Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)
Mulicz Imre versei...
— Igen, hát itt a kérdés, hogy ki tette ezt a javaslatot. Az is érdekes volt, hogy a Katona Imre nem írta alá. Az Elnöki Tanács határozatát általában vagy az elnök, vagy a titkár írja alá. Ez nagyon rejtélyes dolog volt. Felhívtam ezt a Tóth Lajost, elmondtam, hogy megkaptam a levelet, tudomásul vettem, tudok mindent. Megmondaná-e, hogy ki a javaslattevő? Azt mondta, hogy a Központi Bizottságból kezdeményezték. Megkérdeztem, hogy hogyan lehet, hogy ők most küldik ki ezt a határozatot, keserves könyörgésre, miután én már értesültem a velem szemben alkalmazott minden büntetőlépésről. Április 12-én értesítette a javaslattevőt, akkor ez azt jelentette, hogy előzőleg legalább egy héttel előbb kellett legyen az Elnöki Tanács ülése. Mondta, hogy ő nem tehet semmiről. Mondtam, hogy én ezt tudom. Utána felhívtam Szunyoghoz, Németh Károlynak, az Elnöki Tanács elnökének a titkárát, és mondtam neki, hogy én vagyok az, akitől elvették ezt a kitüntetést, de szeretném megkérdezni, hogy mit csináljak a többi kitüntetésemmel, hiszen ez a kitüntetésem az 1945 előtti munkámra szól. Én ’49 után elég sok magas kitüntetést kaptam, szeretném ezeket is visszaküldeni. Azt mondta, hogy amikor ők megkapták a javaslatot, hogy el kell venni a kitüntetésemet, írtak egy levelet az illetékes pártszerveknek, és jelezték, hogy nekem más magas kitüntetéseim is vannak. És kérdezték, hogy mi történjen azokkal. De erre választ nem kaptak. Ez a független Elnöki Tanács. Én megtudtam utána, Huszár István mondta meg, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság küldött javaslatot az Elnöki Tanácsnak. A testület nem is tudott róla. Elnöke, titkára, Somogyi Imre és Gyenes András intézte ezt. A kommunista kiáltvány közmondásokkal elmondható A világ mindig tagadva szaporodott: az elnyomó és az elnyomott osztályok élben voltak egymással. Természetes, hogy az ember pénz nélkül annyi, mint vak bot nélkül, tehát legalább olyan feltételeket kell biztosítani számára, amelyekkel elél, mint Toldi Miklós lova a szemeteken. A jobbágy vergődhetett ötről-hatra a jobbágyság idején, a kispolgárral is megeshetett, hogy nyakkal taszította bele Isten a vagyonba a hűbéri abszolutizmus idején. Ezzel szemben a modern munkásnak finggal harangoznak, pedig az ura dolgában majd’ megszakad. Rosszabb az élete, mint a hajóhúzó lóé, sőt rosszabbodik. Eb ura fakó, a burzsoázia ne legyen első hegedűs, mert az a szegény ember ekéjén szánt, miközben a szegényember ebek konyháján élődik! Új király, új törvény kell. Gazdaggá hirtelen semmi jámbor nem lett, pénz a pénznek az apja, de minden gyarapodás talpköve a munka, tehát a tőke létfeltétele a bérmunka. A bérmunka azon alapszik, hogy a munkások meztelen csonton veszekednek, egy csontot rágnak, ezért szegények, mint a templom egere, és magányosak, mint a kivert bika. Idővel azonban összekötik a csépet: egyedül senki se hegedül, így viszont szarvat fognak emelni. Majd kiesik az eb a talicskából! A nagyipar fejlődésével tehát könnyen lesz az úrból mazúr. Azaz a proletariátus győzelme elkerülhetetlen. I. A felhasznált mondások O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című gyűjteményéből valók (Gondolat, 1976). II. Az átalakított részlet eredeti változata a Kommunista kiáltvány első részének összefoglalásából származik. JBL MUSICZ IMRE Margit könyve (részletek) ne fordulj meg az utcán én állok minden lámpavasnál és várok rád azzal a reménytelenséggel ami eddig átsegített minden halálomon de te ne fordulj meg mert már nem tudom mit is mondhatnék neked ha egyszer tényleg arra járnál nyolc éve már hogy először láttalak hogy tisztes középszerű otthonba megérkeztem különös csavargó hogy kezdhessük végre mi is játszani a pusztulás örök misztériumát micsoda színház volt Margit! két élhetetlen hülye — ugye emlékszel — elindult otthont keresni mint annyian mesélve mindenkinek hogy szeretik egymást hogy együtt akarnak meghalni és elmentél mégis egy októberi délelőtt emlékszem előző napokban együtt válogattuk a könyveket az edényeket és nem volt vita köztünk semmiben csak néztük egymást döbbenten a mit műveltünk egymással istenem mit művelünk és ordítottak a tekintetek de a kezek már tették szomorú dolgukat de két üveg vodka után pár napra elnémult bennem a fájdalom 79