Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam. rm Szarkasztóség és Misdóhivatat: KOSICE, IÖ-UTCA 60.IH SZÁM. Telefonszám t 184. ibuibbubi ímím naponta d. a. 11 órakor Kosice, 1920. január 1. Csütörtök ....■ [UNK].......................................... NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ : LÁSZLÓ BÉLA. Előfizetési «fiak - Egész évre M korona, félévre W kor, negyttc évre 24 korona, egy kére 8 Mm m Egyes szám éra 40 HHór. m A keleti szlovákok0 Az jelzőhöz idők országútján új mértföldérkezett feltartózhatlan haladásában Chronos. Ennek az útnak utolsó öt mértföldjelzője abban a világrészben, mely az emberi kultúra, műveltség, szellemi és anyagi értékek tökéletessége tekintetében vezető helyen állott, borzalmas és vigasztalan látványt tár elénk. Ez az utolsó hat esztendő romokba döntötte az emberi kultúra és tudás vívmányait, a szellemi és anyagi értékek megbecsülhetetlen kincsei pusztultak el, a háborús őrület szenvedélyei szembeállították egymással az embert az emberrel. Homo homini lupus. Úgy tetszik azonban, hogy a hatodik mértföldjelző az utolsó a háború borzalmainak országútján. Úgy tetszik, hogy ezen a mértföldjelzőn túl lassan virrad, hogy lassan lélekzethez jut a háború fúriáitól fojtogatott emberiség. úgy tetszik, hogy ifjú államunk népei is a hat esztendős háború romjain keresztül feltartózhatatlanul haladnak a lelki megnyugvás, az anyagi és erkölcsi stabilizáció felé. Szomszédunkban — északra és délre — ugyan még halljuk a fenekedő bosszúállás fegyverzörejét, nyugatról még elhat hozzánk egy végveszélyben vergődő állam éhező és fázó népeinek jajkiáltása, ifjú, egy esztendős köztársaságunk is naponkint számtalan gazdasági és politikai veszedelemmel b rrózik, de Európának ezen a foltján, melyen a sors és vezéreinek emberfeletti küzdelmei és áldozatai új, független hazát jelöltek ki és biztosítottak az ezer éves lothargiából felébredt szlovák népnek ; ezen a területen, a csehszlovák államban feltartóztathatatlanul halad előre a lelkek konszolidációja, az elvesztett, vagy elpusztított szellemi és anyagi értékek rekonstrukciója. Nem lehet feladatom az újév ünnepi hangulatában eseményeit tárgyalni a napi politika és mégsem térhetek ki előle, mert hisz itt ezen a földön, ahol a napi megélhetés gondjain kívül, vagy talán még azt megelőzve is, még mindig harcban állanak egymással az irredenta törekvések és politikai szenvedélyek : önkéntelenül is kényszerítő erővel visznek erre az útra. írni akarok e helyen röviden — mert hiszen az erről szóló anyaggal az objektív és lelkiismeretes író kötetet tölthetne ki — ifjú köztársaságunk nemzeti öntudatban legelhanyagoltabb népéről — a keleti szlovákokról. Hangsúlyoznom kell mindenekelőtt, hogy a keleti szlovák nép politikai, nyelvi, erkölcsi, vallási, szellemi és gazdasági viszonyainak ismertetésében, valamint a magyarsághoz való vonatkozásaiban nem elegendő annak a kritikai mértéknek alkalmazása, s melyet publicistáink — szlovákok és csehek egyaránt — az egész szlovák nép ismertetésénél a múltban és a jelenben használnak. Ismerjük azt a körülményt, hogy a keleti szlovák népnek nyelve csak torzképe az irodalmi szlovák nyelvnek ; tudnunk kell azt is, hogy a keleti szlovák nép öntudatában hosszu évszázadokon át halvány nyoma sem volt meg annak az érzésnek, amelyet a természet minden, még a legalacsonyabb rendű népfajok szivébe is beoltott és amelyet az ethnografusok faji érzésnek, vagy kulturnérpéknél nemzeti öntudatnak neveznek. Tudnunk kell azt is, hogy a keleti szlovák népnek a nemzeti öntudat teljes