Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-10-07 / 41. szám
Hazádnak rendületlenül — ==' -..........= fe» ____________ New W ord_______ 1972. október 7. Toronto, Ontario Vol. 43 évfolyam — No. 41 Ára 10 l - - KAMBODZSA 80 FELSZABADÍTÓK KEZÉBEN Amerikai és kanadai napilapok kambodzsai tudósítói szerint Kambodzsa 80 százaléka elveszett az Egyesült Államok által fenntartott Lon Nol-kormány számára. Jellemző a kormány tarthatatlan helyzetére egyebek között az is, hogy a külországok diplomatái életének biztonságáról sem tud a kormány gondoskoni. Az Egyesült Államok követségének vezetője, Thomas Enders ellen a múlt héten elkövetett merénylet sikertelen maradt ugyan, áldozata lehet új támadásnak, más diplomatákkal együtt. A tőkés országok diplomatái állandó félelemben élnek. Egybehangzó nézetük, hogy Kambodzsát a jelenlegi kormány számára megmenteni az Egyesült Államoknak nem áll módjában. A lakosság nap mint nap várja a kormány bukását és menekülését. Az amerikai diplomata hatalmas autója ellen végrehajtott robbantás a város kellős közepén egy rendőr és egy polgári személy életébe került. A diplomata csodálatos módon életben maradt. Ha már a legerősebben őrzött diplomaták élete a főváros közepén is veszélyben van, a kormány élete sem tarthat sokáig. A robbantók nyomtalanul eltűntek. A rendőrség természetesen a kommunistákat okolja a merényletért. „A helyzet tarthatatlan”, mondotta egy diplomata a hírlapíróknak, és hozzátette, hogy ,,már hosszú ideje tarthatatlan”. Egy nyugati diplomata a következőket mondotta: ,,Itt már igen kevesen reménykednek. Általános vélemény, hogy minden veszve van, nincs mentség a kormány számára”. A válság hármas: gazdasági, politikai és katonai. A katonai helyzetet mondják a nyugatiak a legválságosabbnak. Egy nyugati diplomata nyilatkozata szerint a kormány elvesztette Kambodzsa 80 százalékát, de a még el nem vesztett 20 százalék fölött sem rendelkezik teljes mértékben, mert a kommunisták mindenütt jelen vannak. Joggal hangoztatják a kommunisták, hogy Kambodzsa területének 85 százalékán őket követi a nép”. A kormány hadseregében kevesen bíznak. Elvesztette tekintélyét. Egy In Tam nevű politikus, aki a három hónappal ezelőtt lefolytatott választásokon Lan Nol tábornokkal szemben pályázott elnökségre, kijelentette a múlt héten a Los Angeles Times tudósítójának: „Igaza van a nyugati sajtónak. Nincs remény Kambodzsában”. Röviddel e nyilatkozat után közölte, hogy lemondott a Demokrata Párt vezéri tisztségéről és Thaiföldre utazik néhány hónapra. Az említett amerikai lap tudósítója szerint alig található olyan ember Kambodzsában, aki hinne a kormány jövőjében. Hanyatlás 1970 óta Sokan lelkesedtek 1970 márciusában, mikor kiütötték a hatalom székéből a most Kínában tartózkodó Norodom Sihanouk herceget. Egy kambozsai lap arra emlékezve írta a múlt héten egyebek között a következőket: „Emlékszünk az 1870. évi kellemes érzelmeinkre. Megbuktattuk a monarchiát és nagy lelkesedéssel reméltük a jobb korszak hajnalhasadását, a szabadság időszakát, a demokratikus elvek megvalósítását. Sajnos eltűnt azóta nemcsak a lelkesedés, hanem már a hitünk is. Helyét aggoalom foglalta el, a céltalanság, a megsemmisülés érzete.” A rizsínség miatt lopásra vetemedtek a katonák. Lopnak a főváros piacán is. Az Egyesült Államok gyors intézkedése, rizsellátmány beszállítása, nem szüntette meg a rizsínséget. Választási csalás Nagy hellyel-közzel lehet csak találni valakit, aki még mindig hiszi, hogy az amerikai hatalom meg fogja menteni Lón Nol elnök kormányát. Kiheverte Lón Nol bénultságát részben, a szélhűdés nyomai azonban erősen mutatkoznak rajta. Nem az ország problémái foglalkoztatják, hanem saját betegsége. Környezete zsivány, nyerészkedő, jellemtelen politikusokból és főtisztekből tevődik össze. Ezeket támogatja az amerikai kormány. Nyílt titok, hogy nem Lan Nol kapta meg a választásokon a szavazatok többségét, hanem In Tam. A szavazat eredményét meghamisították a CIA tetszésének megfelelően. Magához ölelte a konferencia Niagara Fallson az Új Szót Kevés esetben volt lapunknak komolyabb hangú és és pozitívabb eredménnyel végződő konferenciája a mostaninál, amit október 1-én tartottunk meg a Kossuth Betegsegélyző Egylet Petőfi Parkja előterében álló korszerű kultúrépületében. A konferenciát a szerkesztő nyitotta meg, feltárva az Uj Szó fenntartásának előfeltételeit. Bátor szavak bátor tettekkel való párosítását kérte és kapta meg, a dollárok ezreinek azonnali felkínálásával. A falusi Női Csoport $300 készpénzt tett az Uj Szó oltárára azonnyomban, delegátusok pedig egyenként 100 dollárt ígértek, így hát megintcsak nem hasonlít az Új Szó ahhoz az épülethez, amelyben a falat a kövek nehézkedése tartja össze inkább, mint a közéjük rakott vakolat vagy az összekötéseknek és kapcsolásoknak finoman kidolgozott