Kapu, 1993. augusztus-szeptember (6. évfolyam, 8-9. szám)
TÖRTÉNELEM - Capt. Ddr. Juba Ferenc (Bécs): Haditengerészetünk a kiegyezés után
imperialista, agresszor osztrákoknak akarván segíteni, elkobozták az „Implacabile"-t. A hajó így részünkre elveszett. A szabadságharcot követő Bachkorszak alatt a cs. kir. flottában szolgáló magyarok általában a helyükön maradtak, mint pl. Gyújtó Károly, gróf Károlyi Sándor, vagy gyulai Gaál Béla, sőt az 1866 évi, Tegetthoff vezette lissai csatában is vettek részt magyarok, mint későbbi tengernagyaink: Semsey, Kalmár, stb. A königgrätzi vereség után a Habsburg tartományok kiestek a német Bundból. Amennyiben az Osztrák Ház nagyhatalmi helyzetét továbbra is megtartani akarta, I. Ferenc Józsefnek nem maradt más választása, mint a magyarságnak Deák Ferenc által kinyújtott békejobbját elfogadni. A mind öregebb és mind bölcsebb uralkodó felismerte, hogy az összes szlávok és oláhok a birodalom szétrobbantására törnek, azaz centrifugálisak, egyedül a magyarság centripetális érdekű, így jött létre a magyarság szuverenitását visszaadó 1867. évi XII. tc. a .kiegyezés", egyfelől Magyarország, másfelől (mivel osztrák császárság nem létezett) abirodalmi tanácsban képviselt királyságok és tartományok” között. A magyar kormány véget akart vetni a horvátokat teljesen hatalmába ejtő pánszláv agitációnak és hihetetlen jóhiszeműségében a horvátokkal közös egyetértésben megalkotta az egyedülállóan nagyvonalú 1868. évi XXX. tc-et, amagyar-horvát kiegyezést". Ez olyan jogokat biztosított Horvát-Szlavon-Dalmát-országoknak, amilyenekről ma, az „emberi jogok deklarációja” idején az elszakított magyarok nem is álmodhatnak. Hét vármegyét ismertünk el Horvátországhoz tartozónak. Akkora területet, mint mai országunk egyharmada! Mégis, például a Szent László alapította zágrábi püspökségben ülő Strossmájer merészelte betiltani a magyar himnusz éneklését Szent István napján a mi Fiuménkban, a dómban. Vagy például Jellasic zágrábi szobrát úgy állították fel, hogy kardja hegye hazánk felé mutatott. Az utóbbi egy két évben persze felmerül a gondolat, hogy nem lett volna célszerűbb a szobrot kissé keletre fordítani? A kiegyezéssel megszületett a világ egyetlen nem imperialista, - senkitől semmit nem követelő - csak az önmaga életét védő nagyhatalom: Ausztria-Magyarország, és következésképpen ennek haditengerészete, a cs. és kir. osztrák-magyar haditengerészet. Az új nagyhatalomban a két birodalmi fél megtartotta szuverenitását, de közös, szabad elhatározással közös ügyekké nyilvánították a kül-, pénz- és hadügyet, utóbbiba természetesen a haditengerészetet is beleértve. A kiadásokat a két parlament által választott ún. .delegációk” állapították meg egy kvóta szerint. Ez részünkre 30%-ot tett ki. Hadi főkikötőnk Pola lett, a kissebbik Cattaro. A hajók szinte kizárólag az osztrák birodalmi fél területén épültek. (Triest, Pilsen stb.) Mivel így az építésekből hazánknak semmi haszna nem származott, ezért delegációnk nem szívesen járult az új építésekhez. Így a negyedik nagy csatahajó építéséhez csak akkor járultunk hozzá, ha az Magyarországon épül, a fiumei Ganz-Danubius Hajógyárban. Az osztrák szakirodalom még ma is bosszúsan emlegeti, hogya magyarok az egész Monarchia pénzén akarták az iparukat fejleszteni.” Mintha az előző 15 csatahajó nem az egész monarchia pénzén épült volna az osztrák és cseh ipar érdekében! Fiuménk igen fontos szerepet játszott haditengerészetünk szempontjából. Ingyen adott telkünkön épült a Cs. és Kir. Haditengerészeti Akadémia. Nyelve német volt. A horvát nyelv tanítása kötelező volt, a magyaré - jellemzően - csak fakultatív! Az ott épült M. Kir. Tengerészeti Akadémiából kikerülő kereskedelmi tengerésztisztek már önkéntes éveik alatt is remekül használhatók voltak a haditengerészetben. Sajnálatos tény, hogy fiaink „német