Kárpáti Igaz Szó, 1995. október-december (76. évfolyam, 108-143. szám)
1995-11-11 / 122. szám
1995. november 11. szombat Együtt és külön — a tudomány szolgálatában 111. Nemzetközi Hungarológiai Szimpózium, Ungvár 1995. Rangos eseménynek adott otthont október végén az Ungvári Állami Egyetem Hungarológiai Központja, amely harmadik ízben rendezte meg a nemzetközi hungarológiai szimpóziumot. Először 1989-ben — a Hungarológiai Központ megalakulásakor — rendeztek hasonló fórumot, amelynek témája a »Szovjet hungarológia: tanulmányok, problémák, a fejlődés irányai« volt. A másodikra 1992-ben került sor »A magyar kultúra az összeurópai kultúra krében« címmel. A mostani rendezvny a korábbiaknál gazdagabb programmal és nevesebb előadókkal várta az érdeklődőket. Témája a nyelvi, iodalmi és etnokulturális összehasonlító kutatásokat fogta össze. A rendezvény fő támogatója az ukrajnai Soros Alapítvány volt. A vendégek többsége már szerdán, október 25-én megérkezett a Hungarológiai Központba, ahol ezen a napon nyílt meg Danielovics Emmi »Vita sine libertate, nihil« c. kiállítása. A művésznő egyedi hangvételű grafikáira, kárpátaljai és erdélyimotívumokat feldolgozó falidíszeire, gyékényfonásaira, batikolt ruhadarabjaira a város közönsége példátlanul nagy számban volt kíváncsi, a Hungarológiai Központ kicsinek bizonyult az érdeklődők befogadására Az ungvári közönség és a konferenciára érkező előadók a kiállítás megnyitása után jóhangulatú találkozón ismerkedtek egymással és Danielovics Emmi magávalragadó egyéniségével, művészi törekvéseivel. Hasonlóan gazdag és magas művészi színvonalú élményt adott a konferencia résztvevői számára a következő nap esti programja: a Havasi gyopár diákkórus hangversenye a görög katolikus székesegyházban. Az ungvári 2. sz. középiskola tanulóinak ragyogóan tiszta hangú énekkarát Zsoffcsák Zoltán, Ukrajna érdemes tanára vezette. Műsorukat Márton István, Bárdos Lajos, valamint Schubert, Fischer, Bortnyánszkij, Panco, Franck, Csesznokov és Lihovich műveiből állították össze. Közreműködött Gyidik Jusztina, a Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház művésze, orgonán kísért Krilik Natália. afe * * A tudományos tanácskozás csütörtökön délelőtt az egyetem közgazdasági karának épületében plenáris üléssel kezdődött. A szimpóziumot Volodimír Szlivka rektor nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta a magyar nyelvű tanárképzés és kutatómunka jelentőségét az idén fél évszázados jubileumát méltató felsőoktatási intézmény életében. Ezt követően Görömbei András üdvözölte a hungarológiai szimpózium résztvevőit a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Nemzetközi Filológiai Társaság nevében. Lizanec Péter, az Ungvári Hungarológiai Központ igazgatója az ukrajnai hungarológiai kutatások eredményeit foglalta össze. Ezeket a kutatásokat megalakulása — 1989 — óta az Ungvári Hungarológiai Központ fogja egybe és koordinálja. A kárpátaljai kutatások kiemelt témái: a magyar—ukrán nyelvi és irodalmi kapcsolatok, a régió onomasztikája és etnikai története, a kulturális kölcsönhatások, népszokások és hagyományok. E témakörök kutatási eredményeit számos monográfia és tanulmány foglalja össze. A Hungarológiai Központ tudományos periodikája az Acta Hungarica, amely rendszeresen közreadja a magyar és ukrán kutatások időszerű eredményeit a hungansztika tárgyában. Az intézmény másik időszakos kiadványa a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közlönye, amely a magyar nyelvű tudományos kutatások ukrajnai fellendítését kívánja ösztönözni és szélesebb körben megismertetni. Görömbei András, a határon túli magyar irodalom jeles szakértője a kárpátaljai magyar irodalmat elemezte. Megállapításai szerint annak fő sajátosságait alapvetően az határozza meg, hogy a kultúra terén a kárpátaljai magyarságnak minden lényeges vonatkozásban a legnehezebb történelem jutott. Jelentős művészi értékek keletkezéséhez, a tehetség kibontakozásához ugyanis színvonalas szellemi közegre van szükség. A kárpátaljai magyar irodalomban az 1980-as évek végének rendszerváltása hozta meg a szellemi felszabadulást és kibontakozást. A jelenlegi időszak egyik szembetűnő vonása az értékek felmutatásának, tudatosításának igénye, illetve az egyetemes magyar kultúrához való szoros kötődésre törekvés. Benkő