rendszere. . A felszólalók közül jónéhányra lehet mondani, hogy kevés szóval éltek, de nagy és komoly cselekvésre határozták el magukat. Senki sem volt hajlamos elvonásokra, mellébeszélésre, az absztrakció semmiféle magassága sem kölcsönözhetett volna nagyobb jelentőséget ennek a konferenciának, mint azokba az egyszerű szavakba foglalt kiállások, amelyeket majd minden delegátustól hallottunk, üres, értelmetlen beszéd nem hangzott senki ajkáról sem. Súlyos gondolatokat tükrözött a szerkesztő minden szava és a delegátusoké is. A delegátusok tömör szavai tömör összegeket helyeztek kilátásba az Új Szó számára. Volt azért két játékos kedvű, derűt kölcsönző felszólalás is, de azok sem pattanó és szikrázó könnyűséggel elégedtek meg. Józansággal és valóságérzettel voltak telítve. Spekulációra, ábrándozásra senki sem bízott semmit sem ezen a konferencián. Folytatás a 8. oldalon Kibújt Kína a selyemgubóból Pekingbe zarándokolt az egykor félelmetes imperialista Japán elnöke és komoly tárgyalásokba bocsátkozott Csu En-laj miniszterelnökkel, aki őt illendőképpen fogadta. Ezzel mindenestől fogva kibújt Kína a selyemhernyó gubójából. Megelégelte a negyedszázados elszigetelődést. Hat napot töltött Kukei Tanaka elnök Kínában, aminek époly jelentőséget tulajdonítanak, mint tulajdonítottak Nixon amerikai elnök kínai látogatásának. Ha tagadja is a hivatalos Kína, rácáfolhatatlanul igaz, hogy amíg a Szovjetuniót csepülte a nyugati világgal való kapcsolatait, addig évek óta ugyanazt tervezte a nyugati világgal. Amíg Kína a Szovjetunió békés egymás mellett élés megvalósítására irányuló erőfeszítéseit a marxizmus-leninizmus cserbenhagyásának nevezte, addig maga — különösen az utolsó két évben — buzgón kereste a kapcsolatokat nemcsak a nyugati világgal, hanem Japánnal is. Világhatalmi csúcsra óhajt emelkedni. Teszi ezt nyilván azzal a szándékkal, hogy a Szovjetunió tekintélyét ellensúlyozza, magát világviszonylatban a Szovjetunió fölé tornázza. Van persze a kínai diplomácia ügyeskedéseinek más célja is. Ha megértésre jut Japánnal, fuccs Csiang Kaj-sek úgynevezett Nemzeti Kínájának, Tajvan ismét a Kínai Népköztársaság tartománya lesz. Csiang Kai-sek koronája porba fog hullani, ha Washington és Tokió úgy akarja. Úgy néz ki a dolog, hogy némi önrendelkezési, önkormányzati jog fenntartásával Kína szárnyai alá fog kerülni Tajvan. De azt is kisajátítja majd néhány év elteltével Peking. De persze Japán sem csupa jószívűségből óhajtja rendezni viszonyát Kínával. Szüksége van Kínára. Japán a második világháború óta USA-basáskodás alatt létezett. A japán külpolitika az ameriikai külpolitika majmolása volt. Ám közben megváltozott nemcsak Ázsia, hanem az egész világ, de a japán külpolitika maradt a régiben. De nem maradhatott tovább. Ha Nixonkeresheti Kína barátságát, miért ne kereshetné Tanaka? Ha változhat az amerikai külpolitika , változhat Japáné is. Ezt követelte a japán nép. Meg a japán sajtó is. Tanaka azzal az ígérettel jutott az elnöki székbe, hogy a közvéleményt nem fogja figyelmen kívül hagyni. Régen tüntetnek már a japán tömegek azért, hogy ne majmolja Japán az amerikai külpolitikát a szocialista államokkal szemben. Japánban a közvéleménykutatás újra meg újra megállapította, hogy az amerikai hidegháborús politika Japánban tarthatatlan. A japán nép barátságban akar élni a szocialista országok népeivel. A japán nép nem gyűlöli a kínai népet. Ezen felül Japán üzleti társadalma is a fenébe akarja küldeni a hidegháborús politikát. Kína óriási népessége jövedelmező piacot jelenthet a japán ipar számára. Örömmel tapasztalja a világ minden békeszerető népe, hogy a hidegháborús politika Kína és Japán között is kaput nyitott. Megelégedéssel állapítható meg, hogy más a mai Kína annál, ami volt még 5 évvel ezelőtt is, amikor vörös gárdának nevezett csapatok bolondériája dúlt Kínában, lerohanva a külországok diplomáciai küldöttségeit és épületeit, tűz martalékává tette Anglia követségi épületét Pekingben. Vallóvá változott a Nixon kormány A Nixon-kormány, amely rendületlenül tagadta kíméletlen bombázását Észak-Vietnamban kórházak, iskolák, polgári lakosság ellen, végre szeptember végén — sok hazudozás után — valóvá változott; bevallóvá, hogy még templomokat is bombáztatott. De még ...mindig tagadja, hogy az sűrűn történt volna meg. Külügy- és hadügyminisztériumi urak vallották a szenátusi albizottság színe előtt, hogy egyik minisztérium sem tartja számon hányszor bombázott a légierő polgári célpontokat. A hadvezetőség megtagadta a légierő vonatkozó fényképeinek átengedését a szenátusi bizottság számára. ....Kennedy szenátor, a bizottság elnöke számokat és fényképeket követelt, „hogy megállapítható lehessen, hogy a hadászati előnyökért érdemes volt-e civileket pusztítani”. Erélyesen bírálta a tábornoki kart, hogy amíg pontos ada(Folytatás a 7. oldalon)