Kassai Hirlap, 1913. január (10. évfolyam, 1. szám)
1913-01-01 / 1. szám
X. évfolyam. 1. szám. Előfizetési árak: Helyben egész évre 14 K, félévre 7 K, negyedévre 350 K. Vidékre egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 4 fillér. Kassa, 1913 Január 1. (Szerda) FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szekesztő: LÁSZLÓ BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, Fő utca OO- szám alatt. Telefonszám: 198. ====. Megjelenik minden délután 5 órakor. —.... választói jog ismertető Magyarország állami és politikai fejlődésének korszakos eseménye játszódott le ma a képviselőházban. Lukács László miniszterelnök általános feszült figyelem közt ma nyújtotta be a választójogi reformról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat ismertetése A magyar választói jogrendszer mélyreható reformálását általánosan ismert okok teszik elkerülhetetlenné. Választói jogunk egészben véve ma is az 1848. évben lefektetett alapokon nyugszik, mert 1874. évi választói törvényünk lényegileg megtartotta azt a vagyoni és értelmi cenzust, amelyet az 1848. évi törvényhozás megállapított. A parlamenti reform szükségét ennek a nagyon is elavult választói jognak gyükkeni és érlelte meg, két visszásság, különösen pedig az , hogy egyfelől a ma utclkfedó választói jogcím: a földbirkk, illetőleg a földadóminimum l egyes országrészek, vármegyék, sőt evés választókerületek területei szárut is kirívó aránytalanságokat mutat, s hogy másfelől az ipari munkájáig a választói jogból jóformán 4, ki van zárva. A választójogi visszásságokat fokozza a választókerületek aránytalansága és a választókerületek székhelyén végbemenő centralizált választási eljárás tarthatatlan volta". Mindezeknek a visszásságoknak orvoslására törekszik a kormány választójogi reformjavaslata és az azzal kapcsolatos további törvényhozási intézkedés. A törvényjavaslat az értelmi cenzus alapján épül fel. A politikai jogok gyakorlásához az értelmiségnek vagy iskolavégzés útján közvetlenül, vagy ennek hiányában más módon közvetve igazolt bizonyos mértékét követeli meg. Az értelmiség különböző fokához képest különbözőkép állapítja meg a javaslat a választói jog feltételeit. A javaslat négy értelmiségi fokoza ot különböztet meg és e fokozatok szerint a választóknak négy csoportját. Az első csoportba tartoznak a középiskola nyolc osztályát végzettek , ezek huszonnégy éves kor elérése után minden különös feltétel nélkül választók. A második csoportba tartoznak az elemi iskola hat osztályát, vagy az ennek megfelelő kereskedelmi vagy ipari tanfolyamot végzettek, ezek a harminc éves kor elérése után bírnak választójoggal, ha a gazdasági önállóság, vagy egyéni megbízhatóság minimális értékét megütik, aminek ismertető jele vagy az, hogy az illető adót fizet és pedig bármilyen csekély összeget, vagy bármilyen foglalkozás vagy alkalmazás a kereskedelem vagy ipar körében, vagy jobbfajta munkakör (munkavezető, kertész, vincellér stb.) az őstermelés körében, vagy a katonaságnál elért altiszti fokozat stb. A harmadik csoportba a csak írni-olvasni tudók tartoznak, szintén harminc éves korhatárral. Ezeknél az előző csoportnál felállított feltételek^melyikét hosszabb (2—5 évi) szolgálat*1 megkövetelése csekély mértékben szigorítja, aki pedig ebben a csoportban minimális vagyon alapján választó, annál 20 korona adóminimumot, vagy nyolc holdnyi ingatlant követel meg a javaslat. Végül a negyedik csoportba az analfabéták tartoznak, szintén harminc éves korhatárral. Ez az egyeta IJfT csapo Tt, amely csak vagyoni cenzus (40 korona adóminimum, vagy 16 holdnyi ingatlan) alapján szerzi a választójogot. A jelenlegi törvény alapján választójoggal bíró egyének e jogukat a személyükre vonatkozólag megtartják. A javaslat rendszerében tehát minden feltétel nem korlátozás, hanem ellenkezőleg, a választók egy-egy kategóriáját a közéleti megbízhatóság valamely ismertető jele alapján meghatározó kellék, tehát a jogkiterjesztés egy-egy mértföldjelzője. A jelen javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amennyiben a többi ismeretes javaslat egy majdnem 150 százalékkal csapásra szaporítaná, vagyis közel 3 millióra emelné a választók számát, amivel egyszerre felidézné a radikális választói jog minden veszélyét; míg a mostani javaslat egyelőre a mi viszonyainknak megfelelő olyan arányú jogkiterjesztést tervez, amely már most választói joghoz juttatja minden társadalmi rétegnek — ezek közt a politikai nemzet köréből jelenleg jóformán teljesen kizárt munkásosztálynak is — minden, arra érdemes tagját és emellett törvénymódosítás nélkül évről-évre közelebb visz bennünket az általános választói jog felé. Céltalan korlátozások. A megbízhatóság biztosítékául