Kapu, 2015. szeptember (27. évfolyam, 9. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő V.Z. olvasószerkesztő és nyelvi lektor Kiss Tamás grafikai kivitel gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila rejtvény: Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Nádor István Aniszi Kálmán Krausz Tivadar nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, VIli. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x megsemmisült a nyár. Most az ősz kedveskedik. Barangolok növényeim között, megsínylették a kánikulát. Először furcsálltam, hogy a trópusi növényeim is. Bár szülőhelyükön is van negyven fokos meleg, de ott magas a páratartalom, nem úgy, mint kontinentális éghajlatú hazánkban. Augusztus elején összeszedték magukat és kivirágzott a pipavirág, színesedni kezdett a bougainvillen, és a hawaii rózsáján is megjelentek a pici bimbók. Vajon ki virágzik-e? Jaj, csak ne jöjjön az éjszakai mínusz, süssön a nap! Nagyon meglombosodott a meggyfám és így árnyékot takart egy különleges, sárga virágú daturámra, csak bimbókezdemények... Hát nem éri a fény. Át kell ültetni. Ki fogja bírni? Szeretném, ha virágozna. Ilyenkor már nem sza­bad. .. De a mohóságommal nem bírtam, hisz az idén virítana először. Látni kíván­tam a hatalmasra növő rojtos tölcsérvirágokat. Ketten kiemeltük és a margarétabo­kor mellé ültettük. Hátha nem sínyli meg. Hátha kibomlik gyönyörű virága. Azóta minden reggel lesem, beszélek hozzá, vajon hogy sikerült a migráció. Már nem migráció, népvándorlás az, amit átélünk. Feszeng, dühö­ng és ingerült Európa. A gyermekeket nem szülő, a kihalás szélén álló országoknak jól jön. De nem ennyi! Ambivalens érzésekkel szemlélem a hazánkon átvonuló tömegeket. Szomorúan megértem őket. Egy szétesett, szétlőtt államban nem lehet élni. Drága amerikai barátaink megcsinálták! Az Iszlám Állam terroristáival el akarja foglalni Európát? Mi meg bambán - megértve a háborútól űzetett tömeget - bámulunk. Hazánk keményen küzd, hogy betartsák a törvényességet, emiatt megint utálnak minket a nyugatiak. Remélem, majd rájönnek, hogy jól és előreláthatóan cseleked­tünk. Barátimmal borozgattam a szaleiliben és meséltem, hogy én is migráns vagyok. Gyanús körülmények között, mérgezési tünetekkel halt meg a kishúgom. A romá­nok utálták a családunkat. Apám eljött munkát keresni Miskolcra, mozdonyvezető volt. Kapott állást, szerzett romos lakást, és üzent, hogy mehetünk. Öt éves voltam és jöttem anyámmal és halott húgom emlékével. Mindenünk: ház, föld ott maradt Déva mellett. Akkor már ott voltak az oroszok, de Nyugat-Dunántúlon dúltak meg a harcok. Menetrend nélkül közlekedő, tömött vonatokon lógtak az emberi fürtök. Anyámmal a vagon tetejére fértünk csak. Csípett a szikra és a füst. Nagynénénk is velünk jött, tőlem két-három évvel idősebb kisfiával. Kapaszkodtunk, szorongtunk a vagon tetején. Orosz katonák állították meg a szerelvényt. Mindenkit leszállítot­tak és igazoltattak. Nagynéném egy szászhoz ment feleségül, így a kisfiának is német neve volt. Ferikét beállították a kukoricásba és az orosz katonák le akarták lőni, merthogy fasiszta származék. Nagynéném és anyám sikoltozva mellé rohantak, de több jajveszékelő nő is odasietett. Az oroszok legyintettek és életben hagyták Ferikét. Lehettem volna migráns 1957-ben is. Kanadában élő nagybátyám szerzett apámnak mozdonyvezetői állást, lakást, és írt, hogy mehetünk. Tizenhat éves voltam. Durcásan ellenálltam, hogy nem megyek. Hiába könyörögtek és pofoztak és fenye­getőztek... így itt maradtunk. Még ma sem bántam meg. Bebeszéltem magamnak, hogy jó itt élni. E LAPUNK KÖLTŐI: PATAKI ISTVÁN, CSÁNGÓ VERSEK/LaKATOS DEMETER, H. Túri Klára, Rózsa Iván, László György (Kalotaszeg) , Erdei-Szabó István, Moldvay József (1941-2007), Sárándi József, Krausz Tivadar. E LAPSZÁMUNKBÓL TECHNIKAI OKOK MIATT KIMARAD a Biztonságpolitika rovat. KAPU XVII. évfolyam * 2015.06-07

Next