Kárpátalja, 2018. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-18 / 3. szám

Blokkszámtan Az ábra sorait és oszlopait a fekete négyzetek blokkokra osztják. Töltse ki az ábra üres négyzeteit 1 -től 9-ig terjedő egész számokkal úgy, hogy minden sorban és oszlopban mindegyik szám különböző legyen, és az egy blokkba kerülő számok egy egyesével növekvő sorozat tagjai legyenek! (Ha pl. valamely sorban négy fehér négyzet áll egymás után, akkor azokba kerülhet akár a 6-3-5-4, akár az 5-3-6-4 mint a 3-tól 6-ig tartó egyesével növekvő sorozat elemei.) A fekete négyzetekben megadott számok a sorokban vagy oszlo­pokban szereplő blokkok egyikében sem fordulhatnak elő. Az előző szám rejtvényeinek megfejtései: Rejtvényeink helyes megfejtéseit küldjék a karphetlap@bereg.net.ua e-mail­ vagy a 90202 Beregszász, Pf. 38. levélcímre. A legtöbb helyes megfejtést beküldők között min­den hónapban kisorsolunk egy könyvjutalmat, amelyet postán juttatunk el, ezért kérjük, tüntessék fel postacímüket. Skandináv rejtvény:­­ Mondd csak, Nanuk, építettél te már valaha iglut? Szóbogarászó:______ K­A PASHO­F­A­L U■H A­T­ A _L_ Á Z_A L JE_ kBo D A P A R A J T R Ó N oJl 0 K O L Á T I T Á NH G Á r| s é tat é r|n|c a l |s Í K H VJ A K A rJs I t| s ü tMhBk a t a l a n[|k A M Bk A B I N Ik AR I BU K E N E S eJ^^^JTk^T jT A P Á K U 1 i a|b e L g a|T A S A K Szállási Miklós immn—■ Január meséje Január meséje Zöld Alvó meséje. Zöld Alvóé, aki nem párna, nem maci, nem béka, de egy kicsit mindegyik. A szeme két kis fekete pont, éppen akkora, hogy láthassa a világot éjjel is, nappal is. Zöld Alvó egy polcon lakott, Bence szobájában. Napközben néha ide-oda tették a felnőttek is, meg a vendégségbe érkező gyerekek is, de amikor eljött az este, mindig ott volt a kisfiú ágyán. - Aludj jól - mondta búcsúpuszi után az anya, és lekapcsolta a lámpát Hirtelen sötét lett a szobában, de mire Zöld Alvó szeme megszokhatta volna, el­aludt. Gyakran még a kisfiúnál is hamarabb, aki néha felkelt odaosont az ajtóhoz, és ott várt, hátha igazából mégsincs itt az este, csak megszokásból, vagyis tévedésből fektették le aludni. Aztán amikor megértette, hogy hiába, ez az éjszaka igenis valóságosan éjszaka, és úgysem jön be senki, szépen visszament az ágyába, és magához ölelte Zöld Alvót. Az már ilyenkor rendszerint mélyen aludt csak úgy morrant, meg­mör­­rent egyet álmában, de azt is olyan halkan, hogy még Bence sem hallotta meg. Egyszer, karácsonyon túl, húsvéton még innen a kisfiút elvitték a szülei vendégségbe a nagyszülőkhöz. Ők nagyon szerették volna, ha Bence náluk alszik. - Akarsz itt aludni nagyanyádoknál? " - kérdezte az apa, aki nagyon szeretett sgy újságot olvasni. ||||Ék Micsoda izgalmas kaland lesz ez - gondolta Bence. Ide­­gen helyen, idegen szobá­­ban aludni. Lehet hogy itt nem is lesz éjszaka. Lehet hogy nem is kell majd aludni, csak nagyon-nagyon sokára. - Akarok - mondta az apának, aki újságja mögül rákacsintott: -Aztán jó legyél! A szülők hazamentek, Bence meg ott maradt nagyapánál és nagyanyánál a máso­dik emeleti lakásban. Nagy meglepetésére itt is úgy alakult minden, ahogy otthon szokott: vacsora, fürdés, esti mese egy színes mese­könyvből és jóéjt-puszi. - Aludj jól, kis unokám - mondta nagyapa - Aludj jól - mondta nagyanya is, és lekapcsolta a lámpát. Nehezen jött álom Bence szemére. Ez a