Kanadai Magyar Munkás, 1949-1950 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1949-11-10 / 18. szám

1949 NOVEMBER 10, CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS NOVEMBER 20-RA TELJES szépségében pompázik a Lánchíd TE­EGRÁZÓ filmet pergettek le 1945 őszén az ^■“■európai és tengerentúli világvárosok hatal­mas filmszínházaiban. A képek az ördögi náci pusztításról, a magyar háborús veszteségről tá­jékoztatták a nagyvilágot. Az örvénysírba zu­hant Lánchíd romképei nagyon megdöbbentet­ték a nézőket. A filmbemutató után úgy véle­kedtek a nagy külföldi lapok, hogy ezt a hidat a magyar nép a maga önerejéből soha nem é­­píti újjá. Ezzel együtt még sok más feladattal sem tudnak majd megbirkózni, — mondták ők! S­ime! A hároméves terv eredményeként a Lánchíd ma már büszkén íveli át a Duna vizét. A meleg koraőszi napfény szinte végigcsókolja minden porcikáját, darabkáját, az egyes lán­cokat, az íveket. S ahogy ezt a képet nézzük, mélységes örömmel mondogatjuk: Csodás kép! Boldog az a nép, amely mindezt így életre hív­­ta a német pusztítások romhagyatékából, ilyen rövid idő a­latt,­­ ismételgetik immáron a kül­földi vendégek is. A PESTI hídfőnél azonban még ott áll a por­­tál­daru. Időnként vastömböket emel ma­gasba. Csikorgását idén visszhangozzák a du­­naparti paloták. A híd már áll, de az utolsó simításokat most végzik raja. — Minden a legnagyobb tervszerűséggel bo­nyolódik le, — mondja kísérőnk. — November 20-ig teljes szépségében bontakozik ki és pom­pázik hároméves tervünk eme nagy alkotása. A hídfő környékének rendezési munkálatai már folyamatban vannak. A feljáróknál is végzik az útburkolást. A parkosításra is hamarosan sor kerül. A 2-es villamos már az újonnan meg­épített pályán halad, az atjárón át. A főváros kertészeti munkásai a parkosítást végzik. November 20-ra csupa üde szint vará­zsolnak majd a parkba. A hídfő előtti térségről lassan indulunk a hídra. Elmondja Sáros Károly, az építés veze­tője, hogy a híd vasszerkezete már teljesn el­készült. Csak a díszítőjellegű munkálatok van­nak hátra. Jelenleg a kocsipálya betonzását végzik. Ez utóbbit még ezen a héten befejezik. Egy hét múlva tehát már át lehet haladni a ko­csipályán. — Amint befejeződik a kocsipálya betonzá­sa, azonnal a járdák betonzásához fogunk hoz­zá. És mintegy 10—12 napot vesz igénybe. Majd mikor megtörtént ez is s letelt a 14 na­pos betonkötési határidő, az aszfaltozáshoz lá­tunk. Minden remény megvan ezek szerint ar­ra, hogy október végére a Lánchídon a kocsi­pálya és a járda a forgalom zavartalan lebo­nyolításának megfelelően elkészüljön. — S ezenkívül milyen munkálatok vannak még hátra ? — Hamarosan megjelennek a posta dolgozói, hogy a hídon átszaladó kábeleket beszereljék e célra már elkészített »ágyakba«. Aztán az E­­lektromos Művek a világításhoz szükséges ve­zetékeket szerelik fel. — Itt már lámpaoszlopokat is látunk! — Igen, a régi formákat őrizték meg az új lámpaörvények is. Az volt a célunk, hogy min­denben a régi Lánchíddal azonos legyen az út. Növeltük azonban a fényeffektust, úgyhogy a kivilágított Lánchíd egy-két hónap múlva tün­déri fényben pompázik. AZ ÁLLVÁNYOKON megyünk tovább. A me­­derpillér tetején kőfaragómesterek elhelye­zik a Magyar Népköztársaság címerét, hogy hir­desse: a dolgozó nép saját erejéből, saját magá­nak építette újjá azt, amit lerombolt a reakció. A mederpillér kapuzatában állunk. Itt is ép­pen a kocsipályát betonozzák. — Korábban két autóbusz nem fért el itt egymás mellett. Most a mederpillér kapuzatát csaknem másfél méterrel kibővítettük, úgyhogy a kocsipálya már itt is csaknem hét méter. Két autóbusz elfér most már tágasan egymás mel­lett itt is. A gyalogjáró 2­ 20 méter. Amíg a kocsipálya betonzását nézegettük, megérkezik a híd alá az Ady Endre-daru. Ha lehet gépeket osztályozni, akkor ezt a darut valóban »Élmunkás«-jelvénnye­ kell kitüntetni, mert a Kossuth-híd születésénél is ez bábásko­dott. A Szabadság-hídnál ugyancsak hatalmas vastönköket karolt ki emelőkarjával. A Mar­­git-hídnál sem fáradt el soha. Sőt Szegedre is elrándult egy kis hídépítő munkára. Most rá­fonja lánckarját egy-egy cölöpre és "kiemeli azt a Duna vizéből. A cölöpállványok bontása gyors ütemben halad,­­ halljuk a tájékoztatást. Két hét múlva már az utolsó cölöpcsoport is eltűnik. Az állványokon állva messze eltekinthet itt a szem. Végig a Dunán. Figyelmünket mégsem ez köti le, hanem az a kép, amely ott a pesti hídfőnél bontakozik ki. Röpgyűlést tartanak a dolgozók. Feléjük in­dulunk. Mire odaérünk, halljuk válaszukat is: »Felajánljuk!