Karcagi Napló, 1926 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2 vedelem- és vagyonadó bevallásuk benyújtására külön pénzügyminiszteri rendelet fog határidőt szabni. Az alkalmazottak általános kereseti adó bevallást nem nyújtanak be, csupán jövedelem- és vagyonadó bevallást, amelynek benyújtási határidejét ugyancsak a pénzügyminiszter fogja megállapítani. A részvénytársaságok közgyűlésük megtartásától számított 30 napon belül, legkésőbb azonban az üzletév végétől számított 4 hónap alatt tartoznak társulati adóbevallásukat benyújtani. Újabb hírek a jövedelemadó leszállításáról — Különösen a középfokozatokban lesz jóval alacsonyabb kulcs — — A K. N. tudósítójától. — Karcag, dec. 31. Hírt adtunk már arról, hogy az adók mérséklését kilátásba helyezte a pénzügyminiszter. Amint most értesülünk a pénzügyminiszter ismételt ígéretet tett az adóleszállításra. A gazdasági élet terheinek leépítését két ponton fogja keresztülvinni. Eltörli a házrészesedést és a közeljövőben pedig sor kerül a jövedelemadó mérséklésére. A pénzügyminisztérium ilyen értelemben már tervezetet is készített, amely elsősorban jövedelemadó maximális kulcsát a sokkal nagyobb jövedelmekre fogja vonatkoztatni. Most a 40 százalékos maximumot 200 ezer aranykorona jövedelem után kell fizetni, ez KARCAGI NAPLÓ . l cm [UNK]*** az új tervezet ezt a határt majdnem kétszeresére emeli fel. De olvasóközönségünk és az adózórétegek szélesebb köreit közelebbről érinti az új törvénynek az a rendelkezése, hogy különösen a középfokozatokban a mostaninál jóval alacsonyabb kulcs fog érvényesülni. A karcagi Gazdasági Egyesület »a kisgazdapárt kovássza“ — Egy inditvány, amelyet politikamentesen nem lehet elfogadni — Vagy mi a gazdaközönség kívánsága az uj esztendőre a Karcagi Íapló tudósítójától. A politika boszorkánykonyhája épen úgy elszaporodott Magyarországon, mint a kisüst. Már abban az időben, amikor városunkban is egymás után alakultak a különféle című és különféle pártállású olvasókörök, a régi jó öregek, akik kevesebbet beszéltek a többtermelésről és többet termeltek, szükségét érezték egy gazdasági egyesület megalakításának, amely akkor a Mezőgazdasági Kamarákat pótolta, ahonnan a politika száműzésével kizárólag csak gazdasági dolgok intézésével, gazdasági hasznos dolgok fejlesztésével és a sérelmek orvoslásaival foglalkoztak ; amint ezt ma is teszik az országos, a vármegye, sőt egyes városoknak a politika hínárjában el nem sülyedt Gazdasági Egyesültei. Helyszűke miatt nem cialom a G. E alapszabályait, amelyek kevés különbséggel hasonlók de hogy mindenki megismerje a karcagi Q. E. 1. § t idézem: 1. §. Karcag város esetleg vidékén a mezőgazdaság körül mutatkozó s a fejlődést gátló hiányok s akadályok megszüntetése és elhárítása, valamint a mezőgazdaság minden ágának felvirágozását elméleti és gyakorlati úton előmozdítani és az egylet bizonyos tekintetben anyagi előnyöket is biztosítani, okszerű gazdasági elvek terjesztése, nyers termények magasabb értékesítése s a nélkülözhetetlen gazdasági gépek és eszközöknek s különféle gazdasági cikkeknek egyenes forrásból leendő olcsóbb áron való beszerzése, olcsó kölcsönök eszközlése és a munkás viszonyok szabályozása stb. által.“ Ezeket a biztató és támogatást ígérő §okat némán lepi a por a mostani G. E helyiségében s szégyenkezve húzódnak meg az előtérbe helyezett heti politikai beszámolók alatt. S amikor a mezőgazdasági érdekek a legnagyobb támogatásra szorulnak, amikor a mezőgazdasági kamarák is csak úgy fejthetnek ki teljes támogató erejöket, ha nem kasztokra szaggatva, hanem összefognának a mezőgazdaság összes érdekeltségei. Mi itt még most is tovább játszuk a haragszomrádot, tépve, marva s oda dobva egymást a közvetítő hiénáknak, hogy az aztán levigyorogjuk a magunk okozta nyomorúságát...! A Gazdasági Egyesület elvesztette létjogosultságát abban a pillanatban, mihelyst politikai érdekeket támogat a gazdasági érdekeltség rovására . Éppen azért érthetetlen, hogy a jelenlegi Gazdasági Egyesület választmánya szembe helyezkedik az összes olvasó körök által ujjongva fogadott azon indítvánnyal, amelyet e szerény sorok köra ajánlott elfogadásra már évekkel ezelőtt, hogy: Tegye lehetővé a karcagi G. választmánya, (persze, ha másképen nem, hát mondjon le a tisztikar) hogy az öszes 1926-ban újjáalakuló politikai köröknek úgy az elnöke, mint az alelnöke kötelezőleg helyet kapjon Gazdasági Egyesület tisztikarában, az összes megalakult politikai olvasó köröknek a tisztikara pedig köteles tag legyen a Gazdasági Egyesületben. A politikai mocsár gőzét lekell csapolni, amely megmételyezi a jobb sorsra érdemes legdolgosabb osztályt s az egybekapcsolt termelő erőt. Távol áll tőlünk, hogy ezzel a legkevésbbé is sértenénk a G. E. jelenlegi elnökének eddigi eljárását, akinek hivatalából kötelessége a gazdasági érdekek fejlesztése és támogatása, de el