hiánya folytán sem számottevő irodalma, sem művészete, sem kultúrája nem volt, sem pedig politikai, vagy kulturális tekintetben kimagaslóbb vezérei soha nem akadtak. Hogy egy kompakt területen lakó nagy néptömeg dacára az ezer esztendős ittlétnek — miért került nemzeti szempontból a teljes züllés állapotába, arra felelni igen könnyű és nem is újság az, amit feleletképen leírok. Ethnológiai törvény az, hogy minden népfaj kulturképes és csak kedvezőbben gazdasági vagy ethnográfiai, vagy pedig elsősorban ellentétes érdekű idegen politikai vagy kultúr tényezők erőszakos befolyása gátolhatja meg egy népfaj kulturális fejlődési képességét. Ez az utóbbi — az ellentétes érdekű gazdasági, kulturális és politikai tényező érvényesült a szlovák nép nemzeti fejlődésével szemben akkor, amidőn a magyar kultúra, a magyar nyelv és a magyar nagyhatalmi törekvések évszázadokon keresztül erőszakosan elfojtották a szlovák nép nemzeti érzéseit, vagy legalábbis megfosztották ezt a népet kulturális életképességének minden feltételétől. Ismétlem, olyan alapvető igazság ez, amelyet a ,,túlsó parton" a magyarság , jóhiszemű politikusai az utolsó időben majdnem kivétel nélkül beláttak, és És ha ezt kellő jóhiszeműséggel objektivitással megállapíthatjuk, természetes következmény gyanánt vehetjük azt is, hogy a rövidlátó kárhozatos és végzetes magyar nemzetiségi politikának romboló hatásai ott mutatkoztak a legintenzívebben, ahol az autochton lakosságnak ellentállóképessége kifejlett nyelv, saját nyelvű műveltség és kultúra, valamint hivatott vezérek híjján a legkisebb volt, tehát a keleti szlovákok által lakott területen. Nyilvánvaló az is, hogy a bűnös magyar nemzetiségi politikának ez a romboló hatása az egységes és fejlett nyelvű, öntudatos és áldozatkész férfiak vezetése alatt álló, titokban lappangó saját nyelvű kultúrájára és a szomszéd hatalmas cseh nemzeti önérzetre támaszkodó nyugati szlovákokkal szemben kevesebb kárt tudott okozni, mint Kelet Szlovákiában. Igaz, hogy ez olyan circuius viciosus, ahol az okot könnyen összetéveszthetjük az okozattal. De kétségtelen, hogy a felvázolt helyzetnél fogva és nem a keleti szlovák nép hibájából lendült a politikai mérleg a szlovák nemzeti öntudat tekintetében a keleti szlovákok hátrányára. Ezen helyzetnél fogva halad keleti szlovák népünk lelki és politikai megnyugvása ifjú köztársaságunkban lassabban előre, ezen okból van itt erősebb irredentismus, ezen okból férhetnek hozzá közelebb az államot veszélyeztető idegen agitációk és ta* Iáinak a szivekben termékenyebb talajra a romboló aknamunkák. Pedig jegyezzék meg jól a szlovák nép ellenségei: ezen a földön, Kelet Szlovenszkóban is vérben, származásban, nyelvben, erkölcsben, szokásokban és vallásban egységes nép lakik ezer esztendő óta. Ez a nép felébredt álmából és nemzeti öntudathoz jutott vagy nemzeti öntudatra fog jutni. Arra a nemzeti öntudatra, amely őt összekapcsolja nyugati vérrokonaival egységes nyelvben, kultúrában és nemzeti souverain államban. Bármilyen veszedelem érné ezt a szlovák népet, nincs többé hatalom, amely őt nemzeti öntudatától megfoszthatná. Meg kell tanulniok elvégre a szlovák nép ellenségeinek, hogy ennek az elhanyagolt, de becsületes lelkű, szorgalmas, tanulékony keleti szlovák népnek is ősjoga van saját nyelvű kultúrájára, saját nyelvű, idegen befolyástól mentes közigazgatására, bíróságaira, iskoláira és mindazon életfeltételekre, amelyek egy souverain állam kialakulásához és megmaradásához szükségesek. Meg kell tanulniok elvégre azt is, hogy a szlovák nép által lakott területen