Kapu, 2001. február (14. évfolyam, 2. szám)

JELENTÉS - Erdélyi István: Mire jó egy sztár halála?

Latinovitsról múzeumot a Balaton mellett. Az idősebb Safranek Józsi bácsi is meghalt... Nem tudták? Tényleg. Ja, hogy ő nem volt király? De igen. Csak királysága a paprikás krumpliról szólt. S az életről, amely meglepte őt hébe­­hóba kolbásszal is. Semmi más. Felesé­ge örül. Megkapja a minimálbért. Im­már a negyvenezret. Ő nem indul Cse­pelre. Sokan vannak ott szép ruhában, drága bundában. A BKV is drága... Zámbó Imre hangja a leltár szerint egyedi volt, a haja pedig lombos... Olyan királyos... Szépsége kívánnivalót hagyott maga után, de nem indult a Mister Hungaryn, meg se rendezték, le se maradhatott... Objektív mérce nincs... Meg aztán miért éppen szép legyen egy férfi, ha olyan hangja van, hogy vi­­gyázz-menetet verhetett volna neki, az úgynevezett szakma... Aki szerette őt, annak tetszett... Akik belőle éltek, dicsérték... Nem mindegy? A szépfiú Alain Delon közel se tud annyira jól énekelni, mint a vég­leg elment csepeli fiú. Bocsánat... Csepel... Ha jól emlék­szem, valamikor a hetvenes években a Lenin szobor zsíros kenyeres kerületé­ből már indult egy énekes... Akkor azt írták róla, túl messzire ment, anyjáról is elfeledkezett... Ma pedig? Anyja biztos meghalt, a fia pedig Vi­­gadós gálákat talál ki, úgy újévek táján... Hogy ezt a Jimmy fiút szerettem-e vagy sem? Lényegtelen. Hányszor szálltam fel, az égi felhő­kig magasröptű dallamain? Lényegte­len. Hányszor éreztem a föld alatt ma­gam vakondtúrás értékű dalszövege­in? Lényegtelen. Értékes, egyedi hangú, a könyörgő­­esedező-bocsánatkérő érzelemvilágot megjelenítő énekes volt, de bocsánat, a Túlvilágon mégse ülhet fel a Beetho­ven villamosra, a Mozart busz is meg­telt, a Csajkovszkij földalatti pedig nem arra jár, ahonnan Jimmy ér­kezik... Azon a bejáraton át nem a királyok érkeznek a Mennyországba. Csak em­berek. Meghalt, értelmetlenül. Káromkodnék szívesen, az Úristenit neki, miért kellett meghalnia? Biztos sírt ő is... Valahol, valamikor, valamiért... Küzdött, hogy bekerüljön, izzadt, hogy benn maradjon, aztán...­­ Negyvenhárom évesen elment. Egye­dül... Ahogy a színpadon is... Mindig egyedül... A gyermekeinek már nem számol­hat el, megérte-e? Felesége pedig? Nem lesz, akit várjon hajnalban. Három gyerek... Három gyermek és egy feleség... A Feleség... Még együtt, de már nem együtt... Va­laki elment... Valaki... Végleg... A falon aranylemezek, az elment Király bána­tát, ahogy énekelte, dalban mondta el... Ők, a megmaradt Bánat Család - a tízezres tömeg után - egyszer egyedül megy majd a temetőbe... És hallani fognak egy dalt... Amit még soha, sen­ki nem hallott... Az Elment Király majd nekik, csak Nekik énekel majd... Jövőre még évforduló... De ki csönget be öt-tíz év múlva­­ a csepeli ház kapuján? Ki adja majd a gyermeknek a Jóéjszakát-puszit? Ki megy el a gyermekek ballagására? Es­küvőjén bármelyiknek, ki vezeti a menyasszonyát az oltár elé, hogy belesi­míthassa egyszervolt aprósága kezét a jövendőbelije tenyerébe? Ki indítja út­nak őket? Az egy szál, magára maradt anya? A születésnapokon ki mond egy em­berhez méltó szót? Könnyek folytak, tízezrek a temető­ben, táviratok, kíváncsiskodók.... A percek érzelemruhába csavaro­dott hiénái... Maguk se tudják. Kell a könny. Az úgynevezett szakma távol ma­radt... A Páholy nem képviseltette ma­gát... Presser, Zorán, Omega.. Dem­­jén... Lerch... Koncz... Illésék... Ők már a nagyok... Beleélték magukat a Nagy Jóba... Ez a Fiú pedig, csak a Kla­uzál térről jött... Tudott káromkodni és küzdeni és küzdeni és küzdeni... És győzni... Amikor kopasz - és az ősz pa­rókát is feketére festő -, szociális ott­honból szalajtott énekesek pitiznek há­rom perc reggeli tévé­műsorért, akkor a Király koncertjeire már csillárjegyeket kellett árulni a BS-től Mátészalkáig... Amikor Aretha Franklin-utánzat nyávog a mikrofonba, riszálja magát túlsúlyával a jól megtámasztott színpa­don, akkor érthető, ha a " Lementünk már haver" - típusú tegnapi sztárok nem mernek szembesülni a tömeggel, amelynek alig ezrede kíséri el őket, ha majd egyszer végleg lecsapódik zon­gorájuk fedele... Zarándokutakon a nép Elvis szobrától Jimmy zarándokhelyéig... Magyaror­szág királya - mondják - meghalt... De melyik Magyarországnak van királya? Születnek majd versek, novellák, bögrék, trikók, tollak, fényképalbum­ok, memoárok, emléklemezek... Rend­őrmúltú gégéből is született emlékdal, alig, hogy meghalt... Mondják, míg élt, segített a kezdők­nek, így tesz most, golyóval a fejében is... Témát ad a kezdő riportereknek: - Itt állunk a ház előtt és fázunk! Bevételt a gyertyásnak: - Vegyetek és világítsatok! Műsoridőt a televízióknak: - Emlék­műsort nosza, hamar! Újabb munkát a család ügyvédjé­nek: - A holtnak is vannak jogai! A kakasnak is... Most már kukorékolhat. HA Ön reprezentatív, kiváló minőségű könyvet (katalógust) színes folyóiratot kíván megjelentetni, bátran ajánljuk magunkat. FEdPRESS nyomdaipari Kft. 1145 Bp., Bosnyák u. 20-22. Tel.: 383 6760, 383 6922, 383 0773, Fax: 222 4797

Next