Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-06-11 / 121. szám

2. oldet- Mire jó a vízbefulás. Uszodát kamatozik a közönségnek. Most már siet a tanács. Nem hetek, nem is hónapok, hanem évek óta sürgetjük már egy tisztességes városi uszoda felállítását, de — sajnos — ebből még mindig semmi sem lett. Ez év tavaszán azonban úgy látszott, hogy a komoly szándékok tényleg megvaló­sulnak és a nyár folyamán már az új uszodában fürödhetünk, ám a tervek nem feleltek meg a tanács gusztusának és megint csak abban maradt a dolog. El is aludt volna — legalább egy esz­tendőre, ha az utóbbi hetek eseményei nem kényszerítik a tanácsot az uszoda­kérdés újabb fölvételére. Az utóbbi időkben ugyanis a szabadban való fürdőzés megint emberáldozatokat köve­telt s mivel a tanács nem mondhatta azt, miért megy valaki a görbefűzhöz, vagy a nagygáthoz fürdeni, mikor ott van az olcsó és kényelmes uszoda, hát most egyszerre hozzálát a bajok gyökeres orvoslásához- Csináltat az istállóra lakatot, amikor már kilopták a csikót belőle. Ne higyjük azonban, hogy az uj uszodát itt bent, a réginek helyén állít­ják föl; ez a tér valami mást vár. A régi népuszoda helyén, amelyet nem fürdési célokra, hanem csak éjjeli me­­nedékhely gyanánt használt a „közön­ség“, ott fog emelkedni a város által két héten belül létesítendő új uszoda, amelyre azután bérlőt keresnek, aki azt mindennel kellőképpen fölszerelje, mi­velhogy a városnak a berendezésre és kezelésre nincs pénze. Mindenekelőtt hálás köszönetet mon­dunk a tanácsnak, hogy „tovább már nem vállalhatja a felelősséget a gyakori emberáldo­zatokért, amelyeket a Hernád az uszodahiány folytán a szabadban fürdőző közönségből szedeget“ — s azért uszodával kedveskedik nekünk. Csak azt kérdezzük, miért várta meg ez áldozatok meghozatalát, miért nem akadályozta meg, miért nincs még máig uszoda ? Ami pedig az új uszodának helyét illeti, arra nézve megjegyezzük, hogy az a lehető legszerencsétlenebb, mert kö­zönsége még akkor sem lesz, ha a Hernád egész hosszában beszüntetik is a szabad­ fürdőzést. S mivel ez tudott dolog, azért nem is hihetjük, hogy a város kap oda bérlőt, még­pedig olyant, aki ott befektetéseket eszközöl, különö­sen pedig fürdőruhát is szerez be. Nem tudjuk, ajánlkozott-e már valaki, aki a pályázat kihirdetése után jelent­kezni fog, de nem hihetjük, hogy akad komoly üzletember, aki ilyen holt üz­letbe ezreket fektet be. A tanács azért csinálja most ezt, csak hogy éppen csináljon valamit- Ha komolyan venné a dolgot, akkor már állana az uszoda! És tegyük föl, hogy az uszoda meg­lesz, de nem jelentkezik pályázó- Mit csinálnak akkor az egész alkotmánnyal? S ha mégis kapnak bérlőt és úgy járnak vele, mint a kirándulóhelyek régi bérlői­vel, hogy t­­i­ mindent fog ígérni, de semmit sem fog adni­­­ akkor mi lesz a sorsa az uszodának ? Romlás, pusztulás. Annak deszkáit is elhordják, mint előd­­jéét, továbbá a sporttelepét, meg a ba­rakkokét. Nem gondol minderre a tanács? Nem ismeri még a helyi viszonyokat ? Kijelentjük, hogy a tanács óriási mu­lasztást követett el, hogy a fürdőt eddig föl nem építtette s az áldozatokért, amiket a Hernád követelt, teljesen őt terheli a felelősség- Fabias Cunctatorok és Pató Pálok szerepét elj úszhatják ott, ahol a magukéban vannak, de nem a közügyek terén. Most azután, amikor bűneiért explálódni kíván, olyan nevet­séges tervvel áll elő, amelybe­, fogható csak a csodabogarak világában található. Itt a közönség szempontjából uszoda céljaira