Kanadai Magyar Munkás, 1962-1963 (34. évfolyam, 1-49. szám)
1962-09-27 / 9. szám
1962 szeptember 27 KANADAI MAGYAR MUNKÁS A FOGFÁJÓSOK ETIKETTJE A fogkezelés “szörnyű” fájdalmaihoz fűződő híresztelések miatt nagyon sok ember érthető aggodalommal indul el a fogorvoshoz. Az izgatott idegállapot méginkább fokozódik a rendelőben, amidőn feszült figyelemmel vár, hogy mikor következik be az orvos okozta fájdalom. Ilyenkor még a legkisebb érintést, a legártalmatlanabb beavatkozást is felnagyítja, riadt képzelete iszonyatos, nem egyszer elviselhetetlen kínnak érzi. Később, persze, a legtöbb fogbeteg elismeri, hogy “nem is fájt annyira” a kezelés vagy a foghúzás, mint amennyire félt tőle. Mert bármennyire jelentős is a fogorvosi beavatkozás (a rágóképesség helyreállítása, a gennyes gócok eltávolítása) , nyugodtan bízhatunk a kezelés kíméletességében és a szükség szerint beadott érzéstelenítő hatásában. Ha ezt előre tudjuk és végiggondoljuk, sok fölösleges izgalmat megtakaríthatunk. Sajnos, akadnak olyanok is, akik azzal akarnak feltűnést kelteni, hogy a jogkezelésen elszenvedett gyötrelmekről hátborzongató és hosszadalmas történeteket mesélnek el mindazoknak, akik hajlandók ezt végighallgatni. Különösen a fogorvosi várószobában tartózkodjunk az effélék előadásától, vagy intsük le azt, aki ilyesmivel “szórakoztatja” várakozó társait. Ha ilyen “önkéntes propagandista” kerül a páciensek közé, aznap sem a fogorvos, sem a segélyszemélyzet nem képes a felizgatott beteget megnyugtatni, aznap minden kezelés “fáj”. Jóval könnyebb annak, aki félelem és előítélet nélkül megy fogorvoshoz és ül be a kezelőszékbe. Ez azonban csak megfelelő neveléssel érhető el, s ezt már gyermekkorban el kell kezdeni! A gyermeket orvossal, fogorvossal ijesztgetni, “fegyelmezni” — lelkiismeretlenség! Amikor szájápolásra akarjuk szoktatni, ne fenyegessük őt azzal, hogy ha nem fogad szót, elvisszük a fogorvoshoz, és az kihúzza a fogát. Ezzel inkább a kezeléstől való rettegést ébresztjük fel benne, semmint megkedveltetjük vele az orvost, — no meg a fogmosást. Célszerűbb tehát az az eljárás, amikor ezt mondjuk neki : “Ha nem keféled a fogadat, majd megfájdul”! Nem helyes az sem, ha a gyermek látja szüleinek vagy más felnőtteknek a fogkezelését. Az ő aggodalmuk, fegyelmezetlenségük, esetleg jajgatásuk soha meg nem szüntethető rémületet kelthet a gyermekben. Helyes az is, ha a szülő nem marad a rendelőben, amikor a gyermekét kezelik. A gyermek kellemetlen helyzetében ugyanis szüleitől reméli, hogy könyörgésre elkerülheti a kezelést. Ha szülei nincsenek jelen, leszámol a tényekkel, és önként aláveti magát az orvos utasításának. Injekció, foghúzás . . . Nem az előítélet szülte félelem az egyetlen akadály, amellyel a fogorvosnak és a betegnek közös erővel kell megküzdenie. A betegek gyakran meglepően tájékozatlanok a foghúzással kapcsolatos tudnivalókról. Azt például, hogy az injekció után meddig kell várni a kezelés folytatására, illetőleg a kihúzásra, esetről esetre az orvos állapítja meg. Ennek ideje függ a fog helyétől, az injekció módjától, a befecskendezett érzéstelenítőszer mennyiségétől stb. A felső ínybe adott injekciók néha már egy percen belül hatnak, az alsó fogak érzéstelenítésére néha negyedórát is várni kell. Foghúzás után a vérzés mielőbbi megszűnését nagymértékben elősegíti a fog helyében megalvadt vérrög, amely mintegy eltörli a vérzés útját. Aki hosszas öblögetéssel megakadályozza a véralvadást, annak sokáig vérzik a foga helye. Ha a páciens a vérzés miatt viszszamegy a fogorvoshoz azzal, hogy “még mindig vérzik, pedig egész nap kamillateával öblögettem” — sok esetben ezzel meg is mondta az elhúzódó vérzés okát. A vér köpködésénél is helyesebb a lenyelegetése. A köpés ugyanis nagyobb szívóhatást (negatív nyomást) hoz létre, ezért jobban késlelteti a vérrögy alakulását. A betegek elképzelései és a lehetőségek A fogbetegek nagy része valami előzetes elképzeléssel fordul a fogorvoshoz, és