Kassai Hirlap, 1914. június-december (11. évfolyam, 124-342. szám)
1914-06-03 / 124. szám
XI. évfolyam. Kassa, 1914. Június 3. (Szerda) Kassai Hírlap FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak : Szerkesztőség és kiadóhivatal: HELYBEN : Egész évre H — K VIDÉKRE : Egész évre 20'— K Fél évre T— K Fél évre ,10'— K Negyedévre 3*50 K Negyedévre 5‘— K Egyes számára 4 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: LÁSZLÓ BÉLA. 124. szám. .................................... ..... KASSA, FŐ UTCA 60-ik SZÁM. Telefonszám : 198. Megjelenik minden ti. n. 5 órakor. Monopolizált kegyelet. Ha van idő, amelyen a politika szennyes fegyvereinek zörgése a szokottnál is bántóbban érinti azoknak lelki világát, akik a Machiavelli tanától még nincsenek teljesen saturálva, úgy a legközelebb múlt napoknak olyanoknak kellett volna lenniök. Amidőn reménységek letéteményesének a a szeretet melegével, de egyúttal a politikai örökhagyónak az elvhűség iránti szigorával vonja világtörténelmi nagyságú Elődje kérdőre, hogy mit cselekedett, hogyan becsülte meg a ráhagyott örökséget és mikép ápolta ezt? És mit mondhat az élők által félretett, értéke szerint soha meg nem becsült, a halál által emberfölötti kínokkal meggyötört örökös? Bizonyára nem azt, amit követőinek tábora emleget, amidőn bűnbakot keres kegyeletlen és sértő magatartásához ; bizonyára nem azt, hogy nagy örökhagyó, a nagy Kosasuth nemzete elkorcsosult, magasztos eszméktől eltévelyedett, hanem a „hit tábor“ gyöngéd ragaszkodásától fölszabadultan a való igazságról számol be. Arról, hogy a személyi érvényesülés kétes illatú elve tántorította el a hit társakat az öröklött eszmék táborából, a remények letéteményesének oldala mellől. Elmondja, hogy előbb az elveken végeztek okos harakirit nagy hazafiak, azután az elvek megtestesítőjét feszítették keresztre, miután előbb végigjáratták vele egy hanyatló élet véghatárán azt a kálváriát, hogy végig kellett tekintenie egy kétévtizedes politikai múlt hiábavaló küzdelmein és a múltban lehetett találnia egy nyugvópontot, amelyen a visszatekintőnek szeme a megelégedés édes tudatával pihenhetett volna meg. Hanem csak azokat a Scyllákat és Charibdiseket láthatta, amelyek egy nagyértékű élet hajója közt a hű matrózok jóvoltából hányódott. És elmondja, hogy amikor végtisztességén meg akart jelenni az a kortársa, aki talán egyedül tudta a „letéteményes“ helyzetét méltányolni, aki egyedül értékelte annyira, amennyi értéke tényleg volt és aki ellenfélként volt kénytelen neki megadni azt a tiszteletet, amelyet tőle legközelebbi hívei, örökségének legönzőbb élvezői megtagadtak, kénytelen volt lemondani arról, hogy nagy kortársát a végső útra elkísérhesse, mert féltette emlékének tisztaságát. Félt attól, hogy az életében reádobált sárból nem csak annyi maradt még meg, amennyit a kísérőnek szántak, hanem a nagy halottra is jutott volna belőle egy-két csepp, mely amint az élőt annyiszor bemocskolta, úgy talán a Halottat sem kerülte volna el. Elmondja, hogy a „hü tábor“ a nagy Halott életében a maga részére sajátította ki hazaszeretetet és most a végső autón a kegyeletet is monopolizálta. Mert senki sem szerethet, senki sem méltányolhat, senki sem sirathat, csak egyedül ők. Igaz, hogy mind e szeretet, mind e méltánylás és mindezen siratás nem a nagy eszméknek, nem a nagy Halottnak, hanem a felejthetetlen aranjuezi napoknak, a korlátlan hatalom boldog idejének szól. A Lajos-forrás a