Kapu, 1989. december (2. évfolyam, 12. szám)

Braun Róbert - Zolnay János: Mégsem hagyják beszélni?

ki akart jönni, mint mondta, a Menóra cikksorozata miatt. Kérdez­tem, hogy mit tud róla? Azt mondta, hogy olvasott néhány számot belőle, két vagy három számot. Kérdeztem, ismeri a többit? Azt mondta, nem. Mondtam, hogy erről készült egy film is, és a párt ve­zetői tudnak erről. Ez nagyon meglepte őt. Megkérdezte, hogy nem adnám-e oda elolvasni az egészet. Hogyan kéri ezt, kérdeztem, mint pártmunkás vagy mint magánember? Azt mondta, hogy ő a kettőt nem tudja elkülöníteni egymástól. Ő pártmunkásként kéri el, ő a kerületi pártbizottság titkára. Ha odaadnám, ő nagyon szívesen el­­küldene érte. Nézze, válaszoltam, elküldöm én magának, de mint magánember. Én a kerületi pártbizottság titkárának nem küldöm. Fegyelmiről tárgyalni nem vagyok hajlandó, de ha maga mint ma­gánember kéri, akkor elküldöm. Nem, nem, ő párttitkárként kéri. Mondtam, hogy de csak magánemberként adom oda, küldhet érte. Azonnal ideküldött a kéziratért. Aztán síri csend volt. Nekem kellett telefonálni, hogy az az egy példányom van, legyen szíves, küldje vissza. A titkárnőjének telefonáltam. Egyszer csak ideszól a titkár­nő, hogy visszaküldi Fekete Tibor elvtárs a kéziratot, itthon va­gyok-e? Vártam, hogy mint párttitkár fog állást foglalni. Legna­gyobb meglepetésemre, amikor kibontottam a borítékot, volt benne egy géppel írt magánlevél. „Kedves Kutrucz elvtársnő, mellékelten köszönettel visszakül­döm a kéziratot. Felhasználom az alkalmat, hogy a közelgő névnap­ja alkalmából minden jót, sok boldogságot és egészséget kívánjak önnek, szeretettel vagy elvtársi üdvözlettel. Fekete Tibor.” Knopp és a Menóra — Megtudtam később, hogy kapkodták egymástól a Menórát. Az agitprop, osztályról kaptak egy példányt, egy éjszakára. Mindenki el volt tőle ájulva. Hát tessék azokat az éveket elővenni, hogy mi­lyen helyzet volt akkor. És én megírom, mit írtam Németh Károly­­nak, Korom Mihálynak meg a többinek, hogyan nyilatkoztam ró­luk, hát döbbenetes volt. Tehát tudtam a vele való beszélgetésből, hogy az agitprop, osztályon kézről kézre adják a Menóra számait, és ott Knopp András volt az, aki elmondta, hogy valamit kéne ezzel a Kutruczcal csinálni. És ezt a szerencsétlen Feketét akarták ebbe belevonni. — Mit tudott meg Berendtől? — Megtudtam azt, hogy a Zsidó Tanács tagjai rendszeres anyagi ellenszolgáltatást adtak Bosnyák Zoltánnak azért, hogy mentse meg a családjukat. Berend igyekezett a befolyását kihasz­nálni Bosnyák Zoltánnál zsidók életének a megmentése érdekében. Egyik levelében megírta, hogy 1944 őszén Bosnyák arra kérte, hogy adjon neki igazolásokat a Zsidó Tanács cégjelzésével, pecsétjével, hogy ő segített. Több nyelven készítette el ezt az iratot, amelyben igazolta a Zsidó Tanács nevében, hogy Bosnyák segített zsidók megmentésében. Ezt Bosnyák később igen jól hasznosította, ami­kor átjött a határon. Azt is megtudtam, hogy kapcsolatban voltak Wallenberggel is. Természetesen neki Bosnyák Zoltánnal igen szo­ros kapcsolata kellett legyen, hiszen — elmondtam, a per anyagá­ban is benne van —, hogy Bosnyák volt Endre László jobbkeze. Te­hát logikus, hogy Wallenberg Bosnyák Zoltánnal is