Kanadai Magyar Munkás, 1955-1956 (27. évfolyam, 1-50. szám)
1956-03-08 / 34. szám
1956 MÁRCIUS 8. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A színkultúra a felvilágosodás, a haladás fegyvere ! RÁDIÓ Budapest rövidállámú amerikai-magyar adása a múlt szerdán, febr. 29-én este, rövid külföldi híreiben megemlékezett arról, hogy a K. M. MUNKÁS kampánya sikerrel ért véget és szombaton (márc. 3-án) győzelmi bankettet tartunk Hamiltonban. * * * * Illyés "Dózs díja Ugyanazon az adásán aznap este a Rádió Budapest részletet közvetített Illyés Gyula »DÓZSA« című új történelmi drámájának nemrég a Nemzeti Színházban Gellért Endre rendezésében történt bemutatójából — Dózsa György parasztforradalmi vezér (Bessenyei Ferenc alakításában) és Anna családi jobbágylány (Mészáros Ági alakításában) egyik jelenetét. Diószegi András, az Illyés-drámáról és annak nemzetiszínház bemutatójáról a Szabad Népben adott ismertető értékelését így végzi: »Illyés Dózsája nagy sikere fejlődő színjátszásunknak, drámairodalmunknak. Benne a demokratikus írói szemlélet nagy művészi értékei realizálódnak — s érezni, hogy ez a szemlélet nem kis mértékben a kibontakozó új élet szellemének hatására válik mind tisztábbá, elevenebbé, s termékenyebbé. Illyés Dózsája — éppúgy, mint irodalmunk sok más sikeres alkotása — nem volna elképzelhető e hatás nélkül. A Dózsa, úgy érezzük, jelentős összegezése Illyés eddigi művészetének. Hiányosságaival együtt is kiváló alkotás, mely költői erővel jeleníti meg népünk történelmének e nehéz és dicsőséges fejezetét.« * * * Helyes műsorpolitika A budapesti Szabad Nép egyik február közepi számának kulturális jegyzetei közül, részünkre is érdekes, s tanulságos is lehet a következő rész: Miskolcon ebben az évadban mutatták be elsőként Forgács István Vándormadarak címü, azóta a fővárosban is szinrehozott vígjátékát, Farkas-Baróti Zeng az erdő cimü kedves, élő mondanivalója operettjét, s a szovjet Stern érdekes, fordulatos Személyes ügyét; tavasszal kerül a nézők elé — ugyancsak eredeti bemutatóként. —• Soós Györgynek, a tehetséges fiatal írónak A három kívánság című, a felszabadulás történelmi, s emberi mozzanatait megelevenítő színműve. A színház — felismerve művészi-nevelő funkcióinak sokrétűségét — bátran nyúl mai tárgyú darabokhoz. Színházi életünknek jelentős eseménye Szofoklész Antigonéjának miskolci előadása is. Nem véletlenül született meg e kitűnő előadás és annak nyomán a megérdemelt elismerés. E klasszikus görög tragédia színtehozása a miskolci Déryné Színház helyes műsorpolitikájából, az egész együttes művészi bátorságából sarjadt. Miskolc és Borsod megye sem kivétel az alól, hogy a giccses, »szirupos« álművészet termékei az utóbbi esztendőkben ismét tért hódítottak. A Déryné Színház példája mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a hódító kultúr-selejt visszaszorításának legjobb eszköze: a szikvonalas, értékes, maradandó élményt nyújtó művészet felkarolása. A Kis borsodi falvakban, ahol egy-két évtizede legföljebb olcsó népszínműveket vagy hazug és felületes vígjátékokat láthattak az emberek, ma zsurfolt nézőtér előtt arat soro-zatos sikert Goethe Bűnrészesek című vígjátéka. A miskolci közönség pedig egy lávábban tekintheti meg Majricz Zsigmond, Shaw, Szofoklész, Wilde, Osztrovszkij, Stern egy-egy drámáját. Sokoldalú, eszmeileg hellyes műsorpolitikát folytat a .szegedi Nemzeti Színház is.' 