Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1971-12-04 / 47. szám
Hazádnak rendületlenül t ^__ New Word -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1— -------------------------------------------------------------------------------------------—:------------1971. december 4. (w ' j Toronto, Ontario Vol. 42. évfolyam — No. 47 Ara 10 ú'r.. ív /\ ■ • ' . 'II . I I .j . a Gazdasági válságot jósolnak LCI d rt QZ államtitkok ICIGIO • Borút látnak a kapitalista közgazdászok. Egyre nehezebbnek találja a Trudeau-kormány a haza kiárusítását Köztudott tény, hogy Trudeau miniszterelnök szenvedélyesen követeli minisztereitől a legszigorúbb titoktartást. Az államtitkok megszállottja. Ezért érzi magát oly kényelmetlenül amióta sorra kerülnek nyilvánosságra kormányának titkai. Nyugtalanítja a miniszterelnököt különösen Gray miniszter jelentése, mely a kanadai vagyonok külföldi milliomosok birtoklásának megdöbbentő méreteire mutatott. Az államtitoknak szánt Gray-jelentést — mint ismeretes — nyilvánosságra hozta a Canadian Forum nevű folyóirat. Hamarosan utána még komolyabb titkot pattantott ki a Southam-féle napilaphálózat a Cabinet Record of Decision-nek nevezett államtitok nyilvánosságra hozásával. Ez az okmányköteg arról tanúskodik, hogy Trudeau és miniszterei már júliusban abban állapodtak meg, hogy a külföldi milliomosok, részvénytársaságok, monopóliumok kanadai tollasodásának ellenőrzését egy „átszűrő” kormányszervre kell bízni, de ennél messzebbre menő intézkedést nem szabad engedélyezni a kanadai nemzeti vagyonokat felvásárló külföldiek ellen. Ugyanezt indítványozta voltaképpen a Gray-riport is. Az „átszűrő” kormánybizottság — nem maga a kabinet — szabályozná a külföldi tőke Kanadába özönlését, az ország felvásárlását. Noha maga Trudeau fogadta a tartományi miniszterelnököket a szövetségi tartományi miniszterelnöki konferenciára, vállalva a vendéglátó gazda szerepét, Mitchell Sharp külügyminiszterre hárult a feddező szavak hangoztatása. Az államtitkok közlését az állambiztonság komoly megsértésének minősítette. Mivel a kormány már júliusban meghatározta politikáját a beáramló idegen tőkével szemben, az ellenzéki pártok tudni akarták, miért tagadta ezt a kormány. Nehéz helyzetbe került Sharp. Kénytelen volt mellébeszélni az államtitkok kipatanása vitán. Azzal hozakodott elő, hogy az „átszűrő” kormánybizottság tevékenységét készült a kormány felülvizsgálni szeptemberben. A konzervatív vezér Robert Stanfield nem vette be Sharp mellébeszélését. Kijelentette: „Ez a kormány vagy reménytelenül kettéhasadt, vagy képtelen a saját határozatainak megfelelő tettekre.” Trudeau eszesebben védekezett. Azt mondta, hogy a kormány határozatait kisiklatta a washingtoni kormány augusztusban a pótvámmal. Egyre körülményesebbnek találja Trudeau az országlást. Országveszejtő politikájának eltitkolása sehogyan sem akar sikerülni. A MACLEAN’S magazin legutóbbi száma teljesen leleplezi — képekkel, rajzokkal, arányszámokkal — a külföldi tőke kanadai uralmát, Kanada függetlenségének elpárolgását. (Folytatás a 2. oldalon) SIKERES VOLT A KANADAI KOMMUNISTA KONGRESSZUS November 27-28-29-én tartotta meg a Kanadai Kommunista Párt XXI. Kongresszusát fénylő sikerrel. Szombaton este minden idők legnépszerűbb bankettjén több mint 500 vidám vendég jelenlétében ünnepelte a párt születésének 50. évfordulóját, a még élő alapító tagjait és mindazokat, akik évtizedek óta tevékeny tagjai a pártnak. A veterán kommunisták neveit felolvasták, kitartó munkájukat, párthűségüket tapsviharral köszöntötték. Hosszan tartó, ütemes tapssal ünnepelte a nagy vendégsereg a kongresszuson résztvevő külföldi delegátusokat, közöttük a hatalmas olasz kommunista párt delegátusát, az olasz párt egyik kiemelkedő vezetőjét és parlamenti tagját. William Kashtan, a párt első titkára mondott ünnepi beszédet, melyben kifejtette pártja XXI. Kongresszusának jelentőségét, a pártja előtt álló feladatokat és rámutatott a kanadai szocialista hatalomhoz vezető útra, mely a világ kapitalista államainak mai válságának, kibékíthetetlen és egyre sokasodó ellentétein át fog vezetni egy boldogabb korba. Tapsviharokkal köszönte meg a bankot vidám közönsége a változatos kulturális program szereplőit, közöttük a francia-kanadai lányokat és a fiatal kommunisták ligájának (UCL) énekkarát. Az éjfélig tartó fergeteges táncot Mike Lucas hírneves zenekara okozta. Oly lelkesen játszott most ez a zenekar, ahogy talán soha ezelőtt. EURÓPAI KOMMUNISTÁK EGYSÉG FELHÍVÁSA A francia és az olasz kommunista pártok Párizsban közzétett nyilatkozata közös akcióra szólította az európai kapitalista országok kommunista pártjait. Az olasz kommunista párt delegációját Enrico Berlinguer helyettes főtitkár vezette. Részt vett a tárgyalásokon a francia kommunista párt főtitkára Georges Marchais és a politikai bizottság tagjai közül Raymond Guyot és