« Tudjuk, miről van szó. Arról, hogy a hídépí­tők is túljegyezték a tervkölcsön-előirányzatot. Szívesen tették. Boldogan, mert tudják, hogy ez a Lánchíd a maguk erejéből épül. De a ma­guk erejéből épül az ötéves tervben még min­daz, ami jólétüket szolgálja. Maguk építik az országot maguknak. (1949 október közepén) KOMMUNISTÁK IRTA Z­ELK ZOLTÁN Az ember dolgozni akar, vasat hajlít, falat emel, cipőt, ruhát varr, verset ir, gyógyít, tanít, erdőt nevel. Volt éveinek roncsain merengjen, kinek szive vén,­­— mi dolgozunk! nekünk húgunk, édes testvérünk, a remény! Mi békét, munkát akarunk, hogy rendbehozzuk birtokunk: a Földet, mindenik hasát, ez a mi dolgunk és jogunk. A mindenség homlokzatán napnál is fénylőkben ragyog Tervünk órája: méri a percet, évet, évszázadot! Titokzatos jövő? Dehogy! Nem vagy titok, jól ismerünk, nem rejtelemnek méhe szül, de munkánk, agyunk és kezünk! Vesszőnyi csak a fa, minek a kertész puha gödröt ás, de hallja már az ültető a születő lombsuhogást! Így ültetünk gyárat, kohót, világos, tiszta falvakat, zsibongó város, híd, vasút születik ha kezünk alatt, ősz van. Levél hull. Ág zörög. Az égen vadliba kiált. De mégis most ifjúkodik és ifjú marad a világ! 7. OLDAL A MAGYAR FALU villamosításának sikerei BUDAPEST — Szeptemberben 27 község ka­­pott villanyáramot. Még ebben az évben ú­­jabb 157 község villamosítására kerül sor. Min­dez nemcsak a dolgozó parasztok életét teszi könnyebbé, nemcsak a petróleumlámpát helyet­tesíti villanykörtével, hanem nagymértékben e­­lősegíti a gépállomások és az állami gazdasá­gok fejlődését is. Az idén 37 gépállomást láttak el villanyárammal. Ez a szám december végéig megkétszereződik. Ugyancsak az év végéig 12 állami gazdaság is kap villanyáramot. Ezzel túl­szárnyalják a hároméves terv előirányzatát. A SZOVJET „FEHÉR SZÉN“ Lenin elgondolása nyomán, a Szovjetunióban az elektromos energia soha nem látott bőségét teremtik meg L­ENIN ELVTÁRS a szovjet hatalom megszü­­letése idején azt mondta: »a kommunizmus annyi, mint szovjet hatalom plusz az ország vil­lamosítása.« S a szovjet emberek kezdettől fog­va hatalmas iramban villamosítják országukat. A szovjethatalom harminc éve alatt, 1917-től 1947-ig a szovjet elektroállomások ereje meg­­harmincszorozódott. Az USA-ban ugyanezen i­­dő alatt csak öt és félszeresére emelkedett. Az elektromos energia termelése harminc év alatt a Szovjetunióban hatvanszorosára, az USA-ban csak kilencszeresére emelkedett. A szovjet technika magasabbrendű, mint a legfejlettebb kapitalista államoké. A moszkvai elektromos központ — amelyik nem tartozik a legnagyobbak közé — egy kilowattórára 16 százalékkal kevesebb fűtőanyagot használ el, mint a legnagyobb amerikai elektromos köz­pont Tween Branishben. A FALVAKBAN járunk. Az ország villamosí­­tása átalakítja az életet. Nemcsak a villany­fény gyullad ki, nemcsak a rádió szól és tele­fon berreg! Az egyik faluban új módon dol­goznak a melegházak. A villanyégők »meg­hosszabbítják« a napot s ezzel lehetővé teszik, hogy egész évben termeljenek főzelékféléket. Másutt a csirkefarmon ibolyántúli besugárzást kapnak télen a tyúkok és igy növekszik a to­jáshozam. Sok gyümölcsöskertben villanyégő se­gítségével küzdenek­ a kártékony rovarok ellen: a fény odavonzza a rovarokat és így könnyű elpusztítani őket. Másutt az istállókban már e­­lektromos szerkezet végzi az itatást is. Ez a­ készülék »kitalálja«, mikor akar inni az állat: ha a tehén az istállóba dugja az orrát, a gép automatikusan bekapcsolja a vízpumpát. Amint a tehén befejezte az ivást, a gép kikapcsol. Ez­zel elérik azt, hogy a tehén akkor ihatik, ami­kor a szervezetének szüksége van rá és így 10 —15 százalékkal emelik a tejhozamot. Nem egy faluban a forró júliusi időkben ragyogó vil­lanyfény mellett — éjjel végzik a cséplést: sok­kal kellemesebb és termelékenyebb így a mun­ka, mint a tikkasztó nappali órákban. Áram hajtja a kolhoz gépeit és 1948 nyarán megje­lentek az első villanytraktorok. Minden ötéves (Folytatása a 19. oldalon) A SZOVJET villanyerőtermelés növekedése a háború utáni ötéves tervben: az 1945-ös terme­lést 100%-nak véve. Jobbra: az 1948-as IV.— VI. hónapit 100%-nak véve 1949-ben a IV.— VI. hónapi 117% emelkedést mutatott. A kép felső részén a szovjet technika büsz­kesége, a fasiszta rombolás után újjáépített dnyeperi vizierőmű, a Dnyeprogesz látható. 1990

Next