtt Franciaországba szökött, ahol a saint-cyprieni, garsi, verneti internálótáborokban megismerkedett a külföldi kémszervezetek jugoszláv ügynökeivel, akik — mint Bebler, Koszta-Nagy, Gosznjak, Maszlarics, Mrazovics stb. — Rajkhoz hasonlóan Spanyolországban, vagy később az internálótáborokban folytatták provokációikat. E táborokba beépültek a francia, az amerikai kémszervezetek és a J.Gestapo. Egy napon megjelent Rajknál Noel H. Field, az »Office of Strategic Service« (OSS) nevű amerikai kémszervezet egyik svájci vezetője és közölte vele, hogy feletteseinek külön utasítására haza kívánja segíteni. Vernetbe érkezett egy német küldöttség is, melynek vezetője, egy Gestapo-őrnagy, hivatta Rajkot és közölte vele, hogy Magyarországra küldi »munkára«. Rajk hazaérkezése után azonnal jelentkezett a politikai rendőrségen régi főnökénél, Hain Péternél, Szálasi későbbi rendőrkapitányánál. Rajk erről így vall: »Elmondtam neki mindent, amit Spanyolországban és Franciaországban megtudtam. Hain közölte velem, hogy a Gestapo-tiszt az ő kérésére segített rajtam.« Hain utasítására Rajk, akinek külföldi üzelmeit nem ismerték itthon, bekapcsolta a földalatti kommunista mozgalomba Gayer Imre provokátort. Gayer besúgása alapján elfogták és kivégezték Schönhertz Zoltánt, a Kommunista Párt titkárát, s meggyilkolták Rózsa Ferencet. Rajkot, hogy le ne lepleeződjék, ugyancsak letartóztatták, de csak hathónapi fogházra ítélték. 1944 decemberében a nyilas katonai nyomozók, másokkal együtt, Rajkot is letartóztatták és 1945 márciusában Sopronkőhidán katonai bíróság elé került. A tárgyalás ügyésze, dr. Jánosi Ferenc erről ezt vallja: »A tárgyalás során Rajk László védekezésképpen előadta, hogy a rendőrséggel régóta kapcsolatban áll, melynek nem egy esetben, komoly szolgálatot teljesített. A zárt tárgyaláson megjelent és Rajk László érdekében közbelépett bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár. Rajkot felmentették, ügyét áttették a polgári bírósághoz, mely később már Bajorországban szabadlábra helyezte Rajkot; négy vádlott társát azonban kivégezték. Rajk László tehát a Horthy-rendőrség és a Gestapo besúgója és provokátora volt; ezzel háborús és népellenes bűntettet követett el. B) . 1945 május végén Rajk László visszatért Magyarországra. Múltját sikerült ellepleznie és megjátszotta a sokat üldözött, a spanyol harcokban megedzett kommunista szerepét. A Magyar Kommunista Párt nagy budapesti titkára, országgyűlési képviselő, belügyminiszter, majd külügyminiszter lett. Természetesen folytatta régi tevékenységét. Erre vonatkozóan vallomásában beismeri: »Állandóan és rendszeresen tájékoztattam az amerikai' ' hírszerzőket a belügyminisztérium, majd később a külügyminisztérium minden kérdéséről.« Az amerikai kémkedés magyarországon egyre m- Kapo a kundui selyemes jugoszláv kémeit, Tito kuivotj cejt, tolta előtérbe. Aljasul visszaélve azzal a testvén rokonszenvvel, melyet a magyar demo-krácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben táplált, Tito diplomáciai képviselői és egyéb hivatalos küldöttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945 elején Magyarországra tették lábukat, a legarcátlanabb módon építették ki kémhálózatukat. Elsősorban Rajk Lászlót állították szolgálatukba, akinek rendőrspicli- és kémmúltját ismerték. Rajk készséggel adta Cirmil ezredesnek, a jugoszláv katonai bizottság vezetőjének, Mrázovics jugoszláv követnek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzáforduló jugoszláv kémek hosszú sorának a legkülönbözőbb információkat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter, a magyar viszonyokról, a Szovjet Hadseregről, a szovjet diplomáciai testületről, stb. megtudott, a jugoszláv kémeknek adta át. Átadta például a Nagy Ferenc-féle öszszeesküvés felderítése közben a nyomozat aktáit a jugoszláv kémeknek, akik ezt rögtön továbbították az amerikai követségre. Államtitkárát, dr. Szebenyi Endrét utasította, hogy a jugoszláv kémek által követelt minden bizalmas adatot szolgáltasson ki. A jugoszláv kémszolgálat utasítására maga mellé vette mint belügyminiszteri sajtófőnököt Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen működő kémek között az összeköttetést megkönnyítette. Rajk László mint miniszter és az országgyűlés tagja, tehát közhivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal,ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét követte el. C) A jugoszláv kémek előtérbe nyomulása azzal függött össze, hogy a felszabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ban, Rajkkal egyidőben, csak a francia táborokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutottak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen körének zömét és rendszeresen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a néphez hű elemeit. E sikeren felbuzdulva, az amerikai imperialisták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a néni demokrácia országait Titóék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajk erről így vall: »Rankovics jugoszláv belügyminiszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek. E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügynökei segítségével Dulles 1944—45 telén amerikai hadirepülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot, Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet: fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahová csak lehetett, magas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit, főleg pedig trockistákat, provokátorokat, kémeket. Így jutott a külügyminisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából hazaküldött kéme, Major Frigyes, a »CIC« amerikai kémszervezet ügynöke.Marschall Lászlót, a francia »2-séme Bureau« kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyula és Mátyás Lászlórendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csendőrökből, horthysta, tisztekből különleges belügyi készültségi zászlóaljat szervezzen.. . Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, különösen a munkásokat és parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorították a rendőrségből, a hadseregből, az államapparátusból , ugyanakkor kiszabadították az internálótáborokból az odakerült kémeket és provokátorokat. Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének főtitkára. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk, a belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatta, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint »tiszteletbeli építőmunkás«, az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkísérelte befolyását a szakszervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke, stb. stb. .* A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demokrácia bizalmával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági intézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdöntésére. Brankov Lázár, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: »Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamennyi ágát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyarország államrendjének megváltoztatására.« E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni s a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapesti látogatásáról viszszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonatján utazott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titoval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. »A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörítsék a népi demokratikus országokat.« Ennek előkészítését szolgálta az u.n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Kfismunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb. melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rimkovics utasította Rajkot, hogy »Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun. Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta tevékenységét. 1948 március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv-amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni kérszül Titóék árulását. Erről a készülődésről Rajk folyamatosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságrahozatala leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokának, Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ és szeretője Tarisznyás Gyrögyi, paksi tanítónő kalauzoltak a találkozás színhelyére. A megbeszélés, mely egy csőszházban folyt le, két és félóráig tartott. (Folytatása következik) KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1949 SZEPTEMBER 22. CSÜTÖRTÖK