Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)

1972-10-07 / 41. szám

Hazádnak rendületlenül — ==' -..........= fe» ____________ New W ord_______ 1972. október 7. Toronto, Ontario Vol. 43 évfolyam — No. 41 Ára 10 l - - KAMBODZSA 80 FELSZABADÍTÓK KEZÉBEN Amerikai és kanadai napilapok kambod­zsai tudósítói szerint Kambodzsa 80 száza­léka elveszett az Egyesült Államok által fenntartott Lon Nol-kormány számára. Jellemző a kormány tarthatatlan helyze­tére egyebek között az is, hogy a külorszá­gok diplomatái életének biztonságáról sem tud a kormány gondosko­ni. Az Egyesült Államok követségének vezetője, Thomas Enders ellen a múlt héten elkövetett me­rénylet sikertelen maradt ugyan, áldozata lehet új támadásnak, más diplomatákkal együtt. A tőkés országok diplomatái állan­dó félelemben élnek. Egybehangzó néze­tük, hogy Kambodzsát a jelenlegi kormány számára megmenteni az Egyesült Államok­nak nem áll módjában. A lakosság nap mint nap várja a kormány bukását és me­nekülését. Az amerikai diplomata hatalmas autója ellen végrehajtott robbantás a város kellős közepén egy rendőr és egy polgári személy életébe került. A diplomata csodálatos mó­don életben maradt. Ha már a legerősebben őrzött diploma­ták élete a főváros közepén is veszélyben van, a kormány élete sem tarthat sokáig. A robbantók nyomtalanul eltűntek. A ren­dőrség természetesen a kommunistákat okolja a merényletért. „A helyzet tarthatatlan”, mondotta egy diplomata a hírlapíróknak, és hozzátette, hogy ,,már hosszú ideje tarthatatlan”. Egy nyugati diplomata a következőket mondotta: ,,Itt már igen kevesen remény­kednek. Általános vélemény, hogy minden veszve van, nincs mentség a kormány szá­mára”. A válság hármas: gazdasági, politikai és katonai. A katonai helyzetet mondják a nyugati­ak a legválságosabbnak. Egy nyugati dip­lomata nyilatkozata szerint a kormány el­vesztette Kambodzsa 80 százalékát, de a még el nem vesztett 20 százalék fölött sem rendelkezik teljes mértékben, mert a kom­munisták mindenütt jelen vannak. Joggal hangoztatják a kommunisták, hogy Kam­bodzsa területének 85 százalékán őket kö­veti a nép”. A kormány hadseregében kevesen bíz­nak. Elvesztette tekintélyét. Egy In Tam nevű politikus, aki a három hónappal ezelőtt lefolytatott választásokon Lan Nol tábornokkal szemben pályázott el­nökségre, kijelentette a múlt héten a Los Angeles Times tudósítójának: „Igaza van a nyugati sajtónak. Nincs remény Kambod­zsában”. Röviddel e nyilatkozat után közölte, hogy lemondott a Demokrata Párt vezéri tisztségéről és Thaiföldre utazik néhány hónapra. Az említett amerikai lap tudósítója sze­rint alig található olyan ember Kambodzsá­ban, aki hinne a kormány jövőjében. Hanyatlás 1970 óta Sokan lelkesedtek 1970 márciusában, mi­kor kiütötték a hatalom székéből a most Kínában tartózkodó Norodom Sihanouk herceget. Egy kambo­zsai lap arra emlé­kezve írta a múlt héten egyebek között a következőket: „Emlékszünk az 1870. évi kellemes ér­zelmeinkre. Megbuktattuk a monarchiát és nagy lelkesedéssel reméltük a jobb korszak hajnalhasadását, a szabadság időszakát, a demokratikus elvek megvalósítását. Sajnos eltűnt azóta nemcsak a lelkesedés, hanem már a hitünk is. Helyét aggo­alom fog­lalta el, a céltalanság, a megsemmisülés ér­zete.” A