Kassai Figyelő, 2019 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2019-01-01 / 1. szám

Vezércikk Kassai Figyelő 2019/1 Az új esztendő küszöbére Francois Villon: Ellentétek Szomjan halok a forrás vize mellett; Tűzben égek és mégis vacogok; Parazsas kályhánál vad láz diderget; Hazám földjén is száműzött vagyok; Csupasz féreg, díszes talárt kapok; Hitetlen várok, sírva nevetek. Az biztat, ami tegnap tönkretett; Víg dáridó bennem a bosszúság; vUr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek; Befogad és kitaszít a világ. Vajon miféle csend ülte meg a lelkeket évtizedeken át, hogy szó sem esett azokról, akiknek fe­ledésbe borítása temetővé teheti e földet? A döbbenet csendje, a félelem csendje, a kiszolgáltatottság csendje? Az enyészet vagy a belenyugvás csendje? Esetleg a dac és ellenállás, az állhatatosság és kitartás csendje? Az erőgyűjtés és újrakezdés csendje? Magyar földön hazátlanul, szülőföldön hontalanul! Vajon sejtette Fancois Villon közel hatszáz éve, hogy a mi sorsunkat énekli meg az orleans-i herceg kastélyában, avagy minden száműzöttet és kitaszítottat ilyen érzés sodor a kétségbeesésbe vagy kényszerít a dacos ellenállásra?! Ilyen két szélsőség között lettünk mi szélsőségesek, amit jelzőként nem is utasíthatunk el, mert csak ez a felismerés adhat erőt az életkedvhez, a megmaradáshoz, sorsunk következményeinek vállalásához. És akkor ne azt kérdjük, hogy miért mérte ránk ezt a Mindenható, hanem azt, hogy miként tudjuk ezt a helyzetet is erényeinket növelő erővé alakítani a következő nemzedékek szá­mára. Tehát nem a múltat kell visszahoznunk, hanem múltunk igazságainak tapasztalatait kell hasznosítanunk a nevelésben, oktatásban, közösségépítésben vagyis a jövőképünk formálásában. Csak a múltunk igaz képére, mint a tapasztalat forrására van szükségünk, mert hazugságra nem lehet jövőt építeni. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a bűnök elemzése mellett a bűnelkövetőket és cinkosaikat is azonosítsuk, de az igazságszolgáltatásban és elszámoltatásban ne a bosszú, hanem az igazság megőrzése és a jóvátétel szándéka vezessen. Mindezek nélkül nem utasai, hanem csak tévelygő rabjai leszünk az időnek: ősi hazánk földjén is száműzetésben. Istentől megáldott, békés jövendőt mindnyájunknak! Mihályi Molnár László

Next