Kanadai Magyar Munkás, 1964-1965 (36. évfolyam, 1-49. szám)
1965-03-18 / 32. szám
1965 március 18 KANADAI MAGYAR MUNKÁS Legyenek farmereket is érdeklő cikkei lapunknak Tisztelt szerkesztő munkástársak ! Legyetek szívesek közölni lapunk vitája közben az én soraimat is, lehet talán,hogy akadnak olvasók, akik helyeslőleg szólnának hozzá mondanivalómhoz. A névcsere gondolatával sok olvasónk bajlódik. Folyjon a vita tovább, üssük a vasat amíg meleg. Lapunk csak akkor tudja betölteni hivatását, ha hozzászólunk politikájához és azt a mai időknek megfelelően alakítjuk. A változásokat nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni. Ma még az is változik, ami változatlannak látszik, így például a lisztes malom 100 évvel ezelőtt is lisztet őrölt a gabonából, de ma már ezt másféle hajtóerővel végzi. Malom és malom között tehát különbség van. Amikor én még a Bácskában éltem, nyersolaj- és benzinhajtásos malmokra tértek át. Ez 1910-ben volt. Terjesztették a hírt, hogy a vízmalom lisztje jobb, azon nem érzik az olaj- és a benzinszag. Ez nem volt igaz, de sokan elhitték a hamis beállítást.Most az atomenergia korában lesz atomhajtásos malom. Elhisszük-e, hogy érezhető lesz a liszten az atomenergia szaga ? A halalást megállítani nem lehet, csak lassítani lehet, így vagyunk a lapunkkal is. Szerintem a névcserével elérhetnénk bizonyos előnyöket. Az új név nem fog új politikát jelenteni reakciós értelemben, de jelenthet új politikát a haladás érdekében, mint ahogy új nemzeti politikára van szüksége Kanadának is. A nevet meg lehet cserélni a haladás érdekében. Új név alatt is a haladás, béke és a szocializmus lapja lesz a Kanadai Magyar Munkás. Biztosíték erre nemcsak a szerkesztőség, hanem az olvasótáborunk is. Nem a lap felhigításáról, politikájának feloldásáról van szó, amit például a feleségem gyanított, pedig nem is szokott politizálni. Ne okoljuk a szerkesztőséget, ha nem közöl lapunkban minden beküldött anyagot. Ami nem lapba való, azt ne közöljék, akárhogyan kéri is az olvasó. Javaslom a levélíróknak, hogy ne menjenek túltermelésbe és ne követeljék, hogy minden szavuk megjelenjen lapunkban. Szerintem az eddig megjelent leveleket is rövidíthette volna a szerkesztő. Küldjünk be anyagot, de ismerjük el a szerkesztő felelősségét. Hagyjuk, hogy válogassa ki a hozzá beérkezett anyagból a közlésre megfelelő sorokat. Legyen neki miben válogatni, s legyen is joga rá, hogy válogathasson. Legyen lapunkban mindenki részére olvasnivaló.Legyen jó politikai és más természetű vicceink is. Anekdotákat is sokan szívesen olvasnak. Kevés legyen a hoszszú cikkekből, mert azokat kevesen olvassák el, vagy el sem olvassák. Schaeffer Konrád és mások szerint “a tartalma fogja megadni a lap jellegét, nem a neve.” Igazuk van. Egyszerűbb, rövidebb neve is lehet lapunknak, így talán a news stand-eken többet tudnánk eladni, mert ott is koegzisztenciálisabb lesz. A békés egymás mellett élés eszméit alkalmazni kell az egész vonalon. Másokkal együtt én sem könnyen válok meg a lap régi nevétől. Ha a többség nem kíván új nevet, könnyen bele fogok nyugodni. Szeretném kihangsúlyozni, hogy több mezőgazdasági érdekű, farmereket érdeklő cikkeket, jelentéseket kell közölni. Legyenek jelentések a termények áralakulásáról, mezőgazdasági külkereskedelmünkről, a mezőgazdasági hozamokról és azok kilátásairól stb. A mezőgazdasági folyóiratokban sok anyag áll rendelkezésre, amit csak magyarul értenének meg jobban a mi farmerolvasóink. A farmtárgyú cikkek között legyenek a talajjal, állattenyésztéssel, gazdasági gépekkel stb. foglalkozó írások. Ha a lap tartalmának ilyen gazdagítása több szerkesztőségi