ragaszkodik ahhoz, hogy az orvos eszerint végezze el a kezelést vagy a pótlást. N°m egyszer például azzal keresi fel a fogorvost, hogy megsokalta már az eddigi fogkezeléseket, tehát minden fogát kihúzatja, és kivehető alsó-felső fogsort óhajt. Az orvos tudja, hogyha alul minden fogat eltávolít, a fogatlan állkapocsra megközelítőleg sem készíthető olyan jól tapadó fogsor, mint akkor, ha van néhány fog, amelyhez odakapcsolható. Felül esetleg éppen fordított a helyzet: van, akinek olyan az állkapocs-szájpadlás formája, hogy a felső fogsor jobban tapad, ha teljes szájpadlást készítenek. Gyakran azért keletkezik vita, mert a beteg ragaszkodik a beépített fogpótláshoz, pedig már nincsen megfelelő számú pillérnek alkalmas saját foga. Az orvos ebben az esetben, persze a kivehető fogpótlást javasolja, mert ez az egészséges és célszerű. Vannak, akik csak elülső fogaik megtartásához vagy pótlásához ragaszkodnak. “Csak a kirakatban legyenek fogaim, elrágok én majd valahogy azokkal is” — mondják. Az ilyenek nem hiszik el a fogorvosnak, hogy hátsó fogaik hiánya következtében elvesztik a metszőfogaikat is. Az egyébként többnyire féltve őrzött elülső fogakkal kapcsolatban gyakran előfordul az alábbi eset. Valaki oldalsó, hibás fogait elvesztette, és csak metszőfogain rág. Ezek azonban nem rágásra, hanem a falat leharapására valók. Amikor tehát ezekre hárul a rágás teljes feladata, a kis rágófelület hamarosan lekopik. A kopás következtében rendszerint az egyik oldali szélső fog érzékennyé válik, mert az ideget már csak vékony fogállomány védi. A beteg ekkor fájdalmai miatt fogorvoshoz fordul, és kéri a fájó fog betömését. A fogorvos felvilágosítja, hogy a foga nem lyukas, tehát nincs mit betömni rajta, kihúzni pedig kár lenne, mert szükség lesz még rá a hátsó műfogak “horgonyzásához”. Ha ezt a fogat kihúzzák, utána a következő kopik le, és így lassan mindegyik foga soha elvész. Ezért azt tanácsolja, pótoltassa hiányzó oldalsó-hátsó őrlő fogait, és majd ha azon rág, lekopott foga kiheveri az ártalmat ; a szervezet idővel gondoskodik a lekopott fogállomány másodlagos pótlásáról. Ha tehát a rágást a műfogakra sikerült átterelni, az érzékeny fog magától meggyógyul. A beteg nem érti, hogy miért fájhat a foga, ha nem lyukas. Amikor tehát az orvos vonakodik kihúzni, elveszti bizalmát, a fogpótlás elől elzárkózik, és más fogorvost keres . . . A fogorvos szakmai tudása birtokában gyakran nem vállalja, hogy a beteg elképzeléseit megvalósítsa. Az is előfordul, hogy — esetleg éppen erre gondolva — a beteg egyenest félrevezeti orvosát. Vidéken, különösen idősebb nők még ma is a jómód jelének vélik a “fényes” fémkoronás fogat. Ezt azon (Folytatása a IV. oldalon) BUDAPESTEN a Ruggyantagyárban kilenc kubai fiatal tanulja a gumiipari szakmát. A három lány és hat fiú három év alatt a többi között műszerész-, lakatos-, gépszerelő munkát végez, így nyernek általános szakképzettséget a gumiiparban. TELSTAR AZ aSŐ "POSTÁSSZPUTNYHT A napilapok beszámoltak arról, hogy július 10-én az Egyesült Államok Cape Canaveral-i kísérleti telepéről egy háromlépcsős Thor-Delta rakétával felröpítették az első Telstar-rendszerű híradástechnikai mesterséges holdat. Az új mesterséges égitest 160 perc alatt kerüli meg a Földet; pályájának földközeli pontja (perigeuma) mintegy 1000 km, földtávoli pontja (apogeuma) 5700 km távolságban van. A pálya hajlásszöge az egyenlítőhöz 45 fok. E hold segítségével már több ízben sikerült rövid időre amerikai televíziós adásokat továbbítani Anglia és Franciaország számára és viszont, azonkívül telefonbeszélgetéseket folytatni. A Telstar az első olyan mesterséges égitest, amely nem tartozik valamelyik ország űrkutatási programjához, hanem kereskedelmi célokat szolgáló magánvállalkozás, az egyik legnagyobb híradástechnikai monopólium, az American Telephone and Telegraph Company tulajdona. Felszerelését ennek leányvállalata, a Bell-cég kutató laboratóriumában dolgozták