semmiféle autonotrisztikus csábképek ürügye alatt nem lehet többé idegen nyelvet és kultúrát újba behozni. Ezek az igazságok nem a chauvinizmus jelszavai, hanem ethnológiai törvények, melyek kíméletlenül keresztül gázolnak és bosszút állanak azokon, aki — mint Magyarország sorsából kézzé foghatóan látjuk — érvényesülésük útjába állanak. Virrad már a keleti szlovákok elhanyagolt puszta és szomorú földjén is, de a nemzeti felébredésnek napját ez a nép nem keletről, hanem nyugatról várja. Ex occidente lux! Dr. Benkó István. 1. szám Egy év története. Hősies 1919-ta. Izgalmas eseményekben gazdag esztendő bukott le a végtelenség óceánjába. Az 1919 évnek úgyszólván minden napjára esett egy-egy olyan esemény, amit a világpolitika hullámzása dobott a felszínre s városunk ez események legtöbbjének színhelye lett. Kosice városa az egész 1919 esztendő folyamán csehszlovák uralom alatt állott s ha eleintén nehezen törődött is bele a lakosság az új helyzetbe, aránylag mégis hamar megbékélt és zavartalanul folytatta munkáját. Rendzavarás, éretlen tüntetés egyetlenegy esetben sem fordult. Még a márciusi sajnálatos esetet sem lehet ilyennek minősíteni Voltak nehézségek az élelmezés terén, de a hatóságok fáradhatatlan buzgalmának és agilitásának sikerült e nehézségeket is leküzdeni, ugyannyira, hogy ezek a zavarok csupán kisebb zökkenéseknek mondhatók. Az esztendőből 4 hét a vörösek uralma alatt telt el. • Ennek a rövid időnek azonban még emlékei is elmosódnak előttünk, mert gondolni sem akarunk a poklok fölszabadult erőinek pünkösdi királyságára. A cseh-szlovák uralomnak két időszakát különböztetjük meg, amelyek között a vörösek garázdálkodása von határt. Az első időszak — mint minden kezdet, — mozgalmasabb volt; az utóbbi csendesebb, nyugalmasabb. Akkor háborgott minden, most pedig a rendes mederbe tér vissza minden. Az 1919. esztendő legnevezetesebb eseményei a következők: Január hó 1-én szállotta meg a csehszlovák katonaság az adóhivatalt és őrizetbe vette a dohánygyárat. 3-án érkezett meg Schöbl ezredes 80 tisztből álló vezérkarával s 4-én adta ki proklamációját, mely szerint az antant Kosice városát a csehszlovák köztársaságba kebelezte. 7-én vette át dr. Mutnyánszky Vladimír a városi közigazgatást s 8-án tűzték föl a városházára a cseh és szlovák zászlókat. 11-én este érkezett először Kassára dr Srobár teljhatalmú miniszter. 12-én adta ki hirdetményben dr. Mutnyánszky zsupán szarosta, hogy Kassa a Szlovenszkóra hozott törvények hatálya alatt áll, 18-án pedig elrendelte, hogy hogy a középületekre föl kell vonni a cseh és szlovák lobogókat. 20-án érkezett Kassára dr. Stanek kereskedelmi miniszter s e napon tartott díszszemlét Piccione tábornok Február 1-én vette át Kohouth József a főkapitányi széket s ugyan e napon lépett életbe az útlevél-kényszer. 7-én bizonytalan időre betiltották a Kassai Hírlapot, 13-án kezdődött az 5 napos nagy sztrájk. 23-án jelent meg az első rendelet, hogy akik cseh-szlovák köztársaság területén nem honosak, hagyják el a várost. 27-én dr. Lukács zsupán kihirdette a lapok előzetes cenzúráját. Március 3 án vette kezdetét a pénzlebélyegzés. 3-án, 4» és 5-én tilos volt minden mulatság. 8-án jelent meg Szobár miniszter rendelete, mely megtiltotta a magyar kormánnyal való érintkezés. 11-én tiltották el a március 15. megünneplését. 17-én döntötték le a Honvédszobrot. 21-én kapta a zsupán a felhatalmazást, hogy a rendzavaró elemekkel szemben saját hatáskörében eljárhasson. 29-én bezárták a Munkásotthont s kiadták a szigorú záróra-rendeletet és statáriumot 30-án