Kárpáti Igaz Szó, 2012. március (8. évfolyam, 33-49. szám)
2012-03-15 / 39-40. szám
2012. március 15., csütörtök Gyökerek KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 5 A FORRADALOM A KÖZTEREINKEN (Befejezés) Meglepő módon igen komoly ellenállásba ütköztünk. Az egyetem egyik nyelvészprofesszora például azt mondta, miért legyen ez Petőfi tér, amikor a városban már van egy, a költőről elnevezett utca? Egyenesbe nem mentek velünk szembe, de sok esetben megpróbálták más irányba terelni a dolgokat. A tér a XX. században a Horthy Miklós, Masarik, Sztálin, majd az Újraegyesülés nevet viselte. Gyakorlatilag történelmünk minden mozzanata végigkísérhető rajta. Akkor már megvolt az elképzelés arról, ott fogják felállítani Petőfi Sándor szobrát Magyarország közreműködésével, amelynek volt egy óriási érdeme: elsők között ismerte el a független Ukrajnát. Ezek határozták meg, hogy végül is megvalósult az elképzelés. Petőfi Sándor szobrának felállítása ügyében a helyi magyarságnak nem kellett különösebben küzdenie. Államközi szinten rendezték a kérdést, Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk jelenlétében avatták fel. * * * Csapon Széchenyi István nevét vette fel a magyar középiskola, az intézmény falán erről egy emléktábla is tanúskodik. Mint azt Burkus Árpád alpolgármester elmondta, a városban Petőfiről, Széchenyiről és Kossuthról neveztek el utcát. * * * A Bereg-vidéki Csetfalván Széchenyi Istvánnak van emléktáblája, Petőfiről pedig utcát neveztek el. A költőnek Badalóban is van egy domborműve. Beregszászban számos, 1848-hoz kötődő emlékjellel találkozunk. Báró Perényi Zsigmondnak emléktáblája és utcája, Kossuth Lajosnak mellszobra, emléktáblája és tere is van, sőt, ő ma is a város díszpolgára. Petőfi Sándor szoborral, emléktáblával és utcával, Széchenyi István emléktáblával és utcával büszkélkedhet. Báró Eötvös József tiszteletére emléktábla áll, s utcát is neveztek el róla. A temetőben ma is megvannak Ekkel György, Bloksay István, Baczó József és Nagyidai Bersenyi Ignác egykori Bereg vármegyei honvédek sírjai. A Vérke-parti városban Kossuth nevét vette fel a 4. számú középiskola, a nyugdíjas egyesület pedig Petőfi nevét viseli. * H * A podheringi csata az 1848-1849-es magyar szabadságharc legjelentősebb katonai eseménye volt Kárpátalján. A Nedeczey Ferenc százados vezette munkácsi és a Ráthonyi Sándor százados, illetve Farkas Samu vezette ugocsai nemzetőr századok védelmi állásokat foglaltak el Klimec közelében, s egyre gyakrabban folytattak csatározásokat a Galícia felől betörő osztrák csapatokkal. Az ellenség előőrsei április 22-én 9 órakor tűntek fel, a sereg zöme lassú menetben követte azokat. A podheringi hegyen állást foglalt tüzérek nyugodtan szemlélték a közeledő ellenséget, csak akkor nyitottak tüzet, amikor az lőtávolságba ért. Az első ágyúgolyók a lovasság közé csapódtak, nagy riadalmat keltve az ellenség között. Andrejkovitsh Endre ungvári papnövendék, önkéntes tüzér pontosan célzott, leterítette Habermann ezredest, a Deutschmeister-század parancsnokát, egy másik golyóval pedig Barkó tábornok lovát találta el. Az ágyútűz délig tartott, amikor is egy nagy zápor vetett annak ideiglenesen gátat. Közben a két magyar zászlóalj egyesült és a Latorca-híd felé indult, maga előtt űzve az ellenséget. Barkó tábornok azt hitte, hogy a magyarok sok ágyúval és honvéddal rendelkeznek, ezért visszavonulásra határozta el magát. A podheringi csatában az ellenség 4 tisztet és 16 katonát veszített, ötvenen megsebesültek. A magyarok két tisztet és 6 honvédet vesztettek, tizenöten megsebesültek. Munkács örömünnepet ült, a közeli