Kapu, 2012. szeptember-október (25. évfolyam, 9-10. szám)
KAPU Brády Zoltán főszerkesztő Aniszi Kálmán olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila kárpátmedenceitisz: Schmidt Petra sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alap Megrendelem a KAPU című folyóiratot .............példányban...........év.......hó-tól Név:............................................................. Cím:............................................................ Dátum:...................................................... KEDVES OLVASÓ, a tél karma megcsikarta virányos kertemet, de két éjszaka után elmenekült, mert visszatért a nyár. A trópusi növényeim kibírták a megpróbáltatást. Az Amazonas mellől származó pipavirágon, immár negyedszer pompázik az idén. Két tenyérnyi, lila lebernyeges szirmai ellepték látványait, s csodálom a pipa alakú bimbóit. Rajongó figyelmem érthető, hisz én is már ötven éve pipázom, és még mindig élek. Huszonöt évvel ezelőtt indítottam el ezt a lapot 2400 ft-ból. Annyi volt a zsebemben. Mindenki röhögött rajtam. Mert indításhoz sokmillió kellett volna mások szerint... és még mindig élünk. Csikorogva, éhezve, fázva (most is kikapcsolták a gázt), de sikerült eljutnunk jubileumi számunkig. Hogy ez után mi lesz, nem tudom. A gazdasági válság tönkreverte hirdetőink nagy részét, és az utolsó másfél évet a néha érkező és szégyenkezve elfogadott kormánytámogatásból értük meg. Most tanuljuk a pályáztatásokat. Hátha leesik valami. Csak tetszenek tudni, a zsűrik nem mindig tényszerűek. A baloldali és a liberális identitású társaságok utálnak minket. Úgy látom, a Fidesz sem rajong értünk, talán mert tényszerű kritikáinkat, „meglátásainkat” nem kedvelik. Nemzeti konzervatív lapként indultunk és azok is maradtunk. Változni meg nem akarunk. A Fidesz holdudvarában termő és uralkodó mandarinok (nem narancsok!) önkényes falakkal veszik körül hatalmukat. Ha netán bukik a Fidesz (amit én ne kívánok) - miattuk veszít a sokak számára szimpatikus párt. Országgyarapító döntések halnak el, és változnak át ellenkező jelűvé, mire a néphez, a tömegekhez leszivárognak. Volt már ilyen a történelemben. A demokrácia kényes dolog. Közép-Európában még nem tanultunk meg vele és benne élni. Sajnos nálunk is az önérdek érvényesül, mert nincs még politikai kultúránk. Na, hagyjuk. Tudják ezt ez olvasóink is. 25 év. Viharok, lágy felhők alatt és napsütésben telt az életünk. A rendszerváltás első, szabad orgánuma voltak. Vajon mit érzett Kádár János, mikor elolvasta a kivégzettek névsorát? Már első megjelenésünkkor merészek voltunk - ez nálam mindig természetes volt. Kiteregettük a kommunista diktatúra szennyes, véres rongyait. S mint búcsújáró helyre jöttek a szerzők, miután látták, hogy az összmagyarsághoz szólunk, és nyitottunk kaput. Jött Teller Ede furkósbotjával. Lila, hosszúkás betűjű kéziratát hozta, Faludy zokni nélküli cipőjében adta át verseit. Markó Béla még szerény erdélyi költőként téblábolt verseivel, de jött Tőkés László... és még sorolhatnám. Itt volt Farkas Vladimir megbánó, feltáró cikksorozatával. Fiatal szerkesztőségünk fel se fogta tettünk jelentőségét. Vitatkoztunk, veszekedtünk, dolgoztunk. Közbe fe-le csapott a halál. Felsejlenek halott szerzőink arcvonásai, Zas Lóri, Rózsa-Flores Eduardo, Palotás Pál, Káldy Péter,... soroljam még? Számunkra fontos, és kedves emberek is élve maradva tűntek át máshová, néha haraggal a szárnyuk alatt. Krasznai, Kiss, Csapody, vagy Gerzson. Múlunk az idővel. Azért sokan maradtunk, gyarapodtunk, napi 40-50 kézirat érkezik. Ha megszűnünk, hová fognak írni szerzőink, mert írásaikat más orgánumok nem fogadják be. Ezért is kell kitartanunk. Ha elmúlok én is, a lapnak akkor is meg kell maradnia, sajátos pluralizmusával... minden olyan írást közölni kell, ami színvonalasan a nemzet jobbítását szolgálja. Ez a küldetésünk. Ui.: Sajnos, néhány rólunk emlékező iromány túldicsérnek minket. Bár kurtítottuk a jelzőket, de nézzék el nekünk, végül is csak egyszer vagyunk huszonöt évesek. Egyébként, ha minden jól megy, következő duplaszámunk december elején jelenik meg. E lapszámunk költői: Restár Sándor, Vészi János, Káldy Péter f, Vezekényi György, Csikós Attila, Zas Lóránt (USA)f, Rózsa-Flores Eduardó f, Pethő László, Gavallér János, László György (Kalotaszeg), Szántó T. Gábor, Krausz Tivadar, Nagy Attila Kristóf, Fedor Zoltán, Mészáros Ferenc, Deák Mór, Gittai István (Nagyvárad), Holbay László (Érsekújvár), Rózsi Gábor, Viczián Sándor MEGRENDELŐLAP Aláírás:....................................................... e-mail: kapu@upcmail.hu internet: www.kapu.biz Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről KAPU XXV. ÉVFOLYAM