Kárpáti Igaz Szó, 2003. január-március (84. évfolyam, 1-48. szám)
2003-03-13 / 39-40. szám
12. Kárpáti Igaz Ы A lánglelkű magyar forradalmár, Petőfi Sándor nevét örökre szívébe véste a már 85 éve kisebbségi sorsban élő kárpátaljai magyarság. Minket emlékeink kötnek ide, ehhez a földhöz. Meg kell isntetni történelmi emlékhelyeinket, hiszen több mint ezer éve élünk a Kárpátok karéjozta vidéken Itt nyugszanak őseink, ide kötnek bennünket gyökereink, gyermekkori emlékeink. Temetőinkben nyugszanak a »nagy idők tanúi«, a szabadságharc hősei. Itt járt egykoron Petőfi Sándor. Ma a Petőfi-emlékhelyeket mutatjuk be olvasóinknak. Ungvár 1990. szeptember 29-én avatták fel Ungváron a Petőfi téren a költő szobrát. Ferenczy Béni alkotását a Magyar Köztársaság ajándékozta a megyeszékhelynek. Az avatáson beszédet mondott a Magyar Köztársaság akkori elnöke, Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk ukrán államfő. Kárpátalja magyarsága büszke rá, hogy második felső-magyarországi útja során, 1847 júliusában átutazott ezen a tájon a szabadságharc költője, Petőfi Sándor. 1847. július 11-én érkezik Ungvárra, majd innen július 12-én délelőtt folytatja útját Munkács felé. A pangás és a hanyatlás korát élő város nem nyerte meg a tetszését: »Ungvár egyébiránt szörnyű komisz város. Piszkos és rendetlen. Éppen olyan mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé« — írja a XII. levél záró soraiban. A Kassa—Munkács állami főútvonal kivételével a város többi közútja kövezetlen volt. A Sas téren (mai Petőfi tér) volt a terménypiac, itt díszelgett a Fekete Sas Vendégfogadó, ahol Petőfi megszállott. A vendéglő környéke szörnyű képet mutatott. A nyugati bejáratánál, a mostani Győzelem utca sarkán, egy pocsolyás gödör éktelenkedett. Megközelíteni a házat csak egy ötméteres hídon lehetett. A szállodát 1906- ban lebontották, s így alakult ki a mai Petőfi tér. 1911 -ben a téren lévő iskola homlokzatán (ma ez az Ungvári Művészeti Iskola) emléktáblát helyeztek el, melyet babérkoszorú vesz körül, bal oldalán kard, lant és puska van megformálva. A felirat a következő: 38/2 Ezen a téren állott a Feketesasvendéglő, melyben 1847. július 11—12-ike közötti éjjel PETŐFI SÁNDOR megszállott Emelte a Gyöngyösy Irodalmi Társaság 1911-ben A tábla nehéz napokat élt át. A cseh hatalom megtűrte. A szovjetek lemeszelték. Az Ungvári Állami Egyetem (ma Ungvári Nemzeti Egyetem) Magyar Filológiai Tanszékének hallgatói 1972-ben tanárukkal, Fodó Sándorral együtt az éj leple alatt létráról megtisztították az emléktáblát, majd bronzzal befestették a betűket. Reggel a fehér márványtábla újra ragyogott. A hatalom nem akarta, vagy nem vette észre. 1990-ben a KMKSZ Ungvári Járási Szervezete restauráltatta az emléktáblát. Munkács Kerényi Ferenchez címzett XIII. levelében így ír Petőfi: »...a mai utamban vagy nem figyeltem, vagy csakugyan nem volt semmi említésre méltó, kivévén Munkácsot. Ungvárról reggel, vagy tulajdonkép későn reggel indultam el, s délután érkeztem Munkácsra. Mig kocsisom megkapatta lovait, én hirtelen megebédeltem, s siettem ki a státusbörtönné alakult várat megtekinteni... Fölmentem a várba, az udvarokat s egy pár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg...« 150 évvel a látogatás (1848. július 12) után a hálás utókor a vár középső piacára vezető kapu bal oldalán a költő tiszteletére kétnyelvű emléktáblát helyezett el a következő szöveggel: 1847. július 12-én e várban járt PETŐFI SÁNDOR ukrán a magyar költő, szöveg Rákóczifalva (Magyar Köztársaság) ajándéka városunknak és a Rákóczi-kör tagságának Az emléktábla fekete márványból készült. Fent Petőfi Sándor domborműve. Alatta balra ukrán, jobbra magyar felirat. Beregszász Petőfi Sándor 1847. július 12-én Munkácsról tovább indult Beregszászra. A XIII. úti levelét így fejezi be: »Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás«. Munkács és Beregszász között az országút mentén a mezőn szorgoskodó parasztokat, szénagyűjtőket látott. Ez adott ihletet a Meleg dél van c. versének megírásához (1847. július 12). Késő este érkezett Beregszászra. Az 1839-ben épült Oroszlán Vendégfogadóban szállt meg. Ez ma már az egyetlen épület, mely szállást adott a költőnek (ma üzletek és az Illyés Gyula Nemzeti Színház foglalják el). 