Kanadai Magyar Munkás, 1949. január-június (20. évfolyam, 26-51. szám)

1949-03-17 / 36. szám

1949 MÁRCIUS 17. CSÜTÖRT­ÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A népi.Magyarországban minden diák művelődhet, a nép akarata érvényesül (Az alábbi levelet Mrs. Gyetvai kapta unokahúgá­­tól, Miskolcról.) Édes Rózsi néném. . . . Azt hallottam, hogy Molnárék visszamentek, a fi­út sem látom itt, az a kis­lány mondta, aki a szom­szédba szokott jönni. Most is itt volt az ünnepekre, sokat beszélgettünk együtt, az ot­tani és az itteni helyzetet ha­sonlítottuk össze. Bizony itt még vannak, akik nem na­gyon értik meg a demokrá­ciát és ha valaki meg is ér­ti, sokszor félremagyarázza. Ott talán jobban gondolnak az emberek egymás segítésé­re mint itt, csak ott meg a kizsákmányoló nagytőkések nem engedik a becsületes dolgozót boldogulni, mert mindenből profitot szeretnek hozni. Bizony a Kanadából jött diákoknak sok nehézséggel kell megküzdeniök, három hónap alatt kell a magyar nyelvet megtanulni, helye­sen írni-olvasni és beszélni, de az itteni kollégisták se­gítenek nekik, hogy minél könnyebben tanulhassanak. Az iskola január 17-én kez­dődik, most sokat tanulunk, készülünk a júniusban lévő érettségi vizsgára. Karácsony előtt nagy örö­münk voltamert az iskolánk diákszövetségének sikerült egy szép világos nagy ter­met berendezni diákklub­nak, ahol a diákok zongo­rázhatnak, újságot, folyó­iratot és külföldi lapokat ol­vashatnak. Ezenkívül könyv­tár is van, ami szegényes de reméljük, hogy a mostani 350 drb. könyv számát fele­meljük 500 darabra. A fela­vatáson szép ünnepély volt s ott adtak át egy nagy fel­vevő rádiót s ezen keresztül más országok demokratikus helyzetéről közvetlen kap­csolatot és hirt kapunk.Most tapasztaljuk, hogy mennyi mindent megtesznek a diá­kokért. Eddig egyházi volt az iskolánk, most a demok­rácia nagy vívmányaként a mi iskolánk is államosítva lett. Oly jó tudni, hogy a de­mokratikus Magyarország­ban minden diák művelőd­het, a nép akarata érvénye­sül, a nép vezetői a dolgo­zó ember jólétét teremtik ÚJ ERŐK VEZETIK MA MAGYARORSZÁG NÉPÉT (Az alábbit Klein István írta Debrecenből bátyjának, Zambó István portcolbornet olvasónk részére.) • Kedves bátyám és néném. Azt hiszem István bátyám, ha úgy hazarepülne s né­hány hétig belátogatna a gyárakba, szövetkezetekbe, városi hivatalokba, megyei s községi hivatalokba, sőt a minisztériumba is, büszke csodálattal töltené el az ott tapasztaltak. Az élen min­denütt tanult, művelt, öntu­datos, szakképzett, a még néhány évvel ezelőtt­­lebe­csült, legszegényebb parasz­ti vagy munkás sorból kike­rült vezetőket találna. Hogy a magyar nép tehet­séges fajta, azt most meg­mutatta. Néhány év alatt pó­tolta, amit évszázadok óta az uralkodó osztály hibájá­ból mulasztott. Rengeteget tanult, hogy a vezetésre al­kalmassá váljék. Ma itt egy gyári munkás annyit tud,mint régente egy egyetemi tanár. Engels, Marx és Lenin gaz­dasági s társadalomtudomá­nyi filozófiáját s gyakorlati tanait úgy ismerik, mintha gyermekkoruk óta ezt tanul­mányozták volna. A pártiskolák, esti dolgo­zók iskolája, a szemináriu­mok, állandó felvilágosító, oktató előadások, szívesen tanítják a tanulni vágyókat. Már­pedig úgy látszik, min­denki tanulni akar. Aki a vizsgákon megállja helyét, az igazán sokat tud, mert so­kat kell tanulni. A szocializmus végtelen távlatai a teljes jog és gaz­dasági egyenlőség, a létért folyó küzdelem minimumra csökkentése, az emberi élet szebbé, kényelmesebbé és könnyebbé tétele. Két világ­nézet vív döntő csatát: a munka és a tőke. A tét nagy, hisz a tőke évezredes ural­mát kell megdönteni s he­lyébe­ az emberi munkát, mint a legfőbb értéket kell állítani. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY KANADAI MAGYAR MUNKÁS Box 154, Gen. P. O.. Toronto Ont. Előfizetési ár: Kanadában és külföldre egész évre $3.00 Mellékelek $..........................-t előfizetésre Név *­­ v T ................................................................................................................................................................................................................................. C­om .....Hl........ .H....M.I............ ............I.... ..M....M.I........M....M....M.... ...... ............. • •*•»..» Város................­............................Tartomány .......... CÍMVÁLTOZÁS ESETÉN OKVETLEN TÖLTSE KI! Régi címem volt: Ucca, P. O. Box vagy R. R................................................. Város............................................. Tartomány _______ meg. Megbecsüljük ezt a termet, egymáson segítünk, fokozzuk egymás művelődé­sét. Az egyik leány behoz­za a Kanadai Magyar Mun­kást, én A Nő­t és az ame­rikai Nők Világát, amit tet­szett küldeni. A tanulás mel­lett még előadásokra is já­runk, melyeken a mostani helyzetet vitatjuk meg s ott lehet látni igazán, hogy mindannyian megbecsüljük a helyzetet és örvendünk­­an­nak, hogy szabad hazában szabadon lehet élni, ami a­­páinknak nem sikerült, az nekünk sikerült. TÜRK JÓZSEF Türk József közismert volt a kanadai haladó moz­galomban. Február 13-án, 49 éves korában meghalt. A­­kik közelről ismerték, talán nem nagy meglepetés ré­szükre, mert szívbajban szenvedett. Ezelőtt 18 hó­nappal ment vissza Magyar­­országba, a szabolcs megyei Vencselőre, de nem sokáig élvezhette a magyar demok­rácia vívmányait. Itt Kanadában hosszú i­­deig az északontariói bá­nyákban dolgozott, később Windsors környékén keres­te kenyerét, a háború alatt a Ford autóiparban, a vasön­tödékben dolgozott a legne­hezebb munkán, mint a leg­több bevándorló. Mikor a halálesetről tudo­mást szereztünk, éppen vita­est volt Windsoron és egy egyperces szünettel fejeztük ki munkástársunk iránti tisz­teletünket. Vagy hatvanan tettünk fogadalmat, hogy a­­hol volt barátunk a munkát abbahagyta, mi minden e­­rőnkkel folytatni fogjuk. Barátunkról is, mint sok hazavándoroltról, a rossz­­májuak azt terjesztették, hogy feketézett, börtönbe került stb. Ezek hazug rá­galmai mind összeomlottak, mert nincs nagyobb bizonyí­ték annál, hogy a szabolcs­megyei Balsán megtartott népünnepély pódiumán esett össze, ott érte a halál. Az óhazában özvegye és családja, özv. édesanyja, nő­vére, míg Kanadában testvé­re, Türk Mihály gyászolják. Halottunk álma legyen csen­des a hazai földben. Jakab András Leamington, Ont. Csak most tanulhat igazán a fiatalság (Az alábbit Mrs. Busa gab­i olvasónk kapta öccsé­­től a tolnamegyei Bedegké­­ről.) Kedves Vera nénénk. Le­velét megkaptuk, csak ké­sőn válaszolunk. A közsé­günket most villamosítják, tudom ez magának kicsit furcsán hangzik. Ezt a múlt­ban nem tették, most pedig —el vesztett háború után — elég lassan halad. Én Pesten elég jól va­gyok, csak sokat kell tanul­ni. Tavasszal Oroszországba megyek 5­ éves tanulmányút­ra. A kollégiumban nagyon jó helyem van. Kanadából is jöttek fiúk és lányok tanul­ni, ők is a kollégiumban lak­nak. Sajnos, hozzánk egy se került. 13. OLDAL SZAVAK és TETTEK TORONTÓ adófizető népének figyelembe kell venni Ste­wart Smith volt ellenőr rádióbeszédét, mert részletesen foglalkozik az adófizetők kérdésével, ami nemcsak toron­tói, de kanadai ügy is. Március 3-i rádióbeszédében bemu­tatta a torontói Ellenőri Tanács kéthónapos munkáját, hogy a Tanács tagjai ennyi piszkot soha sem szórtak egy­másra, mint az elmúlt nép né­hány hét alatt. lentétes akciót folytasson, a­­mely Tanácsot csak a közel­múltban szavazott meg. A Tanács tagjai lerombolják a községi adórendszer utolsó demokratikus építményét is. Smith kifejtette, hogy har­colni fog a háztulajdonosok ellen összeesküdött reakció ellen mindaddig, amíg le nem gyűri őket. Az már közismert tény, ho­gy a régi pártok a válasz­tás alatt minden ígéretet megtesznek az adófizetők és köznép érdekében, de a vá­lasztás után ezeket az ígére­teket felrúgva a nagytőkése­ket szolgálják. A torontói a­­dófizetőknek már nemcsak fel kell ismernie, hogy ki az ellensége és ki a barátja, ha­nem a baráttal harcba kell szállnia az ellenség ellen. »A gyümölcsről lehet felismerni a fát«, mondja a közmondás. Ha ezt alkalmaznák a pár­tokra és