munkát követel, vonjon be a szerkesztő megfelelő személyeket, s ennek anyagi követelményeit kielégíthetnénk azzal, hogy az üdvözletekért, köszönetnyilvánításokért stb. fizetnénk, küldenénk be pénz kíséretében évfordulós, születésnapi, névnapi stb. üdvözleteket. Kezdeni kell egy “Betegeink vannak” rovatot, amelyben jelentenénk, hogy N.N. ebben vagy amabban a Vancouveri kórházban van, s közölnék a betegek születési helyét és idejét, de csak röviden, s ezért a lapunknak fizetnénk. A szerkesztőség aztán felkérhetné az olvasókat, látogassák meg a betegeket, küldjenek felgyógyulást kívánva levelezőlapokat, ajándékokat. Legyen a lapunk a testvériség eszméjének lapja. Találjunk lapunkban egymásra, új és régi kanadások.Legyen lapunk valóban kollektív szervezőnk. Joe Babies, Burford, Ont. i I Jy ^^énzátuiaiy __^ ---.--".----Vj ------— SZABADVÁLASZTÁS, ÉPÍTŐANYAGOK, AUTÓK, IPARCIKKEK STB. Utazások REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚTLEVELEK és VÍZUMOK. MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSOK és OTTHONI HOZZÁTARTOZÓK KANADAI LÁTOGATÁSÁNAK INTÉZÉSE. GYÓGYSZERKÜLDÉS TUZEX CSEHSZLOVÁKIÁBA KÖZJEGYZŐSÉG HITELESÍTÉSEK, FORDÍTÁSOK, GARANCIA ÉS MEGHÍVÓ LEVELEK Nincs szégyelnivaló Igen tisztelt szerkesztőség! Én is a névcseréhez óhajtok hozzászólni. Gondolom rövidesen lezárják az erre vonatkozó hozzászólásokat. Ami engem illet, ne adjanak új nevet lapunknak, mert szerintem a mostani nevénél szebbet senki sem tud kitalálni. Nekem az eddig javasolt új nevek közül egyik sem tetszik. Nincs szégyelnivaló lapunk mai nevén, mint ahogy nem kell szégyenkeznünk azért, mert munkások vagyunk. Nemcsak ezt a lapot, hanem az egész világot munkások építették. Kedves munkástársaim,ne bolondítsuk magunkat avval, hogy az újkanadások az uj név alatt majd lapunk táborába gyülekeznek. Nem állja meg a helyét az a feltevés, hogy az ujkanadások a heve miatt nem szeretik lapunkat. Ha gyűlölik lapunkat, az azért van, mert a cikkeit gyűlölik. Ellenezném azt, hogy lapunk nevét csak az ujkanadások kívánságára változtassuk meg. Sok új kanadai el sem hagyta volna Magyarországot, ha szerette volna a szocialista eszméket. Felhívom a szerkesztőség figyelmét azokra, akik kijelentik, hogy csak addig fogja előfizetni ezt a lapot, amíg Kanadai Magyar Munkás lesz a neve. Vigyázzunk, el ne veszítsük ezeket az olvasókat. Erősen javaslom, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot. Kívánok sok erőt, egészséget a szerkesztőségnek. George Molnár, Taber, Alta. Új készülék vakok részére Hamarosan ki fogják próbálni a vak kanadaiak a világ legtökéletesebb készülékét, amely a radarhoz hasonlóan jelezni fogja részükre környezetük szilárd testjeit, hogy azok között — fák, kerítések, autók, házak stb. között — összeütközés nélkül tudjanak mozogni. A készülék kézi villanylámpához (flashlight) fog hasonlítani, amelyet a vak személy maga előtt fog tartani kezében, mintha útját világítaná be a sötétben. A torontói Bayview utcán levő Vakok Intézete már sikerrel kipróbálta az új találmányt. A készülék a radarhoz hasonlóan ad ki hanghullámokat, amelyek visszaütköznek a vak egyén fülébe helyezett felvevő készülékbe, fülkagylóba. A készülék ára most $300. Később — tömeggyártás révén — $180- ért fogják árusítani. E készülék, fontosságát tekintve,felér a Louis Braille által 100 évvel ezelőtt elkészített papír felületén kiemelkedő pontrendszerrel, amelyet a vakok ujjuk hegyével követve olvasnak. A Braille-rendszer segítségével a vakok egyetemi diplomák megszerzésére is képesek, óriási jelentőségű haladás ez a vakok megsegítésére. A készülék pehelysúlyú, könnyűszerrel