Loránd akadémikus Anonymus képe a Felső-Tisza vidékéről címmel tartott előadást. A magyar nyelvtörténet nemzetközi hírű professzora a történészek adatait egészítette ki a máig nem azonosított krónikaszerző művének nyelvtudományi vizsgálatával. A krónika földrajzi neveinek és népneveinek elemzésével követte nyomon a honfoglaló magyarok útvonalát, a szláv népekkel való kapcsolatait, s megállapította, hogy az 1200-as évek elején írt krónika e tekintetben visszamenőleg is hiteles adatokat tartalmaz. Voigt Vilmos, a neves folklórkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékének vezetője a reformkori Magyarország mondavilágába nyújtott betekintést. A kárpátaljai vonatkozásokat illetően felhívta a figyelmet az ukrán és ruszin folklór múlt századi kutatásainak gazdag tudománytörténeti szakirodalmára, valamint arra, hogy ezeket a mondaszövegeket csak viszonylag kései átiratban ismerjük. A további feladat azok első megbízható lejegyzésének felkutatása. Csütörtökön délután és pénteken délelőtt a munka szekcióüléseken folytatódott. Az irodalmi szekcióban Görömbei András elnökletével elsősorban a határon túli magyar irodalmak, ezen belül a kárpátaljai irodalom egy-egy sajátos problémakörével foglalkoztak. Tóth Péter szombathelyi filológus előadásában századunk egyik kiemelkedő gondolkodója, az író, fordító, pedagógus Németh László kivételesen gazdag életművéből azokat az írásokat elemezte, amelyek a kelet- és középeurópai népek egymásra utaltságáról szólnak, megfogalmazzák a szellemi gazdagodás vágyát és a belső önállóságért érzett aggodalmat. Csorba Sándor, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanára »Nemzeti himnusz és európai gondolkodás« címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a legújabb történelmi korszak világállam-víziójának elterjedése idején sajátos jelentőséget hordoz egy nemzeti himnusz egyedi és általános vonásokat egyaránt hordozó rétegeinek bemutatása Az előadó a magyar nemzeti himnusz belső terét kitöltő és egyúttal rendező elvek közül az egyetemes teológiai ihletésű bűn és bűnhődés, a filozófiai tételességű tézis—antitézis—szintézis és a logikai ok-okozati motívumok mellett az európai üzenetet hordozó keletkezési időpontot, valamint a magyar nemzeti múlt történelmi képsorának mibenlétét vizsgálta. János István, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatója Balázs Béla »A kékszakállú herceg vára« c. művét elemezte a motívum nemzetközi történetébe, s a Kodály Zoltán által megzenésített mű sajátos jelentésrendszerébe ágyazva. A határon túli irodalmak témakörében az Áprily-líra erdélyi korszakának világképébe nyújtott betekintést Antal Attila adjunktus (Nyíregyháza). Áprily Lajos a 20-as évek elején a maga és az erdélyi magyarság háború utáni lélekállapotát, gyászát, szorongásait foglalta versbe, majd a transzilván ideológia hatására az évtized közepétől a nehéz helyzetben való helytállás szükségességének adott hangot. A természetből és a történelemből vett szimbólumokból próbált erőt meríteni, de verseiben egyre több lett a személyes hangú panasz. Mindezek mintegy megelőlegezték a végső búcsút, az Erdélyből való távozást. Érdekes színfoltja volt a tanácskozásnak Fedinisinec Volodimír ungvári ruszin költő felszólalása, aki az európai költészetben évszázadok óta jelen levő szabad versnek a ruszin nyelvben való meghonosítására tett kísérleteket. Előadásában tömören összefoglalta az orosz nyelvű irodalomelméleti vitákat a szabadversről. Vaszócsik Vera, az ungvári egyetem docense a századelő magyar és ukrán irodalmának tipológiai hasonlóságait vizsgálta. Érdekes példákat elemzett a különböző irodalmi stílusok, kortárs eszmeáramlatok befogadására és költői kifejezésére a tárgyalt időszakban. Pál György, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára »Modern törekvések és alkotásmechanizmusok kárpátaljai irodalmunkban« című előadásában kifejtette, hogy a kisebbségi magyar irodalmak közül mind hagyományaiban, mind lehetőségeiben a kárpátaljai volt a legszerényebb ága az egyetemes magyar irodalomnak. Számba vette azokat az alkotókat és műveket, amelyek a 60- as évek elejétől máig egyre erőteljesebben mutatják fel egy egyetemesebb érvényű és modernebb stílus jegyeit strukturáltságukban, alkotásmechanizmusukban és hangvételükben egyaránt. Böhm