Kapu, 2006. augusztus (19. évfolyam, 8. szám)
1956 KOSZORÚI - Hering József: Kána a bor, a vér és a magyar múlt...
2006. 08. S ■ Hering József Kána a bor, a vér és a magyar múlt emlékhelye „ ...vedernyi borral, vérrel. Lángol az első csodatétel” (Reményik Sándor) Az arab-zsidó ellentét egyik döbbenetes epizódjaként az izraeli légierő 2006. július végén több tucat halálos polgári áldozatot követelő bombázást hajtott végre a dél-libanoni Kána településen. Ezt a falut már tíz esztendővel ezelőtt is izraeli támadás érte, amikor több mint száz polgári személy vesztette életét, köztük akkor is sok gyermek. A hazai sajtó Közel-Kelet-szakértői az újabb kánai tömegmészárlás színhelyét is összezagyválták azzal a faluval, ahol közel két évezreddel ezelőtt végbement az Újszövetségben leírt nevezetes menyegző. Mostani írásunkkal szeretnénk rendet tenni a Kána nevű települések terén, miközben a magyarországi Kána múltját és jelenét is bemutatjuk. A Kána helységnév az Ó- és az Újszövetségben egyaránt előfordul. A zsidó törzsek által elfoglalt ígéret Földjének fölosztásával kapcsolatban a Józsué Könyvében olvasható Kána település Áser törzs birtokának határát jelöli (Józsué 19,28). Előfordul a Kána pataka (héberül: Náhál Káná) földrajzi megnevezés is az Efrájim és Menásse törzs határának megjelölésére (Józsué 16,8), amelyet az arabok Vádi Kánának mondanak. Kána magyarul nádszálat jelent A Szentírás földrajzának kutatói közül a legtöbben úgy vélik, hogy a földközi-tengerparti ősi föníciai várostól, Türosztól 12 kilométerre délkeletre s a modern kori Izrael határától 10 kilométerre északra elterülő Kána nevű dél-libanoni település lehet a Józsué Könyve 16,8 versében említett törzsi határváros. Ezt a dél-libanoni Kánát valószínűleg már Jézus Krisztus idejében is rendszeresen összekeverték a Názáret melletti faluval. Ignatius Mancini, kiváló ferences rendi történész szerint Szent János evangélista éppen az összetévesztés lehetőségét kívánta kizárni azzal, hogy az újszövetségi menyegző helyének említésekor Kána település neve elé odaírta a „galileai” jelzőt. A dél-libanoni Kána (az 1996-os és a 2006-os izraeli öldöklés települése egyébként) az Ószövetség írását jóval megelőzve, már az egyiptomiak által összeállított helységnévlistákon is szerepel. A Kána héber helységnév a „káné” hímnemű alakjában magyarul „nádszálat” jelent. A menyasszony falva A Kána héber földrajzi név leghíresebb előfordulását természetesen az újszövetségi Szent János evangéliumában olvashatjuk Jézus Krisztus két csodatettével kapcsolatban. Szent János elmondja, hogy a galileai Kánában tartott menyegzőn Jézus is megjelent az édesanyja, Szűz Mária és a tanítványai társaságában. Jézus harmincéves koráig, kivéve az egyiptomi tartózkodást, Názáretben élt, s az ahhoz közeli Kánában vitte véghez az első csodatettét, amikor a vizet borrá változtatta (Szent János evangéliuma 2, 1-11). Az arabok által Káfr Kennának (irodalmi arab kiejtéssel Kánná, amelynek jelentése: a menyasszony vagy a sógornő falva) nevezett Názárethez közeli települést körülbelül a Kr. u. 1600 óta a Szentföldre érkező európai zarándokok is biztosan a bibliai kánai menyegző helyszínével azonosítják. A galileai Kána, a palesztinok Káfr Rennája a Názáretből Sephorisba (arab: Szafurijja) és Tibériásba vezető ősi országút mentén fekszik, amely tény már az ókorban is megnövelte a település jelentőségét. Szent Jeromos egyházatya, aki Betlehemben Vulgata néven héberről latinra fordította az Ószövetséget, egyik könyvében leírja, hogy kedvenc tanítványa, Szent Paula is elzarándokolt a galileai Kánába. Szent Jeromosnak ezenkívül azt is köszönhetjük, hogy az Onomasticon című művében egyértelműen megkülönbözteti a Józsué könyvében említett Kánát a Szent János evangéliumában leírt galileai településtől. Szent Jeromos megjegyzi, hogy az újszövetségi menyegző helyszínét már az ő korában is, a Kr. u. IV. században, egy létező, Názárethez közeli településsel azonosították. Josephus Flavius (Joszéf Ben Mátitjáhu), a legendás életű ókori zsidó történetíró, a Róma-ellenes nagy felkelés egyik katonai parancsnoka, önéletrajzi művében megemlíti, hogy a galileai Kána a háború idején a Sephoris és Tibériás között elterülő vidék egyik legfontosabb stratégiai települése volt. Zsidó-keresztény együttélés A galileai Kánában Jézus további csodát is művelt, amikor a nevezetes menyegző után ismét odalátogatott, és meggyógyította a kapernaumi királyi tisztviselő fiát (Szent János evangéliuma 4,46). Kánában született Nátániél apostol, Jézus egyik tanítványa is (Szent János evangéliuma 21,2). Szent Nátániél - akit Szent Bartholomeo néven is tisztelnek - kánai szülőháza helyén ma ferences templom áll. Az egykori szülőházban került sor Nátániél és Fülöp nevezetes találkozására. Jézus is ezen a helyen pillantotta meg először a háza INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM