Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)
1949-11-10 / 18. szám
1949 NOVEMBER 10, CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS NOVEMBER 20-RA TELJES szépségében pompázik a Lánchíd TEEGRÁZÓ filmet pergettek le 1945 őszén az ^■“■európai és tengerentúli világvárosok hatalmas filmszínházaiban. A képek az ördögi náci pusztításról, a magyar háborús veszteségről tájékoztatták a nagyvilágot. Az örvénysírba zuhant Lánchíd romképei nagyon megdöbbentették a nézőket. A filmbemutató után úgy vélekedtek a nagy külföldi lapok, hogy ezt a hidat a magyar nép a maga önerejéből soha nem építi újjá. Ezzel együtt még sok más feladattal sem tudnak majd megbirkózni, — mondták ők! Sime! A hároméves terv eredményeként a Lánchíd ma már büszkén íveli át a Duna vizét. A meleg koraőszi napfény szinte végigcsókolja minden porcikáját, darabkáját, az egyes láncokat, az íveket. S ahogy ezt a képet nézzük, mélységes örömmel mondogatjuk: Csodás kép! Boldog az a nép, amely mindezt így életre hívta a német pusztítások romhagyatékából, ilyen rövid idő alatt, ismételgetik immáron a külföldi vendégek is. A PESTI hídfőnél azonban még ott áll a portáldaru. Időnként vastömböket emel magasba. Csikorgását idén visszhangozzák a dunaparti paloták. A híd már áll, de az utolsó simításokat most végzik raja. — Minden a legnagyobb tervszerűséggel bonyolódik le, — mondja kísérőnk. — November 20-ig teljes szépségében bontakozik ki és pompázik hároméves tervünk eme nagy alkotása. A hídfő környékének rendezési munkálatai már folyamatban vannak. A feljáróknál is végzik az útburkolást. A parkosításra is hamarosan sor kerül. A 2-es villamos már az újonnan megépített pályán halad, az atjárón át. A főváros kertészeti munkásai a parkosítást végzik. November 20-ra csupa üde szint varázsolnak majd a parkba. A hídfő előtti térségről lassan indulunk a hídra. Elmondja Sáros Károly, az építés vezetője, hogy a híd vasszerkezete már teljesn elkészült. Csak a díszítőjellegű munkálatok vannak hátra. Jelenleg a kocsipálya betonzását végzik. Ez utóbbit még ezen a héten befejezik. Egy hét múlva tehát már át lehet haladni a kocsipályán. — Amint befejeződik a kocsipálya betonzása, azonnal a járdák betonzásához fogunk hozzá. És mintegy 10—12 napot vesz igénybe. Majd mikor megtörtént ez is s letelt a 14 napos betonkötési határidő, az aszfaltozáshoz látunk. Minden remény megvan ezek szerint arra, hogy október végére a Lánchídon a kocsipálya és a járda a forgalom zavartalan lebonyolításának megfelelően elkészüljön. — S ezenkívül milyen munkálatok vannak még hátra ? — Hamarosan megjelennek a posta dolgozói, hogy a hídon átszaladó kábeleket beszereljék e célra már elkészített »ágyakba«. Aztán az Elektromos Művek a világításhoz szükséges vezetékeket szerelik fel. — Itt már lámpaoszlopokat is látunk! — Igen, a régi formákat őrizték meg az új lámpaörvények is. Az volt a célunk, hogy mindenben a régi Lánchíddal azonos legyen az út. Növeltük azonban a fényeffektust, úgyhogy a kivilágított Lánchíd egy-két hónap múlva tündéri fényben pompázik. AZ ÁLLVÁNYOKON megyünk tovább. A mederpillér tetején kőfaragómesterek elhelyezik a Magyar Népköztársaság címerét, hogy hirdesse: a dolgozó nép saját erejéből, saját magának építette újjá azt, amit lerombolt a reakció. A mederpillér kapuzatában állunk. Itt is éppen a kocsipályát betonozzák. — Korábban két autóbusz nem fért el itt egymás mellett. Most a mederpillér kapuzatát csaknem másfél méterrel kibővítettük, úgyhogy a kocsipálya már itt is csaknem hét méter. Két autóbusz elfér most már tágasan egymás mellett itt is. A gyalogjáró 2 20 méter. Amíg a kocsipálya betonzását nézegettük, megérkezik a híd alá az Ady Endre-daru. Ha lehet gépeket osztályozni, akkor ezt a darut valóban »Élmunkás«-jelvénnye kell kitüntetni, mert a Kossuth-híd születésénél is ez bábáskodott. A Szabadság-hídnál ugyancsak hatalmas vastönköket karolt ki emelőkarjával. A Margit-hídnál sem fáradt el soha. Sőt Szegedre is elrándult egy kis hídépítő munkára. Most ráfonja lánckarját egy-egy cölöpre és "kiemeli azt a Duna vizéből. A cölöpállványok bontása gyors ütemben halad, halljuk a tájékoztatást. Két hét múlva már az utolsó cölöpcsoport is eltűnik. Az állványokon állva messze eltekinthet itt a szem. Végig a Dunán. Figyelmünket mégsem ez köti le, hanem az a kép, amely ott a pesti hídfőnél bontakozik ki. Röpgyűlést tartanak a dolgozók. Feléjük indulunk. Mire odaérünk, halljuk válaszukat is: »Felajánljuk!