Kassai Hirlap, 1908. július-december (5. évfolyam, 149-297. szám)

1908-07-01 / 149. szám

V. évfolyam. 149. m. Kassa, H­ 08. Julius I. Szerda: Kassai Hírlap FÜOaETLEA POLITIKAI ^APII.AP. Elófi/.ctéNi árak : Helyben egész évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 3 Ą 50 K Felelős szerkesztő és laptulajdonos Séla. Vidékre egész évre 20 K, fél évre 10 K, negyed­évre 5 K. Főmunkatárs : Verbely Ferenc. Ker.>­­es szám­ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Eö­­ itc« 33. sj*. ahitt. Telefon­s­zám­ 1»K. Megjelenik minden délután 5 órakor. Ki legyen a kamarai titkár?* A kassai kereskedelmi és iparkamara megürült titkári állása körül nagy vehemenciá­val indult meg a harc, még­pedig a legitimitás jegyében. Legitimitásra hivatkozik az el­hunyt nagyérdemű titkár pártja és a legitimitás minden ismér­vével veszi fel a küzdelmet az élő kamarai elnök pártja is. Mielőtt ebbe az éppen nem épületes látványba beleszólnánk, tisztázzuk tán előbb a kérdést, hogy minek is köszönhette utóbbi időben a kassai kamara nagy súlyát és nem egy orszá­gos kongresszuson megnyilvá­nult vezető szerepét ? Itt mind­járt le kell szögezni azt a saj­nálatos tényt, hogy nem annak, mintha a kassai kamara akár kereskedelmi, akár ipari tekin­tetben vezetne a hazai kamarák között — nem, erről szó sem lehet, az ujjainkon elszámlál­hatjuk a kamara számottevő ipari vállalatait és intézményeit. Mi adta tehát meg az ipari­lag igénytelen kamarának azt a jelentőséget, a­melyet lépten­­nyom­on tapasztaltunk, az el­hunyt, érdemekben gazdag tit­kárnak különösen utolsó decen­­niumában? — Semmi más, mint a kamarai titkárnak nagy­stílű egyénisége, hazafias érzés­sel átitatott közgazdasági isme­retei, a kereskedelmi és ipari körök helyzetének alapos isme­retéből fakadt állásfoglalása. Az ember kiválósága feledtette a kamarának ipari tekintetben való inferioritását, úgy­hogy ma­gunk is hajlandók voltunk el­hinni, hogy iparilag is sokat számítunk és vagyunk valamik. Pedig hát Deil Jenő is fiatal, 26 éves ember volt, mikor a kasszi kamara titkári székébe beleült. — Azt mondják erre úton-útfélen: „hja, más viszo­nyok voltak akkor és más vi­szonyok vannak ma; mi volt 40 évvel ezelőtt a kamara és mi ma?“ — De a­kik ezt hangoztatják, nem ismerik a kamarai intézmény fejlődését, nem tudják, hogy abban az időben maguk az érdekelt kö­rök is nagyon vegyes érzel­mekkel viseltettek iránta és nem bíztak benne, hogy érdekeiket meg fogja tudni védelmezni, sőt épen az ellenkezőjétől tar­tottak. A közöny és ellenszenv arra volt visszavezethető, hogy a kamarai intézmény akkortájt még nem vert erős gyökeret különösen azért, mert a kamara, mint eredetileg az abszolút osztrák hatalom által behozott intézmény ellen még akkor sem szűnt meg a nemzeti visszaha­tás sugallta bizalmatlanság és csak lassan, nagyon lassan enyészett el. A­kik az intéz­mény fejlődését ismerik, tudni fogják, hogy kellett magának a talajt­­ lépésről lépésre meghódí­tani, a bizalmatlanságot maga iránt — jóllehet, abban az idő­ben az egyetlen alkotás volt, a­mely a szabad választás elvén alapult és autonómiával bírt — fokról-fokra megszüntetni. Abba az időbe esnek a kamarai tör­vény revíziójára irányuló foly­tonos mozgalmak, a­mi az érdekelt körök és osztályok tehetetlenségének legbiztosabb jele, hogy valóságos időszakok­ban a törvényt okolják minden létező bajért és a törvénysza­kaszok megváltoztatásával akar­nak segíteni minden bajon. Ilyen viszonyok között egy kamara titkári állásába kerülni, tapasztalt, idős embernek is nagy feladat volt, hogy ne lett volna tehát az, az akkor még fiatal Deil Jenőnek? És Deil Jenő megmutatta, hogy 26 éve dacára is rátermett a súlyos feladatokra és közel 40 év alatt oly nevet vívott ki magának, hogy szinte pótolhatlanságáról beszélünk. És ma az elnöki legitimitás hívei lesajnálással beszélnek a titkári legitimitás fiatal, tapasz­talatlan hajtásáról! Hát tényleg olyan fiatal és tapasztalatlan ez a fiatal ember