városé. Szorgalmazni kell a villamos kiépítését Amikor először került szóba a Lajos-forrás megvásárlásának kérdése, az együttes bizottságok ülésén dr. Blanár Béla a megvétel mellett foglalt állást, hangoztatván — nagyon helyesen — hogy az üdülőhelyek számát csökkenteni nem szabad, így tehát gondoskodni kell arról, hogy a Lajos-forrás, mint üdülőhely továbbra is föntartassék. Mivel pedig ez csak akkor biztosítható, ha a város maga vásárolja meg, a közgyűlés a megvásárlás mellett döntött. Azt hisszük, hogy a belügyminiszter az erre vonatkozó határozatot jóvá is hagyja és igy a Lajos-forrás mihamar a város tulajdona lesz. Mi kezdettől fogva a megvásárlás mellett voltunk, mert mi is csak úgy láttuk biztosítottnak a Lajos-forrás jövőjét, ha a város tulajdonába megy át. Eddig tehát megvolnánk. De most jön még csak az igazi munka. Most merült föl a kérdés, hogy a város tulajdonképen mit is fog csinálni, illetve mit fog kezdeni a Lajos-forrással? Hogy kiadás lesz rá, mégpedig tetemes összegben, az bizonyos, mert hiszen a telep mai állapotában nem maradhat. És, ha a város foganatosíttatja is a szükséges munkálatokat, nagy kérdés, hogy akad-e bérlő, aki olyan bérösszeget fizet a városnak, amiből a fölveendő kölcsön törlesztődhetik. Mert Lajos-forrásforgalomra csak akkor a számíthat, ha a villamos arra is kiépül. Mindenekelőtt tehát arra kell törekednünk, hogy a villamos a Lajosforrásig kiépíttessék. A közönség, mely oly nagy szerettel karolja fel a kirándulóhelyeket, — ha azokat kényelmesen megközelítheti — aligha irányítja kirándulásait a Lajos-forrás felé akkor, amikor hosszú páros után érhet csak el oda s amikor a gyönyörű Csermelyvölgybe immár kényelmesen és olcsón kijuthat. Szorgalmazni kell azért a villamos kiépítését, ami bizony nem is ütközik akadályokba. Előttünk a példa. Vasár- és ünnepnapokon, még ha rossz is az idő, akkor is százával rándul ki a közönség a Csermelyvölgybe, csakhogy a szabadban lehessen. Jó időben pedig — amit most már talán várhatunk — alig bírja a forgalmat lebonyolítani, jutna tehát kiránduló elég bőven a Lajosforráshoz is, mert az igaz, hogy nagyon kellemes hely. S ha a villamos megvan, akkor akad annyi vállalkozó, hogy válogathat bennük a város s kapunk olyan bérösszeget, amilyenről ma még álmodni sem merünk. A villamos kiépítését egyébként indokolttá teszi az a körülmény is, hogy a Lajos-forrás Hernádtihany tőszomszédságában fekszik, ahonnan naponként százával járnak be — csak a dohánygyárba a munkások, akik megfelelő munkásjegyekkel egytől-egyig villamoson járnának be Kassára s innen haza. A megvásárlás után felmerült kérdésekre polgármesterünk minden bizonnyal olyan tervvel fog válaszolni, mely kielégíthet bennünket s melynek keresztülvitele nemcsak biztosítja ennek a szép üdülőhelynek jövőjét, hanem még busásan meg is téríti azt az összeget, amibe a megvétel és a helyreállítás kerül. Egy év alatt kényelmesen ki lehet építeni a villamost — amit teljes erőnkből siettetnünk is kell — s a jövő nyáron már a közönség rendelkezésére állhat a város tulajdonát képező s kellően helyreállított Lajos-forrás. — Cigarettázóknak. Tönkre megy a tüdeje, ha más szivarkahüvelyt használ, mint a Radó Béláné-féle „Egészségi szivarkahüvelyt.“ Kassa, Deák Ferenc utca 18. Telefon 483. »M0DIŰN0" CUIBSRECIQUTÉ A LEGDRÁGÁBB jt» x-i: a A . ! ŠKimfasytawiácM-a, sO;JilLvcí'treJ& 'Trunt. cts/lxíiufCs&íixiíl, yTLy^rrujXG^/ruy^-^le. 'nijAicUniJwefi/Jwivne /vwn 'iri&nw<mictf>Áa/?