Kárpáti Igaz Szó, 1996. április-június (77. évfolyam, 39-71. szám)
1996-04-04 / 39. szám
Az egészség, rrkkrit, tantárgy Minden kezdet nehéz? A »Gyerekünk egészsége« c. sorozatot március 19-i számunkban ugyan már összegeztük, a témával azonban olvasóink ezentúl is rendszeresen találkozhatnak lapunk hasábjain. A helyzet ugyanis olyannyira rossz, hogy a felnövekvő nemzedék fizikai és szellemi fejlődéséről való gondoskodás kérdése nem kerülhet le a napirendről, így miután a szakorvosok elmondták, milyen betegségek veszélyeztetik leginkább a gyerekek egészségét, s milyen okok, körülmények váltják ki azokat, további publikációink azt vizsgálják meg, mit kell(ene) tenni a problémák megoldása, az egészségügyi helyzet javítása érdekében. Első témánk: az egészségügyi nevelés. Bár az egészségről való gondoskodásnak ez is szerves része, ritkán esik szó róla. Pedig — kis túlzással mondva — már a pólyás korban el kellene kezdeni, s aztán, ahogy a gyerek nő, úgy bővíti ismereteit. Hogy minél többet tudjon saját szervezetéről, az ember és a környezet kapcsolatáról, az egészséget befolyásoló gazdasági, szociális és más tényezőkről, mert csak így tanulhatja meg, hogy miként őrizheti meg egészségét. Az iskolában mindezt a valeológia (egészségtan) órákon sajátíthatja el. Legyen? Ne legyen? Az egészségtant az 1994—1995- ös tanév második felében iktatták be a tantervbe. Nem minden iskolában vezették be, mert nem a kötelező, hanem a javasolt, választható tantárgyak közé sorolták, így az iskolatanács döntötte el, hogy oktassák-e vagy sem. Hogy Ungváron több tanintézetben is beindult a valeológia tanítása, abban kétségkívül oroszlánrésze van dr. Szabó László orvosnak. Nemcsak a szervezésben vállalt aktív szerepet, hanem maga is a katedrára állt, s a líceumban és a Dayka Gábor Középiskolában immár második éve adja elő ezt a tantárgyat. — Az egészségtan nehezen tudja elfoglalni az őt megillető helyet az iskolai oktatásban — mondja Szabó doktor. — Az igazgatók egy része, arra hivatkozva, hogy a tanrend már így is túlzsúfolt, egyetlen osztályban sem vezette be. Érdekes, hogy miközben a megyei székváros jó nevű tanintézeteiben a valeológia nem tud gyökeret ereszteni, a cigányiskolában magas szinten folyik a tanítása, a líceumban pedig — az egészségtan órák sikerén felbuzdulva — igazgatói paranccsal egészségvédelmi tanszéket hoztak létre, s ily módon közös irányítás alá helyezték a valeológiát, a pszichológiát, a testnevelést, az egészségügyi központot és a konyhát. Ezentúl tehát a fizikai képzés, az egészségügyi oktatás, az egészségvédelmi munka és az étkeztetés szervezése összehangoltan, egységes terv szerint fog itt folyni. Tetszik, nem tetszik — így lesz ez rövidesen valamennyi iskolában. Mint Herczog György, a megyei közoktatási főosztály helyettes vezetője elmondta, az eddigi tornaórák helyét a „Testnevelés és egészsége elnevezésű tantárgy foglalja el. A valeológia — kötelező diszciplínaként — tehát polgárjogot nyer. De lesz-e hasznuk ebből a gyerekeknek? Azzal ugyanis, hogy az egészségtant beiktatják a tanrendbe, az egészségügyi nevelés még nincs megoldva. Mert nem mindegy, hogy kik, mit és hogyan tanítanak meg az iskolásokkal, maguknak. Már az is szép tőlük, hogy ezúttal legalább a programot idejében elkészítették... Az igazsághoz tartozik, hogy Ungváron időben gondoltak a káderképzésre. A városi közoktatási osztály, a pedagógus-továbbképző intézet és az egészségügyi központ két alkalommal szervezett tanfolyamot. Az elsőn főleg orvosok, a másodikon pedagógusok vettek részt. Szabó László adatai szerint azonban a hallgatóknak legfeljebb az egyharmada tanítja a valeológiát. A többiek — a többség! — oktatására fordított összeg