Kárpátalja, 1991 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1991-01-01 / 1. szám
KARPATAVA A Bródy - villa így emlegetik Ungváron a Hungarológiai Központ épületét A tavaly novemberben felavatott intézet egykori tulajdonosát a szovjet hatóságok, állítólag (a halotti bizonyítvány szerint), 1946. december hetedikén végezték ki koholt vádak alapján. Bródy András tagja volt a cseh parlamentnek, majd később a magyar parlamentnek is, ahol a ruszin autonóm törekvések egyik legmarkánsabb képviselőjeként tartották számon. Letartóztatása után a családot kiüldözték a villából. Hosszú ideig egy óvoda kapott itt helyet, majd évekig üresen állt az épület Az alábbi beszélgetés 1990 nyarán készült Bródy András özvegyével és fiával, id. Bródy Andrással, a család jelenlegi lakásában, amely mintegy száz méterre található a Hungarolóigai Központtól A beszélgetés folyamán nemcsak Bródy András pályafutásáról esett szó, hanem a családot ért attrocitások, az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai is a felszínre kerültek. - Marika nénit arra kérném, hogy meséljen valamit a származásáról, a családjáról, arról, hogyan ismerkedett meg férjével, Bródy Andrással! Bródy Mária: A kassai vasútállomáson. Tél volt, december. A nővéremnek vittem báli ruhát és aztán indultam volna haza Beregszászba. Láttam, hogy egy jólöltözött úriember igencsak bámulgat, alig vártam már, hogy megérkezzen a vonat. Közben ő még újságot vásárolt, de azért szemmel tartott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Arra lettem figyelmes, hogy ő leszáll a Prágába induló vonatról és átszáll a fülkémbe. Később kiderült, hogy Prágába készült, de miattam megváltoztatta úticélját. Én felálltam és ki akartam sétálni az előtérbe, de ő finoman elállta az utamat és azt kérdezte: Mondja, kedves, hol laknak ilyen szép kislányok? Én úgy megijedtem, hogy rávágtam: Beregszászon. Ez aztán később jelszó lett a mi családunkban. Szóval elkísért hazáig és megkérdezte apámtól, hogy levizitelhet-e nálunk. Apám beleegyezett. Engem úgy kezelt, mint egy gyermeket, de nekem ez nagyon imponált. Egy igazi, finom úriember volt. Mindig hozott csokoládét, virágot, púdert. Egy év múlva összeházasodtunk. Zongorázni tanultam, később már Ungváron énekelni egy orosz emigráns nőnél, Romisovszkajánál, aki aztán egyik alapítója lett az Ungvári Zeneművészeti Szakiskolának. Nekem állítólag különös hangom volt.Híres orosz zenei szakértők hallgattak meg engemet később, és azt mondták, kár, hogy Ungváron élek, mert sokra vihetném. Hát igen, de én már egy megbízhatatlan ember voltam: polityicseszki nyeopravdannoje ljko (politikailag megbízhatatlan egyén). Akkor már megvolt a két gyerek. Médike 36-ban, Bandi 41- ben született. - A férje politikai pályájáról tudna-e valamit mondani Marika néni? B. M.: Nem sokat. A szülei kivádoroltak Amerikába. Az édesapja harmincötig élt az Államokban, ahol nehéz fizikai munkát végzett, bányásztadon. Az édesanyja nyolc év után hazajött a fiaihoz. Amikor az édesapja hazajött, fél év múlva meg is halt. ifj. Bródy András: Nagyapám részéről édesapám magyar volt, nagyanyám viszont ruszin. B. M.: A férjemnek magyar újságja volt Munkácson, a Tyukodi pajtás. IQ. B. A: Édesapám már elvégezte a tanítóképzőt és kezdett újságokban írogatni. Már ekkor felfigyeltek rá. Jó szónok volt. Akkor alakult a ruszin nemzeti párt, a Kurtyák párt, amelynek az volt a célja, hogy Kárpátalja önálló legyen, egy kis Svájc. Nos, akkor volt Munkácson az országház előtt egy nagygyűlés, melyen édesapám is felszólalt, mire óriási ribillió lett, szétugrasztotta a Cseh Nemzeti Pártot, azok az ablakon keresztül menekültek. Itt figyelt fel rá Kurtyák, a párt elnöke is, és magához vette. Itt kezdődött tulajdonképpen a politikai karrierje. Akkor volt huszonnyolc éves (1895. július 2-án született), tehát fiatalon kezdődött a politikai karrierje. Kurtyák, aki maga mellé emelte, rövidesen gyanús körülmények között meghalt. Sok mendemonda volt a halála körülményeiről, állítólag megmérgezték a csehek, de ezt nem sikerült bizonyítani. Kurtyák halála után édesapám lett ennek a kisgazdaszerű pártnak az elnöke. Kurtyákot egyébként