Kassai Hirlap, 1912. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1912-01-03 / 1. szám

IX. évfolyam.1. szám. 1-203 /M II -Kassa, 1912. *1 3. (Szerda) 3 / Q 0­3 Kassai jpSP .7TV-’ its FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP.AP Előfizeté­si árak : Helyben egész évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 3­50 K. Vidékre egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyed szám­ára 4 fillér. Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. K Szerkesztőség és kiadóhivatal: áss sí. Fő-utca 60. szám «.i­xtt. Telefon­szám: 198. = Megjelenik minden délután 5 órakor. ===.= A nemzeti szempont s a melléktekintetek. Nincs az országban egyetlen ember, ki ne sokalná a katonai költségek folytonos emelkedését és az ebből származó fokozatos megterheltetést. De nem lehet egyetlen komoly ember sem, aki melléktekintetek nélkül arra törekednék, hogy a véderő ne tartson lépést az általános fegy­verkezéssel. Mint mindenütt, úgy itt is ez a fegyveres béke nagy áldozatokat követel. Nem szabad felejtenünk, hogy a vi­szonzásul nyújtott biztonságunk képezte fejlődésünk legelső alap­­feltételét. Most amikor fejlődé­sünk rohamosabb tempót követ, amikor a nagy nemzetekkel való együtthaladás szinte a harci készséghez köttetik, a legvég­zetesebb és legrettenetesebb játék nemzetünk jövőjének szem­pontjából a melléktekintetek szerint igazodó ellenzéki gáncs­vetés. Amit a véderő tekintetében véráldozatképen sokalnak, az igaz, hogy azzal sok produktív munka károsodik, de az is igaz, hogy ugyanakkor éppen ugyan­annyi ember szerzi meg a nem­zet életének és vagyonának megvédéséhez a legszüksége­sebb kiképeztetést. De nemcsak ezt, hanem a különböző vidé­kekről összekerült ifjúság egy­másra gyakorolt hatásával a mellett, hogy egymás látókörét tágítja, átérzi az egy­haza iránt való szolgálat közösségét. Sze­rez fegyelmezettséget és bizo­nyos fokú nyelvismeretet, mely a sokféle ajkú lakosság között, bármiként akarják is a mellék­tekintetek hívei semmibe venni azt, mindenkor a magyar nyelv­nek nyújtja az előnyöket még a mai idegen rendszer fenntar­tása mellett is. A produktív munka vesztesé­gét a szolgálati idő megrövidí­tésével óhajtja a kormány kár­pótolni. Hosszú idő kívánsága volt ez. Ma nem kell, mert a melléktekintetek ezt is elejten­­dőnek mondják. Pedig ez az az eltemetett ellenzéki kívánalom, amivel legszívesebben érez együ­tt az egész ország véradót szol­gáltató polgársága s ennek várta volna legerélyesebben védelmét. A véradót követi a nagyös­­­szegü pénz is. E kettő nélkül sehol a világon nem állíthatnak számbavehető hadsereget. Hogy ez a kívánt pénzáldozat teher­viselési képességünket próbára teszi, az feltétlenül igaz. De egy próbát kétféleképen lehet kiállani. Lehet győzelmesen, le­het megviselten. A nemzeti munkapárt több­ségére támaszkodó kormánynak volt arra gondja, hogy ezt a reánk nehezedő próbát úgy ké­szítse elő, hogy belőle a nem­zeti erő megizmosodva kerüljön elő. Azoknak a szállításoknak, melyekbe a nagyon is jelenté­keny pénzösszegek fektettetnek, százalék szerinti arányát a ma­gyar iparvállalatok számára biz­tosította. Egyik kezével kiadja a pénzt, hogy a másikkal vis­­­szavegye. Általános volt az el­ismerés, amely e tekintetben a javaslatot kísérte, de a mellék­­tekintetek itt is mást javasoltak a gáncstvető ellenzéknek. Azt, hogy a nagy nemzeti szem­ponttól eltekintve, éppen azok, akik eddig a legszívesebben hordták ajkukon a magyar ke­reskedelem és ipar fejlesztését, legyenek most a magyar ipar fejlődésének s a hazai keres­kedelem előmozdításának ob­­strukciós hátráltatói. Ideje, hogy a magyar válasz­tóközönség a szemébe