ki, “üzembehelyezését”, rakétával mesterséges holdpályára felszállítását az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala (NASA) végezte. Ezért a vállalat a kormánynak hatmillió dollárt fizetett, és — akár sikerül, akár nem — ennyit fizet minden alkalommal. A több tucat ilyen mesterséges holdból álló Telstar-rendszer létrehozása után a vállalat — természetesen megfelelő használati díj ellenében — távbeszélő, vagy televíziós összeköttetéseket fog létrehozni a tengeren keresztül. A híradástechnikai mesterséges holdak tervei már jóval az első szputnyikok elindítása előtt felvetődtek.Az egyes földrészek közötti távíró- és távbeszélőforgalom ugyanis annyira megnövekedett, hogy a meglévő tengeri kábelek, rádióösszekötte-tések rövid idő múlva már nem lesznek elégségesek a forgalom kiszolgálására. A tengerentúli összeköttetésben használt rövid rádióhullámok az adóállomástól az ionoszférától és a földfelületéről történt többszörös viszszaverődés útján jutnak el a vevőkészülékekbe. Az ilyen közvetítés gyakran eléggé gyenge minőségű és például erős naptevékenység alkalmával egészen meg is szakadhat. Meg kell még említenünk, hogy a szokásos rö- fvidhullámok tartományában csak korlátozott számú öszzeköttetés — szakkifejezéssel élve: hírcsatorna — he lyezhető el, televíziós közi vetítésre pedig e hullámok alkalmatlanok. Nagyobb mennyiségű hírcsatorna létesítéséhez és a széles átviteli sávot igénylő televíziós közvetítéshez az ultrarövid és a mikrohullámok tartományát is igénybe kell venni. Ezekkel meglehetősen zavarmentes átvitel hozható létre, azonban az ionoszféráról nem verődnek vissza — legalábbis nem annyira, hogy állandó üzemben használhatók lennének. Ha szárazföldi összeköttetésről van szó, ki lehet építeni — akár a távbeszélő hálózat, akár a televízió céljaira — a közvetítő állomások láncát, amelyek felfogják az egyenes vonalban terjedő, irányított hullámokat, majd felerősítve továbbítják. Kézenfekvő, hogy az óceánon át is kialakítható az összeköttetés, ha a közvetítő állomást mesterséges holdon helyezik el. A számítások bebizonyították: a vállalatok számára kifizetődőbb mesterséges holdak rendszerét felbocsáj tani, mint korlátozottabb teljesítőképességű — s hozzátehetjük : televíziós átvitelre alkalmatlan újabb kábeleket építeni. A most fellőtt kísérleti Telstar mesterséges hold 88 centiméter átmérőjű, 77 kiló súlyú gömb, 600 távbeszélő összeköttetés, vagy 1 televíziós adás közvetítésére alkalmas. Az elektronikus berendezést egy 51 centiméter átmérőjű aluminiumházban helyezték el; ez a mesterséges hold belsejében van felfüggesztve rezgésmentesen. Említésre méltó, hogy e berendezésben 1064 tranzisztor és 1464 kristálydióda van. Az áramellátásra szolgáló 19 darab nikkel-kadmium akkumulátort 3600 darab napelem tölti. A mostani első Telstar fellövése a rendszer használhatóságának kipróbálásán kívül arra szolgál, hogy kiválasszák a legalkalmasabb hullámhosszat és begyakorolják a mesterséges holdak pontos követését. Az ilyen módon történő átvitelhez ugyanis a Földön különleges nagy teljesítményű adó- és vevőberendezések szükségesek, amelyeknek pontosan követniük kell a mozgó mesterséges holdat. Vizsgálják ezenkívül a berendezés, illetve az alkatrészek megbízható működését és élettartamát is, továbbá a Van Allen-övezet hatását a napelemek működésére. A tapasztalatok alapján kerül sor negyed éven belül a következő Telstar elindítására. A következő 20 év folyamán 20—50 darab Telstar-típusú mesterséges holdat szándékoznak fölröpíteni. A számítások szerint enynyi mesterséges holddal a földfelület bármely két pontja között bármikor 99,9 százalékos biztonsággal lehet összeköttetést teremteni. Nagy István György (Részlet az Élet és Tudomány c. folyóirat XVII. évf. 29. szám, 1962. július 22-én megjelent füzetéből.) HUMOR Vacsora dőlt — Ilyen kicsi halat vettél ? Hiszen hat vendégünk lesz vacsorára ! — Ne félj semmit anyu, téven elég lesz! Ez a hal lehetetlen! 9. oldal III. OLDAL