Kapu, 1997. február (10. évfolyam, 2. szám)
KEDVES OLVASÓ Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU 1 ^^^ét, farkát, fagyfogát behúzta a tél. Jó volt ma reggel plusz tíz fokos napsütésben bejönni a szerkesztőségbe. Érkezik a tavasz. Tegnap érkezett az első “megemelt” gázszámla is. Pár ezer híján, mint anyám nyugdíja. Több ismerősöm is megkapta a magáét, és mondta is a magáét... Forrongó tavaszi hírek. Útelzárásokkal tiltakoznak a szőlősgazdák. A miniszter menesztését követelik, azt hiszik, hogy a következő másképpen cselekszik... Itt-ott sztrájk üti fel fejét. “Ezeken át kell esnünk", magyarázta államtitkár ismerősöm. Akiről nem tudtam találkozásunkkor, hogy államtitkár és azt sem tudtam, hogy együtt jártunk egyetemre. Egyáltalán nem emlékszem rá. Ő szólított meg. Felhívtam egy másik volt egyetemi társamat, “Te mi együtt jártunk X-szel?" “Persze! Nem emlékszel?!” Aztán kezdett derengeni, s kiderítettük, hogy már akkor annyira jelentéktelen figura volt, hogy már akkor a memóriám nem tudta miről megjegyezni. De hány ilyen “nagy" emberrel találkozunk mostanában az újságok hasábjaink, a televízió képernyőjén! A szorgalmasok, a “szürkék hegedősei". Az isten is saját képére teremtette az embert. A hasonló a hasonlóval — ugye? A szürkék szürkéket választanak ki. De gondoljuk csak végig... Nemrég azt terveztem, hogy egy éven át minden hónapban magyar politikust teszünk a címlapra, hogy népszerűsítsük őket. Többen törtük a fejünket, de nem találtunk a politikusaink hatalmas választékából tizenkét markáns, címlapra érett, jeles egyéniséget. Pedig jó fotósaink tudnának “nézhető” portrét készíteni, csak ahhoz “olyan" alapanyag szükségeltetik. Négyet-ötöt talán tudtunk volna, de tizenkettőt nem. Hát ilyen a magyar politikai vezetés! Végül is nemcsak ezért fordultak el a tömegek a politikától! “Minden párt bűzlik valamitől”, mondta egy fiatal lakatos. Most munkásokról forgatunk filmet. Negyven munkanélküli melegüzemi férfi szakmunkás a bezárt ózdi üzemekből feljött a fővárosba szerencsét próbálni. Találtak egy kis melegüzemi kócerájt, s ott dolgoznak havi 25-30 ezer forintért naponta tíz órát. De szombaton és néha vasárnap is. Minden pótlék nélkül. Átlagosan két-három gyermeket kell eltartaniuk ilyen messziről, a munkanélküli feleségeikkel együtt. Havonta egyszer mehetnek haza. “Lehetetlenség kijönni ebből a pénzből!” Nem ugrálhatnak, mert akkor kirúgják őket. Volt, aki tiltakozni mert, és másnap már nem dolgozhatott az üzemben. Kiváncsi voltam, mit tudnak a szakszervezetről, hisz még a régi rendszerben voltak szakmunkástanulók, sőt dolgoztak az Ózdi Kohászati Üzemekben. Szidták is, hogy nem adnak szappant, s egyéb munkavédelmi eszközöket, nem üdültetnek, stb. Vártam, hogy előkerül az “érdekvédelem” kifejezés is. Azt sem tudták, hogy ez is a dolguk lenne... így végiggondolva, megrémül az ember, hogy vajon melyik párt fogja meglovagolni az elkeseredett elégedetlenkedőket, s melyik fog a nyeregben maradni? Nekünk is sok gondunk akad a házunk táján. Hogy Romániában bevezették a nálunknál is radikálisabb “Bokros-csomagot”, válságba került a magyar nyelvű újságok szállítása. Csökkent a piac, a vásárlóerő. Kovászna megye lemondta a friss magyar lapokat... érthető. Támogatásért szaladgálok, telefonálok. Van ahol ígérnek, de azóta se kapok semmit tőlük, sokan meg vissza sem hívnak. Félek, hogy összeomlik az évek alatt kiépített rendszer, pedig csak 4-5 millió forint helyrebillentené a szekerünket. “Miért nem kértél Tocsiktól?” — vágta humorosan a fejemhez az egyik illetékes, aki üres büdzséjét fitogtatta. Hát tényleg, ez nem jutott eszembe... így élünk hétfőn reggel gondjainkkal, de talán túléljük ezt is, magukkal együtt.