egyedül alkalmas terület a régi uszodakert s követeljük, hogy az uj fürdőt ott állítsák föl. Oda kapnak bérlőt, de a városon kívül nem. A népuszoda helyén leendő építkezés kárbaveszett munka és kiadás, az ellen tehát a leghatározottabban tilta­kozunk- Ma nincs az a régi „nép“, akinek a szemét bármiféle „Népfürdő­nek“ titulált kocsiszínnel ki lehetne törülni Rendes uszodát várunk, még­pedig megfelelő helyen­ A tanács most gyors munkát akar végezni s ha megmarad terve mellett, csakugyan gyors vásári munkát ad a közönségnek, amiből épenséggel nem kérünk. S .'OiS KASSAI HÍRLAP «sags? Budapesti csehszlovák-magyar tárgyalások. Megalakultak a csehszlovák bizottságok. Bratislava, jun. 9. A csehszlovák gazdasági és közle­kedési bizottság, amely az illetékes ma­gyar bizottságokkal Budapesten szom­baton kezdi meg tárgyalásait, a bratis­­lavai teljhatalmú minisztériumban egész napon át tanácskozott. A bizottság holnap utazik el. A bizottságok a kö­vetkezőleg állíttattak össze: Gazdasági bizottság: Elnök: Dvoracsek I. mérnök, követségi tanácsos­ Tagok: Martinec pénzügyminiszteri tanácsos, Fischer dr. Külkereskedelmi hivatali mi­niszteri titkár, Kotró dr. földmivelésügyi miniszteri titkár és Mad­ric vezértitkár. Később Budapestre utaznak még a következő bizottsági tagok: Hodzsa dr., Houdek Fedor, Krives mérnök, valamint az ipar, földmivelés és élelmezés hiva­talnokai. A közlekedési bizottság elnöke Jansák­y István mérnök, kormányelőadó. Tagok:­­ Lankas dr. földmivelésügyi min. taná­­r­osos, Basik közmunkaügyi min tanácsos,­­ Ruzicska dr., Kucsera dr. és Spevák­i dr. szaktanácsosok, Moravecz pósta­­i miniszteri építészeti főtanácsos, Csernoch I mérnök építészeti tanácsos és Gasparik­­ dr. Később Budapestre utaznak még i Jirik osztályfőnök és Bartovsky főfel­­­­ügyelő. Interpellációi­ Károly excsászár miatt a svájci nemzeti tanácsban. Bern, június 9. A svájci nemzeti tanács ma foglal­kozott két interpellációval Károly ex­császár ügyében. Az első interpelláló Gromm szocialista volt, aki magyarázatot kért arról, miként hagyhatta el az excsászár Svájcot és f­evetette a kérdést, nem kellene-e megtiltani Károly excsászár­­nak a svájci tartózkodást. A másik interpelláló Bossi, a kath. egyház egyik hive, aki azt a felszólítást, hogy Károly excsá­­szár augusztusban hagyja el Svájcot, a vendégjog megsértésének nevezi és magyarázatot kér a szövetségi tanács­tól, mint akarja a hagyományos svájci vendégjogot megvédeni A nemzeti tanács szótöbbséggel hatá­rozta el, hogy ez interpellációk felett nem kezd vitát. Az angolok megkezdték a felsősziléziai semleges öv megszállását. Tartós német támadások, Briand el Varsó, Jun A Felsősziléziából érkezett jelentések szerint német hadcsapatok foly­tatják támadásaikat a lengyel felkelők ellen az északi és középszakaszért. A németek megszállták Olesnot, lengyel lakosságát terrorizálták, amelynek A felke­lők Tamowiban megszállták a pályaud­vart és postát A felkelők Grotsiskot új­ból elfoglalták. A középszakaszon francia és angol katonaság megkezdte a semleges öv megszállását. Nauen, jun 9. Az angol miniszterta­nács a felsősziléziai német jegyzékről tanácskozva kijelentette, hogy a semleges öv megszá­lására ár­tántkatonaságot küld és visszautasította a német önvédelmi csa­patok ajánlatát. Nauen, jun 9. Szerdán egész Sziléziá­ban nyugalom volt, kivéve Ratibort, ame­lyet a lengyel tüzérség lőtt. Mint meg el­ akarja távolítani a német csapatokat. lapították, a lövegek között