Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1949-09-29 / 12. szám

16. OLDAL A PATKÁNYFOGÓBAN A R­AJK-PER roppant magyar jelentősége mellett, két­ségtelenül nagy világjelentősége is van annak ,*azért szű­külnek “tiltakozva” Titóék, és talán az egész megszorult kapitalista helyzettel együtt ennek is része volt abban, h hogy*Trumanék éppen most fújták meg a riadót a szöv­et atombomba létezésének hivatalos elismerésével. Erre még majd visszatérünk. Most itt­ hozzuk tanulságul a salk­banditák ítélet előtti állapotát, amint azt a buda­pesti Szabad Nép szept. 23-i, pénteki száma jellemezte­ .­­ • “Ilova tűnt­ek­ a pallérozott mondatok, az ördögi ter­veknek felháborító nyugalommal való sorolása? Most már csak arra gondolnak: valamiképpen megmenteni hitvány életüket. “Mélységes megbánás, meghajlás a nép színe előtt, kegyelem”— ez maradt bennük, mikor az utolsó szó jogán a bírói­ emelvények elé lépnek. Mondókájuk végén sarkon fordulnak, bandukolnak vissza a helyükre, a fogházőrök közé. Hat-nyolc méternyi út ez mindössze, de számukra végtelen hosszúnak tűnhet. Mert most néznének szemtől-szembe azoknak a képvise­lőivel, akiket elárultak. A széksorokban csak két-három­­száz ember van, de kilencmilliót képviselnek itt: az egész magyar népet. Egyetlen vádlott sem mer a hallgatóság szemébe néz­ni. Rajk, Szőnyi sápadtan, föld­reszegetett tekintettel bo­torkálnak vissza. P­álffy sír. Ugyan inién nem hatódott meg Tito “hős hadügyminisztere”, amikor a felszaba­dult milliók életére tört? Mikor ennek az annyi rémséget átélt népnek szánt szörnyű sorsot, vérfürdőt, szolgaságot, gyarmati elnyomást? Maga vallotta a tárgyaláson: tudta, hogy nincsenek langyos középutak — vagy-vagy, szocia­lizmus vagy fasizmus. A fasizmust szolgálta, irgalmatlan gyilkos rendszert akart és most irgalmat kér sírra. Ha fel merne nézni, láthatná azokat, akiknek nemrégiben még parancsnoka volt, akiket m­ég május elsején is úgy üdvö­zölt a díszszemlén, hogy: “jó reggelt, bajtársak!”, hogy aztán a dísztribün mögött megbeszélje Rajkkal: hamaro­san halomra gyilkolják majd őket. Mert ezek az új törzs­tisztek, Kossuth-akdémisták, a magyar nép igaz fiai sza­badságunkra, népköztársaságunkra a szívükből esküdtek fel és az életüket is odaadnák a hazáért, ha kell. Találat-­s tál nézik a könnyező hazaárulót : kínos látvány az ilyen. Rajk is, Brankov is megbízóit vádolja, Titót, Ranko­­vicsot Brankov “becsületes embernek” nevezi magát: nagy a felhördülés. A munka hőseit, munkásokat, parasz­tokat, értelmiségieket, katonákat sértette meg ez a saját népe, hazánk ellen törő imperialista ügynök, amikor szá­jára vette ezt a szót. Ognyenovics már nem is nyúl ilyen eszközhöz: egyszerűen megmondja, hogy anyagi körülmé­nyei miatt kémkedett. Pénzt kapott az árulásért. Ez vilá­gosabb beszéd.­­ Szalai, Justus, Horthy rendőrségének gátlást nem is­merő, elvetemült besúgói őszinte megbánásukra hivatkoz­nal". Húszévi folyamatos árulás, trockizmus, vagy a G4 sátoraljaújhelyi vértanú árnyékában felháborító ezt hall­gatni. Mindketten kérik: a puszta életüket hagyja meg a bíróság, hogy jóvátehessék vétkeiket. Jóvátenni? Hogy gondolják? Egy népet, a nép nagy pártját árulták egész é­letükben, mit tehetnének várjon, hogy ezt helyrehozzák? A vádlottak beszéltek a törvényadta utolsó szó jo­gin. Nem volt, de nem is lehetett érdemleges mondani­valójuk. Szombaton — a bíróságé a szó!” KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1949 SZEPTEMBER 29. CSÜTÖRTÖK Rajk, Szőnyi, Szálai kötelet kapnak . .. (Folytatás az 1. oldalról) beismerték, amerikaiakkal­­ és jugoszlávokkal együttdol-­­gozva meg akarták dönteni­­ Magyarországon a népural-­­­mat és az imperialisták él­­j csapatának szegődött Tito-­ klikk alá akarták az orszá­got juttatni. A 37­ éves Brankov Lázárt, a budapesti jugoszláv követ­ség volt tanácsosát, és a 44­ éves Justus Pál volt képvise­lőt és a Magyar Rádió volt alelnökét életfogytiglani börtönre ítélték. Kilenc évi börtön­t kapott Ognyenovics Milán magyar polgárságú jugoszláv kém. Pálffy György volt altá­bornagyot és Korondy Béla volt ezredest, noha a váda­kat éppen úgy beismerték, mint a többiek, a népbíróság hadbíróság elé utalta. Jankó elnök Rajkót, Sző­­nyit, Szálait és Justust a népbíróság nevében külön is mint gyalázatos tettek elkö­vetőit bélyegezte meg, mivel a kommunisták pártját, a Magyar Dolgozók Pártját használták fel takaróul. »Ezek behatoltak a mun­kásmozgalomba«, mondta az elnök.