Edit, az ungvári egyetem vendégtanára az 1970—80-as évek kárpátaljai magyar és ukrán költészetének jellegzetes képalkotó elemeit vette sorra és hasonlította össze. A színek, a tájábrázolás, az emberábrázolás világának összevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy mindkét nép költői megtartották ősi, eltérő kultúrájuk alapvonásait, amelyek az együttélés során sem közeledtek egymáshoz. Az etnokulturális szekcióban Lukács Béla és Balahári Eduárd elnökletével történelmi, néprajzi tárgyú előadások, eszmecserék folytak, megkülönböztetett hangsúllyal szerepeltek a magyarság Kárpát-medencei helyzetét taglaló kérdések. Hrancsák Iván professzor (Ungvár) a mai Kárpátalja területének IX— XVI. századi etnikai történetét vázolta fel, bizonyítva, hogy a magyarság megtelepedése a vidéken szakaszosan ment végbe. Balahuri Eduárd, az egyetem történelem karának dékánja az utóbbi évek egyik jelentős archeológiai leletének, a honfoglalás korára datált csornai sír feltárásának eddigi eredményeit ismertette. Sajnos azonban a munka mind az ásatások, mind az értékelés tekintetében befejezetlen az anyagi lehetőségek hiánya miatt. Pedig nagy kihívással állnak szemben, hiszen ma sem véglegesen tisztázott történelmi kérdés tárgyi bizonyítékait ne tartják a kezükben.Fejős Zoltán, a Közép-Európa Intézet munkatársa a közép-európai újabb migrációs folyamatok irányairól, etnikai hatásairól szólt; Smanyko Georgij, az ukrajnai Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete ungván központjának szakembere pedig Kárpátalja és a szomszédos Szabolcs-Szatmár- Bereg megye önkormányzati szintű együttműködésének lehetőségeit és távlatait vizsgálta a megváltozott körülmények között. Lukács Béla, a Kijevi Szláv Egyetem és a Kijevi Művelődési Főiskola tanszékvezető professzora a dualizmuskori Magyarország művelődési viszonyairól tartott előadást, amit a nemzeti újjászületés időszakaként értékelt. Bíró Andor, a Hungarológiai Központ tudományos főmunkatársa a kárpátaljaitelepülésnevek erőszakos megváltoztatásáratett kísérleteket elemezte, bizonyítva, hogy ezek minden esetben ideológiai megfontolásból eredtek, illetve a megváltozó politikai viszonyokkal voltak összefüggésben A néprajzi értékmentés érdekes dokumentumait mutatta be több előadó is. H. Tóth István, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola igazgatóhelyettese a torosi lakodalomköltészetről, Küllős Imola, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékének docense egy századunkban élt tiszaágteleki parasztpróféta, Borka Mariska tevékenységéről, Berta Eleonóra, az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársa a salamoni halotti és temetkezési szokásokról értekezett. Zékány Krisztina, az ungvári egyetem IV. évfolyamos magyar szakos hallgatója a magyar—ukrán kapcsolatoknak Ungvár utcaneveiben való visszatükröződését vázolta. A nyelvészeti szekciók Benkő Loránd akadémikus, illetve Paczolay Gyula nyugalmazott egyetemi docens (Veszprém) és Benedek Gergely, a miskolci egyetem oktatója elnökletével a nyelvek közötti kapcsolatok, a lexika, a frazeológia, a toponímia és az antroponímia tárgyában vizsgálódtak. Benedek Gergely a magyar nyelv szláv jövevényszavainak jelentéstörténetéről, Paczolay Gyula a magyar közmondások és szólások kelet-európai rokonságáról, Vörös Ottó (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely) a Kárpát-medence magyar vízrajzi neveiről, Balogh Lajos (MTA Nyelvtudományi Intézet) a Kárpát-medencei diglosszia problémáiról tartott előadást. Érdekes dokumentumok feltárásáról számolt be Mizser Lajos, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatója. Az egyik Pesty Frigyes 1864—66-os kéziratos Helységnévtára, amelyből ez idáig Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Ung megye anyaga vált hozzáférhetővé. A helynevekhez kapcsolódóan sikerült felfedeznie Polchy Istvánnak nyomtatásban meg nem jelent, de a sárospataki és debreceni diákok által kéziratban terjesztett »Szép asszony dombja« c. elbeszélő költeményét. Polchy az 1830- as években Bereg megye levéltárnoka volt, s szabad idejében szívesen verselgetett, aminek azonban az irodalmi lexikonokban nem maradt nyoma. Udvari István, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ukrán—Ruszin Filológiai Tanszékének vezetője felszólalásában Nyitra