a jelen javaslat kidolgozását megelőző tárgyalások során az egy évnél hosszabb domiciliumot — egy helyben lakást —, a lakás bizonyos minőségét és a betegpénztári tagságot emlegették, de ezek egyike sem alkalmas fokmérője annak, hogy valaki megérett-e a választójogra. Ezért a javaslat e kellékek felvételét mellőzte. A lakáscenzus mellett felhozott érvekkel szemben az indokolás kimutatja, hogy a lakáscenzusnak falun nincs gyakorlati jelentősége, a városokban és Budapesten pedig a lakásnyomor következtében a legszegényebb lakáscenzus is a választójogra megérett elemek nagy tömegét zárná ki. Az ipari munkásság a reformban. A törvényjavaslat egyik fő törekvése az, hogy minél több jogcím felállításával, minél több kapu feltárásával nyisson utat az ipari munkásoknak a választói joghoz; hogy ez osztálynak minden értékesebb tagja egy vagy más módon érvényesüléshez juthasson. Amíg másoktól, tehát az összes mezőgazdasági elemektől is, általábn véve az elemi iskola teljes elvégzését kívánja meg, az ipari munkásoknál vagylagosan megelégszik az ipari tanonciskolával is, amelynek elvégzését az iparostanoncokra nézve az 1884. évi ipartörvény kötelezővé tette. Ugyancsak minősíteni fog a választói jogra az államilag szervezett különböző iparszaktanfolyamok elvégzése, minden előzetes iskolai képzettség kimutatása nélkül is. Különböző címek alapján az ipari munkásság szakképzett része a maga egészében jut választói joghoz, de azonfelül egyszerre politikai jogokhoz jut a többi jogcímen egyáltalában az ipari munkásosztágnak minden számottevő eleme, mondhatjuk a választói korban lévő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az eredmény minden méltányos érdeket és tárgyilagos kívánságot kielégíthet. A szolgálat állandósága. Ha az értelmi cenzus alapjára helyezkedünk és az egyszerű irniolvasni tudást a munkásoknál sem fogadhatjuk el kielégítő minősítésül; ha továbbá sem a hosszabb tartamú domicilium, sem a betegsegélyző pénztári kötelék, sem munkabérminimum nem szolgálhat a korrektívum gyanánt, akkor a munkásosztálynak iskolát nem végzett, tehát az értelmiség legalsó lépcsőjén álló rétegével szemben nem kínálkozik más korrektívum, mint a szolgálat állandósága. A szolgálati viszonynak a termelés különböző ágaiban, különösen a gyáripar egyes nemeinél való különbözősége viszont arra utal, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az eltérő viszonyokat, ami a javaslatban meg is történt. Hogy az állandó szolgálati idő mérsékelt (két éves) tartamának feltétele a nem szakképzett, hanem csupán írni-olvasni tudó ipari munkásokkal szemben mennyire nem túlzott követelmény, annak megvilágítására szolgál az az adat, hogy a javaslat alapján az iparforgalmi munkásosztály köréből 255.562 egyén lesz választó. E kategóriák köréből jelenleg választó összesen 44.238, tehát az ipari munkásság választóinak száma a javaslat szerint 211.324-gyel, az összes választók tervezett emelésének egy negyedével létszámgyarapodik. Az őstermelők. Az ipari munkásosztály ilyen előtérbe állításáért viszont nem érheti a javaslatot indokolatlan az a szemrehányás, hogy a többi társadalmi réteggel és pedig úgy az őstermelési vagyontalan elemikkel, mint a törpe birtokossággal szemben igazságtalan mértékkel mér. A javaslat szerint a jelenlegi választók korhatára, értelmi és vagyoni cenzusra való tekintet nélkül, egyénileg megtartják választói jogukat. Ez a több évtizedre szóló átmeneti intézkedés elsősorban határozottan az őstermelés köréhez tartozó kisebb elemek javára szolgál és a javaslatban az őstermelőkre vonatkozó rendelkezések is széleskörű jogkiterjesztést eredményeznek. 1,900.000 választó. A javaslat alapján a választók száma minden esetre meg fogja ütni az 1,900.000-et. A jövendőbeli választóknak ez a száma Magyarország 18.264.533 lelket tevő összes népességének 16,4%-át teszi, míg a jelenlegi választók csak 59%-át. Ha a jelenlegi javaslatban megállapított korhatárt vesszük alapul, a 30 éven felüli írni-olvasni tudó magyar állampolgároknak jövőre már 67,3%-a, tehát igen erős abszolút többsége élhet a képviselőválasztás jogával, míg jelenleg csak 35 °/a-a van e jognak birtokában. A nemzetiségek aránya. A javaslat indokolása párhuzamba állítja, hogy a magyar és egyéb anyanyelvűek hány százalékát teszik az összes lélekszámnak s hány százalékát tették volna az 1905. évi tervezet választóinak a gróf Andrássy által kontemplált szavazatoknak, hány százalékát teszik továbbá a jelenlegi s fogják tenni a javaslat szerint a jövőbeli választóknak. Magyar anyanyelvű az összes népességben 545, az 1905. évi tervezet szerint 578, az 1908. évi javaslat szerint 61 *8, a jelenlegi választók közt 59 6, a jelen javaslat szerint 60‘2.