így kidobott pénznek bizonyult. De hát kit érdekel ez? Törvény nem írja elő, hogy vissza kell fizetni a tandíjt, ha az ember nem teljesíti azt, amit vállalt... Mivel pénz nincs, hogy újabb tanfolyamokat szervezzenek, a valeológiát sok osztályban olyan pedagógusok tanítják, akiknek ebből a tantárgyból nincs képesítésük. Nem titok, hogy jobbára nyugdíj előtt állókra, vagy azokra a tanárokra bízzák az egészségtant, akiknek nincs meg a kellő óraszámuk. Persze, nemcsak a pénzen múlik, hogy nem képezik át magukat. A valeológiához való hozzáállást jellemzi, hogy bár az egészségügyi központban tavaly nyáron több alkalommal is szerveztek számukra előadásokat, nem tartották szükségesnek, hogy meghallgassák azokat. — Az egyik alkalommal hatan jelentek meg, másodszor ketten — mondja Szabó László, aki az időközben megalakult valeológiai módszertani központ vezetője. — Nyolcnál több érdeklődő egyszer sem volt. Még a líceumban tartott nyílt órára sem voltak kíváncsiak a tanítók. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az egészségtan órákon korántsem mindig azt tanítják, amit kellene. Az egyik véglet, amikor nevelőórát tartanak (ez az alsóbb osztályokra jellemző), a másik, amikor referátumot íratnak az agyhártyagyulladásról, a szív- és érrendszeri megbetegedésekről (ilyesmi a felsőbb osztályokban fordult elő). Az utóbbiról mondja Szabó László: — Az egészségtan nem azonos az orvostudománnyal. Kár, hogy ezt sokszor épp azok nem értik, akikre a tantárgy oktatását bízták Érdekes és hasznos órák Hogy mit kell tanítani az egészségtan órákon, azt a program írja elő. Lehet, persze, vitatkozni egyes tételeivel. Például: van-e értelme már az első osztályban megismertetni a gyerekeket az AIDS megelőzésének alapelveivel, a másodikban pedig azzal, hogyan kaphatja el az ember ezt a betegséget? Ugyanakkor nem túl késő-e a tizedikben elkezdeni a szexuális felvilágosítást? Szabó doktor néhány elkötelezett pedagógussal együtt a helyi körülményekhez, hagyományokhoz igazítva a programot, tartalmas és hasznos órákat igyekszik tartani. A különböző méréseket (súly, magasság, mellkastérfogat, vérnyomás, pulzus stb.) követően összeállítják minden gyerek egészségügyi igazolványát. Ebben mintegy 140 mutató szerepel. A tanár irányításával ezt a munkát maguk a tanulók végzik, így tehát megtanulnak pulzust számolni és vérnyomást mérni, meghatározni a szervezet sóháztartását, C-vitamin telítettségét és még sok minden másat is, s ennek során alaposan megismerik a saját szervezetüket. És nemcsak azt. Hasznos gyakorlati tudnivalókat is elsajátítanak. Megtanulnak a többi között elsősegélyt nyújtani, vérzést elállítani, mesterséges légzést alkalmazni — olyan fontos dolgokat, amiket velünk, mai negyvenesekkel-harmincasokkal annak idején nem tanítottak meg. Megtanulnak — ha van, aki megtanítsa rá őket. Hát ezért nem mindegy, hogy kik vezetik a valeológia órákat. No meg azért sem, mert a mit (tanítanak) mellett a hogyan is fontos. Hiába hallja a gyerek naponta tízszer, százszor, hogy a tisztaság — félegészség, étkezés előtt mégis folyton figyelmeztetni kell, hogy mosson kezet, magától ez nemigen jut eszébe. De ha egyszer a tanár odaülteti a mikroszkóphoz, hogy megnézze, hogyan hemzsegnek a bacilusok a tenyerén végighúzott nedves vattában, a kézmosást már nem fogja szükségtelen rossznak tartani, s megfeledkezni róla. Ugyanilyen játékosan lehet rávezetni arra is, hogy milyen káros az egészségre a cigaretta, az alkohol, hogy milyen rombolást végez a szervezetben a kábítószer, így mindaz, amit az egészséges életmódról hall, nem lesz számára unalmas papolás, s a korai szexuális élettől való tiltást sem tekinteni majd felesleges erkölcsi