Kassai Hirlap, 1912. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1912-01-03 / 1. szám
IX. évfolyam.1. szám. 1-203 /M II -Kassa, 1912. *1 3. (Szerda) 3 / Q 03 Kassai jpSP .7TV-’ its FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP.AP Előfizetési árak : Helyben egész évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 350 K. Vidékre egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyed számára 4 fillér. Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. K Szerkesztőség és kiadóhivatal: áss sí. Fő-utca 60. szám «.ixtt. Telefonszám: 198. = Megjelenik minden délután 5 órakor. ===.= A nemzeti szempont s a melléktekintetek. Nincs az országban egyetlen ember, ki ne sokalná a katonai költségek folytonos emelkedését és az ebből származó fokozatos megterheltetést. De nem lehet egyetlen komoly ember sem, aki melléktekintetek nélkül arra törekednék, hogy a véderő ne tartson lépést az általános fegyverkezéssel. Mint mindenütt, úgy itt is ez a fegyveres béke nagy áldozatokat követel. Nem szabad felejtenünk, hogy a viszonzásul nyújtott biztonságunk képezte fejlődésünk legelső alapfeltételét. Most amikor fejlődésünk rohamosabb tempót követ, amikor a nagy nemzetekkel való együtthaladás szinte a harci készséghez köttetik, a legvégzetesebb és legrettenetesebb játék nemzetünk jövőjének szempontjából a melléktekintetek szerint igazodó ellenzéki gáncsvetés. Amit a véderő tekintetében véráldozatképen sokalnak, az igaz, hogy azzal sok produktív munka károsodik, de az is igaz, hogy ugyanakkor éppen ugyanannyi ember szerzi meg a nemzet életének és vagyonának megvédéséhez a legszükségesebb kiképeztetést. De nemcsak ezt, hanem a különböző vidékekről összekerült ifjúság egymásra gyakorolt hatásával a mellett, hogy egymás látókörét tágítja, átérzi az egyhaza iránt való szolgálat közösségét. Szerez fegyelmezettséget és bizonyos fokú nyelvismeretet, mely a sokféle ajkú lakosság között, bármiként akarják is a melléktekintetek hívei semmibe venni azt, mindenkor a magyar nyelvnek nyújtja az előnyöket még a mai idegen rendszer fenntartása mellett is. A produktív munka veszteségét a szolgálati idő megrövidítésével óhajtja a kormány kárpótolni. Hosszú idő kívánsága volt ez. Ma nem kell, mert a melléktekintetek ezt is elejtendőnek mondják. Pedig ez az az eltemetett ellenzéki kívánalom, amivel legszívesebben érez együtt az egész ország véradót szolgáltató polgársága s ennek várta volna legerélyesebben védelmét. A véradót követi a nagyösszegü pénz is. E kettő nélkül sehol a világon nem állíthatnak számbavehető hadsereget. Hogy ez a kívánt pénzáldozat teherviselési képességünket próbára teszi, az feltétlenül igaz. De egy próbát kétféleképen lehet kiállani. Lehet győzelmesen, lehet megviselten. A nemzeti munkapárt többségére támaszkodó kormánynak volt arra gondja, hogy ezt a reánk nehezedő próbát úgy készítse elő, hogy belőle a nemzeti erő megizmosodva kerüljön elő. Azoknak a szállításoknak, melyekbe a nagyon is jelentékeny pénzösszegek fektettetnek, százalék szerinti arányát a magyar iparvállalatok számára biztosította. Egyik kezével kiadja a pénzt, hogy a másikkal visszavegye. Általános volt az elismerés, amely e tekintetben a javaslatot kísérte, de a melléktekintetek itt is mást javasoltak a gáncstvető ellenzéknek. Azt, hogy a nagy nemzeti szemponttól eltekintve, éppen azok, akik eddig a legszívesebben hordták ajkukon a magyar kereskedelem és ipar fejlesztését, legyenek most a magyar ipar fejlődésének s a hazai kereskedelem előmozdításának obstrukciós hátráltatói. Ideje, hogy a magyar választóközönség a szemébe