Kárpáti Igaz Szó, 2003. január-március (84. évfolyam, 1-48. szám)

2003-03-13 / 39-40. szám

12. Kárpáti Igaz Ы A lánglelkű magyar forradalmár, Petőfi Sándor nevét örökre szívébe véste a már 85 éve kisebbségi sors­ban élő kárpátaljai magyarság. Min­ket emlékeink kötnek ide, ehhez a földhöz. Meg kell isntetni történel­mi emlékhelyeinket, hiszen több mint ezer éve élünk a Kárpátok ka­­réjozta vidéken Itt nyugszanak őseink, ide kötnek bennünket gyö­kereink, gyermekkori emlékeink. Te­metőinkben nyugszanak a »nagy idők tanúi«, a szabadságharc hősei. Itt járt egykoron Petőfi Sándor. Ma a Petőfi-emlékhelyeket mutatjuk be ol­vasóinknak. Ungvár 1990. szeptember 29-én avatták fel Ungváron a Petőfi téren a költő szob­rát. Ferenczy Béni alkotását a Ma­gyar Köztársaság ajándékozta a me­gyeszékhelynek. Az avatáson beszé­det mondott a Magyar Köztársaság akkori elnöke, Göncz Árpád és Leo­­nyid Kravcsuk ukrán államfő. Kárpátalja magyarsága büszke rá, hogy második felső-magyarországi útja során, 1847 júliusában átutazott ezen a tájon a szabadságharc költő­je, Petőfi Sándor. 1847. július 11-én érkezik Ung­­várra, majd innen július 12-én déle­lőtt folytatja útját Munkács felé. A pangás és a hanyatlás korát élő város nem nyerte meg a tetszését: »Ungvár egyébiránt szörnyű komisz város. Piszkos és rendetlen. Éppen olyan mint a részeg ember, ki pocsé­­tába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé« — írja a XII. levél záró soraiban. A Kassa—Munkács állami főút­vonal kivételével a város többi köz­­útja kövezetlen volt. A Sas téren (mai Petőfi tér) volt a terménypiac, itt dí­szelgett a Fekete Sas Vendégfoga­dó, ahol Petőfi megszállott. A vendéglő környéke szörnyű ké­pet mutatott. A nyugati bejáratánál, a mostani Győzelem utca sarkán, egy pocsolyás gödör éktelenkedett. Meg­közelíteni a házat csak egy ötméte­res hídon lehetett. A szállodát 1906- ban lebontották, s így alakult ki a mai Petőfi tér. 1911 -ben a téren lévő iskola homlokzatán (ma ez az Ung­vári Művészeti Iskola) emléktáblát helyeztek el, melyet babérkoszorú vesz körül, bal oldalán kard, lant és puska van megformálva. A felirat a következő: 38/2 Ezen a téren állott a Feketesas­­vendéglő, melyben 1847. július 11—12-ike közötti éjjel PETŐFI SÁNDOR megszállott Emelte a Gyöngyösy Irodalmi Társaság 1911-ben A tábla nehéz napokat élt át. A cseh hatalom megtűrte. A szovjetek lemeszelték. Az Ungvári Állami Egyetem (ma Ungvári Nemzeti Egyetem) Magyar Filológiai Tanszékének hallgatói 1972-ben tanárukkal, Fodó Sán­dorral együtt az éj leple alatt létráról megtisztították az emléktáblát, majd bronzzal befestették a betűket. Reg­gel a fehér márványtábla újra ragyo­gott. A hatalom nem akarta, vagy nem vette észre. 1990-ben a KMKSZ Ungvári Járási Szervezete restaurál­­tatta az emléktáblát. Munkács Kerényi Ferenchez címzett XIII. levelében így ír Petőfi: »...a mai utamban vagy nem figyel­tem, vagy csakugyan nem volt sem­mi említésre méltó, kivévén Munká­csot. Ungvárról reggel, vagy tulaj­donkép későn reggel indultam el, s délután érkeztem Munkácsra. Mig kocsisom megkapatta lovait, én hir­telen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megte­kinteni... Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg...« 150 évvel a látogatás (1848. július 12) után a hálás utókor a vár közép­ső piacára vezető kapu bal oldalán a költő tiszteletére kétnyelvű emlék­táblát helyezett el a következő szö­veggel: 1847. július 12-én e várban járt PETŐFI SÁNDOR ukrán a magyar költő, szöveg Rákóczifalva (Magyar Köztársaság) ajándéka városunknak és a Rákóczi-kör tagságának Az emléktábla fekete márványból készült. Fent Petőfi Sándor dombor­műve. Alatta balra ukrán, jobbra ma­­gyar felirat. Beregszász Petőfi Sándor 1847. július 12-én Munkácsról tovább indult Bereg­szászra. A XIII. úti levelét így fejezi be: »Munkácstól egy jó etetés Be­regszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vi­gasztalás«. Munkács és Beregszász között az országút mentén a mezőn szorgos­kodó parasztokat, szénagyűjtőket lá­tott. Ez adott ihletet a Meleg dél van c. versének megírásához (1847. jú­lius 12). Késő este érkezett Bereg­szászra. Az 1839-ben épült Orosz­lán Vendégfogadóban szállt meg. Ez ma már az egyetlen épület, mely szál­lást adott a költőnek (ma üzletek és az Illyés Gyula Nemzeti Színház fog­lalják el). 1987. szeptember 28-án a bereg­szásziak összegyűltek a volt Orosz­lán Vendégfogadó épülete előtt, hogy felavassák a falán elhelyezett ukrán és magyar nyelvű emléktáb­­­lát. Az első magyar vonatkozású em­léktábla. Eddig csak helyi forradal­mároknak avattak emléktáblákat, akik a szovjethatalomért harcoltak. A terrakotta emléktábla Ortutay Zsu­zsa és Horváth Anna alkotása. A táb­la bal sarkában Petőfi Sándor dom­borműve, a jobb sarkában a lovas­szekér. Szövege: Ebben az épületben szállt meg Pe­­­tőfi Sándor 1847. július 12—13-án. Az ünnepi gyűlést ezen a szép nap­sütéses szombati délelőttön Tóth Mi­hály, a Beregszászi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg. Balla László, a Szov­jetunió írószövetségének tagja ünne­pi beszédében a lenini nemzetiségi politika újabb diadalát hangsúlyoz­ta, amely »bizonyítja a város és a járás lakosságának a költő iránt ér­zett szeretetét is.« Ilku Ferenc iskolaigazgató, Ivan Petrovci ukrán költő és műfordító, a Szovjetunió írószövetségének tagja és Braun Béla, a Kárpátaljai Megyei Levéltár igazgatója mondott még be­szédet. Az emléktáblát Ortutay Zsu­zsa szobrászművész és Ivan Petrov­ci költő, a Műemlékvédelmi Társa­ság járási szervezetének felelős tit­kára leplezte le. A város lakosainak nevében Kerényi Gyula mérnök he­lyezte el a hála és a tisztelet koszo­rúját. Beregszászi középiskolások ma­gyar, orosz és ukrán nyelven Petőfi­­verseket adtak elő, majd magyar és orosz forradalmi indulók hangzottak el a városi kereskedelmi vállalat fú­vószenekarának előadásában. Az emléktábla avatását 1987. július 13- ra tervezték a szervezők (Illyés Gyu­la Magyar Irodalmi Klub, elnöke Dalmay Árpád). Ehhez azonban ak­kor nem járult hozzá a járási pártbi­zottság. Igyekezett ennek a magyar megemlékezésnek a jelentőségét csökkenteni. Bizonyítja ezt az is, hogy a későbbi avatóünnepségen sem képviseltette magát, nem helye­zett el koszorút. A költőre való megemlékezés je­gyében zajlott le az író-olvasó talál­kozó is, melyre a város magyar köny­vesboltjában került sor. Itt Dalmay Árpád, a városban