Kárpátalja, 1994 (5. évfolyam, 1-7. szám)

1994-01-31 / 1. szám

KÁRPÁTALJA iparosság egyre inkább elterjedt. Gátnak a har­mincas években több, inassal, segéddel dolgo­zó asztalosa, cipésze, kőművese, kovácsa, kerékgyártója volt. A messze földön híres gáti malom és olajütő 30-40 molnárt és más mun­kást foglalkoztatott. A magyar és a kislétszámú ruszin iskola mellett, „légüres térben” cseh is­kolát is nyitottak, amelybe a csendőrök és a kisbíró gyerekén kívül „besorozták” a cigány­­gyerekeket is, különböző juttatások fejében. A három iskolán kívül Gáton csendőrőrs, köz­­jegyzőség és posta is működött. A harmincas évektől kezdve Gáton pezs­gő közéleti és kulturális tevékenység bonta­kozott ki. A jól működő önkéntes tűzoltó egyesület légvédelmi célokra, elsősegély­­nyújtásra és a közrend fenntartására is meg­bízást kapott, amire szükség is volt a csűrdöngölő bálok, színielőadások alkalmá­val. Önszerveződés alapján a fokozódó kul­­túrigényeket kielégíteni hivatott színjátszó­csoport repertoárján A falu rossza, A piros bugyelláris, A betyár leendője, A cigány és a kor más divatos darabjai szerepeltek. A cseh demokrácia a magyarsággal szembeni sovén politikája mellett igyekezett megőrizni a de­mokrácia játékszabályait, tág teret engedve a pártok harcához a választások idején. Mindez a szellemi élet élénküléséhez járult hozzá. Érdekes: az üzletek bőségesen el­ vol­tak látva áruval, a szegénység mégis állandó­an jelen volt. Gyakran láthattunk olyan szegény embereket, akik fél font (kb. 0,25 kg) sót vagy fél liter naftát vásárolhattak egyszerre szerény jövedelmükből. Gyakran került sor házak árverésére, adóbehajtásra. Volt eset, amikor fébreverték az adóvégrehaj­tót. A községi képviselők 1932. július 17-i ülésének jegyzőkönyve említ egy ilyen ese­tet. Az adóbehajtások felfüggesztése kérdé­sében a következő határozat született: „A képviselőtestület meg van győződve arról, hogy úgy a politikai pártoknak, mint a pénz­ügyi hatóságoknak tudomásuk van a nehéz gazdasági viszonyokról, mely minden gaz­dálkodót a csődbe kerget. A múlt évi rossz termés után még egy rosszabb következett. Egy kataszteri hold átlagos termése 5-6 ke­reszt, egy keresztben átlag 8-20 kg búza van. A föld a legtöbb helyen a vetőmagot sem adta meg, nemhogy maradt volna munkára, éle­lemre, újbóli vetésre, adóra és adósságok törlesztésére. A lakosság 30 százaléka már most teljesen kenyér nélkül van. Akinek állatja van eladó, hiába járja a vásárokat, a hivatásos mészárosok és hente­sek nevetséges árakat ígérnek. A vagyontalan napszámosok és iparo­sok munka, és kenyér nélkül lézengenek. A bankok újabb kölcsönö­ket nem adnak, a régie­ket könyörtelenül behajtják...” A képvise­lőtestület ezzel egyidő­­ben határozott a munkanélküliek segé­lyezésében, ingyenkony­ha felállításában stb. A nehéz szociális vi­szonyok a baloldal felé tolták a falu lakosságá­nak jelentős részét. Visszatérve a falu kulturális életére, meg­említendő: Gáton a múltban társadalmi ala­pon, de jól működő könyvtár volt. A Biblia, Kalendárium, meséskönyv és a mondavilág sok családnál jelen volt. Megszokott jelen­ség, hogy a ház asszonya vagy a legjobban olvasó családtag vasárnap délután az egész család jelenlétében mesét olvas. Kölcsönö­sen keresték, cserélték a „jobb könyveket”. Kacsó Etel nagycsaládos falusi asszony rit­kaságszámba menően több száz könyvet ol­vasott el. Becsülte az írott szót haláláig. A Magyarországról rendelt folyóiratokat elol­vasás után beköttette és úgy hagyta családjá­ra. Ha nem számítjuk a jelenlegi humán és technikai intelligenciát, az egykori petróle­umlámpás világ olvasottsága falunkban bi­zony nem sokkal maradt el a mai szinttől. 