és tényleg oly’ öreg és tapasztalt az a fiatal ügyvéd, a­kit a „sede vacante“ elve mellett olyan hamar, szinte lázas sietséggel kineveztek ipar­jogi szakértőnek? Az lehet, hogy a „fiatal“ Deil még nem ,öreg“, de hogy az „öreg ipar­jogi szakértő“ még nagyon­­ fiatal“, az bizonyos. A meg­halt titkár fia éveken keresztül ott volt a kohó mellett és a­kik smerik, jól tudják, hogy annak melegéből jó adagot halmozott el magában és hogy maga is lépés lesz a kohót tartalmas ércekkel megtölteni. A nagyobb kvalifikáció itt nem­öhet számba, egy fiatal jogtu­dor, a­ki egészen távol állott eddig a kamarától, sem általá­nosságban, sem részletekben nem ponderálhat többet, mint a csak abszolutóriummal rendel­kező kamarai fogalmazó, a­ki azonban évek óta gyakorlatilag foglalkozik a kereskedelem és par érdekeivel. Ne tessék tehát itt tapaszta­­atlanságról és tapasztaltságról beszélni, mert az csak „az ipar­ági szakértő“ rovására történ­hetik. Ha már alkalmatlannak talál­ják a fiatal Deilt, favorizáljanak olyasvalakit, a­kit nem csak az élő apai és elnöki tekintély vi­lágításánál lehet alkalmasnak találni. Ha nem akarnak legitimisták lenni az egyik irányban, ne le­gyenek azok a másikban sem, hanem vessék fel komolyan és megfontoltan a kérdést, hogyha a két legitimista nem, akkor ki alkalmas a kamarai titkári állásra, a­mellyel a következő teendők vannak összekötve: Felvilágo­sító, jellentést tevő, közvetítő, adatgyűjtő és általában a rendes folyó ügyek elintézésére irányuló, véleményező és tanácskozó, kez­deményező, javaslattevő, a ke­reskedelem és ipar fejlődésének közvetlen előmozdítására irányuló tevékenység. Ha ezt fogják te­kintetbe venni az illetékes té­nyezők és olyan embert fognak keresni, a­ki ezeknek ellátására „sine ira et studio“, a saját személyének és tudásának sú­lyával is alkalmas, akkor meg­lehetünk nyugodva, hogy a kassai kamara, melynek éltető lelke nemrég eltávozott, ismét életképes lesz. Ha ennek az éltető léleknek lelkéből lelkedzett fiatal sarjhoz nincs meg a bizal­muk, úgy minden gondolkodás nélkül kiterjeszthetik látóhatáru­kat a kamara épületének és elnöki szobájának szabályosan határolt kontúrjain túl és bizo­nyos, hogy meg fogják találni azt, a­ki a kamarának uj Deil Jenője, uj éltető lelke lesz. „Ad majorem incompatibilitatis gló­riam“ azonb­an nem szabad két­féle mértékkel mérni. * E cikkünket egy helybeli szaktekintély jeles tollából vettük, a kereskedelmi és ipar­kamara titkán állásának betöltését illetőleg azonban fenntartjuk magunknak a jogot, vé­leményünk elmondására. Mi lesz a kassai kultúrpalotával ?­ Párjára talált a kassai egyetem. Debrecen már ujong. Kassa, jul­ius 30. Jelen cikkünk első címeként feltett kérdés — őszintén bevalljuk — ha­táros a naivitással. Hiszen alig van a városnak józan eszű, épkézláb pol­gára, a­ki az ilyen kérdésekre csen­des rezignációval azt nem feleli, hogy „nem lesz biz’ abból semmi !“ Elismerjük készséggel, hogy a dol­gok ily szempontból való taglalása, az egyes polgár számára nem is a legkényelmetlenebb, mert hiszen mi­nek rontaná el az adót fizető maga testi épségét gyarap­tó étvá­n­gyát ilyen lapáliákkal s minek egyéb rosszabb izét a nyári uborkasalátás rántott csirkéből csak azért, mert Kassának nem lesz kultúrpalotája ? A közügyekért folytatott küzdelem névtelen harcosai, az újságírók, azon­ban nem szemlélhetik ugyanezzel az egykedvűséggel a dolgok folyását s bizony nem csekély elkeseredés vesz erőt rajtuk, hogyha arra a tapaszta­latra kell jutniok, hogy a lokálpat­riotizmus jogosult reményét meg újabb csalódások érik, újabb hogy ismét szegényebbek vagyunk egy a város fejlődését előmozdító institú­cióval.­­ Ez pedig már ismét megtörtént Kassával ! A lágyhangú, szépszakálú jászberényi gróf, a­ki csak nemrég mint a szappanbuborékot pattan­­totta szét a harmadik egyetemért folytatott küzdelmünk várható ered­ményét, most lefújta a kassai kul­­turpalotát­ is, rr. ,T_T„..r Egyik debreceni laptársunk ujongó

Next