Kárpáti Igaz Szó, 1995. október-december (76. évfolyam, 108-143. szám)

1995-11-11 / 122. szám

1995. no­vem­ber 11. szombat Együtt és külön — a tudomány szolgálatában 111. Nemzetközi Hungarológiai Szimpózium, Ung­vár 1995. Rangos eseménynek adott otthont október végén az Ungvári Állami Egye­tem Hungarológiai Központja, amely harmadik ízben rendezte meg a nem­zetközi hungarológiai szimpóziumot. Először 1989-ben — a Hungarológiai Központ megalakulásakor — rendez­tek hasonló fórumot, amelynek témája a »Szovjet hungarológia: tanulmányok, problémák, a fejlődés irányai« volt. A másodikra 1992-ben került sor »A ma­gyar kultúra az összeurópai kultúra krében« címmel. A mostani rendez­vny a korábbiaknál gazdagabb prog­rammal és nevesebb előadókkal várta az érdeklődőket. Témája a nyelvi, iodalmi és etnokulturális összehason­lító kutatásokat fogta össze. A rendez­vény fő támogatója az ukrajnai Soros Alapítvány volt. A vendégek többsége már szerdán, október 25-én megérkezett a Hunga­rológiai Központba, ahol ezen a napon nyílt meg Danielovics Emmi »Vita sine libertate, nihil« c. kiállítása. A művész­­­­nő egyedi hangvételű grafikáira, kár­pátaljai és erdélyi­­motívumokat fel­dolgozó falidíszeire, gyékényfonásaira, batikolt ruhadarabjaira a város közön­sége példátlanul nagy számban volt kíváncsi, a Hungarológiai Központ kicsinek bizonyult az érdeklődők be­fogadására Az ungvári közönség és a konferenciára érkező előadók a kiállítás megnyitása után jóhangulatú találkozón ismerkedtek egymással és Danielovics Emmi magávalragadó egyéniségével, művészi törekvéseivel. Hasonlóan gazdag és magas művészi színvonalú élményt adott a konferencia résztvevői számára a következő nap esti programja: a Havasi gyopár diákkórus hangversenye a görög katolikus székes­­egyházban. Az ungvári 2. sz. középisko­la tanulóinak ragyogóan tiszta hangú énekkarát Zsoffcsák Zoltán, Ukrajna érdemes tanára vezette. Műsorukat Márton István, Bárdos Lajos, valamint Schubert, Fischer, Bortnyánszkij, Pan­­co, Franck, Csesznokov és Lihovich műveiből állították össze. Közreműkö­dött Gyidik Jusztina, a Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház művésze, or­gonán kísért Krilik Natália. afe * * A tudományos tanácskozás csütörtökön délelőtt az egyetem köz­­gazdasági karának épületében plenáris üléssel kezdődött. A szimpóziumot Volodimír Szlivka rektor nyitotta meg. Beszédében hang­súlyozta a magyar nyelvű tanárképzés és kutatómunka jelentőségét az idén fél évszázados jubileumát méltató felsőok­tatási intézmény életében. Ezt követően Görömbei András üdvözölte a hunga­rológiai szimpózium résztvevőit a ma­gyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Nemzetközi Filoló­giai Társaság nevében. Lizanec Péter, az Ungvári Hungaro­lógiai Központ igazgatója az ukrajnai hungarológiai kutatások eredményeit foglalta össze. Ezeket a kutatásokat megalakulása — 1989 — óta az Ungvá­ri Hungarológiai Központ fogja egybe és koordinálja. A kárpátaljai kutatások kiemelt témái: a magyar—ukrán nyelvi és irodalmi kapcsolatok, a régió ono­­masztikája és etnikai története, a kul­turális kölcsönhatások, népszokások és hagyományok. E témakörök kutatási eredményeit számos monográfia és ta­nulmány foglalja össze. A Hungaroló­­giai Központ tudományos periodikája az Acta Hungarica, amely rendszeresen közreadja a magyar és ukrán kutatások időszerű eredményeit a hungansztika tárgyában. Az intézmény másik idősza­kos kiadványa a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közlönye, amely