Kapu, 2006. augusztus (19. évfolyam, 8. szám)

1956 KOSZORÚI - Hering József: Kána a bor, a vér és a magyar múlt...

2006. 08. S ■ Hering József Kána a bor, a vér és a magyar múlt emlékhelye „ ...vedernyi borral, vérrel. Lángol az első csodatétel” (Reményik Sándor) Az arab-zsidó ellentét egyik döb­benetes epizódjaként az izraeli lé­gierő 2006. július végén több tucat halálos polgári áldozatot követelő bombázást hajtott végre a dél-liba­noni Kána településen. Ezt a falut már tíz esztendővel ezelőtt is izrae­li támadás érte, amikor több mint száz polgári személy vesztette éle­tét, köztük akkor is sok gyermek. A hazai sajtó Közel-Kelet-szakértői az újabb kánai tömegmészárlás szín­helyét is összezagyválták azzal a fa­luval, ahol közel két évezreddel ez­előtt végbement az Újszövetségben leírt nevezetes menyegző. Mostani írásunkkal szeretnénk rendet tenni a Kána nevű települések terén, mi­közben a magyarországi Kána múltját és jelenét is bemutatjuk. A Kána helységnév az Ó- és az Új­szövetségben egyaránt előfordul. A zsidó törzsek által elfoglalt ígéret Földjének fölosztásával kapcsolatban a Józsué Könyvében olvasható Kána település Áser törzs birtokának hatá­rát jelöli (Józsué 19,28). Előfordul a Kána pataka (héberül: Náhál Káná) földrajzi megnevezés is az Efrájim és Menásse törzs határának megjelölésé­re (Józsué 16,8), amelyet az arabok Vádi Kánának mondanak. Kána magyarul nádszálat jelent A Szentírás földrajzának kutatói kö­zül a legtöbben úgy vélik, hogy a föld­közi-tengerparti ősi föníciai várostól, Türosztól 12 kilométerre délkeletre s a modern kori Izrael határától 10 kilomé­terre északra elterülő Kána nevű dél-li­banoni település lehet a Józsué Könyve 16,8 versében említett törzsi határvá­ros. Ezt a dél-libanoni Kánát valószínű­leg már Jézus Krisztus idejében is rend­szeresen összekeverték a Názáret mel­letti faluval. Ignatius Mancini, kiváló fe­rences rendi történész szerint Szent Já­nos evangélista éppen az összetévesz­­tés lehetőségét kívánta kizárni azzal, hogy az újszövetségi menyegző helyé­nek említésekor Kána település neve elé odaírta a „galileai” jelzőt. A dél-libanoni Kána (az 1996-os és a 2006-os izraeli öldöklés települése egyébként) az Ószövetség írását jóval megelőzve, már az egyiptomiak által összeállított helységnévlistákon is sze­repel. A Kána héber helységnév a „káné” hímnemű alakjában magyarul „nádszálat” jelent. A menyasszony falva A Kána héber földrajzi név leghíre­sebb előfordulását természetesen az újszövetségi Szent János evangéliumá­ban olvashatjuk Jézus Krisztus két cso­datettével kapcsolatban. Szent János elmondja, hogy a galileai Kánában tar­tott menyegzőn Jézus is megjelent az édesanyja, Szűz Mária és a tanítványai társaságában. Jézus harmincéves korá­ig, kivéve az egyiptomi tartózkodást, Názáretben élt, s az ahhoz közeli Kánában vitte véghez az első csodatet­tét, amikor a vizet borrá változtatta (Szent János evangéliuma 2, 1-11). Az arabok által Káfr Kennának (irodalmi arab kiejtéssel Kánná, amelynek jelen­tése: a menyasszony vagy a sógornő falva) nevezett Názárethez közeli tele­pülést körülbelül a Kr. u. 1600 óta a Szentföldre érkező európai zarándo­kok is biztosan a bibliai kánai menyeg­ző helyszínével azonosítják. A galileai Kána, a palesztinok Káfr Rennája a Ná­záretből Sephorisba (arab: Szafurijja) és Tibériásba vezető ősi országút men­tén fekszik, amely tény már az ókorban is megnövelte a település jelentőségét. Szent Jeromos egyházatya, aki Betle­hemben Vulgata néven héberről latin­ra fordította az Ószövetséget, egyik könyvében leírja, hogy kedvenc tanít­ványa, Szent Paula is elzarándokolt a galileai Kánába. Szent Jeromosnak ezenkívül azt is köszönhetjük, hogy az Onomasticon című művében egyértel­műen megkülönbözteti a Józsué köny­vében említett Kánát a Szent János evangéliumában leírt galileai telepü­léstől. Szent Jeromos megjegyzi, hogy az újszövetségi menyegző helyszínét már az ő korában is, a Kr. u. IV. század­ban, egy létező, Názárethez közeli tele­püléssel azonosították. Josephus Flavius (Joszéf Ben Mátitjáhu), a legendás életű ókori zsi­dó történetíró, a Róma-ellenes nagy felkelés egyik katonai parancsnoka, önéletrajzi művében megemlíti, hogy a galileai Kána a háború idején a Sephoris és Tibériás között elterülő vi­dék egyik legfontosabb stratégiai tele­pülése volt. Zsidó-keresztény együttélés A galileai Kánában Jézus további csodát is művelt, amikor a nevezetes menyegző után ismét odalátogatott, és meggyógyította a kapernaumi kirá­lyi tisztviselő fiát (Szent János evangé­liuma 4,46). Kánában született Nátániél apostol, Jézus egyik tanítványa is (Szent János evangéliuma 21,2). Szent Nátániél - akit Szent Bartholomeo néven is tisz­telnek - kánai szülőháza helyén ma fe­rences templom áll. Az egykori szülő­házban került sor Nátániél és Fülöp nevezetes találkozására. Jézus is ezen a helyen pillantotta meg először a háza INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM

Next