pincékből borral teli hordókat gurítottak ki a főtérre. Késő éjszakáig tartott a nagy vigadalom. A podheringi csata helyén 1901 -ben emelt obeliszk emlékeztet a hősi időkre. Munkácson egyébként Petőfiről és Kossuthról neveztek el utcát, utóbbiban egy Kossuth-emléktábla is helyt kapott, tájékoztatta lapunkat Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke. A magyar időkben Széchenyi, Batthyány, Perényi és Jókai utca is volt. A várban Petőfinek szobra és emléktáblája áll. * * * Nagyszőlősön Perényi Zsigmondnak szobrot állítottak, nevét egy park, a kastély és a középiskola viseli. Emellett Petőfiről, Kossuthról és Széchenyiről neveztek el egy-egy utcát. Tiszaújlakon Széchenyi István nevét vette fel a középiskola. Az 1848-49-es szabadságharc emlékére Nagypalád központjában, a református templom előtti téren Kossuth Lajos egészalakos szobra található. Ennek elkészítését Kő Pál Kossuth-díjas szobrász vállalta - őt később a község díszpolgárává avatták, az ünnepélyes avatására 1993-ban került sor. Ezen jelen volt Katona Tamás akkori államtitkár, akit családi szálak fűznek a faluhoz. A szabadságharcban részt vett Sárkány Károly nevű dédapja, Bencsik István pedig szépapja volt. Rá egy évre a szobor alkotóját a község díszpolgárává avatták. Nagypaládon utcanév őrzi Kossuth és Petőfi nevét, a közigazgatásilag hozzá tartozó Fertősalmáson a főutca az előbbi nevét kapta. * * * Técsőn is Petőfi Sándorról és Kossuth Lajosról neveztek el egy-egy utcát. Utóbbiban található a történelmi Magyarországon állított harmadik köztéri Kossuth-szobor. -Amikor 1944-ben bejöttek az oroszok, bár hivatalosan nem volt parancsba adva, elkezdték a magyar emlékjelek eltüntetését - meséli Mészáros Györgyi, a városi tanács képviselője. - Egy katonai különítmény jött a városba, s lerombolták a főtéren lévő országzászlós emlékművet, amelynek tetejét a turulmadár ékesítette. A Kossuth-szoborig meg kellett tenniük egy kisebb távolságot. Ahogy Szöllősy Tibor helytörténész is leírta, ezen az útvonalon a helyiek jóféle szilvapálinkával kezdték el kínálgatni a katonákat. Addig-addig töltögettek, mígnem a bakák lerészegedtek. Az emberek felnyalábolták és felrakták őket egy tehervagonra. Igen ám, csakhogy az Máramarosszigetre ment. Gyakorlatilag illegális határátlépést követtek el, és a román határőrök alaposan ellátták a bajukat. * * * A kárpátaljai magyarság úgy tűnik, eléggé egysíkúan gondolkodik névadási kérdésekben, hiszen Petőfi és Kossuth úgymond mindent visz. Mellettük sajnos alig jut hely másoknak. Pedig ’48 forradalma és szabadságharca nem csak róluk szól: Széchenyitől, Batthyánytól, Vasvári Páltól, Bem Józseftől, Klapka Györgytől vagy az aradi tizenháromtól ugyanúgy elválaszthatatlan. Petőfiben és Kossuthban gondolkodunk, és az utcanevekben nem jelenítjük meg az olyan lokális értékeket, amelyek egyben egyetemesek is. Nincs egy Kmetty vagy Bémer utca. Ők tevékenységükkel és életükkel is kötődnek ehhez a régióhoz, s az összmagyarság szempontjából is jelentőségük van. Ha szélesebb aspektusban szemléljük a kérdést, talán Szent Istvánt leszámítva a névadás során elfelejtjük, hogy Árpád nagyfejedelemre, Szent Lászlóra, Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra, Dózsa Györgyre, Deák Ferencre stb. is van miért büszkének lennünk. A névadásra lenne mód és lehetőség is, hiszen egyes magyarlakta településeken ma is megvannak a Lenini Partizán, Kirov stb. nevű utcák. S hogy húsz év alatt nem változott az elnevezés, sokatmondóan jelzi az igénytelenséget, a nemtörődömséget, a passzivitást. És valahol a nemzeti öntudat aktuális állapotát is. KISZO-összeállítás A podheringi