Kapu, 2014. április (26. évfolyam, 4. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Aniszi Kálmán olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Holló! Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila Kárpátmedencei tisz: Schmidt Petra sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alap e-mail: kapu@upcmail.hu MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ...........példányban.........év.....hó-tól Név:.............................................................. Cím:............................................................. Dátum:................................................ Aláírás:............................................... KEDVES OLVASD, jaj, de hideg van! Dideregnek a virágok. Gyönyörködni sem tudok bennük, mert hamar bemenekülök a meleg lakásba. Pedig szeretem nézni öreg, sárga barackfámat, mert már évek óta küzd a megmaradásért, és terem és terem. Én megpróbálom ápolgatni, vakarni, lecsiszolni, metszegetni. Érzem, hogy szeret engem. Tavaly is fagy sújtotta, de legalább öt kiló szép gyümölcsöt felnevelt nekem. Az élni akarás és a megmaradás küzdelme látszik göcsörtös, mézgás ágain. Mint Mándoki Andor kollegánkon. Gazdasági rovatunkat vezeti immár 20 éve, és most töltötte be 95. életévét. Minden hónapban begyalogol hozzánk, hozza a kéziratokat. Négy nap múlva ismét beérkezik, felveszi a szemüvegét, és korrektúrázza az írásokat. Olvashatják nálunk műveit, tiszta gondolkodású magyar érzésű tanulmányok. Midőn bejön, beszélgetünk, és néha mosolyogva legyint, hogy úgy látszik, itt felejtette az Isten, néha nem érti, hogy hogy is él még? A választások előtt egy héttel is beállított, hogy csináljunk neki röplapokat a februári cikkéből. Minek? Majd osztogatja. Te? Én, igen. Mennyibe kerülne? Számoltunk, telefonáltunk. Húszezerből kijön. Egy nap alatt kész a 2500 példány. És te akarod szétosztani? Igen, én. Ennyiben maradtunk. A 95 éves Mándokink a KDMP tagja. Alapítása óta. A szocializmusban kohász mérnök volt, mindig a vasiparban dolgozott. Találmányai voltak. A börtön politikai tagja volt. Kezdetben a KDMP becsülte, a Gazdasági Bizottság tagja, elnöke is volt. Ő indította el a Hazai Termék, Hazai Munkahely mozgalmat. És jajgatott, hogy Nyugat minden iparunkat elhappolja, hogy saját termékeivel lepje el a hazai piacot. Hát persze ez sokaknak nem tetszett. A 95 éves Mándoki másnap bejött és nagy fekete szatyrába tömte a röplapokat. „Hiányzik az úri... Kire szavazzak?” - ez volt az írás címe. Gyalog, buszon, villamoson hazacipelte a csomagot. Nézetei miatt pártja nem futtatta, nem kényeztette, de ő szorgalmasan dolgozott. Írta a gazdasági programokat, amik azért néha eljutottak a miniszterelnökhöz is. Boldog volt, ha abból felhasználtak valamit, mint a második Orbán-kormány idején: írt, jöttment, szervezett. Pénzeket persze nem kapott. Önző módon ki kell jelentsem, hogy szegény még nekünk sem tudott szerezni - mindenünnen csak ígéreteket kapott. Nyugdíjából épphogy megél, hála a börtönpótléknak. Pedig több millió tonna vasat, acélt gyártott le az országnak, tette hozzá melankolikusan. A 95 éves Mándoki a saját költségén kinyomtatott röplapokat szortírozta, csomagolta, sorba állt a postán, és szétküldte a KDMP vidéki szervezeteinek, hogy osztogassák. 500 példányt eltett magának, hogy majdazokat ő hinti el. Nem régen megkapta a legkisebb lovagkeresztet is. Hemzsegnek az ötletei, hogy kellene megtartani magyarnak ezt az országot, idegen érdekek nélkül. Itt szervezett, még ha javaslatai le is peregtek a legyintő kezekről, hogy mit akar még ilyen idős korban? A 95 éves Mándoki kóborolni kezdett a városban. A Nyugatinál, a metrónál, diákotthonok előtt ácsorgott, szálfa egyenes magas alakjával, és osztogatta a röplapjait. Lapunkban itt az írása, hogy fogadták el tőle a rohanó, törtető emberek. Minden röplapját elosztotta. Ha egy mm-t is, de hozzátettem a győzelemhez. - mondta a választások utáni napokban, midőn besétált szerkesztőségünkbe. Kéziratba hozta élményeit. Ilyen ember a mi Mándokink. Kedves olvasóim, ezért sem szűnik meg lapunk, mert jó pár ilyen gondolkodású munkatársunk van, akik fizetség nélkül alkotnak és dolgoznak, hogy ez az ország jobblétre derüljön. 'iff !j ! Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről