Kárpáti Lapok, 1925 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1925-02-01 / 1. szám
A &AGYA£üKS£aGI KÁRPÁT EGYESÜLET JÖVENDŐ KEL ADATAIROL» Ii*ta és a M . E. "Fátra"osztályának 1924»dec.4 -iki estélyén felolvasta: Schermann Szilárd dr "Ne úgy verdd,mint eddig; Hogy lesz,mint lesz,meddig? Hanem úgy verdd:rajta! Paj ta, rajta, rajta! " Rákóczi doboza. lesz„hogy az őszi szelei lepergették a didergő fák elsárgult leveleit, a hatodik évfordulójához értünk annak a gyászos időnek,hogy a Felvidék állomásain megjelentek a csehek páncélvonatai.Hat év szállott el fölöttünk,a megcsonkítottság,gúzsbakötöttség,elaléltság,megszégyenítettség hat esztendeje ,a teljes gazdasági bizonytalanságnak,a munka elértéktelenedésének,az erkölcsi világrend leromlásának szörnyű kora,a bizonytalan tapogatódzásnak,egymás meg nem értésének,az egység,koncepció hiányának meddő évei.Túl nagy volt veszteségeink súlya,mélyebb volt a fájdalom,semhogy helyzetünket higgadtan mérlegelni és a jövő útjait kijelölni tudtuk volna. Az élet azonban kérlelhetetlen,az idő pedig nem vár.A gyorsan múló évek bebizonyították,hogy a javulás önmagától el nem jön,azt nekünk kell létrehoznunk.Az állami és társadalmi élet erőfeszítései után nekünk,szerény egyesületnek is számot kell vetnünk helyzetünkkel,erőnkkel és ki kell tűznünk azt a célt,melyet ez erőnkkel szolgálni képesek vagyunk. Hangsúlyozni kívánom,hogy mindaz,amit elmondok,tsztán egyéni nézetem Ne is vegye el senkinek a kedvét,ha észrevenné,hogy egy és más dologban őt is érintettem.Gondoljanak arra a rossz tulajdonságomra,mely már sok ellenséget szerzett nekem azok között,akik nem ismernek eléggé,hogy én mindig két fokkal szigorúbban ítélem meg az embereket ,mint szabad volna.De meggyőződésem,hogy a biztos és zavartalan fejlődés útjára akkor térünk,ha felismerjük és az óváláss szűk az egyesületi élet gyönge oldalait,de feltárjuk hibáit és keressük bajaira a legjobb orvosságot.■Az is lehet,hogy nem láttam mindent a helyes megvilágításban és így abban az esetben,ha egy és más felfogásom téves voltáról felvilágosítanak ,készséggel fogom a tévedést beismerni»De eredményt akarok látni, akár azáltal,hogy a képet„melyet megrajzoltam»mások helyesbítik»aggodalmaimat eloszlatják,akár úgy,hogy annak helyességét elismerik és ahhoz képest cselekednek Csak akkor lesz munkám hiábavaló,ha marad minden a régiben. Valahogy olyanformán jutott el egyesületünk a mához,mint ahogyan néhány tagtársunk indult kirándulásra egy idei őszi vasárnap reggelén-Szabályszerűen felpakkolva megjentek a pályaudvaron,üdvözölték egymást a világ legtermészetesebb hangján mint akik egymásra vártak és beszállottak az indulásra készen álló vonatba jár ott járhattak valahol a negyedik állomáson túl,amikor végre egyiküknek eszébe jutott a többieket megkérdezni:"Hova is megyünk tulajdonképen?"Kisült ,hogy senki sem tudja mi is jó néhány keserves esztendő állomásán rubheladva „feltehetjük önmagunknak a kérdést: hova megyünkmi a célunk ,mik a legközelebbi teendőink és hogyan képzeljük ezek megvalósítását? "Hiszen ez nem újság és nem kétséges ."-fogják Önök mondani.Turistaegyesület vagyunk,célunk ugyanaz mint a többi hasonló egyesületé,le van az fektetve az alapszabályokban,adva van a múltak törekvéseiben*Járni a hegyeket„jelezni az utakat,építeni egy-két menházet„kéthetenkint shimmy mellett teázni,meghallgatni két-három előadást és előszedni a sitt ha jön a hó--mit akarunk még?Ki meri mondani,hogy céljainkkal nem vagyunk tisztában? Hát ez mind igaz és szép dolog.És én mégis azt mondom,hogy ez csak olyan diagnózis,mint amikor a tífuszról mondjuk,hogy az semmi más,mint foltok a testen ,38-40 fok a hőmérőn,azután folyékony koszt,orvosi látogatás,patikaszámla és hivatali mulasztás.Ez lehet mind igaz és mégis csak kisérő tünetei egy betegségnek ,melynek lényegét,okát csak akkor ismerjük,ha tudjuk,hogy miféle elváltozás ment végbe a beteg szervezetében.A különbség csak az,hogy tífusz esetén ennek tünetei egész biztosan jelentkeznek a míg egy egyesület mutathatja ki-