1987. szeptember 28-án a beregszásziak összegyűltek a volt Oroszlán Vendégfogadó épülete előtt, hogy felavassák a falán elhelyezett ukrán és magyar nyelvű emléktáblát. Az első magyar vonatkozású emléktábla. Eddig csak helyi forradalmároknak avattak emléktáblákat, akik a szovjethatalomért harcoltak. A terrakotta emléktábla Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna alkotása. A tábla bal sarkában Petőfi Sándor domborműve, a jobb sarkában a lovasszekér. Szövege: Ebben az épületben szállt meg Petőfi Sándor 1847. július 12—13-án. Az ünnepi gyűlést ezen a szép napsütéses szombati délelőttön Tóth Mihály, a Beregszászi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg. Balla László, a Szovjetunió írószövetségének tagja ünnepi beszédében a lenini nemzetiségi politika újabb diadalát hangsúlyozta, amely »bizonyítja a város és a járás lakosságának a költő iránt érzett szeretetét is.« Ilku Ferenc iskolaigazgató, Ivan Petrovci ukrán költő és műfordító, a Szovjetunió írószövetségének tagja és Braun Béla, a Kárpátaljai Megyei Levéltár igazgatója mondott még beszédet. Az emléktáblát Ortutay Zsuzsa szobrászművész és Ivan Petrovci költő, a Műemlékvédelmi Társaság járási szervezetének felelős titkára leplezte le. A város lakosainak nevében Kerényi Gyula mérnök helyezte el a hála és a tisztelet koszorúját. Beregszászi középiskolások magyar, orosz és ukrán nyelven Petőfiverseket adtak elő, majd magyar és orosz forradalmi indulók hangzottak el a városi kereskedelmi vállalat fúvószenekarának előadásában. Az emléktábla avatását 1987. július 13- ra tervezték a szervezők (Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub, elnöke Dalmay Árpád). Ehhez azonban akkor nem járult hozzá a járási pártbizottság. Igyekezett ennek a magyar megemlékezésnek a jelentőségét csökkenteni. Bizonyítja ezt az is, hogy a későbbi avatóünnepségen sem képviseltette magát, nem helyezett el koszorút. A költőre való megemlékezés jegyében zajlott le az író-olvasó találkozó is, melyre a város magyar könyvesboltjában került sor. Itt Dalmay Árpád, a városban működő Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub elnöke és Dupka György, a Kárpáti Kiadó szerkesztője mutatta be a megjelenteknek az emléktábla avatására ide érkezett kárpátaljai magyar írókatköltőket, akik szóltak munkásságukról, arról, mit jelent számukra Petőfi hagyatéka, majd dedikálták az Évgyűrűk című antológiájukat és más műveiket. Egyébként az emléktábla még 1983-ban elkészült. A hatalom sokáig nem, engedélyezte elhelyezését. A glasznosztynak köszönhetően azonban egy kicsit változott a hatalom hozzáállása. 1991. március 15-én több ezren mentek el a beregszászi II. Rákóczi Ferenc térre, hogy részesei lehessenek Petőfi Sándor szobra felállításának. A szoboravató ünnepséget Dalmay Árpád, a népképviselők járási tanácsának elnökhelyettese, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási Szervezetének elnöke nyitotta meg. A megjelentekhez szólt Ivan Ivancso, a járási tanács elnöke, dr. Kálmán Attila, a magyar kormány művelődési államtitkára, Lator László költő. A szobor alkotója, Körösényi Tamás szobrász olyannak formálta meg a költőt, amilyen 1847 júliusában, a beregszászi látogatása alkalmával lehetett. 1991. október 4-én egy Volodimir Dankunics nevű férfi vasrúddal támadt a szoborra. Bosszúból, amiért a Lenin-szobrot eltávolították a térről. A megcsonkított Petőfi-szoborhoz a beregszásziak minden nap friss virágot vittek. Pár nap múlva újra támadás érte a szobrot: egy éjszaka ledöntötték. Ezután Nyíregyházára vitték, ahol az alkotó, Sebestyén Sándor segítségével újjávarázsolták. Másodszori avatására 1992. március 15- én került sor. A költő visszatért Beregszászba. Bronzba öntött szikár, fiús alakja ott látható, száz méterre az egykori Oroszlán Szálló épületétől, ahol—útban Szatmárcsekére — egy éjszakát töltött 1847. július 12- ről 13-ra virradóra. Badaló Tisza-menti magyar település, 12 km-re fekszik Beregszásztól. A falu neve személynévből keletkezett, névadással. Alapja a szláv Budilo személynév. 