« Tudjuk, miről van szó. Arról, hogy a hídépítők is túljegyezték a tervkölcsön-előirányzatot. Szívesen tették. Boldogan, mert tudják, hogy ez a Lánchíd a maguk erejéből épül. De a maguk erejéből épül az ötéves tervben még mindaz, ami jólétüket szolgálja. Maguk építik az országot maguknak. (1949 október közepén) KOMMUNISTÁK IRTA ZELK ZOLTÁN Az ember dolgozni akar, vasat hajlít, falat emel, cipőt, ruhát varr, verset ir, gyógyít, tanít, erdőt nevel. Volt éveinek roncsain merengjen, kinek szive vén,— mi dolgozunk! nekünk húgunk, édes testvérünk, a remény! Mi békét, munkát akarunk, hogy rendbehozzuk birtokunk: a Földet, mindenik hasát, ez a mi dolgunk és jogunk. A mindenség homlokzatán napnál is fénylőkben ragyog Tervünk órája: méri a percet, évet, évszázadot! Titokzatos jövő? Dehogy! Nem vagy titok, jól ismerünk, nem rejtelemnek méhe szül, de munkánk, agyunk és kezünk! Vesszőnyi csak a fa, minek a kertész puha gödröt ás, de hallja már az ültető a születő lombsuhogást! Így ültetünk gyárat, kohót, világos, tiszta falvakat, zsibongó város, híd, vasút születik ha kezünk alatt, ősz van. Levél hull. Ág zörög. Az égen vadliba kiált. De mégis most ifjúkodik és ifjú marad a világ! 7. OLDAL A MAGYAR FALU villamosításának sikerei BUDAPEST — Szeptemberben 27 község kapott villanyáramot. Még ebben az évben újabb 157 község villamosítására kerül sor. Mindez nemcsak a dolgozó parasztok életét teszi könnyebbé, nemcsak a petróleumlámpát helyettesíti villanykörtével, hanem nagymértékben elősegíti a gépállomások és az állami gazdaságok fejlődését is. Az idén 37 gépállomást láttak el villanyárammal. Ez a szám december végéig megkétszereződik. Ugyancsak az év végéig 12 állami gazdaság is kap villanyáramot. Ezzel túlszárnyalják a hároméves terv előirányzatát. A SZOVJET „FEHÉR SZÉN“ Lenin elgondolása nyomán, a Szovjetunióban az elektromos energia soha nem látott bőségét teremtik meg LENIN ELVTÁRS a szovjet hatalom megszületése idején azt mondta: »a kommunizmus annyi, mint szovjet hatalom plusz az ország villamosítása.« S a szovjet emberek kezdettől fogva hatalmas iramban villamosítják országukat. A szovjethatalom harminc éve alatt, 1917-től 1947-ig a szovjet elektroállomások ereje megharmincszorozódott. Az USA-ban ugyanezen idő alatt csak öt és félszeresére emelkedett. Az elektromos energia termelése harminc év alatt a Szovjetunióban hatvanszorosára, az USA-ban csak kilencszeresére emelkedett. A szovjet technika magasabbrendű, mint a legfejlettebb kapitalista államoké. A moszkvai elektromos központ — amelyik nem tartozik a legnagyobbak közé — egy kilowattórára 16 százalékkal kevesebb fűtőanyagot használ el, mint a legnagyobb amerikai elektromos központ Tween Branishben. A FALVAKBAN járunk. Az ország villamosítása átalakítja az életet. Nemcsak a villanyfény gyullad ki, nemcsak a rádió szól és telefon berreg! Az egyik faluban új módon dolgoznak a melegházak. A villanyégők »meghosszabbítják« a napot s ezzel lehetővé teszik, hogy egész évben termeljenek főzelékféléket. Másutt a csirkefarmon ibolyántúli besugárzást kapnak télen a tyúkok és igy növekszik a tojáshozam. Sok gyümölcsöskertben villanyégő segítségével küzdenek a kártékony rovarok ellen: a fény odavonzza a rovarokat és így könnyű elpusztítani őket. Másutt az istállókban már elektromos szerkezet végzi az itatást is. Ez a készülék »kitalálja«, mikor akar inni az állat: ha a tehén az istállóba dugja az orrát, a gép automatikusan bekapcsolja a vízpumpát. Amint a tehén befejezte az ivást, a gép kikapcsol. Ezzel elérik azt, hogy a tehén akkor ihatik, amikor a szervezetének szüksége van rá és így 10 —15 százalékkal emelik a tejhozamot. Nem egy faluban a forró júliusi időkben ragyogó villanyfény mellett — éjjel végzik a cséplést: sokkal kellemesebb és termelékenyebb így a munka, mint a tikkasztó nappali órákban. Áram hajtja a kolhoz gépeit és 1948 nyarán megjelentek az első villanytraktorok. Minden ötéves (Folytatása a 19. oldalon) A SZOVJET villanyerőtermelés növekedése a háború utáni ötéves tervben: az 1945-ös termelést 100%-nak véve. Jobbra: az 1948-as IV.— VI. hónapit 100%-nak véve 1949-ben a IV.— VI. hónapi 117% emelkedést mutatott. A kép felső részén a szovjet technika büszkesége, a fasiszta rombolás után újjáépített dnyeperi vizierőmű, a Dnyeprogesz látható. 1990