utálatból” inkább a kereskedelmi akadémiába iratkoztak és nem a hadiakadémiába, így a magyar tisztek száma - szemben a német és szláv tisztek számával - alig emelkedett. Fiuméban működött a sok egyéb gyárüzem mellett a torpedógyár (a világon az első!), ott volt a repülőállomás, és az Első Magyar Tengeralattjárógyár, amely még a dán királyi haditengerészetnek is szállított tengeralattjárókat! A haditengerész tisztikar kb. egyharmada, a legénység 20,4 százaléka volt magyar, így a szlavofil, osztrák és szláv többséggel szemben nehéz volt a magyarok helyzete. Különösen romlott ez a viszony, amikor Ferenc Ferdinánd trónörököst tengernaggyá nevezték ki, holott a tengerészetnél nem szolgált soha. A közismerten magyargyűlölő trónörökös például egy levelében írta: .Magyarországon a monarchista elv pusztulása és a zsidók meg szabadkőművesek uralma látható." Vagy például Conrad vezérkari főnöknek írta: .A tisztek fizetése kicsi, mert győzedelmeskednek a szocialisták, a zsidók és a magyarok.” Lueger bécsi polgármesternek még a szabadkőművességét is megbocsátotta, mert a hazánkat ,Judeoungarn"-nak és fővárosunkat _Judapest"-nek nevezte. Az 1910-ben Mexikóba küldött ,Kaiser Karl VI" parancsnokának, a farkasréti temetőben nyugvó László Elemér fregattkapitánynak a legszigorúbban megtiltotta, hogy az úton akár egyetlen magyar szó is essék! A magyarság azt is rossznéven vette, hogy a hajók között egy sem akadt magyar nevű. Végre, báró Sterneck tengernagy alatt, az 1896- ban vízre bocsátott csatahajó kapott magyar nevet, ,Budapest" névre keresztelték. Az 1914-ben vízre bocsátott negyedik nagy csatahajónak maga a király adta a „Szent István” nevet, bár a flottaparancsnok, Haus vezértengernagy a „Rákóczi"-t, Gonda Béla pedig, a Magyar Adria Egyesület elnöke a "Hunyadi" nevet javasolta. A növekvő flotta altiszti állományát a hadsereg szlavofil beállítottságának megfelelően a hadsereg szláv altisztjeiből egészítették ki. Ezek azután Ferenc Ferdinánd mögé bújva lettek mind szemtelenebbek a magyarok irányában. Pl. a „Szent István" csatahajón a cseh törzshajómester megkérdezte Pintér Ferenc negyedest: .Mit jelent a MÁV?” Erre ő vigyázzállásban jelentette: .Magyar Államvasútak" - „Egy frászt" - mondá a nagyúr - „Mátyárok Ásziába Assza!” Hadiflottánk első világháborús szerepéről annyit mégis el kell mondanunk, hogy tengerpartunkat megvédte minden ellenséges támadástól, tökéletesen biztosította egész tengerparti, életfontosságú közlekedésünket. Tengeralattjáróink elsüllyesztették az adriai angol-francia egyesült hajóraj és az olasz flotta csatahajóit, aminek következtében nem is jelent meg többé nagy egységük az Adrián. Hadi egységeink tűz alatt tartották az olasz partokat, ami által megakadályozták az olasz hadsereg felvonulását a frontra, ellenünk. Duna-flottillánk a budapesti születésű Wulff Olaf sorhajóhadnagy parancsnokságával semlegesítette a belgrádi erődöket. Ezáltal lehetővé tették Szerbia elfoglalását csapataink által. Wulff különítménye a monitorokkal végrehajtotta a nautikai csodát: a vízből csupán pár centiméterre kiálló és édesvízre berendezett hajóival átkelt a viharairól híres Fekete-tengeren. 1918 áprilisában megszállotta a fekete- és azovi tengeri orosz kikötőket, biztosítva így kiéhezett hazánk részére az ukrajnai gabonát. Félelmetesen mutatkozott azonban a délszláv és csehszlovák bomlasztás, szabotázs. A háború megindulásakor lőgyakorlatra kifutó csatahajóink 30 és feles hajóágyúinak a závárzatát az első össztűz után nem lehetett többé kinyitni. A cseh Skoda-gyár ugyanis oly könnyen olvadó rézből készítette a lövedékek hüvelyét, hogy az az első lövés melegétől nyomban megolvadt. A következő pillanatban azonban meg is merevedett és a závárzatot mintegy „beöntötte". Valamennyit, 48 darab óriáságyút Pilzenbe kellett vinni kisárat- 33 TÖRTÉNELEM KAPU