nézzen ennek a nemzetellenes csúf já­téknak, amely éppen azért, mert fél a javaslat komoly tárgyalá­sától a benne lefektetett nemzeti előhaladás beigazolásától, gye­rekes csínnyel technikázik s a hazafiság köntösébe bújva aka­dályoz mindent, amit a kormány hoz, mert vagy ő kormányoz a hatalmon, vagy ő uralkodik a kisebbségen. Ez a mai ellenzék küzdelme. Sohasem a nagy nemzeti szempontok irányítják, hanem­­ kicsinyes személyi, családi, fe­lekezeti, vagy hatalomra törő pártos melléktekintetek. Ezekhez azután paizsul, hogy gyarló fegyverzetüket eltakarják vele, nagy jelszavakat választottak s ezzel akarják elvégezni a tö­megek félrevezetését. Hirdetik az általános választói jog kö­vetelését , hogy az valóban általános legyen, azt kívánják, hogy az írni-olvasni tudáshoz és a katonai szolgálathoz köt­tessék. S ugyanakkor, mikor ezt teszik az általános politikai jogosultság alapkövévé, ők ma­guk akadályozzák meg, hogy ezt a mai fegyveres létszámnál többen elérhessék és hogy az iskolázatlan tankötelesek mielőbb oktatást nyerjenek s a politikai jogok előfeltételét megszerez­hessék. Mert a költségvetés hátráltatásának s a véderő ja­vaslat elleni technikázásnak ezek is következményei. Az uj esztendőtől alig me­rünk uj fordulatot várni. Poli­tikánkban ma a nemzeti szem­pontok helyett melléktekintetek dominálnak. Elég egy kis sze­mélyi sértődöttség, hogy min­den fejtetőre állíttassák. A leg­jobbjaink se tudnak menekülni a ferde előítéletek nyomásai alól. Hol nyíltan, hol alakom­ban, de mind jobban élesztge­tik a felekezeti viszálykodás tüzét. A nemzeti érdekeket át­érző komoly férfias munkát a politikai hetvenkedés hátráltatja. Az ország érdeke pedig a kis­hitű paktálás és a megátalko­dott görcsös obstrukció között hányódik kínos tengődésben. Az bizonyos, hogy ha ez a nemzet minden próbát elbírna is, ezt a hányódtatást s a vele járó erkölcsi sülyedést soha el nem bírja. Ha a hazafiúi bölcsesség s a mindezek felett álló nemzeti szempont megértést nem teremt, akkor csak egy választás ma­rad a nemzeti munkára kötele­zett kormány számára: minden melléktekintet nélkül érvénye­síteni a többségben kifejezett nemzeti akaratot. Ez esetben hoz csak a beköszöntött esztendő ránk boldog u< Az 1911. év küszöbéről kiléptünk az 1912. esztendőbe. Hogy minő lesz ez az év, hogy politikailag mit hoz ez a szépen beköszöntött év az országra, arra vonatkozólag bíz­vást elmondhatjuk, hogy : csak jót. A konszolidált politikai állapotok mintegy látni engedik azt a perspek­tívát, amely csak boldogulással, si­kerrel kecsegteti az országot. Újév első napja a jó kivánatok napja. Ekkor rójja le mindenki leg­jobb kivák­atát az iránt, aki ve­­sze... ben elismeréssel, jóindulattal visel­tetik, akit megbecsül. A szokás úgy hozza magával, hogy ekkor a főis­pánt, mint a kormánynak exponen­sét, üdvözöljék, úgyszintén a városi és rendőrségi tisztviselők a polgár­­mestert, a munkapárt elnökének pedig az ugyanazon politikai hit­valláson levők rójják le jókívánsá­gaikat. A városnál. A városi tisztviselők s a városi tanács délelőtt 10 órakor megjelen­tek Éder Ödön polgármesternél. Kricbel Edgár dr. főjegyző volt a szónok, aki városunk érdemes pol­gármesterét meleghangú beszédben üdvözölte. Éder Ödön polgármester válaszolt az üdvözlésre. Megkö­szönte a városi tisztviselők és a tanács tagjainak bizalmát. Biztosí­totta őket arról, hogy érdekeiket s a város érdekét további működésé­ben szem elől téveszteni nem fogja. Az uj év uj kötelességet szab elé­­bük s ő elébe. Derekasan kell elvé­gezni ezt a munkát, amely a város javát szolgálja s akkor az újév je­lentős lesz a múló évek soro­­zában. 3* ** Fél 1'

Next