Kárpátalja, 1994 (5. évfolyam, 1-7. szám)
1994-01-31 / 1. szám
KÁRPÁTALJA iparosság egyre inkább elterjedt. Gátnak a harmincas években több, inassal, segéddel dolgozó asztalosa, cipésze, kőművese, kovácsa, kerékgyártója volt. A messze földön híres gáti malom és olajütő 30-40 molnárt és más munkást foglalkoztatott. A magyar és a kislétszámú ruszin iskola mellett, „légüres térben” cseh iskolát is nyitottak, amelybe a csendőrök és a kisbíró gyerekén kívül „besorozták” a cigánygyerekeket is, különböző juttatások fejében. A három iskolán kívül Gáton csendőrőrs, közjegyzőség és posta is működött. A harmincas évektől kezdve Gáton pezsgő közéleti és kulturális tevékenység bontakozott ki. A jól működő önkéntes tűzoltó egyesület légvédelmi célokra, elsősegélynyújtásra és a közrend fenntartására is megbízást kapott, amire szükség is volt a csűrdöngölő bálok, színielőadások alkalmával. Önszerveződés alapján a fokozódó kultúrigényeket kielégíteni hivatott színjátszócsoport repertoárján A falu rossza, A piros bugyelláris, A betyár leendője, A cigány és a kor más divatos darabjai szerepeltek. A cseh demokrácia a magyarsággal szembeni sovén politikája mellett igyekezett megőrizni a demokrácia játékszabályait, tág teret engedve a pártok harcához a választások idején. Mindez a szellemi élet élénküléséhez járult hozzá. Érdekes: az üzletek bőségesen el voltak látva áruval, a szegénység mégis állandóan jelen volt. Gyakran láthattunk olyan szegény embereket, akik fél font (kb. 0,25 kg) sót vagy fél liter naftát vásárolhattak egyszerre szerény jövedelmükből. Gyakran került sor házak árverésére, adóbehajtásra. Volt eset, amikor fébreverték az adóvégrehajtót. A községi képviselők 1932. július 17-i ülésének jegyzőkönyve említ egy ilyen esetet. Az adóbehajtások felfüggesztése kérdésében a következő határozat született: „A képviselőtestület meg van győződve arról, hogy úgy a politikai pártoknak, mint a pénzügyi hatóságoknak tudomásuk van a nehéz gazdasági viszonyokról, mely minden gazdálkodót a csődbe kerget. A múlt évi rossz termés után még egy rosszabb következett. Egy kataszteri hold átlagos termése 5-6 kereszt, egy keresztben átlag 8-20 kg búza van. A föld a legtöbb helyen a vetőmagot sem adta meg, nemhogy maradt volna munkára, élelemre, újbóli vetésre, adóra és adósságok törlesztésére. A lakosság 30 százaléka már most teljesen kenyér nélkül van. Akinek állatja van eladó, hiába járja a vásárokat, a hivatásos mészárosok és hentesek nevetséges árakat ígérnek. A vagyontalan napszámosok és iparosok munka, és kenyér nélkül lézengenek. A bankok újabb kölcsönöket nem adnak, a régieket könyörtelenül behajtják...” A képviselőtestület ezzel egyidőben határozott a munkanélküliek segélyezésében, ingyenkonyha felállításában stb. A nehéz szociális viszonyok a baloldal felé tolták a falu lakosságának jelentős részét. Visszatérve a falu kulturális életére, megemlítendő: Gáton a múltban társadalmi alapon, de jól működő könyvtár volt. A Biblia, Kalendárium, meséskönyv és a mondavilág sok családnál jelen volt. Megszokott jelenség, hogy a ház asszonya vagy a legjobban olvasó családtag vasárnap délután az egész család jelenlétében mesét olvas. Kölcsönösen keresték, cserélték a „jobb könyveket”. Kacsó Etel nagycsaládos falusi asszony ritkaságszámba menően több száz könyvet olvasott el. Becsülte az írott szót haláláig. A Magyarországról rendelt folyóiratokat elolvasás után beköttette és úgy hagyta családjára. Ha nem számítjuk a jelenlegi humán és technikai intelligenciát, az egykori petróleumlámpás világ olvasottsága falunkban bizony nem sokkal maradt el a mai szinttől. 