Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)

Mulicz Imre versei...

— Igen, hát itt a kérdés, hogy ki tette ezt a javaslatot. Az is érdekes volt, hogy a Katona Imre nem írta alá. Az El­nöki Tanács határozatát általában vagy az elnök, vagy a tit­kár írja alá. Ez nagyon rejtélyes dolog volt. Felhívtam ezt a Tóth Lajost, elmondtam, hogy megkaptam a levelet, tudo­másul vettem, tudok mindent. Megmondaná-e, hogy ki a ja­vaslattevő? Azt mondta, hogy a Központi Bizottságból kez­deményezték. Megkérdeztem, hogy hogyan lehet, hogy ők most küldik ki ezt a határozatot, keserves könyörgésre, mi­után én már értesültem a velem szemben alkalmazott min­den büntetőlépésről. Április 12-én értesítette a javaslattevőt, akkor ez azt jelentette, hogy előzőleg legalább egy héttel előbb kellett legyen az Elnöki Tanács ülése. Mondta, hogy ő nem tehet semmiről. Mondtam, hogy én ezt tudom. Utána felhívtam Szunyoghoz, Németh Károlynak, az Elnöki Ta­nács elnökének a titkárát, és mondtam neki, hogy én va­gyok az, akitől elvették ezt a kitüntetést, de szeretném meg­kérdezni, hogy mit csináljak a többi kitüntetésemmel, hi­szen ez a kitüntetésem az 1945 előtti munkámra szól. Én ’49 után elég sok magas kitüntetést kaptam, szeretném ezeket is visszaküldeni. Azt mondta, hogy amikor ők megkapták a javaslatot, hogy el kell venni a kitüntetésemet, írtak egy le­velet az illetékes pártszerveknek, és jelezték, hogy nekem más magas kitüntetéseim is vannak. És kérdezték, hogy mi történjen azokkal. De erre választ nem kaptak. Ez a függet­len Elnöki Tanács. Én megtudtam utána, Huszár István mondta meg, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság küldött javaslatot az Elnöki Tanácsnak. A testület nem is tudott ró­la. Elnöke, titkára, Somogyi Imre és Gyenes András intézte ezt. A kommunista kiáltvány közmondásokkal elmondható A világ mindig tagadva szaporodott: az elnyomó és az elnyo­mott osztályok élben voltak egymással. Természetes, hogy az ember pénz nélkül annyi, mint vak bot nélkül, tehát leg­alább olyan feltételeket kell biztosítani számára, amelyekkel elél, mint Toldi Miklós lova a szemeteken. A jobbágy ver­gődhetett ötről-hatra a jobbágyság idején, a kispolgárral is megeshetett, hogy nyakkal taszította bele Isten a vagyonba a hűbéri abszolutizmus idején. Ezzel szemben a modern munkásnak finggal harangoznak, pedig az ura dolgában majd’ megszakad. Rosszabb az élete, mint a hajóhúzó lóé, sőt rosszabbodik. Eb ura fakó, a burzsoázia ne legyen első hegedűs, mert az a szegény ember ekéjén szánt, miközben a szegényember ebek konyháján élődik! Új király, új törvény kell. Gazdaggá hirtelen semmi jámbor nem lett, pénz a pénznek az apja, de minden gyarapodás talpköve a munka, tehát a tőke létfeltétele a bérmunka. A bérmunka azon alap­szik, hogy a munkások meztelen csonton veszekednek, egy csontot rágnak, ezért szegények, mint a templom egere, és magányosak, mint a kivert bika. Idővel azonban összekötik a csépet: egyedül senki se hegedül, így viszont szarvat fog­nak emelni. Majd kiesik az eb a talicskából! A nagyipar fej­lődésével tehát könnyen lesz az úrból mazúr. Azaz a proleta­riátus győzelme elkerülhetetlen. I. A felhasznált mondások O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című gyűj­teményéből valók (Gondolat, 1976). II. Az átalakított részlet eredeti változata a Kommunista kiáltvány első részének össze­foglalásából származik. JBL MUSICZ IMRE Margit könyve (részletek) ne fordulj meg az utcán én állok minden lámpavasnál és várok rád azzal a reménytelenséggel ami eddig átsegített minden halálomon de te ne fordulj meg mert már nem tudom mit is mondhatnék neked ha egyszer tényleg arra járnál nyolc éve már hogy először láttalak hogy tisztes középszerű otthonba megérkeztem különös csavargó hogy kezdhessük végre mi is játszani a pusztulás örök misztériumát micsoda színház volt Margit! két élhetetlen hülye — ugye emlékszel — elindult otthont keresni mint annyian mesélve mindenkinek hogy szeretik egymást hogy együtt akarnak meghalni és elmentél mégis egy októberi délelőtt emlékszem előző napokban együtt válogattuk a könyveket az edényeket és nem volt vita köztünk semmiben csak néztük egymást döbbenten a mit műveltünk egymással istenem mit művelünk és ordítottak a tekintetek de a kezek már tették szomorú dolgukat de két üveg vodka után pár napra elnémult bennem a fájdalom 79

Next