Kapu, 2010. január (23. évfolyam, 1. szám)

I KAPUI Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakk­­­rejtvény: Solt Dezső, Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Henkey Gyula, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán kiadványmenedzser: Gáspár Dániel nyomás: Profilmax Nyomda Kft. 7400 Kaposvár, Jutai út 37. felelős vezető: Nagy László ügyvezető kiadó: Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIIl. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66722249-01000001 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők issn 0238 888x e-mail: kapu@upcmail.hu a kertemben csak a fehér látszik. Azon meg nincs mit nézni. Hátsó verandám egy üveg­­kalitka. Benne pára és meleg rejtőzködik. Ott laknak az orchideáim. Színek, formák ka­­valkádja. Egy széket tettem középre, és szép lassú „körsvenk” bámulással csodáltam a pompát. Úgy döntöttem, hogy elmesélem nekik pénzkönyörgő kálváriánkat. Ugyanis több olvasónk is kérdezősködött, hogy milyen a koldulási technikám. Annyit elárulok, hogy nagyon naiv. Tavalyig úgy-ahogy megvoltunk hirdetőink által. Válságok voltak persze, de mindig megjelentünk, ha másképpen nem, akkor dupla számokba menekül­tünk. Előfizetőink, olvasóink hittek nekünk. A szerzők is, mert jajgatásom ellenére ren­dületlenül küldik ma is a kéziratokat. Terjesztőink még mindig többet kérnek, mint amennyit adhatunk. Most is ötszázzal kevesebb példányt nyomatunk... Pedig a www.kapu.ee -n teljes terjedelmében fönt a folyóiratunk. Megérkezett a gazdasági válság. Tavaly még 17 hirdetőnk volt. Most csak ez a pár da­rab. A magyar cégek sorban húzzák le a redőnyt. Kezdetben persze, hogy pályáztunk nagy pénzt kiosztó alapítványoknál. Bármilyen kormány volt hatalmon, sohasem kaptunk támogatást, így megtanultam, hogy a függet­lenség nem egyenlő a párthűséggel. Az MDF- és a Fidesz-kormányzás alatt több megren­delést kaptunk, a közszolgálati televíziók vetítették filmjeinket. A „bolsevikok” vissza­térte után a Duna TV és az MTV kapui bezárultak előttünk, s maradt a Hír és az ECHO TV. Ők meg keveset fizetnek. Akkor meg miből csináljunk filmet? Jut eszembe! A Horn-kormány alatt hirdetett nálunk a Szerencsejáték Rt. is. De mióta Feldmájer úr meg Székely Gábor került ott hatalomra, nekünk befellegzett. Minden jóban van valami rossz. A VIII. kerületi önkormányzatban megerősödött a jobboldal. KDNP-s lobbizással elköltözhettünk életveszélyes szerkesztőségi épületünk­ből. Egy szörnyen lerobbant raktárüregből több millió forintért egy szép redakciót alakí­tottunk ki. A KDNP-hez „közeli” Varga úr, építési vállalkozó lelkesített minket, hogy ingyen kitataroz. Sajnos, ez nem történt meg, de a fűtést megcsinálták, s ezért ki kellett fizetnünk 700.000 Ft-ot. Kockás papíron van meg a kifizetés, mert a számlát mai napig nem kaptuk meg, pedig Varga úr a Magyar Adófizetők Egyesületének alelnöke. Ez egy ilyen ország. Szegény titkárságvezetőnk ezt már nem bírta, és súlyos attak robbant az agyában. Még ma is ápolásra, gyógyszerezésre szorul. Egyik hirdetőnk a másik után csődbe zuhant. S ekkor egy utolsó nagy rohamra indul­tam vén fejjel, hogy ezt a kis folyóiratot megmentsem. A könyvkiadást és a filmkészítést is. Valamit csak letettünk az ország asztalára. Nem hagyhatom cserben szerzőinket, már csak azért sem, mert írásaikat másutt nem nagyon hozzák le. A KAPU egy eléggé egye­di szellemi műhely. 50-60 ezernyi olvasónkat sem szeretném elhagyni. Makovecz Imre sokkal „bennfentesebb”, mint én. Jó tanácsokat adott, hogy kiket ke­ressek. Közben Kondor Kati barátommal is konzultáltam, s jó tippeket adott. Jelentkez­tem Széles Gábornál. Szóba sem állt velem, pedig két-három évvel ezelőtt még szivaroz­tunk is együtt. Demján Sándor korrekt volt. Legalább harminc éve ismerjük egymást, még kártyáztunk is. Skálás korában első könyvkiadásomnál segített. Szemembe mondta, hogy úgy kiábrándult a magyar sajtóból, hogy megesküdött, egy fillért sem invesztál be­le. De ettől még maradhatunk haverok, így is van, néha üzenünk egymásnak, váltunk egy pár sort. Korrekt pasas. Bejelentkeztem Kövér Lászlóhoz. A Fidesz egyik meghatározó embere. Végül is a jobb­oldal konzervatív lapja vagyunk. Jót beszélgettünk, hát igen, jó nagy párt lett a Fidesz. Ő nem tud segíteni, de tippeket és jó tanácsokat adott. Sikerült Balogh Gyula vállalkozóval is találkoznom. Konzervgyára van. Még „kisgaz­da” korából ismerem. Hamar dűlőre jutottunk. Segített. Egy nyomdaszámlánkat ki­egyenlítette, és további támogatást is ígért, ha sikerül a vietnami projektje. Aztán szólt, hogy nem tud segíteni. Szótartó, megbízható ember - mert szólt. Sorolhatnék még em­bereket, például Schmidt Máriát, akik vissza sem hívtak. Ez a régi fideszeseknél divat, hogy beszélünk, meg üzen, hogy majd visszahív, majd visszahív, és nem hív vissza. Makovecz vakarta a fejét, mondta, hogy ne adjam föl, hívjam csak Zelniket. Találkoz­tam Zelnik úrral. Segítsége sokat ért, pedig egyik volt szerzőnk állandóan szabadkőmű­vességgel vádolta. Cserébe még csak azt sem mondta, hogy rójam meg­érte. Közben lesújtott ránk az APEH. Meg kell mondjam, hogy jogosan. Hát miből fizessek? Inkasszóval dugaszolta el a Filmkapu és az alapítvány számláját, sőt, lefoglalta a kis Peugeot-nkat is. Ugrott a nullás adóigazolás, így tényleg nem tudunk pályázni. Megkerestem Stumpf István urat, volt kancelláriaminiszterünket is. Titokban arra gondoltam, hogy bevinném a Századvégbe a lapot, hisz már megöregedtem, s nekik át­adom. Kiadósat beszélgettünk. Nincs pénzük. Szép irodaházuk rabjai, mert nagy a rezsi... s egyre kevesebb megrendeléshez és pénzhez jutnak. Még csak azt sem mondták, hogy de... talán, ám mégsem volt lehangoló a találkozásunk. Folytatás a 69. oldalon A KAPU XXIII. ÉVFOLYAM

Next