'Ebben az évadban eddig öt darabot mutattak be, változatos és színvonalas műsorral lepték meg a szegedi közönséget. Török Tamás új magyar színművének, Zeller Madarász című operettjének, majd Merimée és Sartre nagysikerű kamaradarabjának bemutatója után legújabban egy szovjet drámát, Leonov Tisztítótüzét tűzték műsorukra. Ezzel a műsorpolitikával nagyban kivívták a közönség érdeklődését. Ezt mutatja a többi között az is, hogy a szegedi közönség beszél, vitázik ezekről a darabokról. Vidéki színházaink műsorpolitikája fontos tényezője a dolgozók kulturális nevelésének. A szegedi és a miskolci színház jó példáját adja a vállalkozó szellemű, eszmeileg és művészileg igényes műsorpolitikának. * * * Emlékezések Petőfiről MIKSZÁTH Kálmán 1907-ben megjelent »Jókai Mór élete és kora« című könyve »A nagy nap« című fejezetéből valók az alábbi részletek: »Petőfi talán le se feküdt, vagy' ha lefeküdt, nem igen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt. Benézett Jókai szobájába, felkötötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott . . . A Pilvaxban még nem volt senki, csak a koránkelő Bulykovszky Gyula, minélfogva még viszszamentek mind a hárman Jókaiért, kinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezető szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja. Kevéssel nyolc óra előtt most már négyen nyitottak be a Pilvaxba . . . Megjött Emődy, Vajda, majd a hórihorgas Pálffy Albert nyitott be . . . Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdeklődve nézegették az ifjúság hullámzását. Végre kilenc felé anynyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra. Jókai felállt, és felolvasta pár bevezető szóval, hogy »mit kivan a magyar nemzet« . . . Utána Petőfi olvasta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már mind odagyűltek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ők is .Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.« A »főpróba«, mert annak kellett azt tartani, kitűnően sikerült. A vers feltüzelte az ifjúságot, s most már lelkesedve indult a megállapodások szerint az orvosi egyetem felé . . . Még mindig nagyon kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak, akik előtt egy trikolort vitt egy nagytermetű jurátus, felkeltötték útközben az érdeklődést. Minden lépésnél nőtt a csoport: Éljen a szabadság! Egyenlőség! Éljen Kossuth! — kiáltások hangzottak. Az orvosifjúság, dacára, hogy leckeóra volt, otthagyván professzorait az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédét . . . Petőfi elszavalta a Talpra magyart, s a menet most már az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorba járta a többi fakultásokat. Az Egyetem-térről újra viszszaindult ezrekre és ezrekre szaporodva, megállt a Hatvani-utcában a Pálffy-ház előtt, amelynek földszintjén akkoriban a Länderer és Heckenast-nyomda volt. Petőfi felállt a kapu alatti szögletkőre. — Most egy bizottság bemegy a nyomdába, s kinyomtatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünn. Havas eső szitált az égből. A rivalgó tömegek az esernyőket rázták a levegőben. — A Nemzeti dalt is nyomassák ki! — követelte a tömeg. Jókai felkiáltott: — Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak?. Mire suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár leszállna, ezer esernyő kapcsolódott le. Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába, mint a nép küldöttei . . . — Azért jöttünk — fordult Petőfi Landererhez — hogy e két kéziratot kinyomassuk. Länderer megnézte a kéziratokat. — Lehetetlen — felelte szárazon — nincs rajta a cenzor engedélye. A nép küldöttei zavartan néztek össze. Länderer odasugja Irinyinek: — Foglaljanak le egy sajtógépet! Egy géphez lépett most Irinyi: — E sajtót a nép nevében lefoglaljuk, és követeljük kéziratunk kinyomtatását. —• Az erőszaknak nem állhatok ellen — felelte Landerer ünnepélyesen, és megparancsolta szedőinek, hogy munkába