Kapu, 2003. augusztus (16. évfolyam, 8. szám)
Kedves IMPRESSZUM Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Fehér Zoltán vizuális tervezés gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter Rózsa-Flores Eduardo fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató Kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710,30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101- 01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat Budapest 1540, Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888X FIGYELEM ISMÉT MEGVÁLTOZOTT!!! e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee ilyenkor már hervadnia kéne a nyárnak. A hőség söprűje sok levelet vert le a fákról, rendszeresen gereblyézek, mint ősszel. A mindennap locsolt füves kertem hátán sárga foltok szüremlenek. Valamit tényleg csináltunk a Földünkkel, visszaéltünk a természet türelmével, s talán ezért is büntet minket rendszeres forróövi kánikulával. Bizony mindenki nehezen bírta a nyarat. A túltelt hullaházak jelzik, hogy sokan nem bírják a meleget. A politikában is nehéz vakációnk volt. A kormány és az ellenzék reménytelen kimenetelű viaskodása sok csontvázat borított ki a múlt szekrényéből, s talán e vádaskodó viták alkalmasak arra, hogy jótékony fátyollal takargassák súlyos gazdasági bajainkat. Munkanélküliség, gyárak bezárása, áremelések duzzasztják az eddigi nyomortömeget. Kétségbeesetten érdékel a lakosság a mindennapos nincstelenségben. Nincs pénzforgalom. Minek, hová és miért? Pang a gazdaság. Pár embernek jól megy, és azok történetei lebegnek a sajtó szeme előtt. A felszínes csillogás teszi iriggyé és könnyű boldoggá a vigasztalódni szerető olvasót. Ó, kedves Sajtó, hol vannak a szociográfiák, a részvétet keltő nyomorelemzések? Ez nem mehet így sokáig. Az elégedetlenség szikrája lángra lobbanthatja a nincstelen, száraz és éhező avart. Épp beszéltük, hogy talán éhséglázadás is lesz... A nyomor türelme is véges... Nem lehet azt takargatni sokáig a K&H- történetekkel, a Gyurcsány-sztorikkal. Talán a béketűrés utolsó határkövénél áll az ország... De talán a lázadáshoz is fáradt a tömeg. Na nézzük a minket is érintő ügynöksztorit! A 168 óra harminckettedik számában, a Nem voltam besúgó interjúban Erdélyi István emlegetett, hogy mit mondtam neki. „Pista, átvilágítottak Téged is, és tiszta vagy, haver.” Sem ezt, sem ehhez hasonlót nem mondtam. A Kapu szerkesztőségének rovatvezetőit és főmunkatársait is átvilágították. Természetesen engem is. A hosszúnevű átvilágító-társaság egyik bírája írt nekem egy levelet, kérdezvén, Erdélyi István rovatvezető-e még nálunk? Miután még aznap lemondott szerkesztőségünkben betöltött rangjáról, így azt válaszoltam, hogy már nem. Akkor elgondolkodtam, hogy milyen hülye helyzet ez valahol. Erdélyi nehezen kezelhető, de kétségtelenül tehetséges, szívós, igazságkereső riporter, s ebből az újságíró-fajból sajnos már egyre kevesebb van bulváros világunkban. Megéri alkalmazni még akkor is, ha pereket vesztettünk „olajos”könyve miatt, ami a kiadónkat anyagilag hazavágta. A mosoly-vigaszunk csak az volt, hogy perlőink az SZDSZ és a MIÉP soraiból egyesültek velünk szemben. Meg különben is! A történelmet tudomásul kell vennünk! A fasizmustól fasizmust, a szocializmustól csak szocializmust várhattunk el. Nem kell csodálkozni tetteiken, még ha maga alá gyűrte, és kedvére formálta az egyéneket. Nekem könnyebb volt a rendszerváltás, mert régen sem voltam párttag, s most sem vagyok az. Kínos volt látnom a fordulatkor az értelmiség metamorfózisát és lihegő alkalmazkodását az újhoz, a demokráciához. Kínos volt, mikor sok barátomról kiderült, hogy beszervezett ügynök volt. Még családközeliről is. Az induló Kapunál három munkatársunk ügynöki múltjára is fény derült - akkor még diszkrét dühvel eltávolítottam őket. Azután már belefáradtam. Hagyjuk már abba ezt az ügynökösdiséget! Különben sem volt forradalom, csak kiegyezés. Az ügynöktörvény ilyetén módon hevést és naiv félmegoldás. Különösen akkor, ha manapság is oly emberek ülnek miniszteri bársonyszékekben, akik húsz évvel ezelőtt olvashatták a most lelepleződött kisemberek jelentéseit. Persze a kisembert könynyebb bántani, mert nem üt vissza, hisz csak egy vége van. Kéziratelőkészítő kollegánktól megváltunk, mert figyelmetlen, szórakozott keze alatt több kézirat és fájl is eltűnt. Szerzőink szíves elnézését kérjük, s várjuk érdeklődésüket, ha elfogadott kéziratuk megjelentetését reménytelennek látják. Bocsánatot kérünk ezért az afférért! (a szerk.)