politikusokra, mi­lyen nagyszerű előhaladást lehetne elérni a lakásügy, e­­gészségügy, méltányos adó­zás és szociális igazság érde­kében. Ezt nem szavakkal, hanem tettekkel lehet elérni. Ezek a felsoroltak életbe­vágó kérdések a torontói a­­dófizetők életében. Ezeket a tanulságokat fel kell hasz­nálni a most folyamatban lé­vő szövetségi választásokra és azokat a képviselőket kell a szövetségi parlamentbe be­választani, akik a nép érde­két képviselik minden me­zőn. A kanadai nép harcos, megalkuvást nem ismerő, ki­próbált vezetője, Tim Buck, aki a Trinity-kerületben lé­pett fel jelöltnek és bevá­lasztása biztosítására azon­nali akcióba kell lépni. Tim Buck szavai nem kerülnek ellentétbe tetteivel. Le fogja leplezni a nép ellenségeit be­lülről is és harcolni fog a kanadai családok jólétéért. Tim Buck beválasztása a szövetségi parlamentbe egy másik szempontból is fontos s ez: harc az Atlanti Hábo­rús Paksim ellen. Már volt e­­set, hogy atombombát dob­tak a civil lakosságra és nem szabad megengedni, hogy a­­tombombát dobjanak az eu­rópai civil lakosságra. Az E­­gy­esült Államok vaskalapo­­sai háborúra készülnek, ezt minden kanadainak meg kell látnia és azt is, hogy a ka­nadai nagytőke ügynökei hajlandók támogatni a Wall Street atomháborúját, ami katasztrófába sodorná az emberiséget. A kanadai nép­nek a békemozgalom mellé kell felsorakozni. A nagy lárma mellett sem­mi jele sem mutatkozik an­nak, hogy az adófizetők ér­dekében valamit tennének. Az adófizetők azt remélték, hogy az új Ellenőri Tanács valamit tenni fog a házépítés kérdésében. A szenvedél­­és nélkülözés leírhatatlan. A gyermekek ezrei nevelked­nek fel a városban, a lakás­válság mély sebet vág, ami kihatással van egész életük­re. A Tanács forog egy hely­ben, mint a körhinta. Sza­vukkal egy irányba beszél­nek, de tettükkel mást cse­lekszenek. A választás alatt tett ösz­­szes ígéretek után az adófi­zetők azt remélték, hogy in­tézkedés fog történni a la­kásokra hatalmasan felemelt adókivetés csökkentésére. E­­zen a téren csak annyi csök­kentés történt, amit Stewart Smith a választási kampány alatt ki tudott csikarni. Egy fontos kérdés van, a­­mit minden torontói adófize­tőnek figyelembe kell venni. A város egy és negyedmillió dollár soron kívüli jövede­lemhez jutott máris az új a­­dókivetések révén. Ez a pénzösszeg az új épületek és új üzletek felépítése révén jött össze. A polgármester azt mondta, ámulatba ejtet­te ez az új jövedelem. De a népet még jobban ámulatba ejti az, amit a polgármester és az új Tanács ezzel a pénz­zel tett. A választás alatt a polgármester és a Tanács tagjai számtalanszor megí­gérték, hogy az új jövedel­met az adók leszállítására fogják fordítani, nem pedig új költekezésre. De ez alka­lommal is, mint rendszere­sen, ez az ünnepélyes ígéret a szemétkosárba került. Ezt a pénzt átadták a Torontói Egyetemnek, az adókivetési osztálynak, hogy ebből fi­zesse a kórházi deficitet, a­­mit a tarik a Queen’s Park­ban megígértek, hogy azt az új vigalmi adóból fogják fi­zetni. Az Ellenőri Tanács legú­jabban azt határozta, hogy a lakóházak régebbi adókive­tését újabb kivetésekkel ter­heli meg. Ez azt jelenti,hogy a torontói háztulajdonosok tízezrei elveszítik minden részleges kiváltságaikat az adóból és egy másik tízezer kiváltságát a semmire vág­ják le. És hogy a sebre se­bet vágjanak, a Tanács az ontariói törvényhozó testü­lethez fordult újabb törvé­nyért, mely képessé tenné ő­­ket arra, hogy a ház adóki­vetésébe belefoglalják a házterületet is — ezzel gya­korlatilag lerombolnák a községi adórendszer demok­ratikus jövőjét, amit az adó­fizetők az elmúlt harminc év alatt gyakoroltak. Az adófizetőknek nem sza­bad tétlenül nézni, hogy a Tanács a nép érdekével él ITHAZAIKERESTETÉS­ Magyarországból keresi rokona­it: Demeter György, Demeter Ist­ván és­­ Demeter János turterebesi származású magyarokat és kéri ő­­ket, adjanak életjelt magukról De­meter Erzsébet leányának, özv. E­­csedi Pálné, szül. Nikita Rozália budapesti lakosnak, Budapest, X. ker. Pongrác­ út 17, XII. épület, 56. ajtószámM

Next