nagyon szerették a ruszinok, mert - nincs rá jobb kifejezés - egy nagyon vagány ember volt, és az volt a célja, hogy Kárpátalja egy önálló állam legyen. Ez nyilván nem tetszett a cseh hatóságoknak. —A hatalomváltás után mi történt? B. M.: Engem még a csehek alatt elvitt Priznitzbe, Szudétavidékre szanatóriumba, ahol két hónapig tartózkodtam. Ezután Balatonkenesére, majd Pestre kerültünk a nővéremmel és kislányommal. Aztán hazajöttünk a kislányommal. Férjemet négy hónapra bezárták a prágai börtönbe. Éhségsztrájkot tartott, majd később elengedték minden külső segítség nélkül. Egész Ungvár fogadta. Szinte lépésben hajtottunk haza a kocsinkkal, mert akkora tömeg várta. IQ- B. A. 38-ban, mikor már várható volt a változás, akkor a csehek megtették apámat miniszterelnöknek, hogy valahogy megtartsák ezt a vidéket. ő lett Kárpátalja első miniszterelnöke. Ennek a papírautonómiának (még egy hónapig sem tartott) lett az első embere. Tudták róla, hogy csehellenes, de fűt-fát megígértek neki. A cseh parlamentben fel is szólalt, hogy az ígéreteket be is kellene tartani. Ezek az anyagok a tulajdonomban vannak. A csehek jobbnak látták, ha eltávolítják őt. Azzal vádolták, hogy magyar kém, de hát ez nem volt igaz. Börtönbe zárták, de kénytelenek voltak kiengedni, mivel Kárpátalját már úgyis Magyarországhoz csatolták. Édesapám ezután nyugdíjba ment, mint miniszterelnök. Mivel Kárpátalján az ő pártja volt a legerősebb, bekerült a magyar parlamentbe képviselőnek. Ő továbbra is követelte az autonómiát. Megtették volna kormányzónak is, de ebbe nem egyezett bele, mivel az autonómiával kapcsolatos kéréseit nem teljesítették. B. M.: Kimehettünk volna Amerikába is. Még akkor, amikor bejöttek a magyarok, eljött érte három professzor, hogy utazzon Amerikába, mivel ott rengeteg ruszin él, és nincs egy igazi vezetőjük. A férjem azt válaszolta, hogy az lehet, ezek viszont az én ruszinjaim, ő nem akarta elhagyni a népét. ifj. B. A: Édesapám nem volt milliomos, nem voltak birtokai, túl becsületes ember volt. Egyedüli vagyona a villa volt és egy amerikai gyártmányú kocsi. Azt viszont figyelmen kívül hagyták az ellenségei, hogy neki testvérei élnek Amerikában, akik anyagilag segíteni tudták őt. -1944 után mi történt? B. M.: Kivitte a családot Lakárdra, mert biztonságban akart minket tudni. De tulajdonképpen kivitt minket a frontra, mert ott ért bennünket a háború. Ott láttam őt utóljára szabad emberként. Két-három hét múlva hazajöttünk, két tanár jött értünk, de mire hazaértünk a házunk tele volt katonákkal. Mikor megtudták, hogy én vagyok a háztárka (tulajdonosnő), meg voltak döbbenve. A férjemről nem tudtam semmit. A katonák az hitték, hogy lánya vagyok. Egy pár nap múlva kiköltöztek, de a férjemről semmi hír nem volt. Később megtudtam, hogy Labárdról visszajövet megsebesült, kórházba került, majd innen vitték el egy szál pizsamában, úgymond jobb helyre viszik. Ő már akkor tudta, hogy börtönbe szállítják. Én még reménykedtem, hogy hazaengedik. Egyszer jött egy öreg orosz tiszt, amúgy nagyon rendes ember, tolmáccsal jött és én akkor mondtam neki, hogy ügyvédet fogadok. Erre ő nagyon őszintén mondta nekem, hogy fogadhatok akár száz ügyvédet is, mert ez politika, nem fogják hamar kiengedni. Ha nem fogadja meg a tanácsomat, még sokszor fog gondolni rám. Hát gondolok is rá eleget. Láttam, hogy sajnol, nagyon jó arcú ember volt. Jöttek állandóan hozzánk, mindig elvittek valamit. Egy novemberi napon, később fogtam csak fel, hogy a születésnapomon, beállított hozzánk egy csomó katona és azt mondták, hogy öltözzünk fel. Lajstromba vették az ingóságainkat, azt mondták, a gyerekeket vigyem a szomszédba. Rosszarcú emberek voltak, nagyon féltem. A fiam akkor még pici volt, minden délután aludt. Egy kispárnát sikerült kimenekítenem, annyink maradt. A szomszédoktól tudtam meg, hogy minket kiüldöznek a saját házunkból. Fel sem bírtam fogni, hogy ezután mi lesz velünk, hisz egyik pillanatról a másikra kerültünk az utcára. Ide került Odesszából egy férfi, aki megalapította a filharmóniánál a kórust és Romisovszkajától Gróf Teleki Pál magyar és Bródy András volt ruszin miniszterelnök 1939-ben 4