működő Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub elnöke és Dupka György, a Kárpáti Kiadó szerkesztője mutatta be a megjelen­teknek az emléktábla avatására ide érkezett kárpátaljai magyar írókat­­költőket, akik szóltak munkásságuk­ról, arról, mit jelent számukra Petőfi hagyatéka, majd dedikálták az Év­gyűrűk című antológiájukat és más műveiket. Egyébként az emléktábla még 1983-ban elkészült. A hatalom so­káig nem, engedélyezte elhelyezését. A glasznosztynak köszönhetően azonban egy kicsit változott a hata­lom hozzáállása. 1991. március 15-én több ezren mentek el a beregszászi II. Rákóczi Ferenc térre, hogy részesei lehesse­nek Petőfi Sándor szobra felállításá­nak. A szoboravató ünnepséget Dal­may Árpád, a népképviselők járási tanácsának elnökhelyettese, a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövet­ség Beregszászi Járási Szervezetének elnöke nyitotta meg. A megjelentek­hez szólt Ivan Ivancso, a járási ta­nács elnöke, dr. Kálmán Attila, a ma­gyar kormány művelődési államtit­kára, Lator László költő. A szobor alkotója, Körösényi Tamás szobrász olyannak formálta meg a költőt, ami­lyen 1847 júliusában, a beregszászi látogatása alkalmával lehetett. 1991. október 4-én egy Volodimir Dankunics nevű férfi vasrúddal tá­madt a szoborra. Bosszúból, amiért a Lenin-szobrot eltávolították a tér­ről. A megcsonkított Petőfi-szobor­­hoz a beregszásziak minden nap friss virágot vittek. Pár nap múlva újra támadás érte a szobrot: egy éjszaka ledöntötték. Ezután Nyíregyházára vitték, ahol az alkotó, Sebestyén Sán­dor segítségével újjávarázsolták. Má­sodszori avatására 1992. március 15- én került sor. A költő visszatért Be­regszászba. Bronzba öntött szikár, fiús alakja ott látható, száz méterre az egykori Oroszlán Szálló épületé­től, ahol—útban Szatmárcsekére — egy éjszakát töltött 1847. július 12- ről 13-ra virradóra. Badaló Tisza-menti magyar település, 12 km-re fekszik Beregszásztól. A falu neve személynévből keletkezett, név­adással. Alapja a szláv Budilo sze­mélynév. 1851-ben 531, 1989-ben 1700 lakosú község, ebből 1400 ma­gyar. Szép, rendezett magyar falu. Badaló nemzetőreinek, honvédjei­nek és honvédtisztjeinek névsorát nem találjuk. Itt található azonban a négy kárpátaljai Petőfi-emléktábla egyike. A gyönyörű református temploma, mely 1799-ben épült, a falu közepén magasodik. A templom külső falán emléktábla őrzi, hogy 1847-ben ezen a helyen járt Petőfi Sándor. Petőfi nem sokáig maradt Bereg­szászban, erről Kerényi Frigyeshez írt levelében ezt olvashatjuk: »Folyó hó­n­o­kán indultam Bereg­szászról oly rossz lovakon, amilye­neken nem jártam ide utamban. ... Badaló mellett, Bereg és Szatmár megye közt jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem ezt a folyót­ talán azért, mert tetőtül talpig ma­gyar, hazánkban születik és hazánk­ban hal meg, és épen az alföldön ván­dorol keresztül, az én kedves alföl­demen.