Kárpáti Lapok, 1928 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1928-01-01 / 1-2. szám
2 A Kárpátokért! Az elmúlt év végén fejezte be lapunk harmadik évfolyamát, az első teljes és önálló évfolyamot. Megjelenésének, formájának évről-évre való változása elárulja eddigi rövid pályájának jellegét: turistához illő volt az, rögös, meredek, de felfelé vivő! A Kárpáti Lapok nem született a mindenoldalú várakozás jegyében. Születése viharokat idézett fel s létéért, elismertetéséért küzdenie kellett és kell ma is. De voltak verőfényes napjai is, támadtak őszinte, meggyőződéses barátai is, akik felismerték, hogy a lap hézagot töltött és tölt ki s ezért élnie, gyarapodnia kell. Mert a rideg, barátságtalan időn, fojtó nehéz ködön túl napfényben fürdő ormokra mutatott: a Kárpátok bérceire. Persze akadtak — hol nem akadnának? — kritikusok is s ahányan voltak, annyiféleképen szerették volna értesítőnket nevelni, színezni, specializálni. Az egyik tudományos szemlét akart, szakemberek számára. A másik szépirodalmi újságot nagyreményű kezdők irodalmi kirándulásainak istápolására. A 3-ik menetrend- és túraprogramm körlevelet mindennemű körmondatok kirekesztésével. Az egyik az egyesületi, a másik a felvidéki anyagot sokalta. Egyszóval minden turistafelekezet, egyesületi világnézet a maga színeire szerette volna értesítőnket festeni. S ha ez a tünet részben örvendetes is volt, mert a vállalkozásunk iránt széles körben megnyilvánult érdeklődést jelezte, ennek mi mégis inkább csak kellemetlen oldalát éreztük, mert a különböző, egymást csaknem kizáró kívánságok teljesítései lehetetlennek bizonyult. Pedig lapunk kereteit könnyű meghatározni, annak elsősorban egyesületünk céljait és feladatait kell szolgálnia. Ez pedig adva van egyesületünk nevében, egész múltjában, a magyarság mai lealázó helyzetében és a jövő le nem törhető reménységében, a Kárpátokért való rendszeres, céltudatos, csendes és kitartó munkában. A magyar turistaság látókörét, amely az összeomlás után egyideig csak a csonkahaza határáig terjedt s a Kárpátokat csak általános „hazafias” szólamok kíséretében emlegette, végre a mai szűk határokon túl kellett tágítani. A Felvidék mai turistaéletével rendszeresen és lehetőleg mindenre kiterjedően csak lapunk kezdett foglalkozni, mint ahogy Erdéllyel ma sem foglalkozik senki, sem turistáink, sem turistaegyesületeink közül. Persze, ha a közönség, főleg a határon túli „lojális” közönség ezt hallja és olvassa, mindjárt az „irredenta” és „összeesküvés” jut az eszébe. Pedig hát mi nem űzünk semmiféle mesterkélt „irredenta”játékot és nem szítunk összeesküvést. Mi csak a magyarság és magyar turistaság legtermészetesebb, legjogosabb és legszentebb érdeklődésének kívánunk szószólói lenni, hogy a Kárpátokért nem szűnhetünk meg dolgozni s hogy azt a földet, annak hegyeit, erdeit, vizeit, gyógyító fürdőit, tornyos városait s velünk ezer év viszontagságaiban összeforrott népét nem feledhetjük el sohasem. KÁRPÁTI LAPOK