­ »Állami titkokat ad­tak át amerikai, jugoszláv és francia ügynököknek, a­­kik mint diplomaták szere­peltek. Szövetségesei voltak a fasiszta Tito-klikknek, mely az imperializmus él­csapata.­ (Rajk és Justus az MDP központi vezetőségéhez tar­tozott. Szőnyi az MDP központi káderosztályának vezetője, Szalai pedig az ő­­helyettese volt.) Az elitéltek mindegyike nevében fellebbezést nyúj­tottak be a saját maguk vá­lasztotta ügyvédjeik, noha Rajk kijelentette: »Az íté­letet igazságosnak tartom.« A tárgyalás több mint egy hétig tartott. A vádlottak részletességgel bevallották bűneiket az 5-tagú népbíró­­ságnak. A tárgyaláson több­száz főnyi érdeklődőn kívül minden jelentős külföldi hírügynökségnek és külkép­viseletnek a megfigyelői is jelen voltak. A népbíróság különtaná­csa előtt a vádlottak után, a következő tanúk vallottak: A US­DAPaS ! I népbíróság különtanácsa (balról jobbra): Barcs Sándor újságíró, or­szággyűlési képviselő; Cseh József mezőgazdasági munkás, országgyűlési képviselő; Dr. Jankó Péter elnöklő bíró, a népbiróság elnöke; Simon Lajos bérmunkás, volt buda­pesti polgármesterhelyettes; Konta Gyuláné gyárimunkás. (Hungarian Bulletin Photo Service) . A BUDAPESTI népbíróság tanácselnöke, dr. Jankó Pé­ter, fényképet tartva Szőnyi Tibor negyedik vádlott elé, kérdezi: — Ki ez az ember? SZŐNYI: — Ez Noel H. Field (az amerikai O.S.S. kémszervezet egyik svájci vezetője). (Hungarian Bulletin Photo Service) Bokor Lajos dr., aki Rajk sógora, Horthyék nyugalma­zott rendőrkapitánya volt; Borszéki (azelőtt: Zdebor­szky) Oszkár, Horthyék nyu­galmazott rendőrnyomozó alezredese; dr Jánosi Fe­renc, volt Szálasi-hadbíró százados; Stolte István, a Horthy-rendőrség embere és az amerikai kémszolgálat megbízottja; Szebenyi End­re, Rajk volt belügyminisz­teri államtitkára; Cseresz­nyés Sándor, Rajk spanyol­­országi társa, angol és ju­goszláv kém, Rajk belügy­miniszteri sajtófőnöke; dr. Tarisznyás Györgyi tanárnő, a paksi Rajk-Rankovics ta­lálka­ egyik segítője és tanú­ja; Klein Antal, akinek a birtokán a Titó-vadászat és a találka történt; Németh Dezső, Pálffy volt határ­­őr­ségi vezérkari főnöke; Rex József szökött partizán, a belgrádi magyar követség volt kémkedő másodtitkára, a Magyar-Jugoszláv Társa­ság volt titkára; Hegedűs József jugoszláv kém; Hri­­bar Ljubica jugoszláv kém; Boarov Zsivko volt jugosz­láv követségi tisztviselő; Földi István, a Szőnyi-cso­­port embere; dr. Kálmán András, a Szőnyi-kémcsoport tagja; Réti Miklós, bünteté­sét töltő volt Horthy-detek­­tívfelügyelő; Lindberg La­jos,a volt Horthy-tiszt; Ván­­dori Györgyi nyelvtanárnő, Justus trockisdta csoportjá­­nak tagja; Fleischer László­­né, Justus Pál titkárnője; stb. Ezek és a többi tanuk na­gyobb része letartóztatásban van és nyilván rövidesen az ő tárgyalásukra kerül a sor. A tárgyalás menetét a Ma­gyar Rádió a helyszínről az egész ország területére to­vábbította. A népbíróság az ország minden részéből özö­nével kapta a dolgozók kü­lönböző szervezeteitől és csoportjaitól az olyan irányú követeléseket, hogy ítélje halálra a vádlottakat. ÍTÉLET ÍRTA: KÓNYA LAJOS Csizmád sarka csikorogjon,­­ víz fakadjon taposó talpad nyomán, tüzet fogjon indulatodtól a folyó! Tipord, pusztuljon a pondró —­féreg minden áruló! .. . • Mennyi ékes híd-szivárvány, mennyi gyönyörű remény ível jövőnk felé! Sárgán hullámzó arany kenyér múltúnk kietlen lapályán,­­ üzemeink ég felé szálló füstje — és a Tervek hogy szülik meg emberi életfeltételeinket — Szép jövendő! Ki meri ellened tenni a fegyvert? Ne legyen irgalom neki! Vörösnek álcázta magát — barna s zöld volt legbelül, emb­ernek hazudta magát — bestia volt, el nem ült, csattogtatta hegyes fogát — tipord szét kegyetlenül! Dicséret nekik, kik éber szemmel figyelték a gazt, meglátták a kész kezében s kicsavarták. Több tavaszt ne érjen, akit e népen keresett, eladva azt! Nem lesz a töke ur mirajtunk, széttörjük gonosz hadát! Reszkessenek, rengjen alattuk a föld is, zúgjon a vád! A népitélet sújtson rajtuk végig é­s éljen a Párt!

Next