vármegye XVII. századi névdivatjához szolgált adatokkal, összehasonlítva a szomszédos vármegyék korábban vizsgált adataival. A névstatisztika tanúsága szerint a Magyar Királyság északkeleti részében minden etnikumnál a legelterjedtebb férfi keresztnév a Joannes volt (magyar János, német, Joan, ruszin Iván, szlovák Jankó). Az ungvári előadók közül Vaszil Laver professzor a kárpátaljai ukrán frazeológiában előforduló hungarizmusokat, Vaszil Orosz nyugalmazott egyetemi docens a ruszin nyelv megjelenését a Fenczik Jenő által a századfordulón szerkesztett folyóiratban, Anatolij Vinogradov docens az orosz és a magyar nyelv szóképzési jellemzőit, a Fegyir Kulja—Nece Zsuzsa szerzőpáros az idegen nyelvek a nemzetiségi iskolákban és az egyetem magyar szakán való oktatása problémáit, Kótyuk István nyugalmazott egyetemi docens az ungi nyelvjárás alapvető vonásait, Fábián Miroszlava docens a magyar és az angol nyelv udvariassági formuláinak és érzelemkifejező fogalmainak kifejezésmódját, Horváth Katalin docens a kárpátaljai magyar nyelvjárások szőlőneveit, illetve az ukrán nyelvjárásokba való átkerülésüket, Georg Melika docens, Hvozgyák Olga tanszékvezető és Natália Holovcsák docens pedig a kárpátaljai német személynevek ukrán—magyar etnikai közegben való funkcionálását vizsgálta. * * * A szimpózium záróeseményeként Jankovics József, a Nemzetközi Filológiai Társaság elnöke vezette azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek során a magyarországi és a kárpátaljai szakemberek az Ungvár Hungarológiai Központ munkáját, lehetőségeit és további feladatait vitatták meg. Az eddigi tevékenység elismerése és objektív értékelése mellett a hangsúlyt a továbblépés szükségességére és lehetőségeinek bővítésére helyezték a beszélgetők. Egyetértettek abban, hogy jelentősen fel kell gyorsítani a kárpátaljai magyarlakta településeken folyó néprajzi, történeti forrásfeltáró munkát, a nyelvészeti kutatásokat ki kell egészíteni az ezekhez szorosan kapcsolódó szociolingvisztikai vizsgálatokkal, s nagyobb szerepet kell kapniuk a terület irodalomtörténeti és -elméleti kutatásainak. Felhívták a figyelmet az e téren folyó ukrán—magyar összehasonlító vizsgálatok fontosságára is. A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a különböző szakmai, tudományos fórumokat képviselő szakemberek az itteni oktató- és kutatómunka nehézségei ismeretében felajánlották a segítségüket a feltárt adatok feldolgozásában, a magyarországi kutatásokhoz való kapcsolásában, a publikációs lehetőségek bővítésében, valamint a szakembercsere rendszeresebbé és céltudatosabbá fejlesztésében. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a szimpózium során elmélyült személyes kapcsolatok és szakmai viták sokat segítenek a Kárpátalján folyó hungarológiai tevékenység és az egyetemi oktatómunka hiteles megismerésében, a vitás kérdések tisztázásában, a gyakran elfogult politikai és személyi támadások közös visszautasításában a kutatómunka sikere érdekében. Egyetértettek abban is, hogy a magyar nyelvű egyetemi oktatás fontossága olyan közös ügy, ami semmiféle indokkal nem kérdőjelezhető meg, melynek további fenntartása és fejlesztése nemcsak a kárpátaljai magyarok számára nélkülözhetetlen, de a magyarországi oktatási rendszer szerves részeként az egyetemes magyar érdekeket szolgálja, többek között azzal is, hogy az ukrán felsőfokú oktatás értékeit közvetíti a magyarsághoz. A tanácskozás végül határozatot hozott egy közös tudományos bizottság létrehozásáról, amelynek feladata a magyarországi és kárpátaljai hungarológiai kutatások összehangolása, az Ungvári Hungarológiai Központ tudományos programjának továbbfejlesztése, s az ennek megvalósítását támogató lehetőségek bővítése. Ennek érdekében megállapodtak abban is, hogy novemberben felsőszintű megbeszélést folytat a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetése az Ungvári Állami Egyetem rektorával, valamint az Ungvári Hungarológiai Központ igazgatójával. A szimpóziumon elhangzott előadásokat és a kerekasztal-beszélgetésen elfogadott zárónyilatkozatot a Hungarológiai Központ önálló kiadványban jelenteti meg. Feladat tehát van bőven. A kölcsönös együttműködés erősítése, a mostanihoz hasonló tudományos fórumok rendezése jelentősen hozzájárul e feladatok elvégzéséhez. Fedinec Csilla