Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-06-25 / 133. szám

2- o’d*»!. sefard csodarabbi legyen, míg az orthodoxok azt akarják, hogy az elnöki tisztséget egy semleges har­madik, tehát egy neológ töltse be. Erre a tisztségre az orthodoxok dr. Neuwirth Eleket, a kassai neológ zsidó hitközség elnökét akarják felkérni, aki pártatlanságával biztosítani tudná a hozandó határozatok igazságosságát. Ebben a pontban, amely most igen lényegessé nőtte ki magát, nem tudnak megegyezni s így az összes eddigi tár­gyalások úgyszólván semmi eredményt sem hoztak. Amennyiben a tárgyalások folyamán a béke nem akar helyre­­állani, kénytelenek lesznek a hatósá­­gok szigorúbb eszközökhöz folyamodni. Ki mondott fel ? A közművek elbocsátott alkalmazottja Ivanecky József ácsmestert mintegy két évvel ezelőtt felfogadta a városi közművek igazgatósága a város szol­gálatába. Előbb a Felső-gát javításával kapcsolatos ácsmunkálatoknál dolgo­zott, majd az úgynevezett alsógépház­­hoz küldötték, ahol cölöpmunkákat végzett.­­ Melléje adtak 6—8 munkást, akiknek volt a vezetője­ Ivanecky, mint munkavezető, a többi munkásokkal szemben bizonyos előnyöket élvezett, a munka felügyeletével ő volt meg­bízva és gyakorolta mindazon jogokat, amelyek őt megillették. Két éven keresztül szorgalmasan dolgozott, anél­kül, hogy munkája ellen kifogást emel­tek volna. Annál nagyobb volt a meglepetése, midőn ez év áprilisában behivatták a központi irodába és ott Leskó gátőr tudomására adta, hogy Gross főmérnök felmondott neki és elbocsátotta a város szolgálatából, anélkül, hogy e­ felmondási időre járó fizetést kiutalta volna részére. Tényleg az öreg Ivaneckynek be is szüntették a fizetését és még a fel­mondási időre járó bérét sem kapta meg. Tekintve, hogy Ivaneckynek, mint munkavezetőnek, hat heti felmondás járt, pert indított a város ellen 2700 korona iránt. A járásbírósági tárgyalást megelő­zően az iparhatóság tárgyalta tegnap Sárossy Árpád tb. főkapitány elnök­letével az ügyet, így tehát a várost a városnál perelték. A várost ebben a perben dr. Novák főügyész, Ivaneckyt pedig dr. Halmy Béla képviselte. Mindenekelőtt azt kellett kideríteni, hogy ki és miért mondott fel Ivanecky­nek. Ez azonban nem sikerült. Mert a tanúként kihallgatott Gross főmérnök azt vallja, hogy Leskó mondott fel, míg Leskó azt állította, hogy Gross főmérnök mondott fel. Az iparhatóság elrendelte a bizonyítás kiegészítését. A távollakó háziúr kötelessége. Saját házában nem lakhatik, de a szemetet ő köteles kihordani. A háztulajdonosok ma nem urak a saját házukban. Ez tény, amelyen azonban a viszonyok miatt változtatni — legalább Lakót kitenni, egyelőre — nem lehet­ új lakót befogadni: ma nem a háztulajdonos, hanem a lakás­hivatal joga s ez így marad mind­addig, amíg a lakásviszonyok nem javulnak, mert ha a háztulajdonosok visszanyerik jogukat, akkor jaj a sze­gény lakóknak. Nem is sírunk mi ez állapotok fölött, már a háztulajdono­sokat illetően, mert fontosabb ma a milliók érdeke, mint a hasonlíthatat­lanul kevesebb háztulajdonosoké. Mind­ennek dacára sürgetjük- hogy az épít­kezések egyszer már kezdődjenek meg, álljon helyre a rend ezen a téren -, mert mihelyt ez megtörténik, a ház­­tulajdonosok joguk visszaállta esetén sem bánhatnak el kények kedvök sze­rint a lakókkal. A mai helyzetből nemcsak kellemet­lenségek származnak, hanem komikus dolgok is fejlődnek, amint az a követ­kező esetből is kitűnik.Egy helybeli háztulajdonosnak nem engedték meg, hogy saját házába köl­tözködjék, de még azt sem, hogy a kassai hírlap v várni házmester számára lakást foglaljon le.