a magyar nyelvű tudományos kutatá­sok ukrajnai fellendítését kívánja ösz­tönözni és szélesebb körben megis­mertetni. Görömbei András, a határon túli magyar irodalom jeles szakértője a kár­pátaljai magyar irodalmat elemezte. Megállapításai szerint annak fő sajá­tosságait alapvetően az határozza meg, hogy a kultúra terén a kárpátaljai ma­gyarságnak minden lényeges vonat­kozásban a legnehezebb történelem ju­tott. Jelentős művészi értékek kelet­kezéséhez, a tehetség kibontakozásához ugyanis színvonalas szellemi közegre van szükség. A kárpátaljai magyar irodalomban az 1980-as évek végének rendszerváltása hozta meg a szellemi felszabadulást és kibontakozást. A je­lenlegi időszak egyik szembetűnő vonása az értékek felmutatásának, tu­datosításának igénye, illetve az egyete­mes magyar kultúrához való szoros kötődésre törekvés. Benkő Loránd akadémikus Anony­mus képe a Felső-Tisza vidékéről cím­mel tartott előadást. A magyar nyelv­­történet nemzetközi hírű professzora a történészek adatait egészítette ki a máig nem azonosított krónikaszerző művének nyelvtudományi vizsgálatával. A króni­ka földrajzi neveinek és népneveinek elemzésével követte nyomon a hon­foglaló magyarok útvonalát, a szláv né­pekkel való kapcsolatait, s megállapí­totta, hogy az 1200-as évek elején írt krónika e tekintetben visszamenőleg is hiteles adatokat tartalmaz. Voigt Vilmos, a neves folklórkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékének vezetője a re­formkori Magyarország mondavilágá­ba nyújtott betekintést. A kárpátaljai vonatkozásokat illetően felhívta a fi­gyelmet az ukrán és ruszin folklór múlt századi kutatásainak gazdag tudomány­­történeti szakirodalmára, valamint arra, hogy ezeket a mondaszövegeket csak viszonylag kései átiratban ismerjük. A további feladat­­ azok első megbízható lejegyzésének felkutatása. Csütörtökön délután és pénteken délelőtt a munka szekcióüléseken folytatódott. Az irodalmi szekcióban Görömbei András elnökletével elsősorban a határon túli magyar irodalmak, ezen belül a kárpátaljai irodalom egy-egy sajátos problémakörével foglalkoztak. Tóth Péter szombathelyi filológus előadásában századunk egyik ki­emelkedő gondolkodója, az író, fordító, pedagógus Németh László kivételesen gazdag életművéből azokat az írásokat elemezte, amelyek a kelet- és közép­európai népek egymásra utaltságáról­­ szólnak, megfogalmazzák a szellemi gazdagodás vágyát és a belső önállóságért érzett aggodalmat. Csorba Sándor, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la tanára »Nemzeti himnusz és európai gondolkodás« címmel tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy a legújabb törté­nelmi korszak világállam-víziójának elterjedése idején sajátos jelentőséget hordoz egy nemzeti himnusz egyedi és általános vonásokat egyaránt hordozó rétegeinek bemutatása Az előadó a magyar nemzeti himnusz belső terét kitöltő és egyúttal rendező elvek közül az egyetemes teológiai ihletésű bűn és bűnhődés, a filozófiai tételességű té­zis—antitézis—szintézis és a logikai ok-okozati motívumok mellett az euró­pai üzenetet hordozó keletkezési idő­pontot, valamint a magyar nemzeti múlt történelmi képsorának mibenlétét vizs­gálta. János István, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatója Balázs Béla »A kékszakállú herceg vára« c. művét elemezte a motívum nemzetközi történetébe, s a Kodály Zoltán által megzenésített mű sajátos jelentés­­rendszerébe ágyazva. A határon túli irodalmak témaköré­ben az Áprily-líra