Kárpáti Lapok, 1928 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1928-01-01 / 1-2. szám

2 A Kárpátokért! Az elmúlt év végén fejezte be lapunk harmadik évfolyamát,­­ az első teljes és önálló évfolyamot. Megjelenésének, formájának év­­ről-évre való változása elárulja eddigi rövid pályájának jellegét: tu­ristához illő volt az, rögös, meredek, de felfelé vivő! A Kárpáti Lapok nem született a mindenoldalú várakozás jegyében. Születése viharo­kat idézett fel s létéért, elismertetéséért küzdenie kellett és kell ma is. De voltak verőfényes napjai is, támadtak őszinte, meggyőződéses barátai is, akik felismerték, hogy a lap hézagot töltött és tölt ki s ezért élnie, gyarapodnia kell. Mert a rideg, barátságtalan időn, fojtó nehéz ködön túl napfényben fürdő ormokra mutatott: a Kárpátok bérceire. Persze akadtak — hol nem akadnának? — kritikusok is s ahá­­nyan voltak, annyiféleképen szerették volna értesítőnket nevelni, színezni, specializálni. Az egyik tudományos szemlét akart, szakem­berek számára. A másik szépirodalmi újságot nagyreményű kezdők irodalmi kirándulásainak istápolására. A 3-ik menetrend- és túra­­programm körlevelet mindennemű körmondatok kirekesztésével. Az egyik az egyesületi, a­ másik a felvidéki anyagot sokalta. Egyszóval minden turistafelekezet, egyesületi világnézet a maga színeire sze­rette volna értesítőnket festeni. S ha­ ez a tünet részben örvendetes is volt, mert a vállalkozásunk iránt széles körben megnyilvánult érdeklődést jelezte, ennek mi mégis inkább csak kellemetlen oldalát éreztük, mert a különböző, egymást csaknem kizáró kívánságok tel­jesítései lehetetlennek bizonyult. Pedig lapunk kereteit könnyű meghatározni, annak elsősorban egyesületünk céljait és feladatait kell szolgálnia. Ez pedig adva van egyesületünk nevében, egész múltjában, a magyarság mai lealázó helyzetében és a jövő le nem törhető reménységében, a Kárpátokért való rendszeres, céltudatos, csendes és kitartó munkában. A magyar turistaság látókörét, amely az összeomlás után egy­­ideig csak a csonkahaza határáig terjedt s a Kárpátokat csak álta­lános „hazafias” szólamok kíséretében emlegette, végre a mai szűk határokon túl kellett tágítani. A Felvidék mai turistaéletével rend­szeresen és lehetőleg mindenre kiterjedően csak lapunk kezdett fog­lalkozni, mint ahogy Erdéllyel ma sem foglalkozik senki, sem turis­táink, sem turistaegyesületeink közül. Persze, ha a közönség, főleg a határon túli „lojális” közönség ezt hallja és olvassa, mindjárt az „irredenta” és „összeesküvés” jut az eszébe. Pedig hát mi nem űzünk semmiféle mesterkélt „irredenta”­­játékot és nem szítunk összeesküvést. Mi csak a magyarság és ma­gyar turistaság legtermészetesebb, legjogosabb és legszentebb érdek­lődésének kívánunk szószólói lenni, hogy a Kárpátokért nem szűn­hetünk meg dolgozni s hogy azt a földet, annak hegyeit, erdeit, vi­zeit, gyógyító fürdőit, tornyos városait s velünk ezer év viszontag­ságaiban összeforrott népét nem feledhetjük el sohasem. KÁRPÁTI LAPOK

Next