Kárpátalja, 2019. július-december (19. évfolyam, 26-51. szám)

2019-07-04 / 26. szám

KÖZÉLET, KULTÚRA Kárpátalja­­ _____________________2019. július 4._____________________________ Ismét Kárpátalján járt Tóth Péter Lóránt versvándor Tóth Péter Lóránt Rad­nóti-, Latinovits- és Pro Cultura Hungarica díjas kunszentmiklósi versván­dor ezúttal nem egyedül ér­kezett megyénkbe, hanem barátjával, Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondó­val, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületé­nek elnökével. Fellépésük első állomása múlt szerdán a VI. Ráti Tánctábor volt, ahol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ung­vári Középszintű Szerveze­te (KMKSZ UKSZ) és az Un­­gi Református Egyházme­gye közös szervezésében több mint hetven gyermek üdült. - Igyekszünk minden éven olyan programokkal szolgálni a gyerekeknek, amelyek hasz­nosak és kulturális szempont­ból fontosak. Nemcsak táncot tanulnak - kézműveskedést, illetve számos szórakoztató foglalkozást, programot szer­vezünk nekik. Idén olyan nagy szerencsénk volt, hogy Tóth Péter Lóránt magyarországi, illetve Hajvert Ákos vajdasági versmondó épp el tudott jönni Kárpátaljára, és itt a Sión Misz­­sziós Központban tudtak szol­gálni a tánctábor növendékeinek és a megjelent érdeklődő váti lakosságnak - emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ VKSZ elnöke. Majd folytatásként elmondta, hogy a versmondás szinte hun­­garikum, a magyarság egyik sajátossága, egy kiemelkedő kulturális hozadékunk, hiszen más nemzeteknél nem annyira népszerű a versmondás, mint a magyarság körében. - Örülünk, hogy van rá igény az Ungvári járásban. Hi­szen ma már nincs olyan magyar települése ennek a járásnak, ahol Tóth Péter Lóránt ne szavalt vol­na kicsinek vagy nagynak - zárta gondolatait az elnök asszony. Az előadás címe „Nem mondhatom el”. A jelenlévők a XIX-XX. század költőinek a verseiből összeállított csokrot hallhattak. A két versvándor turnéját Áder János köztársasági elnök támogatja, az ő segítségé­vel viszik el a magyar verseket 14 Kárpát-medencei településre. - Viszonylag későn kezd­tük az előadást, és még ezek a gyerekek, akik jól elfáradtak a táborban, még ők is nagyon jól fogadták. Azt szoktam mondani, lehet, hogy a technika felpörgette a világot körülöttük, és a gyere­kek felgyorsult világban élnek, de a lélek, az talán nem változik ilyen gyorsasággal. Éppen ezért azt gondolom, hogy a 100-150 évvel ezelőtti gondolatok napja­inkban is érvényesek - hangsú­lyozta Tóth Péter Lóránt, aki úgy véli, hogy a kisebbségben élők körében másképp szól a vers. - Amikor Arany Jánost megszó­laltatjuk, azt, hogy „A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! Ha minket ellú az idők zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja” - ez Kárpátalján, Erdélyben, a Délvidéken egészen másképp hangzik, mint Magyarországon. A művészek egyébként sok­éves baráti és szakmai kapcsola­tot ápolnak a KMKSZ VKSZ- szel. Azt is megtudhattuk, hogy a Bethlen Gábor Alap támogatá­sával 20 előadással jönnek visz­­sza a közeljövőben. Ezek témája Radnóti Miklós lesz, hiszen idén méltatjuk születésének 110. és halálának 75. évfordulóját.­­ Augusztus 31. és szeptem­ber 24. között meg fogom tenni az erőltetett menet útját, ame­lyen a Lager Heidenau (tábor Zagubica fölött, a hegyekben) foglyát hajtották Magyarország felé. Radnóti tiszteletére meg fogom tenni ezt a 800 kilomé­tert gyalogosan. Erről doku­mentumfilm és úti beszámoló is készül majd, ezt is elhozom, illetve a Radnóti életéről szóló monodrámát is­­ avatott be ter­veibe Tóth Péter Lóránt. Haj­vert Ákossal beszélgetve megtudhattuk, hogy körülbelül egy évtizede ismerik egymást Péterrel, aki azóta évi rendsze­rességgel egy közös műsorra biztatta. - Az az igazság, hogy el kellett telnie 4 évnek, mire ez az előadás megszületett. Az ap­ropója az volt, hogy 2014-ben megszületett Janka nevű kislá­nyom. 2011-ben, amikor a kisfi­am született, akkor is készítettem egy előadást. Tulajdonképpen ez volt az ajándékom a születendő gyermekeimnek. Ez az előadás azóta is él és mozog, hála Is­tennek. Az üzenete: erőt adni a megmaradáshoz, ahhoz, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, honnan jöttünk, és mennyire gyönyörű a magyar irodalom, amelyből