tárgyalt. Gon­dolom, hogy Wallenberg ezt megfelelően ki is használta. Tudta, hogy hogyan kell élni ezekkel az eszközökkel. Berend védte Bos­­nyákot minden levélben, ezt hozzá kell tennem az igazság kedvéért. Védte, hogy rengeteg zsidónak az "életét segített megmenteni. Az ő kapcsolata Bosnyákkal a zsidók előnyére vált, ezt haláláig minden levelében hangoztatta. Ezt én nem tudom eldönteni, én nem vagyok illetékes ebben. Egyszerűen elmondom, hogy ezt írta: — Mit csinált Bosnyák a Belügyminisztériumban? — Baky Lászlónak és Endre Lászlónak volt a jobbkeze. A Zsi­dó Tanács tagjait is, amennyiben bejelentkeztek náluk, mindig Bos­nyák Zoltánhoz küldték. Megtudtam, hogy Berend Béla szerzett be­lépési igazolványokat a Belügyminisztériumba a Zsidó Tanács kü­lönböző tagjainak, köztük annak a Stekler Lajosnak is, akit később letartóztattak. Az egyik vád ellene tudomásom szerint éppen ez volt, hogy kapcsolatban állt Bosnyák Zoltánnal. Még jobban meg­győztek engem arról, hogy ez nem egy egyszerű ügy, ez a Bosnyák­­ügy. Hiszen bizonyítékok vannak arra, hogy Bosnyák a Belügymi­nisztériumban dolgozott, és ott alapvető szerepet játszott. Tehát az, hogy Horváth István és mások soha erről említést nem tettek, ez nagyon fontos momentum volt. — Horváth Istvánnak tudnia kellett volna ezt? — Feltétlenül, szerintem ő tudta, hogy Bosnyák Zoltán ott volt. Hiszen ott kellett hogy legyenek a vallomásai, teljesen kizárt dolog, hogy csak a romániai dolgokról, a Harcról meg a Zsidókér­dést Kutató Intézetről faggatták volna az ÁVH-sok. — Hogy történt a Bosnyák-ügy folytatása 1944 után? — Megtudtam azt, el is mondtam, hogy a határon simán átjött, mert kapott a Zsidó Tanácstól több nyelven igazolást arról, hogy ő a zsidók érdekében tevékenykedett. — Mikor jött át a határon? — 1945-ben jött haza Bosnyák. Egészen addig, míg a peranya­got meg nem néztem, ezt nem tudtam. — Mikor látta először a peranyagot? — Körülbelül három hónappal ezelőtt, 1989. február végén vagy március elején láttam a peranyagot. Sós Edittől megtudtam, ő úgy szerzett tudomást arról, hogy hol van Bosnyák, hogy jött valaki Erdélyből, Hosszúfaluból, aki Sós Edittől tankönyveket kért ilyen és ilyen korú gyermekek számára. Ebből Sós Edit megértette, hogy Bosnyák Zoltán gyermekeiről van szó, és adott is ilyen könyveket. Amikor nemrég megnéztem a peranyagot, kiderült, benne van Bos­nyák vallomásában, amelyet szintén nem közölt velem Horváth Ist­ván, hogy 1946-ban átjött Romániából a sógorának, Partin János­nak az útlevelével, és három hétig Budapesten tartózkodott. Ezt sem közölte levelében velem Horváth István, holott a peranyagban megtaláltam. Ez is furcsa dolog, hogy valaki három hétre nyugod­tan átjön ide. Ő jellegzetes ember volt, annyira ősz volt, meg az arca is olyan, hogy sokan ismerték. És mégis három hetet itt töltött Bu­dapesten. Állítólag azért, hogy megnézze, milyen állapotok vannak, hogy visszatérhet-e, másrészt pedig puhatolódzott, hogy Magyaror­szágon keresztül esetleg a családjával kimehetne-e újból Nyugatra. — A filmben szerepel egy levél. Egy átirat, a háborús bűnö­sök listája, amelyben szerepel Bosnyák mint akit az amerikai csa­patok átadtak a szovjeteknek. Ez így most nem két eltérő adat?

Next