« De mielőtt átkelt volna a folyón, Badalóban a templom mellett meg­pihent, míg a lovakat megetették és megitatták, tartja a hagyomány. A református templom falán lát­ható gyönyörű, szürke márvány em­léktáblát rózsaszín betonkoszorú ve­szi körül. Felette fehér gipsz díszí­tés, rózsa- és szőlőminta. A gipsz­minta közepén: Petőfi Sándor arcké­pe gipszből kiöntve. Az emléktáblát 1938. augusztus 14-én helyezték el, szövege: A Szatmármegyei Erdődre, meny­asszonyához utaztában e szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én PETŐFI SÁNDOR a magyar nemzet világhíres dal­noka és a szabadság hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végeze­téig megőrzik a dalaira dobbanó ma­gyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpát­aljai Magyar Faluszövetség állította 1938. nyarán. Érdemes idézni az avatási ünnep­ség plakátjának szövegét is. Kárpátalja magyarságához! A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. aug. 14-én Hrabár Konsztantin kormányzó úr védnöksége alatt a tiszaparti Badalón PETŐFI SÁNDOR emlékezetére az ottani ősi református templom falában ORSZÁGOS MAGYAR ÜNNEP keretében emléktáblát helyez el, amellyel halhatatlan költőnk, a sza­badság lánglelkű apostolának hada­­lói tartózkodását óhajtja megörökí­teni. Ez a magyar kul­túrünnep or­szág-világ előtt hirdetni fogja a ma­gyarság ragaszkodását fajához, az ősi röghöz, ősei nyelvéhez és hagyomá­nyaihoz, s egyben bizonyságát adja annak, hogy Kárpátalja magyarsága Petőfi szellemében áll őrt a magyar portákon és republikánus alapon épí­ti a szebb magyar jövőt. MAGYAR TESTVÉREK! Férfiak, asszonyok! Lányok és legények! Augusztus 14-én, vasárnap reggel öltsetek ünneplő ruhát és igazi ma­gyar érzéssel szigetekben vonuljatok Badalóba, a nagy magyar testvéri ta­lálkozóra! A Petőfi-ünnepen ott kell lenni mindenkinek, aki magyarnak érzi és vallja magát, továbbá mindazokat, akiket a magyar kultúra érdekel és az itt élő nemzetek közti egyetértést őszintén kívánják. Szeretettel hiv és vár benneteket: Kárpátaljai Magyar Faluszövetség. Az ünnepségen a Magyar Fiatalok Szövetsége nevében Ilku Pál (1912—1973) mondott beszédet. 1938 elején már érezhető volt, hogy a csehszlovák államhatalom a megoldatlan szlovák, rutén és szu­­détanémet kérdés miatt megrendült. A kormány tárgyalt a kisebbségek vezetőivel (1938 eleje) és megígérte a bajok orvoslását. 1938 nyarán a szudétanémet mozgalom súlyos bel­ső válság elé állítja Csehszlovákiát. Milan Hodza miniszterelnök kijelen­tette: »... a közeljövőben a kormány ki­sebbségi kérdésekben messzemenő engedményeket tesz, az összes bajo­kat orvosolni fogják, közmegelége­désre«. Ezzel magyarázható az emléktáb­la állítása. Kicsit furcsa, hogy a ha­talom, mely a húszas években a ma­gyar emlékjelek rombolásával tűnik ki (podheringi emléktábla, millen­niumi emlék­jelek) most emléktáb­lát állíttat, s annak védnöke Hrabár Konsztantin kormányzó. Tudomá­sunk szerint ez az egyetlen magyar vonatkozású emléktábla, melyet a cseh éra alatt avattak. Az emléktáblán az »1847 július 17« téves. Ez ugyanis a XIV. levél keltezésének ideje. Petőfi július 13- án indult el Beregszászból »E rossz csikók úgy ide tettek egy nap alatt Szatmárra...« Badalóban Petőfi 1847.július 13-án járt. Bagu Balázs ■pedagógus Félixre őrizzük őket Petőfi-emlékhelyek Kárpátalján A Petőfi-emléktábla az egykori Feketesas-vendéglő helyén álló épület falán, amelyben ma az Ungvári Művészeti Iskola van. Fotó: Tóth László Műhely 2003. március 15., szombat

Next