Roland LeRoy. A két ország hatalmas kommunista pártjainak vezetői demokratikus politikai egységfront megvalósítására szólították fel Nyugat- Európa szakszervezeteit. Bérfagyasztás ellen Nyolc pontba foglalt határozatot szavazott meg a B.C. Federation of Labor kongresszusa Vancouverben, függetlenséget, teljes foglalkoztatottságot követelve. Állást foglalt a hározat a bérrögzítés minden fajtája ellen és követelte a szövetségi kormánytól, létesítsen kereskedelmi kapcsolatot mindn európai és ázsiai országgal. A british columbiai szakszrevezeti mozgalom 510 delegátusa jelent meg a kongressuson. Egyhangú szavazattal ítélte a kongreszszus Nixon elnök gazdasági támadását és Trudeau miniszterelnök politikáját, mely konokul ragaszkodik a monopóliumok közpénzekből való támogatásához és nem akarja elismerni, hogy a kanadai munkanélküliséget, inflációt a nixoni politika okoz. A kongreszszus kijelentette, hogy „egyedül a munkanélküliség is elég ok arra, hogy megbuktassuk a Trudeau-kormányt a következő választásokon. Európára is átindázik az amerikai válság Évtizedek óta nem féltek a tőkés világ vezetői oly nagyon egy gazdasági világválságtól, mint most. Gazdasági hanyatlás jelei halmozódnak nemcsak az iparilag magas szinten álló kapitalista Európában, hanem Japánban is. Franciaországot tartják az egyedüli kivételnek, de az sem maradhat sokáig kivétel. Gyárosok ,bankárok, közgazdászok egybehangzó jóslatai szerint az európai országokban és Japánban egyaránt gazdasági hanyatlás fog bekövetkezni 1972-ben. Terjedni fog a munkanélküliség, s azzal együtt százmilliók vásárlóképtelensége, ami miatt lassulni fog a termelés, kevesebb lesz az új tőkebefektetés és a profit. Begubóznak a tőkések, őrizni fogják pénzüket a néptől. Ádázabb lesz a világpiacokért vívott harc, amely a tőkés világban rendesen háborút okoz. Japánban 20 év óta most először kezd egy helyben topogni a gazdaság. A japán kapitalisták a második világháború óta sohasem voltak reménytelenebbek, mint most. Európai bankárok szerint „reménytelenség érzete” van terjedőben. A gazdasági tevékenység lassulása 3 hónappal ezelőtt is mutatkozott. Nixon elnök új gazdaságpolitikája és pénzgazdálkodása jelentette a tőkés világválság kezdetét. Az Economic Commission for Europe egyik kimagasló szakembere így nyilatkozott Genfben: „Nyugat-Európa és Japán huzamos ideig tartó gazdasági pangás felé tart. Semmi jele a javulásnak. Fellendülés a közeljövőre nem várható.” Ha az ipart és kereskedelmet az adófizetők pénzéből nem fogják a tőkés kormányok bőkezűen támogatni, sok ipar és üzlet fog tönkre jutni. A tőkés világ vezetői a nép vásárlóképességének államhatalmi intézkedésekkel való megvédéséről nem szólnak. Különösen Nyugat-Németországban várják a részvénytársaságok, monopóliumok az államkassza pénzét. Egy zürichi pénzfejedelem jóslata szerint “1972-ben legjobb esetben lassú előhaladás várható Európában, de inkább viszszafejlődés, ami világválságba fog torkollni.” Brüsszelben, az európai piacközösség központjában megállapították, hogy az európai ipari termelés egy helyben topog. Egész Nyugat-Európában lassul a tőkebefektetés. Vigyáznak a bankok a pénzükre. Nixon elnök augusztus 15-én meghirdetett politikájának érvényesítését sínyli az európai kapitalizmus. Ezt mondta tulajdonképpen Geoffrey Rippon Britannia Európa-ügyi minisztere is, amikor a következőket mondotta: „Az utóbbi amerikai mozdulatok okozták azt a félelmet, hogy érdekkörök önvédelmi időszakba értünk, s e blokkok versengése gazdasági pangásra lyukad ki. Valódi veszély ez, mely az egész világ jólétét veszélyezteti.” Amerikát okolja a tőkés világ a beköszöntött válságért, holott a kapitalista világválság jeleit Nixon új gazdaságpolitikájának bevezetése előtt is látta minden jól tájékozott ember. A kapitalisták kiolthatatlan profitszomjának mindenkor, minden országban gazdasági válság lett az eredménye. Az amerikai monopóliumok és kormányuk attól tart, hogy az Egyesült Államok ellen kibontakozó gyűlölet, hosszan tartó ipari és pénzügyi válság esetén, minden országban nemzeti, népi, hazafias ellenállást fog eredményezni, majd gazdasági, kereskedelmi megtorlást Amerika ellen. A Capital International közlése szerint a részvények ára az utolsó három hónap alatt 19 százalékkal esett Hollandiában és Franciaországban, 14 százalékkal Belguimban és Nyugat-Németországban, 7 százalékkal Olaszországban. Az európai piacközösség 16 százalékos átlaghanyatlást jelentett. Britanniában 5 és fél százalékkal, Svájcban 12 százalékkal, Kanadában 9 és fél százalékkal, Ausztráliában 15 és fél százalékkal és Japánban 16 százalékkal zuhant a részvények ára. Az Egyesült Államokban a részvények 1970 vége óta most állnak a legalacsonyabb szinten. A fentieknél sokkal több vészjelről számol be az amerikai hadügyminisztérium szócsövének ismert “U.S. News and World Report” c. magazin nov. 29. száma.