Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1971-12-04 / 47. szám

Hazádnak rendületlenül t ^__ New Word -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1— -------------------------------------------------------------------------------------------—:------------1971. december 4. (w ' j Toronto, Ontario Vol. 42. évfolyam — No. 47 Ara 10 ú'r.. ív /\ ■ • ' . 'II . I I .j . a Gazdasági válságot jósolnak LCI d rt QZ államtitkok ICIGIO • Borút látnak a kapitalista közgazdászok. Egyre nehezebbnek találja a Trudeau-kormány a haza kiárusítását Köztudott tény, hogy Trudeau miniszterel­nök szenvedélyesen követeli minisztereitől a legszigorúbb titoktartást. Az államtitkok meg­szállottja. Ezért érzi magát oly kényelmetle­nül amióta sorra kerülnek nyilvánosságra kormányának titkai. Nyugtalanítja a minisz­terelnököt különösen Gray miniszter jelenté­se, mely a kanadai vagyonok külföldi millio­mosok birtoklásának megdöbbentő méreteire mutatott. Az államtitoknak szánt Gray-jelen­­tést — mint ismeretes — nyilvánosságra hoz­ta a Canadian Forum nevű folyóirat. Hama­rosan utána még komolyabb titkot pattantott ki a Southam-féle napilaphálózat a Cabinet Record of Decision-nek nevezett államtitok nyilvánosságra hozásával. Ez az okmánykö­­teg arról tanúskodik, hogy Trudeau és mi­niszterei már júliusban abban állapodtak meg, hogy a külföldi milliomosok, részvény­­társaságok, monopóliumok kanadai tollasodá­­sának ellenőrzését egy „átszűrő” kormány­­szervre kell bízni, de ennél messzebbre menő intézkedést nem szabad engedélyezni a kana­dai nemzeti vagyonokat felvásárló külföldiek ellen. Ugyanezt indítványozta voltaképpen a Gray-riport is. Az „átszűrő” kormánybizott­ság — nem maga a kabinet — szabályozná a külföldi tőke Kanadába özönlését, az or­szág felvásárlását. Noha maga Trudeau fogadta a tartományi miniszterelnököket a szövetségi­ tartományi miniszterelnöki konferenciára, vállalva a ven­déglátó gazda szerepét, Mitchell Sharp kül­ügyminiszterre hárult a feddező szavak han­goztatása. Az államtitkok közlését az állam­biztonság komoly megsértésének minősítette. Mivel a kormány már júliusban meghatároz­ta politikáját a beáramló idegen tőkével szemben, az ellenzéki pártok tudni akarták, miért tagadta ezt a kormány. Nehéz helyzet­be került Sharp. Kénytelen volt mellébeszél­ni az államtitkok kipatanása vitán. Azzal ho­zakodott elő, hogy az „átszűrő” kormánybi­zottság tevékenységét készült a kormány fe­lülvizsgálni szeptemberben. A konzervatív ve­zér Robert Stanfield nem vette be Sharp mel­lébeszélését. Kijelentette: „Ez a kormány vagy reménytelenül kettéhasadt, vagy képte­len a saját határozatainak megfelelő tettek­re.” Trudeau eszesebben védekezett. Azt mondta, hogy a kormány határozatait kisik­latta a washingtoni kormány augusztusban a pótvámmal. Egyre körülményesebbnek találja Trudeau az országlást. Országveszejtő politikájának eltitkolása sehogyan sem akar sikerülni. A MACLEAN’S magazin legutóbbi száma tel­jesen leleplezi — képekkel, rajzokkal, arány­számokkal — a külföldi tőke kanadai ural­mát, Kanada függetlenségének elpárolgását. (Folytatás a 2. oldalon) SIKERES VOLT A KANADAI KOMMUNISTA KONGRESSZUS November 27-28-29-én tartotta meg a Ka­nadai Kommunista Párt XXI. Kongresszusát fénylő sikerrel. Szombaton este minden