1938. március 15-én Gát község is visz­­szakerült a magyar államhoz. A falu lakossá­ga mindig is ideiglenesnek tekintette a Csehszlovákiához való tartozást, ennek elle­nére vegyes érzelmekkel, kifakadó bírála­tokkal fogadta és illette az új rendszert, amely a már megkóstolt csehszlovák „de­mokráciához” képest fejletlenebb volt, gaz­daságilag mindenképpen; tény azonban, hogy ilyen körülmények közt is Magyaror­szágot tartotta hazájának. A rövid hat év tel­ve volt visszásságokkal, különösen a háborús időkben. Ezekben az években meg­nőtt az iskoláztatás igénye, főként bejáró diá­kokként tanultak polgári iskolában, gimnáziumban, kereskedelmi iskolákban Beregszászon és Munkácson. A magyar ál­lam a különösen nehéz háborús viszonyok közepette is takaros ONCSA-házakat épített a szegénysorsú családok számára. A korképhez hozzátartozik a zsidó lakos­ság teljes deportálása, amit a falu lakosságá­nak együttérzése, sajnálata kísért. Gáton egyetlen egy olyan ember nem akadt, aki a fasizmus támogatója lett volna. A Szovjetunió fegyveres erői 1944. október 26-án harcok nélkül foglalták el a községet. A háború végét remélő magyar lakosságot sors­csapásként sújtotta a november 19-i deportá­lás, amikor 18- tól 50 évig a férfiakat elvitték „málenykij robot”-ra. A fronton 21, a lágerek­ben 53 gáti magyar férfi pusztult el embertelen körülmények közt. Némelyek a hazatérés után hetekkel-hónapokkal haltak meg a lágerben szerzett testi és lelki gyötrelmek, betegségek következtében. 1949-ben a község teljsen „átállt a szo­cialista vágányra”. Megtörtént az általános kollektivizálás, azaz államosítás. Ma­ráton klub, könyvtár, óvoda, bölcső­de, orvosi rendelő, s 1969-től magyar nyelvű középiskola működik. Bár a környéken mindinkább növekszik a munkanélküliség veszélye, Gát munkaképes lakóinak többsé­ge ma is eljár dolgozni különböző üzemek­be, gyárakba, építkezésekre, valamint szezonmunkára a keleti területekre. A meg­élhetés egyedülinek tűnő biztosítéka azon­ban — legalábbis az utóbbi 2-3 évben — a fellendült háztáji gazdálkodás. Gát község szülöttje a határokon túl is is­mert költő, Kovács Vilmos (1927-1977), vala­mint Cipola Gizella operaénekesnő, a nemzetközi Glinka-díj nyertese. A magyar kö­zépiskola tanulóinak száma 450 fő, az ukrán osztályé 12 fő. Az alsó osztályok elvégzése után a gyerekek eljárnak a beregszászi ukrán iskolába és/vagy a magyar gimnáziumba. A falu etnikai összetétele az utóbbi évtizedekben alig változott. 810 lakóházában mintegy 900 család él, az összlakosság létszáma jelenleg 3150 fő. A helyi református gyülekezet 1830 lelket számlál. A hívő görög katolikus és pra­voszláv lakosság a szomszédos Izsnyete temp­lomában gyakorolja a hitéletet. Van a községben egy kisebb létszámú baptista kö­zösség is, és az utóbbi időkben megnőtt a Je­hova tanúi szekta híveinek száma. Tény, hogy a vallási érzület Gáton a reneszánszát éli, ami örvendetes, hiszen áldásos tevékenysége révén az egyház magyarságunk, nyelvünk megmara­dásának letéteményese. Kovács Emil A gáti Óbor vendéglő Kovács Vilmos gáti emléktáblájának avatásán

Next