rizsínség miatt lopásra vetemedtek a katonák. Lopnak a főváros piacán is. Az Egyesült Államok gyors intézkedése, rizsel­látmány beszállítása, nem szüntette meg a rizsínséget. Választási csalás Nagy hellyel-közzel lehet csak találni valakit, aki még mindig hiszi, hogy az ame­rikai hatalom meg fogja menteni Lón Nol elnök kormányát. Kiheverte Lón Nol bé­nultságát részben, a szélhűdés nyomai azonban erősen mutatkoznak rajta. Nem az ország problémái foglalkoztatják, ha­nem saját betegsége. Környezete zsivány, nyerészkedő, jellemtelen politikusokból és főtisztekből tevődik össze. Ezeket támogat­ja az amerikai kormány. Nyílt titok, hogy nem Lan Nol kapta meg a választásokon a szavazatok többségét, hanem In Tam. A szavazat eredményét meghamisították a CIA tetszésének megfe­lelően. Magához ölelte a konferencia Niagara Fallson az Új Szót Kevés esetben volt lapunknak komolyabb hangú és és pozitívabb eredménnyel végző­dő konferenciája a mostaninál, amit októ­ber 1-én tartottunk meg a Kossuth Betegse­­gélyző Egylet Petőfi Parkja előterében álló korszerű kultúrépületében. A konferenciát a szerkesztő nyitotta meg, feltárva az Uj Szó fenntartásának előfelté­teleit. Bátor szavak bátor tettekkel való pá­rosítását kérte és kapta meg, a dollárok ezreinek azonnali felkínálásával. A falusi Női Csoport $300 készpénzt tett az Uj Szó oltárára azonnyomban, delegátusok pedig egyenként 100 dollárt ígértek, így hát me­­gintcsak nem hasonlít az Új Szó ahhoz az épülethez, amelyben a falat a kövek nehéz­kedése tartja össze inkább, mint a közéjük rakott vakolat vagy az összekötéseknek és kapcsolásoknak finoman kidolgozott rend­szere. . A felszólalók közül jónéhányra lehet mondani, hogy kevés szóval éltek, de nagy és komoly cselekvésre határozták el magu­kat. Senki sem volt hajlamos elvonásokra, mellébeszélésre, az absztrakció semmiféle magassága sem kölcsönözhetett volna na­gyobb jelentőséget ennek a konferenciának, mint azokba az egyszerű szavakba foglalt kiállások, amelyeket majd minden delegá­tustól hallottunk, üres, értelmetlen beszéd nem hangzott senki ajkáról sem. Súlyos gondolatokat tükrözött a szerkesztő min­den szava és a delegátusoké is. A delegátu­sok tömör szavai tömör összegeket helyez­tek kilátásba az Új Szó számára. Volt azért két játékos kedvű, derűt kölcsönző felszó­lalás is, de azok sem pattanó és szikrázó könnyűséggel elégedtek meg. Józansággal és valóságérzettel voltak telítve. Spekulá­cióra, ábrándozásra senki sem bízott sem­mit sem ezen a konferencián. Folytatás a 8. oldalon Kibújt Kína a selyemgubóból Pekingbe zarándokolt az egykor félelmetes imperialista Japán elnöke és komoly tárgyalásokba bocsátkozott Csu­ En-laj miniszterelnökkel, aki őt illendőképpen fogadta. Ezzel mindenestől fogva kibújt Kína a selyemhernyó gu­­bójából. Megelégelte a negyedszázados elszigetelődést. Hat napot töltött Kukei Tanaka elnök Kínában, aminek époly jelentőséget tulajdonítanak, mint tulajdonítottak Nixon amerikai elnök kínai látogatásának. Ha tagadja is a hivatalos Kína, rácáfolhatatlanul igaz, hogy amíg a Szovjetuniót csepülte a nyugati világgal való kapcsolata­it, addig évek óta ugyanazt tervezte a nyugati világgal. Amíg Kína a Szovjetunió békés egymás mellett élés meg­valósítására irányuló erőfeszítéseit