is várunk tőle annyit, hogy személyi érdek miatt ne gördítsen akadályokat a rég nélkülözött Gazdasági Egyesület elé. Ez a kívánságunk az uj esztendőre. FIGYELŐ TESSÉK KIVÁGNI, s ha 10 számot összegyűjtött, VIGYE BE 24. KERTÉSZ JÓZSEF KÖLCSÖNKÖNYVTÁRÁBA és a szelvények felmutatása után KÉT HÉTIg ingyen olvadhatja a könyvtár összes könyveit!; TÁRCA A kunok megtérése — írta : dr. Győrfi István — — Folytatás — Tudjuk a mongol betörés történelemből a gyászos következményeit. Az ország lakatlan pusztasággá változott. A mongolok kitakarodása után IV. Béla király az ország ujjáépitéséhez fogott s a kunokat ismét visszahívta. Hogy a letelepülésnek állandó sikere legyen, legfőbb gondját arra fordította, hogy a keresztyén vallást mindnyájan felvegyék. Jól tudta, hogy csak úgy lehet a kunból az ország boldogulásán munkálkodó polgár, és nomád szokásaival ha pogány felhagy és minél inkább igyekszik a magyarhoz hasonlítani.*Ezt azonban csak lassan, szívós munkával lehetett elérni, mert a kun nép ez időben az ország legszámottevőbb és legvitézebb katona eleme volt, akivel csak nagyon csínján lehetett és kellett bánni. A keresztyén vallás felvétele a kunokat abban egyáltalán nem akadályozta meg, hogy a magyar király külföldi hadjárataiban egyházakat fel ne dúljanak, kincseiktől meg ne fosszanak. Zárdákat prédáltak fel, papokat öltek meg. 1253 nyarán például Béla király Morvaország ellen küldötte kun hadait, akik egész Olmützig nyomultak. Útjuk közben fegyvereiknek senki sem állhatott ellent. Mindent tűzzel vassal pusztítottak. A raykradi egyházat és tisznovi zárdát se prédálták, férfiakat, nőket kímélet nélkül gyilkoltak, egyházak harangjait, szentek ereklyéit, oltári ékkességeket zsákmányoltak. Egyházakat porrá égettek és igen sokakat fogságra hurcoltak. IV. Béla király 1254 ben Sándor pápának panaszkodván, egyebek között ezt írja A kunokat is befogadtuk országunkba és fájdalom ! Jelenleg országunkat pogányok által oltalmazzuk. Pogányok által tiporjuk le az egyház ellenségeit is, sőt a keresztyén hit oltalma végett elsőszülött fiunkat egy kun hölggyel házasítottuk össze, hogy ezáltal a rosszakat eltávoztassuk és alkalmat találhassunk, melynél fogva azokat, mint már többekkel cselekedtünk, a keresztség felvételére térítsük. 1261-ben a király a patavi és passaui püspököket arról értesíti, miszerint a kunok kivétel nélkül a római katholikus vallást felvevén, a térítőket maguk közé örömmel fogadják. Nemsokára azonban jó királyunknak keservesen kellett tapasztalnia, hogy a kunok megtérése csak szinleges volt. Úgy látszik, a római pápánál panaszkodhatott, mert a pápa 1264. július 14-én az esztergomi és kalocsai érsekekhez intézett levelében idézi a király paaszait, mely szerint „a pogán kunokat oly feltétellel fogadta be, hogy országának újraalkotását eszközük, a keresztyén vallást felveszik s abban állandóan megmaradnak, de, mint a király előadásából a pápa érti, IV. Béla e reményében megcsalatkozott, mert a kunok nagy sokasága uj lakhelyét elfoglalván, közülök kevesen tértek át a keresztyén hitre s ezek is azt megtagadják. A végtelen nagy számú sokaság pedig befogadási feltételük ellenére annyira megveti a vallást, hogy nemcsak fel nem veszi, sőt a Krisztus szent testét kineveti, a papokat kigúnyolja, egyházakat istállóknak használ és megszentségtelenít. Ezenkívül borzasztó és istentelen rútságokat követ el: a keresztyének nejeit, szüzeit erőszakkal megbecsteleniti, a keresztényeket székire és különbség nélkül öldökli s oly borzasztó dolgokat.követ el, hogy az országnak általa bemocskolt részében a hit ingadozik, az egyház szabadsága tapodtatok, úgy hogy attól lehet tartani, hogy idővel maga a katholikus vallás is elenyészik s mindezek ellen a király gyors és hatályos orvoslást kérvén, a pápa egyházi átok terhe alatt meghagyja nevezett főpapoknak, hogy ha a fentebbiek igazak, az összes kunokat intsék meg, miszerint akik megkeresztelkedtek, a vallás állhatatosan megtartsák, a többiek pedig egy bizonyos kitűzendő határidő alatt a fentebbi feltételeknek eleget téve, vegyék fel a keresztyén vallást, vétkeikkel hagyjanak fel. Ha megátalkodottak maradnak, mind a megkeresztelkedett, mind a többi kunok ellen Magyar, Lengyel és Osztrákországban s más ezekhez közeli tartományokban az országból kiűzetésük végett keresztes hadat hirdessenek.“ Nem tudjuk, hogy a kalocsai s esztergomi érsekek tettek-e valami erélyes intézkedést, de inkább azt hisszük, hogy nem. A király bármennyire neheztelt is a kunokra, nem mert velük szemben erélyesen föllépni, hisz így is az ifjú király, István mellé pártoltak, akinek felesége Kuthen király leánya volt. A királyt is jobban bántotta a kunok hálátlansága, mint pogánysága. Persze a pápa keresztesháborúval való fenyegetése is csak írott malaszt maradt. A nevezett népeknek aligha lett volna bátorságuk egy ilyen ancióhoz. —Folytatjuk —