prédikációnak, amit elereszthet a füle mellett. Az egészségtan oktatására tehát szükség van, s jó, hogy bevezették az iskolákban. Kár lenne, ha ez a kitűnő kezdeményezés nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, ha az oktatás már kezdettől ellaposodna, érdektelenné válna, mert szakképzetlen káderekre bízzák a tantárgy előadását. Az egészségügyi nevelés fontos része az egészségvédelemnek, s minél hamarabb kezdjük azt el, annál több az esélyünk arra, hogy a felnövekvő nemzedéket megtanítsuk egészségének megóvására, a helyes életmódra. Baksa Lujza Program van - káderek nincsenek , valeológia új tantárgy. A jog.' us az lett volna, hogy azt követően vezessék be, miután tanításához a megfelelő számú szaksebért már kiképezték. De ugyan miért épp most törődött volna ilyesmivel a közoktatási minitérium, amikor eddig se nagyon érdelte, hogy az oktatáshoz meganak-e a megfelelő feltételek. Ha az magától értetődőnek tekintik itt, r a nemzetiségi iskolában évek tankönyv nélkül tanítják az s ir nyelvet, az egészségtanból a fognak problémát csinálni (Új tanácselnökök) Пет könnyű feladatra vállalkozott Borzsova lakossága úgy döntött, hogy kiválik a Vári Falusi Tanács hatásköre alól és önálló önkormányzatot hoz létre. A nemrégen megtartott választásokon Lőrincz Dezsőnek szavazott bizalmat, ő lett a Borzsovai Falusi Tanács elnöke. Nyilván nem véletlenül voksoltak rá az emberek, hiszen Borzsován született, hosszú éveken át dolgozott a faluban egy ideig a Vári Községi Tanács elnöke, a gazdaság elnökhelyettese volt. Ismeri tehát a problémákat, tudja, mit várnak tőle az emberek. — Tudom, hogy nem könnyű feladatra vállalkoztam — mondja. — Rengeteg problémát kell megoldani Borzsován. De bízom abban, hogy az emberek segítségével ki tudunk lábalni a jelenlegi nehéz helyzetből és idővel előbbre lépni. Egyelőre azonban még irodája sincs a községi tanácsnak. A konzervgyárban ajánlottak fel helyiségeket erre a célra, az azonban a falu határán, a központtól messze van. Jobb lenne, ha erre a célra megkapnák a falusi postahivatal üresen álló szobáit. A berendezéshez szükséges bútorokat a járási tanács segítségével már kijárta az új tanácselnök. Szerinte a legfontosabb most munkalehetőségeket biztosítani a falusiaknak. Legtöbbjük a Vári Tisza Kollektív Mezőgazdasági Vállalatnál keresi kenyerét. Borzsova azonban csak egy részlege a gazdaságnak, eddig még vezetője sem volt. Most Géczi Sándor személyében részlegvezetőt neveztek ki a faluba, ő irányítja tehát ezentúl a közös gazdaságban dolgozó borzsovaiak munkáját. Sajnos, a gazdaság nagyon rossz évet zárt, óriási az adóssága, de talpraállítása nélkül nem boldogulhatnak a borzsovaiak. A téglagyár, a konzervgyár, a virágkertészet Borzsován van, elsődleges feladat tehát zavartalan működésük biztosítása. Sokan dolgoznak a vasútállomáson, az ott nemrégen megnyílt szerelőműhelyben, a pékségben, a kereskedelemben is. Egyelőre csak egy farmergazda van a faluban , Horváth Béla, de ő is csak két hektáron gazdálkodik. A háztáji részlegeket fél hektárra bővítették ki, a megművelésükhöz szükséges műszaki feltételeket azonban nem biztosították. Kétségtelen, hogy ebben egyelőre csak a közös gazdaság segítségére számíthatnak. A téglagyár mögötti területen, amely a tanácsi földekhez tartozik, jó minőségű homok bányászható. Jól jönne a homokbánya jövedelméből származó részesedés a tanácsnak, ezenkívül munkalehetőséget is nyújtana az embereknek. Szép a borzsovai iskola, mindenki, aki megfordul a faluban, megcsodálja gyönyörű épületét. Kívülről azonban nem látszik, hogy építését még mindig nem fejezték be! A mellékszárny már tető alatt van ugyan, de a vakolásra, az asztalosmunkákra nincs pénze a