1938. március 15-én Gát község is viszszakerült a magyar államhoz. A falu lakossága mindig is ideiglenesnek tekintette a Csehszlovákiához való tartozást, ennek ellenére vegyes érzelmekkel, kifakadó bírálatokkal fogadta és illette az új rendszert, amely a már megkóstolt csehszlovák „demokráciához” képest fejletlenebb volt, gazdaságilag mindenképpen; tény azonban, hogy ilyen körülmények közt is Magyarországot tartotta hazájának. A rövid hat év telve volt visszásságokkal, különösen a háborús időkben. Ezekben az években megnőtt az iskoláztatás igénye, főként bejáró diákokként tanultak polgári iskolában, gimnáziumban, kereskedelmi iskolákban Beregszászon és Munkácson. A magyar állam a különösen nehéz háborús viszonyok közepette is takaros ONCSA-házakat épített a szegénysorsú családok számára. A korképhez hozzátartozik a zsidó lakosság teljes deportálása, amit a falu lakosságának együttérzése, sajnálata kísért. Gáton egyetlen egy olyan ember nem akadt, aki a fasizmus támogatója lett volna. A Szovjetunió fegyveres erői 1944. október 26-án harcok nélkül foglalták el a községet. A háború végét remélő magyar lakosságot sorscsapásként sújtotta a november 19-i deportálás, amikor 18- tól 50 évig a férfiakat elvitték „málenykij robot”-ra. A fronton 21, a lágerekben 53 gáti magyar férfi pusztult el embertelen körülmények közt. Némelyek a hazatérés után hetekkel-hónapokkal haltak meg a lágerben szerzett testi és lelki gyötrelmek, betegségek következtében. 1949-ben a község teljsen „átállt a szocialista vágányra”. Megtörtént az általános kollektivizálás, azaz államosítás. Maráton klub, könyvtár, óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, s 1969-től magyar nyelvű középiskola működik. Bár a környéken mindinkább növekszik a munkanélküliség veszélye, Gát munkaképes lakóinak többsége ma is eljár dolgozni különböző üzemekbe, gyárakba, építkezésekre, valamint szezonmunkára a keleti területekre. A megélhetés egyedülinek tűnő biztosítéka azonban — legalábbis az utóbbi 2-3 évben — a fellendült háztáji gazdálkodás. Gát község szülöttje a határokon túl is ismert költő, Kovács Vilmos (1927-1977), valamint Cipola Gizella operaénekesnő, a nemzetközi Glinka-díj nyertese. A magyar középiskola tanulóinak száma 450 fő, az ukrán osztályé 12 fő. Az alsó osztályok elvégzése után a gyerekek eljárnak a beregszászi ukrán iskolába és/vagy a magyar gimnáziumba. A falu etnikai összetétele az utóbbi évtizedekben alig változott. 810 lakóházában mintegy 900 család él, az összlakosság létszáma jelenleg 3150 fő. A helyi református gyülekezet 1830 lelket számlál. A hívő görög katolikus és pravoszláv lakosság a szomszédos Izsnyete templomában gyakorolja a hitéletet. Van a községben egy kisebb létszámú baptista közösség is, és az utóbbi időkben megnőtt a Jehova tanúi szekta híveinek száma. Tény, hogy a vallási érzület Gáton a reneszánszát éli, ami örvendetes, hiszen áldásos tevékenysége révén az egyház magyarságunk, nyelvünk megmaradásának letéteményese. Kovács Emil A gáti Óbor vendéglő Kovács Vilmos gáti emléktáblájának avatásán