osztrák ere­detű dum­-dum lövegek is voltak. Páris, junius 9. A tegnap Párisba érkezett új angol jegyzék a felsőszilé­ziai kérdésben sir Harold Stuart angol biztos javaslatait tartalmazza, mint állítsák helyre a nemzetközi bizottság tekintélyét. A javaslatok kiterjednek az antant katonaság különleges fel­használására is. Páris, június 9- Mayer dr. német nagykövet kijelentette B­rand miniszter­­elnök előtt, hogy Höfer német tábornok katonái a magas gabona mögé rejtő­zött franciákat lengyeleknek nézték el. Briand élesen tiltakozott ez ellen és hangsúlyozta a nagykövet előtt, hogy a szövetségközi bizottság ere­­­­jének helyreállításával egyidejűleg­­ meg kell történnie a német formá­­­ciók eltávolításának is. Bonyodalmak egy házvásárlás körül Korcsmában kötött szerződés. Érdekes pör a kosicei törvényszéken. Különös érdekességű pör foglalkoz­tatja a kosicei törvényszék polgári ügyeket tárgyaló tanácsát, amely rend­­kívüliségénél fogva túlszárnyalja még az ezerféle változatú polgári perokét is. Az érdekes esetben a tényállás a kö­vetkező : Varga Pál gálszécsi gazdálkodó né­hány hónappal ezelőtt a városka kö­zepén levő nagyvendéglőben mulatott Tresza János nevű ugyancsak gálszécsi gazdálkodó barátjával. Az asztalon egyre nőtt a kiürült boros palackok száma, már az ötödik liternél tarthattak, mikor az ilyen mulatozás közben szo­kásos virtus kiütött belőlük. Tresza János eldicsekedett vele, hogy neki mennyi földje, háza meg marhája van s ekkor Varga Pál, hogy a dicsekvés­ben ő se maradjon alul, kidobta az asztalra tömött pénztárcáját és a gaz­dagságát fitogtató Treszának megmutatta a pénzét. Tresza ekkor azt az ajánlatot tette neki, hogy mivel van elegendő pénze, vásárolja meg tőle a városkában levő házát, mert úgymond, biztosabb a pénz, ha házban fekszik, mintha magánál hordj­a, amikor bárki elrabolhatja tőle- Varga eleinte szabadkozott és nem akart az üzlet megkötésébe belemenni. Úgymond, neki van háza, ott nagyon szépen megfér családjával együtt, mi­nek neki újabb ház. Közben új üvegek jöttek az asztalra s Tresza heccelni kezdte Vargát, hogy csak azért nem veszi meg a házat, mert nincsen pénze. Erre Vargában felfortyant a magyar paraszt büszke­sége és a csakazértis virtusból kijelen­tette, hogy az eladásra felkínált házat megveszi. Ott mindjárt borozás közben megalkudtak a vételárban is. Varga Pál a házat 78,000 koronáért meg­vásárolta­, azután anélkül, hogy a szerződést írásba foglalták volna, átadott Tresza Jánosnak 2000 korona előleget azzal, hogy a vételár többi részét még a héten kifizeti. Mikor azonban másnapra kijóza­nodott, belátta, hogy milyen baklövést követett el.Az általa megvásárolt ház legjobb esetben 30,000 koronát ért, mert hisz az alapépítmények nem is ké­pezték Tresza János tulajdonát s így azt nem is vásárolhatta meg tőle. Ter­mészetesnek látszik, hogy a házat nem akarta átvenni, sőt az előlegül adott 2000 koronát is visszakövetelte. Nem így gondolkodott azonban Tresza. Ő az eladást fix üzletnek tekin­tette és miután Varga a többszöri fel­szólítás dacára sem mutatott hajlandó­ságot a ház átvételére, illetve a vételár kifizetésére, a hátralékos 78,000 korona és járulékai iránt keresetet indított ellene a kosicei törvényszéken. Az érdekes ügyben tegnap­­ tartották meg a főtárgyalást. Varga Pál ügyvédje azt fejtegette, hogy a korcsmában nem józan állapotban kötött adás-vételi szer­ződéseket a bíróság jogerőre nem emel­heti, már csak azért sem, mert egy szegény parasztember, mint