nézzen ennek a nemzetellenes csúf játéknak, amely éppen azért, mert fél a javaslat komoly tárgyalásától a benne lefektetett nemzeti előhaladás beigazolásától, gyerekes csínnyel technikázik s a hazafiság köntösébe bújva akadályoz mindent, amit a kormány hoz, mert vagy ő kormányoz a hatalmon, vagy ő uralkodik a kisebbségen. Ez a mai ellenzék küzdelme. Sohasem a nagy nemzeti szempontok irányítják, hanem kicsinyes személyi, családi, felekezeti, vagy hatalomra törő pártos melléktekintetek. Ezekhez azután paizsul, hogy gyarló fegyverzetüket eltakarják vele, nagy jelszavakat választottak s ezzel akarják elvégezni a tömegek félrevezetését. Hirdetik az általános választói jog követelését , hogy az valóban általános legyen, azt kívánják, hogy az írni-olvasni tudáshoz és a katonai szolgálathoz köttessék. S ugyanakkor, mikor ezt teszik az általános politikai jogosultság alapkövévé, ők maguk akadályozzák meg, hogy ezt a mai fegyveres létszámnál többen elérhessék és hogy az iskolázatlan tankötelesek mielőbb oktatást nyerjenek s a politikai jogok előfeltételét megszerezhessék. Mert a költségvetés hátráltatásának s a véderő javaslat elleni technikázásnak ezek is következményei. Az uj esztendőtől alig merünk uj fordulatot várni. Politikánkban ma a nemzeti szempontok helyett melléktekintetek dominálnak. Elég egy kis személyi sértődöttség, hogy minden fejtetőre állíttassák. A legjobbjaink se tudnak menekülni a ferde előítéletek nyomásai alól. Hol nyíltan, hol alakomban, de mind jobban élesztgetik a felekezeti viszálykodás tüzét. A nemzeti érdekeket átérző komoly férfias munkát a politikai hetvenkedés hátráltatja. Az ország érdeke pedig a kishitű paktálás és a megátalkodott görcsös obstrukció között hányódik kínos tengődésben. Az bizonyos, hogy ha ez a nemzet minden próbát elbírna is, ezt a hányódtatást s a vele járó erkölcsi sülyedést soha el nem bírja. Ha a hazafiúi bölcsesség s a mindezek felett álló nemzeti szempont megértést nem teremt, akkor csak egy választás marad a nemzeti munkára kötelezett kormány számára: minden melléktekintet nélkül érvényesíteni a többségben kifejezett nemzeti akaratot. Ez esetben hoz csak a beköszöntött esztendő ránk boldog u< Az 1911. év küszöbéről kiléptünk az 1912. esztendőbe. Hogy minő lesz ez az év, hogy politikailag mit hoz ez a szépen beköszöntött év az országra, arra vonatkozólag bízvást elmondhatjuk, hogy : csak jót. A konszolidált politikai állapotok mintegy látni engedik azt a perspektívát, amely csak boldogulással, sikerrel kecsegteti az országot. Újév első napja a jó kivánatok napja. Ekkor rójja le mindenki legjobb kivákatát az iránt, aki vesze... ben elismeréssel, jóindulattal viseltetik, akit megbecsül. A szokás úgy hozza magával, hogy ekkor a főispánt, mint a kormánynak exponensét, üdvözöljék, úgyszintén a városi és rendőrségi tisztviselők a polgármestert, a munkapárt elnökének pedig az ugyanazon politikai hitvalláson levők rójják le jókívánságaikat. A városnál. A városi tisztviselők s a városi tanács délelőtt 10 órakor megjelentek Éder Ödön polgármesternél. Kricbel Edgár dr. főjegyző volt a szónok, aki városunk érdemes polgármesterét meleghangú beszédben üdvözölte. Éder Ödön polgármester válaszolt az üdvözlésre. Megköszönte a városi tisztviselők és a tanács tagjainak bizalmát. Biztosította őket arról, hogy érdekeiket s a város érdekét további működésében szem elől téveszteni nem fogja. Az uj év uj kötelességet szab elébük s ő elébe. Derekasan kell elvégezni ezt a munkát, amely a város javát szolgálja s akkor az újév jelentős lesz a múló évek sorozában. 3* ** Fél 1'