erdélyi korszakának világképébe nyújtott betekintést Antal Attila adjunktus (Nyíregyháza). Áprily Lajos a 20-as évek elején a maga és az erdélyi magyarság háború utáni lélek­­állapotát, gyászát, szorongásait foglalta versbe, majd a transzilván ideológia hatására az évtized közepétől a nehéz helyzetben való helytállás szüksé­gességének adott hangot. A természet­ből és a történelemből vett szim­bólumokból próbált erőt meríteni, de verseiben egyre több lett a személyes hangú panasz. Mindezek mintegy megelőlegezték a végső búcsút, az Er­délyből való távozást. Érdekes színfoltja volt a tanácskozás­nak Fedinisinec Volodimír ungvári ruszin költő felszólalása, aki az európai költészetben évszázadok óta jelen levő szabad versnek a ruszin nyelvben való meghonosítására tett kísérleteket. Elő­adásában tömören összefoglalta az orosz nyelvű irodalomelméleti vitákat a sza­badversről. V­aszócsik Vera, az ungvári egyetem docense a századelő magyar és ukrán irodalmának tipológiai hasonlóságait vizsgálta. Érdekes példákat elemzett a különböző irodalmi stílusok, kortárs eszmeáramlatok befogadására és költői kifejezésére a tárgyalt időszakban. Pál György, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola nyugalmazott tan­székvezető tanára »Modern törekvések és alkotásmechanizmusok kárpátaljai irodalmunkban« című előadásában kifejtette, hogy a kisebbségi magyar irodalmak közül mind hagyományaiban, mind lehetőségeiben a kárpátaljai volt a legszerényebb ága az egyetemes ma­gyar irodalomnak. Számba vette azokat az alkotókat és műveket, amelyek a 60- as évek elejétől máig egyre erőtel­jesebben mutatják fel egy egyete­mesebb érvényű és modernebb stílus jegyeit strukturáltságukban, alkotás­mechanizmusukban és hangvételükben egyaránt. Böhm Edit, az ungvári egyetem vendégtanára az 1970—80-as­ évek kár­pátaljai magyar és ukrán költészetének jellegzetes képalkotó elemeit vette sor­ra és hasonlította össze. A színek, a tájábrázolás, az emberábrázolás világá­nak összevetéséből azt a következtetést vonta le, hogy mindkét nép költői meg­tartották ősi, eltérő kultúrájuk alap­vonásait, amelyek az együttélés során sem közeledtek egymáshoz. Az etnokulturális szekcióban Lukács Béla és Balahári Eduárd elnökletével történelmi, néprajzi tárgyú előadások, eszmecserék folytak, megkülönböztetett hangsúllyal szere­peltek a magyarság Kárpát-medencei helyzetét taglaló kérdések. Hrancsák Iván professzor (Ungvár) a mai Kárpátalja területének IX— XVI. századi etnikai történetét vázol­ta fel, bizonyítva, hogy a magyarság megtelepedése a vidéken szakaszosan ment végbe. Balahuri Eduárd, az egyetem történelem karának dékánja az utóbbi évek egyik jelentős archeo­lógiai leletének, a honfoglalás korára datált csornai sír feltárásának eddigi eredményeit ismertette. Sajnos azon­ban a munka mind az ásatások, mind az értékelés tekintetében befejezetlen az anyagi lehetőségek hiánya miatt. Pedig nagy kihívással állnak szemben, hiszen ma sem véglegesen tisztázott történelmi kérdés tárgyi bizonyítékait ne tartják a kezükben.