építkezünk, mennyire gyönyörű és magasztos az a kultúra, amely táplálja a magyar nyelvet - mondta Hajvert Ákos, aki másfél év alatt negyedik alkalommal járt Kárpátalján. Nagyon megszerette az itteni­eket, és reméli, hogy tud olyat adni, ami révén gazdagodik ez a közösség. A versvándorok csütörtökön Csapon az anyaországi támoga­tással felújított kórház átadásán szavaltak, és Csepelen léptek fel, majd pénteken este Nagy­­dobronyban a Magyar Házban mutatták be verses produkció­jukat. R.V­TI. Újraszentelték Drávai Gizella felújított síremlékét Nagybetűs Pedagógus volt Mint minden hivatásnak, a tanári pályának is meg­vannak a maga virtuózai, a született pedagógusok, akik Isten adta tehetséggel rendelkeznek, s tehetségükkel jól sáfárkodva oktatják, nevelik a rájuk bízott gyermekeket. A múlt századi Beregszász megannyi nagynevű tanára között pedig az egyik legfényesebben ragyogó csillag Drávai Gizella volt, a Beregszászi Polgári Iskola, majd - 1945 után - a Beregszászi 4. Sz. Hétosztályos Iskola, később a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola legendás magyartanára, tankönyvíró, műfordító, akinek már-már elenyésző síremlékét egyik volt tanítványa, Finta Éva József Attila-díjas költőnő, nyugalmazott sárospataki főiskolai tanárnő kezdeményezésére és szervezése mellett közadakozásból gyönyörűen felújították, s június 25-én újraszentelték. A Szilágyi Sándor bereg­szászi magánvállalkozó keze munkáját dicsérő, Drávai Gi­zella, valamint édesanyja és görögkatolikus papként tevé­kenykedő édesapja hamvait rejtő síremléket Marosi István és Szabó Viktor görögkatoli­kus parochusok szentelték újra. A szertartást követően Marosi István felidézte, hogy az ős­keresztények az első időkben vértanúk sírjainál gyűltek egy­be, melyek szent helyek voltak. De szent helyeknek számíta­nak azok a sírok is, melyekben nemzetünket szolgáló kiváló személyiségek nyugszanak. S megjegyezte, hogy Drávai Gi­zella és a hite mellett kiálló, a görögkatolikusok és nem csak a görögkatolikusok által tisztelt Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök ugyanabban az esztendőben, 1911-ben, csak három hét különbséggel látták meg a napvilágot. S ahogy Rom­zsa Tódor egyháza mártírja lett, úgy Drávai Gizella munkássága is egyfajta vértanúságként fog­ható fel, hiszen szolgáló életét áldozta nemzetrészének. Finta Éva kifejtette: nagy köszönet illeti mindazokat, akik adakozásukkal és segítségükkel lehetővé tették a családi síremlék felújítását. Háláját fejezte ki Babják Zoltán polgármesternek és a polgármesteri hivatalnak, hiszen Szilágyi Sándor hozzá sem foghatott volna a síremlék felújításához, ha a városi veze­tés két ízben is nem tisztíttatta volna meg a sír környezetét. S nemcsak a hajdani pedagógus volt tanítványai, hanem Drávai Gizella barátai, távoli ismerősei, munkássága tisztelői is adako­zásukkal járultak hozzá ahhoz, hogy megteremtsék az anyagi hátteret a nyughely teljes fel­újításához.­­ Legeza Gizella, Drávai Lajos zeneiskolai tanár és igaz­gató házastársa 1911. május 7-én született görögkatolikus pap­családban - emlékezett vissza Finta Éva. - Négyéves sem volt, amikor elveszítette édesapját, ezért a későbbiekben az egyház taníttatta ki, így lett a kor hagyo­mányai szerint pedagógus. Nem ő választotta hivatását, hivatása választotta őt. Hogy magyar szakos tanárként később mód­szertani bravúrjaival bűvölte el tanítványait és a szakmát, az annak a stabil elkötelezettségnek volt köszönhető, hogy a vállalt, a rábízott feladatot mindig a legjobb tudása szerint végezte el. Módszertani könyve felcsillantja ötleteit, kezünkbe adja a varázs­pálcát, de nem mindenki mágus. Hogy mi szükséges a varázs­lathoz, azt nem könnyű össze­foglalni. A tehetség bizonyára nagyon fontos, de nem elegendő. Gizi néni körül állandó szellemi pezsgés folyt, mindenkit bevont az oktatás varázslatába, akiben erre hajlandóság mutatkozott. Magyarországi szakemberek jártak át az óráira meglesni, ho­gyan tanít. Ámulva távoztak. Mert nem a hogyan volt az igazi vagy egyetlen kérdés. A módszer - ha az volt, de hiszen az is volt benne - a játékosságban és a gyermekszeretetben, minden kis lélek tiszteletében, a kreativitás­ban rejlett. A látszólagos rögtön­zés mögött hatalmas előkészítő munka rejtőzött, amit már sem a gyermek, sem a kukucskáló fel­nőtt nem érzékelt. A kiváló taná­rok mindig egy kicsit színészek is, és úgy vélem, Gizi néninek is egészen komoly előadói vénája volt, amit a tanításban remekül tudott kamatoztatni. Mit tanultunk tőle? Nem volt bukott diákja, szégyen lett volna semmit sem megtanulni az óráján. Bizony, megtanultunk helyesen írni, szeretni és olvasni az irodalmat, jól fogalmazni, igényesnek lenni önmagunkkal szemben, jól csinálni, amit ránk bíztak, amit elvállaltunk. 