hordozható. Angliából hozták Kanadába és sokkal tökéletesebb az Egyesült Államokban vagy az európai országokban készült hasonló célú alkotásoknál. A készülék segítségével éppen úgy fog “látni” a vak személy, mint a denevér. A készülék ultrazónikus energiát sugároz előre, amely frekvencia-módosulással visszahullámzik fákról, falakról, személyekről, egyszóval a vak útjában levő minden szilárd testről a vak ember fülében levő kicsiny telefonkagylóba. Kitűnően bevált az új készülék. A vakok órákon át könnyen eligazodtak erdőben és az utcák járdáin. A készülék alkotója Dr. Leslie Kay elektromérnök, a birminghami egyetem professzora. A szegénysorsú vakok részére a kormány fogja megvásárolni a készüléket. JOE MIKLÓS Joe Miklós wrenthami lakos hosszas betegsége után, febr. 13-án, 63 éves korában a lethbridgei Galt kórházban meghalt. Joe Miklós a Borsod megyei Sajópetri községben született, 1927-ben jött Kanadába, Wrentham környékén farmerkodott, a szerencse neki sem nagyon kedvezett, már régóta betegeskedett. Az elhunyt tagja volt a Kossuth Betegsegélyző Egylet lethbridgei fiókjának. A Martin Bros. temetkezési vállalatnál volt felravatalozva, a koszorúk között ott volt fiókunk koszorúja is. A szertartást Rev. John McNelin végezte febr. 16-án, utána kikísértük a Manton View temetőbe. Gyászolják felesége, két fia, Frank családjával Calgaryban, Jimmy pedig Wrenthamon. Két nővére és fivére Magyarországon. A gyászoló család nevében ezúton én mondok köszönetet mindazoknak, akik koszorút helyeztek a férj és édesapa ravatalára és kikísérték utolsó útjára a temetőbe. F. Barva ÚJ MŰVELŐDÉSI házat avattak a mintegy 1400 lakosú Szigetszentmártonban. A másfélmilió forintos költséggel épült létesítmény túlnyomórészt a községfejlesztési alapból készült, s az építkezést jelentős értékű társadalmi munkával segítette a lakosság. 9. oldal PAKSI JÁNOS Hat heti betegség után 66 éves korában elhunyt Paksi János február 17-én, a Port Colborne, Ont.-i General Hospitalban. Ravatala Ridgewayn volt és a Crystal Beach-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Paksi János 1925-ben vándorolt Kanadába Jugoszláviából. A Kanadai Magyar Munkásnak 1930 óta előfizetője volt és 1934 óta tagja volt a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek. Wellandon lakott 1925-től és 19 évvel ezelőtt költözött Crystal Beachre, ahol étkezdét tartott fenn. Néhány évvel ezelőtt nyugalomba vonult. Paksi Jánost sokan ismerték nemcsak Wellandon és Crystal Beachen, hanem az egész Niagara Félszigeten. Következetes híve volt a demokratikus népi mozgalomnak, becsületes munkájával építője volt Kanadának. Szorgalmas munkáséletével kiérdemelte embertársai tiszteletét. Távozását mély sajnálattal vette tudomásul a Kanadai Magyar Munkás szerkesztősége és a Kossuth Be,tegsegélyző Egylet vezetősége és félszigeti tagsága. Gyászolják özvegye sz. Jung Margit, az Egyesült Államokban élő testvérei, József és Ilona, az özvegynek az Óhazában élő hét testvére, Jászberényi Gyula és Sándor, a Kossuth Betegsegélyző Egylet tagsága, lapunk olvasói, sok jó barátja és ismerőse. Tiszteletes Farkas Ferenc ref. lelkész mondott gyászbeszédet.* * * Az özvegy köszönete Lapunk útján is küldeni kívánom köszönetem azoknak, akik drága férjemet a kórházban meglátogatták, ezek között különösen Schmidt Jánosnak és feleségének, akik nagy fájdalmamban igaz baráti szeretettel mellettem voltak. Szívem mélyéből köszönöm szeretett férjem ravatalára hozott sok virágot, mély gyászomban irántam kifejezett rokonszenvet. Köszönöm a Kossuth Betegsegélyző Egylet tagságának, hogy drága férjem ravatalára koszorút helyezett. özv. Paksi Jánosné