­­Fejős Zoltán, a Közép-Európa In­tézet munkatársa a közép-európai újabb migrációs folyamatok irányairól, etni­kai hatásairól szólt; Smanyko Georgij, az ukrajnai Világgazdasági és Nemzet­közi Kapcsolatok Intézete ungván köz­pontjának szakembere pedig Kárpátal­ja és a szomszédos Szabolcs-Szatmár- Bereg megye önkormányzati szintű együttműködésének lehetőségeit és táv­latait vizsgálta a megváltozott körülmények között. Lukács Béla, a Kijevi Szláv Egye­tem és a Kijevi Művelődési Főiskola tanszékvezető professzora a dualiz­muskori Magyarország művelődési vi­szonyairól tartott előadást, amit a nem­zeti újjászületés időszakaként értékelt. Bíró Andor, a Hungarológiai Köz­pont tudományos főmunkatársa a kár­pátaljai­­településnevek erőszakos megváltoztatására­­tett kísérleteket ele­mezte, bizonyítva, hogy ezek minden esetben ideológiai megfontolásból eredtek, illetve a megváltozó politikai viszonyokkal voltak összefüggésben A néprajzi értékmentés érdekes do­kumentumait mutatta be több előadó is. H. Tóth István, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola igazgatóhelyette­se a tor­osi lakodalomköltészetről, Küllős Imola, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Folklore Tanszékének docense egy századunkban élt tisza­­ágteleki parasztpróféta, Borka Maris­ka tevékenységéről, Berta Eleonóra, az Ungvári Hungarológiai Központ munkatársa a salamoni halotti és te­metkezési szokásokról értekezett. Zékány Krisztina, az ungvári egyetem IV. évfolyamos magyar szakos hallgató­ja a magyar—ukrán kapcsolatoknak Ungvár utcaneveiben való vissza­tükröződését vázolta. A nyelvészeti szekciók Benkő Loránd akadémikus, illetve Paczolay Gyula nyugalmazott egyetemi docens (Veszprém) és Benedek Gergely, a mis­kolci egyetem oktatója elnökletével a nyelvek közötti kapcsolatok, a lexika, a frazeológia, a toponímia és az antroponímia tárgyában vizsgálódtak. Benedek Gergely a magyar nyelv szláv jövevényszavainak jelentés­történetéről, Paczolay Gyula a magyar közmondások és szólások kelet-euró­pai rokonságáról, Vörös Ottó (Berzse­nyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szom­bathely) a Kárpát-medence magyar vízrajzi neveiről, Balogh Lajos (MTA Nyelvtudományi Intézet) a Kárpát-me­dencei diglosszia problémáiról tartott előadást. Érdekes dokumentumok feltárásáról számolt be Mizser Lajos, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatója. Az egyik Pesty Frigyes 1864—66-os kéziratos Helységnévtára, amelyből ez idáig Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Ung megye anyaga vált hozzáférhetővé. A helynevekhez kapcsolódóan sikerült felfedeznie Polchy Istvánnak nyomta­tásban meg nem jelent, de a sárospata­ki és debreceni diákok által kéziratban terjesztett »Szép asszony dombja« c. el­beszélő költeményét. Polchy az 1830- as években Bereg megye levéltárnoka volt, s szabad idejében szívesen versel­­getett, aminek azonban az irodalmi lexi­konokban nem maradt nyoma. Udvari István, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ukrán—Ruszin Filológiai Tanszékének vezetője felszó­lalásában Nyitra vármegye XVII. szá­zadi névdivatjához szolgált adatokkal, összehasonlítva a szomszédos várme­gyék korábban vizsgált adataival. A névstatisztika tanúsága szerint a Ma­gyar Királyság északkeleti részében minden etnikumnál a legelterjedtebb férfi keresztnév a Joannes volt (magyar János, német, Joan, ruszin Iván, szlovák Jankó). Az ungvári előadók közül Vaszil La­ver professzor a kárpátaljai ukrán frazeológiában előforduló hungarizmu­­sokat, Vaszil Orosz nyugalmazott egye­temi docens a ruszin nyelv megjelenését a Fenczik Jenő által a századfordulón szerkesztett folyóiratban, Anatolij Vi­nogradov docens az orosz és a magyar nyelv szóképzési jellemzőit, a Fegyir Kulja—Nece Zsuzsa szerzőpáros az idegen nyelvek a nemzetiségi iskolák­ban és az egyetem magyar szakán való oktatása problémáit, Kótyuk István nyugalmazott egyetemi docens az ungi nyelvjárás alapvető