Kapu, 2014. január (26. évfolyam, 1. szám)
KULTÚRA - Hábel György: Hol temették el Petőfi Sándort?
Hábel György Hol temették el Petőfi Sándort? Magyar dilemma: a fehéregyházi csatamezőn vagy a szibériai Barguzinban 1989-1990-ben, a magyar közvéleményben nagy vihart kavart, hogy Petőfi Sándor hamvait kiásták Szibériában a Bajkál-tó keleti részén fekvő Barguzinban, 1989. július 17-én. Amikor a felvidéki szülőföldemre utaztam, a vonaton egy idősebb magyar férfi feltette nekem beszélgetésünk során a kérdést, hogy miért állítják Budapesten. Petőfi nem a segesvári csatában, hanem hadifogolyként élve, Szibériában öregemberként halt volna meg, hiszen kitűnő versében megjósolta, hogy a csatamezőn kíván hősi halált halni, s ha most ennek az ellenkezője bebizonyosodna, ettől összeomlik a Petőfi iránti rajongás és tisztelet. Megkérdeztem utastársamtól, hogy ő Petőfiben a magyar irodalom legnagyobb költőjét tiszteli-e, vagy a hősi halottat? Válasza: Hát az iskolában tanultuk, hogy Petőfi Segesváron halt hősi halált. Megmondtam neki, hogy minden embernek két biztos (fix) pontja van az életben, tudniillik, hogy megszületünk erre a világra, és egyszer meg is halunk. E két pont közötti időben, az értékelésünkben minden attól függ, hogy mit tettünk hasznosat és jót a családunkért, a közösségért, bővebben nézve a hazánkért és az emberiségért. Én Petőfiben a magyar költészet legnagyobb egyéniségét tisztelem, hogy 29 éves koráig oly sok szép verssel gazdagította és csiszolta a magyar nyelvünket. Nem az a fontos egy ember életében, hogy miként adta vissza életét a Teremtőjének, hanem, hogy milyen hasznosat alkotott! Erdélyi nagybátyám és erdőmérnök kollégám, Simonfy Ákos (1867-1962) özvegyen és gyermektelenül hunyt el. Nagykőrösön temettük el, sírját gondozom. Amikor Sopronban az Erdészeti Egyetemen 93 évesen átvette rubin díszdiplomáját, utána a családi krónikáját rám bízta. Ezt könyvben is megjelentettem. Nagybátyám édesapja császári tiszt, ezredével Milánóban állomásozott, s volt ideje ott az olasz orvosi egyetemen tanulni és diplomát szerezni. Amikor hazakerült Erdélybe, beállt Bem hadseregébe. Honvéd orvosként szolgált és részt vett a segesvári csatában. Ákos bácsi hosszú erdész- és családi életrajzából csak a segesvári csata leírását idézem, az se teljes bizonyosságú, hiszen Ákos bácsi is csak azt írta le, amit kisgyerek fejjel édesapjától hallott. Ezért az idézet végén hozzáfűzöm meglátásomat, némi történészi és az egyetemi katonai képzettségemből eredő szakvéleményemet, és logikai következtetésemet. Íme Simonfy Ákos családi krónikájának részlete az 1849. július 31-i segesvári csatáról: "Bem tábornok 1848. december havában ment be Erdélyország védelmére. Gróf Bethlen Gergely, a lovashadosztály parancsnoka és Bem tábornok hadsegéde gyűjtötte össze a székelyeket 1849. januárban, s Bethlenfalvánál és Szőkefalvánál Urbán császári tábornok hadát nagy csatában megverte, és a Kárpátokon, a besztercenaszódi szorosokon át Bukovinába kikergette, ahonnan többé vissza sem jöttek. Azután Piskinél, Nagyszebennél a Tömösi szorosnál, Vízaknánál, Sepsiszentgyörgynél is győzelmesen harcolt Bem tábornok hadteste. A segesvári-fehéregyházi csatához 1849. július 31-re a székelyek előző napon az agyagfalvi réten gyülekeztek. Az Agyagfalvi rét Székelykeresztúrtól keletre, úgy 4-5 kilométer távolságra fekszik. Bem tábornok, Petőfi Sándor honvédőrnagy és apám, Simonfy Sámuel honvéd orvos Székelykeresztúrra a csata előtti nap estéjén éreztek és a Macskássy uraság kastélyában éjjeleztek. Petőfi Sándor, aki szintén honvédtiszti ruhában és őrnagyi rangban volt, apámmal együtt töltötték az éjszakát, mindketten fiatal tisztek, tanult emberek és lengyelül is beszélni tudók, hisz azért is voltak Bem tábornok mellé rendelve. (Apám Galíciában is volt orvos, Petőfi szülei szláv, szerb- tót anyanyelvűek voltak). Bem tábornok, Petőfi Sándor és apám 1849. július 31-én reggelizés után, együtt mentek lóháton Segesvár alá, mert Segesváron volt a cári és a császári katonaság összegyűjtve a székelyek megtámadására. Onnan Bem tábornok lóháton felment balra, a héjjasfalvi hegyekre, a harctéren széttekinteni, az ágyúk felállítására alkalmas helyet keresni, hogy onnan vezesse be és indítsa meg az ágyútüzet. Akkor már gróf Bethlen Gergely Bem tábornok hadsegéde és a lovashadosztály parancsnoka, a harcos székely honvédezredeket, megyénként elkülönítve, felállította a Segesvár előtti sík mezőn. Bem tábornok Petőfit apámra bízta, hogy ne engedje a harcosok, a küzdő honvédek közé menni, de Petőfi még a harc megkezdése előtt a honvédek közé ment, és tüzes szónoklatokkal bíztatta, buzdította támadásra az úgyis lelkes fiatal katonákat, hogy, itt az idő, hív a haza, nem fajult el még a székely vér, minden cseppje drága gyöngyöt ér. Apám nem tudta Petőfit visszatartani, mert el volt foglalva a sebesültekkel, akiket az ütközet megkezdése után hoztak hátra sebesülten, őket kellett segély ie.