1851-ben 531, 1989-ben 1700 lakosú község, ebből 1400 magyar. Szép, rendezett magyar falu. Badaló nemzetőreinek, honvédjeinek és honvédtisztjeinek névsorát nem találjuk. Itt található azonban a négy kárpátaljai Petőfi-emléktábla egyike. A gyönyörű református temploma, mely 1799-ben épült, a falu közepén magasodik. A templom külső falán emléktábla őrzi, hogy 1847-ben ezen a helyen járt Petőfi Sándor. Petőfi nem sokáig maradt Beregszászban, erről Kerényi Frigyeshez írt levelében ezt olvashatjuk: »Folyó hónokán indultam Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken nem jártam ide utamban. ... Badaló mellett, Bereg és Szatmár megye közt jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem ezt a folyót talán azért, mert tetőtül talpig magyar, hazánkban születik és hazánkban hal meg, és épen az alföldön vándorol keresztül, az én kedves alföldemen.« De mielőtt átkelt volna a folyón, Badalóban a templom mellett megpihent, míg a lovakat megetették és megitatták, tartja a hagyomány. A református templom falán látható gyönyörű, szürke márvány emléktáblát rózsaszín betonkoszorú veszi körül. Felette fehér gipsz díszítés, rózsa- és szőlőminta. A gipszminta közepén: Petőfi Sándor arcképe gipszből kiöntve. Az emléktáblát 1938. augusztus 14-én helyezték el, szövege: A Szatmármegyei Erdődre, menyasszonyához utaztában e szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én PETŐFI SÁNDOR a magyar nemzet világhíres dalnoka és a szabadság hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végezetéig megőrzik a dalaira dobbanó magyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpátaljai Magyar Faluszövetség állította 1938. nyarán. Érdemes idézni az avatási ünnepség plakátjának szövegét is. Kárpátalja magyarságához! A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség 1938. aug. 14-én Hrabár Konsztantin kormányzó úr védnöksége alatt a tiszaparti Badalón PETŐFI SÁNDOR emlékezetére az ottani ősi református templom falában ORSZÁGOS MAGYAR ÜNNEP keretében emléktáblát helyez el, amellyel halhatatlan költőnk, a szabadság lánglelkű apostolának hadalói tartózkodását óhajtja megörökíteni. Ez a magyar kultúrünnep ország-világ előtt hirdetni fogja a magyarság ragaszkodását fajához, az ősi röghöz, ősei nyelvéhez és hagyományaihoz, s egyben bizonyságát adja annak, hogy Kárpátalja magyarsága Petőfi szellemében áll őrt a magyar portákon és republikánus alapon építi a szebb magyar jövőt. MAGYAR TESTVÉREK! Férfiak, asszonyok! Lányok és legények! Augusztus 14-én, vasárnap reggel öltsetek ünneplő ruhát és igazi magyar érzéssel szigetekben vonuljatok Badalóba, a nagy magyar testvéri találkozóra! A Petőfi-ünnepen ott kell lenni mindenkinek, aki magyarnak érzi és vallja magát, továbbá mindazokat, akiket a magyar kultúra érdekel és az itt élő nemzetek közti egyetértést őszintén kívánják. Szeretettel hiv és vár benneteket: Kárpátaljai Magyar Faluszövetség. Az ünnepségen a Magyar Fiatalok Szövetsége nevében Ilku Pál (1912—1973) mondott beszédet. 1938 elején már érezhető volt, hogy a csehszlovák államhatalom a megoldatlan szlovák, rutén és szudétanémet kérdés miatt megrendült. A kormány tárgyalt a kisebbségek vezetőivel (1938 eleje) és megígérte a bajok orvoslását. 1938 nyarán a szudétanémet mozgalom súlyos belső válság elé állítja Csehszlovákiát. Milan Hodza miniszterelnök kijelentette: »... a közeljövőben a kormány kisebbségi kérdésekben messzemenő engedményeket tesz, az összes bajokat orvosolni fogják, közmegelégedésre«. Ezzel magyarázható az emléktábla állítása. Kicsit furcsa, hogy a hatalom, mely a húszas években a magyar emlékjelek rombolásával tűnik ki (podheringi emléktábla, millenniumi emlékjelek) most emléktáblát állíttat, s annak védnöke Hrabár Konsztantin kormányzó. Tudomásunk szerint ez az egyetlen magyar vonatkozású emléktábla, melyet a cseh éra alatt avattak. Az emléktáblán az »1847 július 17« téves. Ez ugyanis a XIV. levél keltezésének ideje. Petőfi július 13- án indult el Beregszászból »E rossz csikók úgy ide tettek egy nap alatt Szatmárra...« Badalóban Petőfi 1847.július 13-án járt. Bagu Balázs ■pedagógus Félixre őrizzük őket Petőfi-emlékhelyek Kárpátalján A Petőfi-emléktábla az egykori Feketesas-vendéglő helyén álló épület falán, amelyben ma az Ungvári Művészeti Iskola van. Fotó: Tóth László Műhely 2003. március 15., szombat