Varga Pál is, akinek egy egész amilyen életen keresztül kell dolgoznia azért, hogy 78,000 koronát megkeressen, csakis tel­jesen józan állapotban köthet érvényes és egész vagyona felett rendelkező szerződést. Jelen esetben különben na­gyon is felkínálkozik a kérdés, hogy Tresza nem akarta-e Varga Pált fondor­latos tévedésbe ejteni. Ezzel szemben Tresza ügyvédje azt vitatta, hogy fele a szerződést Vargával józan állapotban kötötte és ennek iga­zolására tanukat jelentett be. A bíróság a bizonyítást mindkét félre nézve el­rendelte. A kisebbségi szerződések ratifikálása Prága, június 9. A francia képviselőház e hó 7-én rati­fikálta 490 szavazattal 75 szó ellenében a Csehszlovákiával, Jugoszláviával és Ro­mániával kötött kisebbségi szerződéseket. Útlevélrendszabályok fokozatos leszerelése Jugoszlávia nehézségeket okoz az átutazási engedélyek kiadásánál. Aki ez idő szerint olyan utazásra vál­lalkozik, amely útjában több ország területén vezet át, annak külön átuta­zási engedélyt (tranzitó­ vízumot) kell magának beszereznie. A tranzitó­ví­­zumot rendszerint még az utazás meg­kezdése előtt kell az útlevélre jegyez­tetni. A láttamozási rendszabályt azzal okolják meg, hogy az egyes államiságok ellenőrzésük alatt tartják a területükön átutazókat, nehogy nem kívánatos ele­mek csempésszék be magukat átutazás ürügye alatt egyik-másik országba. Eb­­­ből a szempontból véve tehát érthető tranzit­-vízum rendszer, mivel az az eddig fennállott és egyelőre még tovább folytatni szándékolt gyakorlat szerint az útlevelet láttamazó hatóság­nak megfelelő alkalma volt magát a kérelmező utas személyét illetőleg kellő módon tájékozni. Kevésbé magyarázható meg azonban az átutazási engedélyek kiosztásánál az az eljárás, melyet legutóbb az S. H. S. állam kormánya honosított meg. Ju­goszlávia a tranzitó­vízumokat nem előzetesen adja meg, mint a nyugati államok, hanem az útleveleket a határ­­állomásokon, a határ átlépése előtt láttamoztatja a határszolgálatot ellátó közegeivel. Nyilvánvaló, hogy ezek a határközegek a legtöbb esetben nincse­nek abban a helyzetben, hogy minden egyes utas személyisége felől meg­felelően tájékozódhassanak. Az átutazási engedélyek megadása körül tehát bizo­nyos kellemetlen kilengések merülnek fel, melyek veszélyeztetik az utazás za­vartalanságát. De ettől eltekintve, a tranzitó­vízum ezen eljárás által merő­ben alaki dologgá válik, ami nagyobb meggondolást igényel, annál mivel tulajdonképen egyszerű fejadóvá deval­válódik az utasemberre nézve. Fejadóvá, mert tudvalevőleg minden úti okmány láttamozása bizonyos megszabott illeték ellenében történik. Egyébként is az európai államiságok már a háború be­fejezése óta folytatják ezt a kellemetlen és költséges vízum­gyakorlatot. Félő, hogy ez az ideiglenesség jegyében meg­született intézmény örök időkre állan­­dósittatik majd. A nemrégiben Párisban tartott nem­zetközi értekezlet elhatározta,­­hogy az útlevélrendszabályokat az európai nem­zetközi forgalomban fokozatosan le­szereli.­­A jugoszláv fejadószerű beren­dezkedés ellentmond a párisi elhatáro­zásnak, annak ellenére is, hogy tulaj­donképen látszólag az utazást meg­könnyíti, holott valóban megnehezíti azt. Reméljük, hogy a folyamatban levő portorosei­ nemzetközi konferencián szóba kerül Jugoszláviának ez a né­mileg balkáni szót eljárása és reméljük azt is, hogy az uj gyakorlat hamarosan véget fog érni- Nehogy esetleg valamely más állam is követni találja az S. H. S. állam példáját.

Next