fogjanak . . . Végre ki volt szedve a kézirat. Betették a gépbe, s Petőfi, Jókai tették az első mozdulatot a gépen, hogy mintegy jelképileg a magok munkájának vállalják az előállítás tényét is. Irinyi azon nedvesen kikapta a gép hengerei közül az első példányt, s rohant vele a néphez, az utcára. Egyik kezében óráját tartván, másikban a nyomtatványt lobogtatva, messzedörgő hangon kiáltó: — Március tizenötödike délelőtt fél tizenkettőre nagy időszak a magyarok történetében, íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk ki. De már ezelőtt a szentség előtt, e kis darabka sustorgó papír előtt még a kalapokat is levette a közönség, s fedetlen fejjel állt ott az esőben, mintha imádkoznék. A nép hatalma tehát megtermé első gyümölcsét . . . Ezalatt különben egész Pest talpon állt. A Hatvani-utcát le a Kerepesi-úti Fehér Hattyúig és a Beleznay-kentig sűrű tömegek járták megszállva . . . örömmámorban úszott mindenki . . . Valakinek eszébe jutott, hogy ingyen előadás kellene estére a népnek. Nosza hamar egy küldöttséget kell meneszteni a Nemzeti Színház igazgatóságához, hogy adassa elő estére Bánk bánt . . . Délután a múzeum előtt gyülekezett a sokaság. Az ifjak fölvitték Kubinynhoz, örök emlékül leteendők a múzeumba, az első szabad sajtóterméket. A künn összegyűlt nép a Talpra magyart kivánta. Már ötödször a Talpra magyart. Nem birt vele betelni.« A VASAKRA feljött vidékiek is résztvettek a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlésen, ahonnan aztán Budára mentek TáncsicsMihályt kiszabadítani. (Jelenet a »Föltámadott a tenger« című filmből) A NYOMDA elüstt esőben várta a tömeg az ajtószabadság első termékeit: a 12 pont és a Nemzeti daj kinyimitjaát. 9. OLDAL Az Állami Faluszínház Az Állami Faluszínház a hajdani magyar vándorszínész-társaságok társadalmi és kulturális, népnevelő szerepének korszerű, modern vállalója és folytatója— Déryné, Megyeri, Szentpétery utódai. Immár ötödik esztendeje, hogy a klasszikus és mai drámairodalom válogatott értékeivel ismerteti meg a vidéket. Rendszeresen felkeresi a legeldugottabb falvakat és tanyákat is — ahol eddig tán sohase láttak színházat —, hogy a színpadról elhangzó eleven beszéd erejével, szemhez és fölhöz szóló közvetlenségével találjon íjtat a szívekhez, terjessze a haladás szellemét, a felvilágosodást, erősítse a nemzeti öntudatot és kifejlessze a művészi igényeket a legszélesebb néprétegekben. A Faluszínháznak nem volt könnyű az útja: 1951 szeptemberében még csak 6 társulat indult el vidékre, túlnyomórészt vegyes műsorral és próbaképp három egész estét betöltő darabbal. A gondosan kicsiszolt előadások s a színészek lelkes magatartása azonban rövidesen meghódította a közönséget, amelynek szórakoztatásáról régebben jórészt múló értékű, divatos színpadi művek, hevenyészett ripacselőadások gondoskodtak. A falvak, tanyák dolgozói megszerették az igazi színházat, levelek tömegei invitálták újabb és újabb vendégszereplésre a jól összehangolt együtteseket s ezek most már klasszikus művekkel, a szovjet és a mai magyar drámairodalom java termésével is megismertették a vidék népét. 1951 ősze óta a Faluszínház immár 10 társulata közel 10.000 előadást tartott az ország különböző helyein, mintegy 3 és félmillió néző előtt. A bemutatott darabokból 28 egyfelvonásos, 49 háromfelvonásos volt, köztük Moliére, Shakespeare, Goldoni, Balzac, Shaw, Gárdonyi, Jókai, Eötvös, Mikszáth, Szigligeti, Móricz s 17 szovjet író műve. Az Állami Faluszínház 10 társulata jelenleg 10 darabot játszik: Moliéretől Dandin György, Shawtól a Szerelem komédiája, Zapolskától a Durszka asszony erkölcse, Móricztól a Sári bíró. (Folytatása a 10. oldalon)