a marxizmus-leniniz­­mus cserbenhagyásának nevezte, addig maga — különö­sen az utolsó két évben — buzgón kereste a kapcsolatokat nemcsak a nyugati világgal, hanem Japánnal is. Világha­talmi csúcsra óhajt emelkedni. Teszi ezt nyilván azzal a szándékkal, hogy a Szovjetunió tekintélyét ellensúlyozza, magát világviszonylatban a Szovjetunió fölé tornázza. Van persze a kínai diplomácia ügyeskedéseinek más cél­ja is. Ha megértésre jut Japánnal, fuccs Csiang Kaj-sek úgynevezett Nemzeti Kínájának, Tajvan ismét a Kínai Népköztársaság tartománya lesz. Csiang Kai-sek koroná­ja porba fog hullani, ha Washington és Tokió úgy akarja. Úgy néz ki a dolog, hogy némi önrendelkezési, önkormány­zati jog fenntartásával Kína szárnyai alá fog kerülni Taj­van. De azt is kisajátítja majd néhány év elteltével Pe­king. De persze Japán sem csupa jószívűségből óhajtja ren­dezni viszonyát Kínával. Szüksége van Kínára. Japán a második világháború óta USA-basáskodás alatt létezett. A japán külpolitika az ameriikai külpolitika maj­­molása volt. Ám közben megváltozott nemcsak Ázsia, ha­nem az egész világ, de a japán külpolitika maradt a ré­giben. De nem maradhatott tovább. Ha Nixon­­keresheti Kína barátságát, miért ne kereshetné Tanaka? Ha vál­tozhat az amerikai külpolitika , változhat Japáné is. Ezt követelte a japán nép. Meg a japán sajtó is. Tanaka azzal az ígérettel jutott az elnöki székbe, hogy a közvéleményt nem fogja figyelmen kívül hagyni. Régen tüntetnek már a japán tömegek azért, hogy ne majmolja Japán az amerikai külpolitikát a szocialista ál­lamokkal szemben. Japánban a közvéleménykutatás újra meg újra megállapította, hogy az amerikai hidegháborús politika Japánban tarthatatlan. A japán nép barátságban akar élni a szocialista országok népeivel. A japán nép nem gyűlöli a kínai népet. Ezen felül Japán üzleti társadalma is a fenébe akarja küldeni a hidegháborús politikát. Kína óriási népessége jövedelmező piacot jelenthet a japán ipar számára. Örömmel tapasztalja a világ minden békeszerető népe, hogy a hidegháborús politika Kína és Japán között is ka­put nyitott. Megelégedéssel állapítható meg, hogy más a mai Kína annál, ami volt még 5 évvel ezelőtt is, amikor vörös gárdának nevezett csapatok bolondériája dúlt Kíná­ban, lerohanva a külországok diplomáciai küldöttségeit és épületeit, tűz martalékává tette Anglia követségi­ épületét Pekingben. Vallóvá változott a Nixon kormány A Nixon-kormány, amely rendületlenül tagadta kímélet­len bombázását Észak-Vietnamban kórházak, iskolák, pol­gári lakosság ellen, végre szeptember végén — sok ha­­zudozás után — valóvá változott; bevallóvá, hogy még templomokat is bombáztatott. De még ...mindig tagadja, hogy az sűrűn történt volna meg. Külügy- és hadügyminisztériumi urak vallották a sze­nátusi albizottság színe előtt, hogy egyik minisztérium sem tartja számon hányszor bombázott a légierő polgári célpontokat. A hadvezetőség megtagadta a légierő vonat­kozó fényképeinek átengedését a szenátusi bizottság szá­mára. ....Kennedy szenátor, a bizottság elnöke számokat és fény­képeket követelt, „hogy megállapítható lehessen, hogy a hadászati előnyökért érdemes volt-e civileket pusztítani”. Erélyesen bírálta a tábornoki kart, hogy amíg pontos ada­­(Folytatás a 7. oldalon)

Next