vonásait, Fábián Miroszlava docens a magyar és az an­gol nyelv udvariassági formuláinak és érzelemkifejező fogalmainak kifejezés­­módját, Horváth Katalin docens a kár­pátaljai magyar nyelvjárások szőlőne­veit, illetve az ukrán nyelvjárásokba való átkerülésüket, Georg Melika docens, Hvozgyák Olga tanszékvezető és Natália Holovcsák docens pedig a kárpátaljai német személynevek ukrán—magyar etnikai közegben való funkcionálását vizsgálta. * * * A szimpózium záróeseményeként Janko­vics József, a Nemzetközi Filoló­giai Társaság elnöke vezette azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek során a magyarországi és a kárpátaljai szakemberek az Ungvár Hungarológiai Központ munkáját, lehetőségeit és további feladatait vitatták meg. Az ed­digi tevékenység elismerése és objek­tív értékelése mellett a hangsúlyt a továbblépés szükségességére és le­hetőségeinek bővítésére helyezték a be­szélgetők. Egyetértettek abban, hogy je­lentősen fel kell gyorsítani a kárpátal­jai magyarlakta településeken folyó néprajzi, történeti forrásfeltáró munkát, a nyelvészeti kutatásokat ki kell egészíteni az ezekhez szorosan kap­csolódó szociolingvisztikai vizsgála­tokkal, s nagyobb szerepet kell kapni­uk a terület irodalomtörténeti és -el­méleti kutatásainak. Felhívták a figyel­met az e téren folyó ukrán—magyar összehasonlító vizsgálatok fontosságára is. A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a különböző szakmai, tudományos fórumokat képviselő szak­emberek az itteni oktató- és kutató­munka nehézségei ismeretében felaján­lották a segítségüket a feltárt adatok feldolgozásában, a magyarországi ku­tatásokhoz való kapcsolásában, a pub­likációs lehetőségek bővítésében, vala­mint a szakembercsere rendszeresebbé és céltudatosabbá fejlesztésében. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a szimpózium során elmé­lyült személyes kapcsolatok és szakmai viták sokat segítenek a Kárpátalján­­ folyó hungarológiai tevékenység és az egyetemi oktatómunka hiteles megis­merésében, a vitás kérdések tisz­tázásában, a gyakran elfogult politikai és személyi támadások közös visszau­tasításában a kutatómunka sikere érde­kében. Egyetértettek abban is, hogy a magyar nyelvű egyetemi oktatás fon­tossága olyan közös ügy, ami semmiféle indokkal nem kérdőjelezhető meg, melynek további fenntartása és fejlesz­tése nemcsak a kárpátaljai magyarok számára nélkülözhetetlen, de a ma­gyarországi oktatási rendszer szerves részeként az egyetemes magyar érdekeket szolgálja, többek között azzal is, hogy az ukrán felsőfokú oktatás értékeit közvetíti a magyarsághoz. A tanácskozás végül határozatot ho­zott egy közös tudományos bizottság létrehozásáról, amelynek feladata a magyarországi és kárpátaljai hungaroló­giai kutatások összehangolása, az Ung­vári Hungarológiai Központ tudomá­nyos programjának továbbfejlesztése, s az ennek megvalósítását támogató le­hetőségek bővítése. Ennek érdekében megállapodtak abban is, hogy novem­berben felsőszintű megbeszélést folytat a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetése az Ungvári Álla­mi Egyetem rektorával, valamint az Ungvári Hungarológiai Központ igaz­gatójával. A szimpóziumon elhangzott előadá­sokat és a kerekasztal-beszélgetésen elfogadott zárónyilatkozatot a Hunga­rológiai Központ önálló kiadványban jelenteti meg. Feladat tehát van bőven. A kölcsönös együttműködés erősítése, a mostanihoz hasonló tudományos fórumok rendezése jelentősen hozzá­járul e feladatok elvégzéséhez. Fedinec Csilla

Next