1981. augusztus 28-án sú­lyos betegség vitte el. Nem volt saját gyermeke, de Beregszász több generációját nevelte fel. És nemcsak a beregszásziakat. Egész Kárpátalját meghatározta az a szellemiség, amivel be­ragyogta környezetét. Azok a fiatalok is keresték a társaságát, akiket nem ő tanított, vagy akik más településen éltek. Közva­gyon volt a tudása, a szeretete, a személyisége. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt, ahogy a szíve és szellemének szomjas kíváncsi­sága is. Legyen örökre áldott az emléke! - zárta megemlékezését Finta Éva. És a jelenkor minden kár­pátaljai magyar pedagógusát is hassa át Drávai Gizella szelle­misége - kívánhatjuk végezetül. Lajos Mihály Versajánló Istenem, hányszor idézzük magunkban ezt a verssort: „Arany kalásszal ékes rónaság”! Mindenütt eszünkbe villan, mikor meg­pillantjuk az érett, aratás előtti gabonaföldeket. De különös erővel akkor tör fel bennünk, mikor a távolból régről ismert búzamezőink sárgállanak fel, amikor ismét szülőföldünkön süt le ránk a nap. Petőfi Sándor ebben a versében - mint általában mindegyik művében - azonosnak látja az ember legszemélyesebb világát azzal a tágabb fogalommal, hogy haza. És ez így természetes. Sehol sem lehet annyira arany, sárgás-napos a haza, mint amikor a régi udvarra tesszük a lábunk, mikor újra látjuk házunk táját, a cseresznyefát, jázminbokrot, és széles mosollyal köszönünk rokonnak, régen látott ismerősnek egyaránt. Hiába észlelünk máshol tágasabb teret, érzékelünk magasabb eget, és tapasztaljuk, hogy még tán a fű is „zöl­debben” tenyészik, egy pici hiányérzet mindig mellénk fekszik éjjel. Költőnk mintha azt sugallná, hogy a szülőföld­ házától távol eltöltött idő csak „életiskolának” jó. Arra való csak, hogy tapasztal­junk mindenfélét, észrevegyük, milyen „göröngyös”, „kemény” az életút, és hogy az embernek hányszor, de hányszor kell „sivatagra jutnia”, míg végül hazaér... Penckófer János Petőfi Sándor Hazámban Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? Oh, ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött, míg őszi légen át Vándor daruid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegem; S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. Azóta hosszú évsor született, És hosszú évsor veszte életét, S a változó szerencse szekerén A nagyvilágot összejártam én. A nagyvilág az életiskola; Verítékemből ott sok elfolya, Mert oly göröngyös, oly kemény az út, Az ember annyi sivatagra jut. Ezt én tudom - miképp nem tudja más - Kit ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kínált, Hogy ittam volna inkább a halált! De most a bút, a hosszú kínokat, Melyektől szívem oly gyakran dagadt, És minden szenvedés emlékzetét Egy szent öröm könnyűje mossa szét: Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét ízlelem: Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Darcsi Karolina Munkatársak: Radó Zsolt, Csuha Alexandra, Kacsur Gusztáv, Lajos Mihály, Rehó Viktória, Váradi Enikő Szerkesztőségi titkár: Vorcsák Viktória Szedés és tördelés: Gyurkovics Gabriella, Tóti­ Viktória LAPUNK MEGJELENÉSÉT a Bethlen Gábor alap támogatja mti) Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Mod.: +380505603152. E-mail: info@karpataljalap.net Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net Lapengedély száma: 30 Na: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Expresz Media Druk, Lemberg. Ofszetnyomás. Példányszám: 13200. Rendelési szám: 27169. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOJiHO (Ha yropcbKiíi mobí) 3acHOBHHK i BHjaBcm.: TOB “KapnaTOJiHO” Ta3eTa 3acHoi$ana 18.12. 2000 p. Peectpaniiine cbíjjoutbo 3T JVs 209 bíh 25. 12. 2000 p. BLupyKOBaHo: T3OB “Ekcnpec Meaia ßpyic” m. JlbBÍB, Teji. 032-297-47-68 3aMOBjieHHH Áf« 27169, HaKJiaa 13200

Next