gazdaságnak. Az építést azonban be kell fejezni! Ami az iskola területének rendezését illeti, Lőrincz Dezső ebben a lakosság segítségére, összefogására számít. Siralmas állapotban van a régi iskola épületében lévő klub. A könyvtárat is ki kell júniusig költöztetni az egykori paróchia épületéből, melyet visszajuttattak az egyháznak. Tatarozást igényel az egészségügyi központ. Az óvoda 50 gyerekkel télen-nyáron működik ugyan, de fenntartásához egyre több pénz kell. Pénz, pénz, pénz... Bármiről is beszélek az új tanácselnökkel, mindig ennél a fogalomnál kötünk ki. Valóban, önkéntelenül felvetődik a kérdés: honnan lesz pénz a tanácselnök elképzeléseinek megvalósításához? A Borzsa mellett, a duzzasztógát környékén terül el a beregszászi járás legszebb és legkedveltebb üdülőövezete, nyáron, különösen szombat- és vasárnaponként, sokszázan keresik fel. Egymás mellett sorakoznak itt a kibérelhető faházak, étterem, kávézó, bár, zsiványpecsenyesütő, fagylaltozó is van itt. Csakhogy tavaly vajmi kevesen töltötték itt a nyári szabadságukat, a faházak többsége üresen állt. Lőrincz Dezső csábítóbbá szeretné tenni ezt a kis üdülőparadicsomot, több szolgáltatást nyújtani az itt pihenőknek, így egyrészt további munkalehetőségeket lehetne nyújtani a borzsovaiaknak, több bevételhez juthatna a tanács. Van már annak tíz éve is, hogy a geológusok termálvízre bukkantak az üdülő közelében. Jó lenne hasznosítani azt! A Vári Fogyasztási Szövetkezeten kívül egy szlovák cég is érdeklődik e felől, folyamatban van a tervek elkészítése. Lőrincz Dezső nagy lehetőséget lát ebben, tegyük hozzá, nem alaptalanul. Valamikor Borzsova falurendezé-si terve köztársasági díjat nyert. Ám anyagiak híján abból semmi nem valósulhatott meg. A Diós-dűlőben akarták kialakítani Borzsova közigazgatási, kulturális központját. Nyilvánvaló, hogy ezekből az elképzelésekből belátható időn belül semmi nem lesz. De a tanácselnök úgy véli, hogy végleg lemondani azokról nem kell. Majd csak megjavul a gazdasági helyzet és valamikor talán jut majd pénz erre is. Borzsován sok kiváló mesterember van, különösen sok az asztalos. Munkalehetőségük, megrendelésük azonban egyelőre nincs. Ezen is változtatni szeretne a tanácselnök, elsősorban a kisiparosság fejlesztése útján. A borzsovaiaknak szép szőlőik voltak egykor a szomszédos muzsalyi hegy déli lejtőin. A mezőgazdaság kollektivizálásakor azonban a szőlők a Megyei Tudományos Kísérleti Állomás, illetve a Muzsaly szőlőgazdaság tulajdonába kerültek. Lőrincz Dezső tervei között szerepel azok visszaszerzése, a falu hegyközséggé való átalakítása. Sok a teendő a környezetvédelem terén. Szennyezett a Vérke, a Borzsa holtága, a falutól nem messze van a járási Mezőkémia ammóniavíz-telepe, ha a falu felé fúj a szél, bizony érezni az ammóniavíz csípős szagát. Szennyezi a környezetet a vasútállomás, a tüzelőlerakat is. — Nem lesz könnyű megoldani ezeket a problémákat sem — mondja Lőrincz Dezső. — De már foglalkozni kezdtem ezzel is. Balogh György, a járási Mezőkémia igazgatója, akit egyébként a vári gazdaság elnökének választottak meg a napokban, megígérte nekem, hogy segíteni fog ebben. A faluban, mint mindenütt, megromlott a közbiztonság, gyakoriak a lopások, garázdaságok. Kóta Sándor vezetésével azonban már megalakult az önvédelmi és rendfenntartó osztag Remélhetőleg ennek következtében javulni fog a helyzet. Sokan nem rendezték meg szubvenciójukat, nem mindenki kapja meg a neki járó szociális segélyt. Lőrincz Dezső úgy véli, a tanácsnak kell kezébe venni ezt az ügyet Valóban, nem könnyű feladatra vállalkozott Borzsova új tanácselnöke. De lelkesen, szakértelemmel látott munkához. És egyelőre ez a legfontosabb! Csanádi György