csata helyén 1901-ben emelt obeliszk emlékeztet a hősi időkre Nyelv-őr Halak és mondások „A közmondás nem hazug szólás” - tartja a magyar nép; a közmondások csakugyan valós vagy vélt igazságokat tartalmaznak, a letűnt idők tapasztalatait és életbölcsességét tükrözik vissza. Találóak és szellemesek a magyar közmondások, s népünk mindenkor szívesen használta és alkalmazta őket. Szinte minden_ alkalomra megvan nyelvünkben a megfelelő mondás, válogathatunk bennük, „mint az egriek a templomban ”, vagy „mint cigány a vadkörtében Honfogla-ló őseink életmódjában nagy jelentősége volt a halászatnak, a régi könyvek és feljegyzések a magyarországi vizek halban való gazdagságáról tanúskodnak, így például a Mátyás király udvarában élt Galeotto ezt írja: „A magyar folyókban a hal oly bőségben vala, hogy a víznek egyharmad részét teszi.” A szólásmondások az élet minden ágából erednek, s „Honfoglaló őseink életmódjában nagy jelentősége volt a halászatnak... ” így bőven találunk köztük olyanokat, amelyek a halakkal kapcsolatosak. Ezek közül sorolunk fel néhányat a teljesség igénye nélkül: Fejétől bűzlik a hal; Zavarosban halászik; Hallgat, mint hal a vízben; Hallgatag, mint a sült hal; Átkozott a hal a harmadik vízben; Szereti, mint a hal a vizet; Horogra került; Olcsó, mint a cigányhal; Tátog, mint a harcsa; A hal úszni akar stb. Ez utóbbihoz az az anekdota fűződik, hogy egy atyafi a vendéglőben hallván egy vendégtől - aki halat evett-, hogy „Hozzon bort, a hal úszni akar”, ő viszont marhahúst evett, így adta le a rendelést: „Hozzon bort, a marha inni akar! ”. A közmondások és szólások közt vannak kevésbé ismertek is. Harmadnapra mind a vendég, mind a hal büdös. Ki a halat farkánál fogja, és a nő szavát szentnek tartja, bizonyos lehet benne, hogy semmit sem fogott; Vízbe ölte a békát, tóba a halat (aki hiábavaló dolgot csinált); Halat szálka nélkül, embert hiba nélkül nehéz találni; Értéktelen, mint a halpénz; Ki a víztől fél, nem eszik halat; Kis gilisztával nagy halat lehet fogni; ízetlen, mint a csepregi hal. Megtalálta egyik csuka a másikat; Belenyert, mint Berták a csíkba. Ez utóbbi mondásnak a következő történet az alapja: Az a bizonyos Berták csíkhalakat vitt a vásárra kosarában. Útközben előre számolgatta, hogy milyen sok pénzt fog a halakért kapni. Nagy lett azonban a meglepetése, mert a halak mind kicsúsztak a lyukas kosárból. Rubóczky István (Édes Anyanyelvünk) і------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Kedves magyar honfitársaim! Nemzeti ünnepünk, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc lángra lobbanásának évfordulója alkalmából tisztelettel köszöntöm minden honfitársamat. Kívánom, hogy nagy elődeink példáját követve munkálkodjunk a nemzeti egység magasztos céljának megvalósításán. Ki-ki találja meg a helyes utat, melyen a legtöbbet tudja tenni a magyarságszolgálat nemes ügyéért. Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Beregszász polgármestere . Tisztelt kárpátaljai magyarok, kedves földijeim! Köszöntöm önöket a magyar nemzet legszebb ünnepén. E nép mindig nagy tudott lenni, s képes volt összefogni az ország nemzetiségeit, amikor a szabadságáért kellett síkra szállni. Az 1848-as márciusi ifjak hősi kiállása a magyar történelem fényes napjává tette március 15-ét. Kívánom, hogy lelkükben soha ne aludjon ki a forradalmi láng. Ukrán állampolgárokként is büszkén vallják meg magyarságukat, áldozatos munkájukkal, gazdag hagyományaikkal és kultúrájukkal továbbra is legyenek e vidék fejlődésének elkötelezett hívei, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás első elnökhelyettese Ivan Busko.