idők legnépszerűbb bankettjén több mint 500 vi­dám vendég jelenlétében ünnepelte a párt születésének 50. évfordulóját, a még élő ala­pító tagjait és mindazokat, akik évtizedek óta tevékeny tagjai a pártnak. A veterán kom­munisták neveit felolvasták, kitartó munká­jukat, párthűségüket tapsviharral köszöntöt­ték. Hosszan tartó, ütemes tapssal ünnepelte a nagy vendégsereg a kongresszuson résztvevő külföldi delegátusokat, közöttük a hatalmas olasz kommunista párt delegátusát, az olasz párt egyik kiemelkedő vezetőjét és parlamen­ti tagját. William Kashtan, a párt első titkára mon­dott ünnepi beszédet, melyben kifejtette párt­ja XXI. Kongresszusának jelentőségét, a párt­ja előtt álló feladatokat és rámutatott a ka­nadai szocialista hatalomhoz vezető útra, mely a világ kapitalista államainak mai válságá­nak, kibékíthetetlen és egyre sokasodó ellen­tétein át fog vezetni egy boldogabb korba. Tapsviharokkal köszönte meg a bankot vi­dám közönsége a változatos kulturális prog­ram szereplőit, közöttük a francia-kanadai lá­nyokat és a fiatal kommunisták ligájának (UCL) énekkarát. Az éjfélig tartó fergeteges táncot Mike Lu­cas hírneves zenekara okozta. Oly lelkesen játszott most ez a zenekar, ahogy talán soha ezelőtt. EURÓPAI KOMMUNISTÁK EGYSÉG FELHÍVÁSA A francia és az olasz kommunista pártok Párizsban közzétett nyilatkozata közös akció­ra szólította az európai kapitalista országok kommunista pártjait. Az olasz kommunista párt delegációját En­rico Berlinguer helyettes főtitkár vezette. Részt vett a tárgyalásokon a francia kommu­nista párt főtitkára Georges Marchais és a politikai bizottság tagjai közül Raymond Gu­­yot és Roland LeRoy. A két ország hatalmas kommunista párt­jainak vezetői demokratikus politikai egység­front megvalósítására szólították fel Nyugat- Európa szakszervezeteit. Bérfagyasztás ellen Nyolc pontba foglalt határozatot szavazott meg a B.C. Federation of Labor kongresszusa Vancouverben, függetlenséget, teljes foglal­koztatottságot követelve. Állást foglalt a há­­rozat a bérrögzítés minden fajtája ellen és követelte a szövetségi kormánytól, létesítsen kereskedelmi kapcsolatot mindn európai és ázsiai országgal. A british columbiai szakszrevezeti mozga­lom 510 delegátusa jelent meg a kongressu­­son. Egyhangú szavazattal ítélte a kongresz­­szus Nixon elnök gazdasági támadását és Trudeau miniszterelnök politikáját, mely ko­nokul ragaszkodik a monopóliumok közpén­zekből való támogatásához és nem akarja el­ismerni, hogy a kanadai munkanélküliséget, inflációt a nixoni politika okoz. A kongresz­­szus kijelentette, hogy „egyedül a munkanél­küliség is elég ok arra, hogy megbuktassuk a Trudeau-kormányt a következő választáso­kon. Európára is átindázik az amerikai válság Évtizedek óta nem féltek a tőkés világ vezetői oly nagyon egy gazdasági világválságtól, mint most. Gazdasági hanyat­lás jelei halmozódnak nemcsak az iparilag magas szinten álló kapitalista Európában, hanem Japánban is. Franciaországot tartják az egyedüli kivételnek, de az sem maradhat sokáig kivétel. Gyárosok ,bankárok, közgazdászok egybehangzó jóslatai szerint az európai országokban és Japánban egyaránt gaz­dasági hanyatlás fog bekövetkezni 1972-ben. Terjedni fog a munkanélküliség, s azzal együtt százmilliók vásárlóképtelen­sége, ami miatt