sötét idegen sötét volt, más tárgyak vették körül, más zajok. Ráadásul hiába nyúlt a párnájához, sehol sem talált valakit. - Zöld Alvó! Bárcsak itt lennél! - suttogta a sötétben és igazából azt szerette volna ha otthon lehetne, a saját szobájában, a saját ágyában. Zöld Alvó ezalatt Bence otthoni ágyá­ban forgolódott. Az ő szemére is nehezen szállt álom, mert hiányzott a kisfiú kicsi kezének érintése. A szülők neki, a kis zöld figurának egyetlen szóval sem mondták, hogy Bence hol van, Zöld Alvó pedig mindenféle rémséges dolgokat képzelt el. Lehet, hogy az autóban felejtették a kisfiút? Vagy nem szállt be a liftbe és most a lépcsőházban kóborol? Zöld Alvó hirtelen hangokat hallott. Mintha valaki nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messziről a nevét mondta volna. - Ki szólít? Hahó? Ki szólít?-kérdezte, de nem kapott választ. Ekkor nagy levegőt vett, lehunyta a szemét és azt mondta: - Nincs mit tenni, oda álmodom magam, most rögtön. Azonnal. Azzal lehunyta a szemét és amikor kinyitotta, egy idegen szobában volt, egy idegen ágyon, ahol egy ismerős kisfiú forgolódott. - Hát te hogy kerültél ide? - ült fel Bence és lecsúszott róla a paplan. - Azt álmodtam, hogy itt vagyok - mondta Zöld Alvó. - Hol vagyunk most? Rablók fogságában? Vagy erdei vadászházban? - Nagyanyánál meg nagyapánál. Ez a kisebbik szobájuk. Nem is gondol­tam, hogy milyen nehéz lesz nélküled aludni. - Nehéz? Miért lenne nehéz? Te nem tudtad, hogy az Alvók mindig ott alusznak, ahol a gazdájuk? - Az Alvók? Miféle Alvók? - Van Kék, Piros, Sárga, Rózsaszín, Barna, Bordó, Lila, Narancs Alvó, ahány színe csak van a szivárványnak, még annál is több kilenccel. - Te milyen Zöld vagy? - Én? Nem Fűzöld, meg nem Ten­gerzöld. Csak egyszerűen Zöld. - És te is itt vagy velem mindig? - Ha alszol. Ilyen alkalom, mint most, csak egyszer lehet. - Milyen alkalom? - ráncolta homlokát a sötétben Bence. - Hogy este van, ébren vagy, és mi itt beszélgetünk. Mindig csak akkor beszélgethetünk, ha már te is, meg én is alszunk. Minél mélyebben, annál jobb. - Te Zöld Alvó! - mondta gyana­kodva a kisfiú. - Ezt én nem értem. Ha alszunk, hogyan beszélgethetnénk? - A, ez roppant egyszerű. Ha al­szol, ott vagy az álmok birodalmában. Ott éled az életed, én meg, mint al­vó­iparos, veled megyek. Sőt. Tudod ugye, hogy mindig én szoktam ha­marabb elaludni? Ez azért van, mert átmegyek az álmok országába és intéz­kedem, hogy szíves szóval fogadjanak, ha megérkezel. - Érdekes, én erre reggelente soha­sem emlékszem - mondta Bence. - Ennek így kell lennie - mondta Zöld Alvó. - Ez a szabály. Ezért mond­tam el neked, hogy most már sohase fe­ledd el és tudd, mindig ott vagyok veled. - Álmos lettem - húzta magára a paplant Bence és kezével Zöld Alvó után nyúlt, hogy magához ölelje. De ahogy kinyújtotta a kezét, a szeme azonnal lecsukódott, és elaludt. Másnap reggel Zöld Alvót nem ta­lálta sehol, ebből megértette, hogy Zöld Alvó helye otthon van, a szobájában, a polcon. Délután érte jöttek a szülei és haza­vitték. Bence azonnal berohant a szobá­jába és megsimogatta a kis zöld figurát: - Este, ha majd elaludtunk, talál­kozni fogunk. Zöld Alvó nem szólt erre egy szót sem, de Bence úgy látta, mosolyog. Ta­lán még kacsintott is hozzá, hogy az ám, csak legyen itt az este, majd meglátod, micsoda szép álmok várnak ránk. HÉTVÉGE

Next