Kapu, 2008. június-július (21. évfolyam, 6-7. szám)
VILÁGSZERTE - Frigyesi Ágnes: Reneszánsz bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza
A Reneszánsz Év 2008. alkalmából Reneszánsz bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza címmel nyílt kiállítás május 30-án, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A november 9-ig látogatható tárlat alkalmával bepillanthatunk a reneszánsz bor világába, megismerkedhetünk az aszú készítésének történetével, illetve a tokaj-hegyaljai pincészetetek jelenével, jövőjével. A tárlatot Tátrai Zsolt borász, fotóművész alkotásai színesítik, a fényképkiállítás a borkészítés életéből mutat be kockákat - mondta Fehér György, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója a 2008. május 29-én tartott sajtótájékoztatón. Csorna Zsigmond muzeológus rámutatott: A reneszánsz az ókori teljesítményekre való rácsodálkozást jelentette az élet minden területén. Mind a tudományban, a művészetekben, valamint a természettudományban és a gazdálkodásban egyaránt. Az élet átfogó megújulása a mezőgazdaságot, az agrárkultúrát sem hagyta érintetlenül. Mint mondta: A magyarországi borászatban is jelentős időszaknak tekinthető ez a korszak. Az ókori szerzők borászati megállapításainak újrafelfedezése, az ókori borkészítmények (ürmös és füves borok, édes csemegebor készítmények, az édesítő fűszernek is használt raguzai (dubrovniki) mazsola, töppedt szőlő) közismertté válása jellemzi. Nem véletlen, hogy az aszúborok készítése, majd említése is ebben az időben kezdődött. A Mátyás király által is szeretett aranyló színű szerémi fehérbor is már szamorodni típusú nemes ital lehetett. Csorna Zsigmond muzeológus hangsúlyozta: Az első írásos aszúboralak „aszúszőlőbor” néven szerepel, említése 1571-ből ismert, de a szaktudomány a 16. század elejétőlközepétől feltételezi már általános készítésüket. A 16. század végén Szikszai Fabricius Balázs - a Sárospataki Református Kollégium nagyhírű tanára - említi latin-magyar szótárában. A világhírnevet azonban a tokajhegyaljai bortermelés aranykorának számító 16-19. századi időszak hozta meg Tokajnak és környékének. A 16. század közepén a szőlőtermesztésben és a borgazdálkodásban nagymértékű változás következett be, mely a minőségi munkák rendszeres elvégzésében, a természetes aszúsodás révén keletkezett különböző minőségű borok elkülönítésében, a biológiailag aszúsodott szőlőbogyók és a nemespenészű pincék tudatos felhasználásában, a kis alakú, de nagy relatív felületű hordók, az aszúborok, az eszencia, majd a szamorodniféleségek forgalmazásában mutatkozott meg. A királyi asztalok kedvelt bora lett a tokaji - mondta Csoma Zsigmond. A legismertebb borfajta, az aszúbor akkor jelent meg Tokaj-Hegyalján a 16. század közepén, amikor a nagyfokú minőségi munkaváltás mellett újabb, könnyebben aszúsodó fajták is elterjedtek. Az aszúszemek az 1655. évi törvény óta dézsmamentességet élveztek, így a fürtökből kicsípett és kiválogatott aszúszemek, illetve az aszúszemekből készített aszúborok jóval nagyobb jövedelmet biztosítottak, mint a korábbi borféleségek. Az aszúbor készítése már a 16. század közepétől az extra magas ár és a dézsmamentesség miatt alakult ki. Az aszúborok, majd a tokaji eszencia vagy nektár a királyi udvarok nagyhírű és kedvelt desszertitalaivá váltak. (A kora újkor ugyanis édes ízekben szegény volt, a répacukor hiánya miatt, mézzel, nádcukorral, fojtott musttal és gyümölcsökkel csillapították ekkor az édesíz-igényüket.) A tokaji bor igazi hírnevét ezek a természetes édes desszertitalok adták, melyeket számos világhíresség aforizmája és dicsőítő szava, dala örökített meg. A magyarországi borok és borvidékek közül ma is a tokaji a legismertebb mind belföldön, mind külföldön. Mindez nem véletlen, a Bodrog és a Tisza összefolyása a szőlő érése idején különleges mikroklímát biztosít, amely az aszúsodáshoz, a különleges nemespenész (botritisz) kialakulásához vezet. A kedvező adottságokat a természetes csemegebor készítése során az ősi tapasztalatok felhasználásával együtt érvényesítik. Bár a tokaji borokat sok helyen és sokféle módon próbálták utánozni, hamisítani, de a tokaji természetes desszertbort Magyarországon kívül sehol sem tudják a magyarhoz hasonló minőségben előállítani. A tokaji aszú ma márkanév; 1990-től külföldi befektetők és területbérlők (francia, német, spanyol, japán, amerikai stb.) új típusú aszúkat készítenek, amelyek a hagyományos, tradicionális aszúkészítés választékát bővítve, a magyar bortörvény rugalmasságát is jelzik. Nem véletlen tehát, hogy Tokaj- Hegyalja ma a világörökség része, a tokaji aszúszemekből nyert szamorodni bor, a tokaji aszúbor és az aszúszemek saját súlyától kicsöpögő eszencia ma is igazi hungarikum. Kóstoljon belőle Ön is! - invitálják a kiállításra látogatókat a szervezők: Fehér György főigazgató mellett Szatmári Sarolta főigazgató-helyettes, Csoma Zsigmond muzeológus, Estók János tudományos munkatárs, Huth Anna programszervező. Csaknem fél évig tartó programsorozatra invitálják látogatóikat a kiállítás szervezői, melynek keretében május végétől a tokaji szüret befejezésének időszakáig november elejéig, a reneszánsz élet és a reneszánsz kor kultúrtörténeti jellegzetességei kerülnek bemutatásra. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum programjainak középpontjában a nemes ital és esszencia áll, melynek bemutatására a szúkóstolók, interaktív, szórakoztató családi rendezvények és a Tokaj Reneszánsz Egyesület bortermelőinek közreműködésével kerül sor. A reneszánsz bor a reneszánsz élet íze. Kóstoljon belőle Ön is - ajánlja mindenkinek Huth Anna PR-menedzser. Május 30-31-én Tokaj-Hegyalja Budapesten címmel hétvégén borászok, kézművesek, zenészek, kulturális szervezetek érkeznek Tokaj-Hegyaljáról, hogy közelebbről ismertessék meg az érdeklődőkkel e ma is reneszánszát élő történelmi borvidékünk hagyományait. Tokaj-Hegyalja mai reneszánszát aszúkóstolókkal, borrendek - a Lorántffy Zsuzsanna Borrend, a Tokaji KULTÚRA Reneszánsz bor, reneszánsz élet, Tokaj reneszánsza Bortörténeti kiállítás (2008. május 30. - november 9.) KAPU XXI. ÉVFOLYAM