lassulni fog a termelés, kevesebb lesz az új tőkebefektetés és a profit. Begubóznak a tőkések, őrizni fog­ják pénzüket a néptől. Ádázabb lesz a világpiacokért vívott harc, amely a tőkés világban rendesen háborút okoz. Japánban 20 év óta most először kezd egy helyben topogni a gazdaság. A japán kapitalisták a második világháború óta sohasem vol­tak reménytelenebbek, mint most. Európai bankárok szerint „reménytelenség érzete” van ter­jedőben. A gazdasági tevékenység lassulása 3 hónappal ez­előtt is mutatkozott. Nixon elnök új gazdaságpolitikája és pénzgazdálkodása jelentette a tőkés világválság kezdetét. Az Economic Commission for Europe egyik kimagasló szak­embere így nyilatkozott Genfben: „Nyugat-Európa és Japán huzamos ideig tartó gazdasági pangás felé tart. Semmi jele a javulásnak. Fellendülés a közeljövőre nem várható.” Ha az ipart és kereskedelmet az adófizetők pénzéből nem fogják a tőkés kormányok bőkezűen támogatni, sok ipar és üzlet fog tönkre jutni. A tőkés világ vezetői a nép vásárlóképességének államhatalmi intézkedésekkel való megvédéséről nem szólnak. Különösen Nyugat-Németországban várják a részvénytársa­ságok, monopóliumok az államkassza pénzét. Egy zürichi pénzfejedelem jóslata szerint “1972-ben legjobb esetben lassú előhaladás várható Európában, de inkább visz­­szafejlődés, ami világválságba fog torkollni.” Brüsszelben, az európai piacközösség központjában megál­lapították, hogy az európai ipari termelés egy helyben topog. Egész Nyugat-Európában lassul a tőkebefektetés. Vigyáznak a bankok a pénzükre. Nixon elnök augusztus 15-én meghir­detett politikájának érvényesítését sínyli az európai kapita­lizmus. Ezt mondta tulajdonképpen Geoffrey Rippon Britannia Eu­­rópa-ügyi minisztere is, amikor a következőket mondotta: „Az utóbbi amerikai mozdulatok okozták azt a félelmet, hogy érdekkörök önvédelmi időszakba értünk, s e blokkok versengése gazdasági pangásra lyukad ki. Valódi veszély ez, mely az egész világ jólétét veszélyezteti.” Amerikát okolja a tőkés világ a beköszöntött válságért, holott a kapitalista világválság jeleit Nixon új gazdaságpo­litikájának bevezetése előtt is látta minden jól tájékozott em­ber. A kapitalisták kiolthatatlan profitszomjának mindenkor, minden országban gazdasági válság lett az eredménye. Az amerikai monopóliumok és kormányuk attól tart, hogy az Egyesült Államok ellen kibontakozó gyűlölet, hosszan tartó ipari és pénzügyi válság esetén, minden országban nemzeti, népi, hazafias ellenállást fog eredményezni, majd gazdasági, kereskedelmi megtorlást Amerika ellen. A Capital International közlése szerint a részvények ára az utolsó három hónap alatt 19 százalékkal esett Hollandiá­ban és Franciaországban, 14 százalékkal Belguimban és Nyu­gat-N­émetországban, 7 százalékkal Olaszországban. Az euró­pai piacközösség 16 százalékos átlaghanyatlást jelentett. Bri­tanniában 5 és fél százalékkal, Svájcban 12 százalékkal, Ka­nadában 9 és fél százalékkal, Ausztráliában 15 és fél száza­lékkal és Japánban 16 százalékkal zuhant a részvények ára. Az Egyesült Államokban a részvények 1970 vége óta most állnak a legalacsonyabb szinten. A fentieknél sokkal több vészjelről számol be az amerikai hadügyminisztérium szócsövének ismert “U.S. News and World Report” c. magazin nov. 29. száma.

Next