­­ Sem ő nem lakik tehát ott, sem ház­mestert nem helyezhetett oda. Az illető háztulajdonos ellen most eljárás indult meg köztisztasági kihágás címén, mert a tulajdonát képező ház udvarát nem találták tisztaság tekintetében kielégítőnek. Kiváncsiak vagyunk, hogy gondolják a hatóságok az ilyen ügyeket elintézni. Va­jon kötelessége-e a háztulajdonos­nak a lakásától távol fekvő házát mindennap megtekinteni s onnan még a szemetet is saját kezével kihordani, amikor ott laknia, vagy oda házmes­tert rendelnie nem szabad, vagy amikor minden bérlőnek magának kell az udvar tisztántartásáról gondoskodni? És büntethető-e a háztulajdonos azért, mert lakói bepiszkolják az udvart és azt nem tisztogatják? A lakásbizottságoknak oda kellene hatniok, hogy a háztulajdonosok, ha már mást nem csinálhatnak, legalább saját házukban vehessenek lakást, vagy házmestert állíthassanak oda, mert csak ez esetben volnának fele­lősségre vonhatók a házukban történt szabálytalanságokért. Igazán minimális követelmény, amit minden körülmények között teljesíteni kellene. Akkor azután alkalomadtán elővehetnék őket, de így nem. Vonják felelősségre azokat, akik piszkot csinálni tudnak, de annak eltakarításával nem törődnek! Megállapodás történt a felsősziléziai kiörítésre nézve. Öt évre osztották a kiürítendő területet. A felsősziléziai kérdést csak a politikai kibékülés oldhatja meg. Berlin, jun. 23. A Vossische Zeitung értesülése szerint az a tárgyalás, amely Höfer és Henniken tábornokok között folyt le a felkelési terület kiürítéséről, eredményre vezetett. Oppeln, jun 23. A felsősziléziai ipari területen a helyzet állandóan komoly. A lengyelek új formációkat alakítottak és haderejüket átcsoportosították. Ribniki vá­ros környékén a felkelők lövészárkokat ástak és ennél a munkánál a németeknek is kellett segíteniök. A felkelők háta mö­gött kommunista csapatok alakulnak tá­madó szándékkal. Machow mellett a fel­kelők kisebb támadását visszaverték. Varsó, jun. 23. A szövetséges bizottság a lengyel felkelők részére öt évet határo­zott meg, amelyet fokozatosan ki kell üríteni. Ezekben az övekben helyi lengyel milíciát szerveznek. Varsó, jun. 23 A felsősziléziai Ciesno­­ban vöröskereszt-képviselők jelenlétében megkezdik a hadifoglyok kölcsönös ki­cserélését. Nauen, jun. 23. Oppelnből jelentik: Az antant bizottság tanácskozásai a 1- es bizottsággal és Höfer tábornokkal tegnap teljes megegyezéssel végződtek, amely fő­ként a megszállott területek kiürítésére vonatkozik. A bizottság ma este tér vissza Berlinbe. Henniken angol és Höfer német tábornokok között a tárgyalás a kiürítés tervéről még folyik. Nauen, jun­ 23- Angol mértékadó kö­rökből jelentik. A párisi konferencia eredményeiről szóló hírek minden alapot nélkülöznek. A felsősziléziai kérdésben még egyáltalában nem történt döntés. Nauen, jun. 24. Az ostrovi lengyel erőszakosságokkal kapcsolatban a né­metek jegyzékben kérték a nagyköveti konferenciát, hogy figyelmeztesse a lengyel kormányt a német kisebbségek védelmének szükségére, mint azt a bé­keszerződés is biztosítja. Hangsúlyoz­zák, hogy a Németországban élő 600 ezer lengyel teljes nyugalomban és bé­kében él, míg a lengyel kormány sok ezer német iparost és munkást üldöz, akik emiatt jelentékeny anyagi károkat szenvedtek. Berlin, jun. 23. A Vorwärts jelenti: Tegnap Berlinbe érkeztek Hymanns és Jouchachs, az amsterdami Internaconálé szakszervezeteinek képviselői, akiket Felsőszilézába küldtek ki. A delegá­tusok a lapban azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a felsősziléziai viszonyokat csakis a két nemzet politikai békü­­lékenysége által lehet tisztázni. Új törvényjavaslat az ügyvédekről. Hat éves ügyvédelőkészítő gyakorlat. Főiskolai hallgatók csak egy évig katonáskodnak. Prága, jun. 23. A szenátus alkotmányügyi bizottsága tárgyalta az ügyvédi rend módosítására­­ vonatkozó törvényjavaslatról­­ szóló je­­­­lentést. Az ügyvédi előkészítő gyakorlatot 6 évre rövidítik le, január elsejétől kezdve pedig 5 évre. A hat éves ügyvédi gyakorlat alatt egy év bírósági szolgálatban, állam­­ügyészségnél, közjegyzőnél, állami közigazgatási hivatalnál, vagy önkor­mányzati pénzügyi hivatalnál is el­tölthető. A többi 5 év alatt kizárólag vala­mely ügyvédi irodában, vagy pénzügyi prokurátusságnál kell szolgálatot telje­síteni. Az előterjesztés 8. paragrafusa sza­bályozza ideiglenes érvénnyel Podkar­patská Russ ügyvédeinek vizsgáját. Majd szótöbbséggel elfogadták azt a határozatot, hogy végzett főiskolai tanulók katonai szol­gálata csupán egy év legyen. Hatvan százalékkal emelkedett a levál­ás táviratforgalom. Gyorsan kell dönteni az A postapalotát, mely sohasem vált városunk díszére, már a magyar uralom idején halálra ítélték. Úgy akarták a kérdést megoldani, hogy a mostani épület helyén emeljenek újat, de min­denesetre nagyobbat s e célból megvá­sárolták a két szomszédos házat is- Az építkezésekből azonban ismert okoknál fogva semmi sem lett Most azután megint előtérbe került a célszerűtlen postaépületnek ujjal leendő kicserélése. Illetékes tényezők mindent elkövetnek, hogy alkalmasabb épületbe helyezhessék ezt a nagy fontosságú in­tézményt, de a régi tervektől eltérően más helyet szemeltek ki számára : a Rákóczi- és Bethlen-körút között tüzérlaktanyával szemben fekvő lovas­a­sági gyakorlóteret, amelyet a magyar rezsim a főreáliskola elhelyezésére akart fölhasználni. Akkoriban ugyanis az volt a terv, hogy a laktanyákat minden tar­tozékaikkal együtt kitelepítsék a város­ból. Ezek az épületek valamikor a város végén voltak, de a város északi része is annyira fejlődött, hogy ez ott elhe­­ li postapalota ügyiben é­ lyezett kaszárnyák most már a belső területhez tartoznak, ami pedig semmi­féle tekintetben sem válik a város elő­nyére. A terv olyan határozott formát öltött, hogy — mint említettük — már a lovaglótér beépítése felől is gondos­kodtak Sokkal helyesebb az a terv, hogy ott postapalota épüljön, mert ezen a helyen igazán olyat építhetnek, amely minden tekintetben megfelelne rendeltetésének. A régi telkek mégis csak erősen korlá­tozzák a terjeszkedést s a forgalom lebonyolítását nagyon akadályozná az is, hogy egy, aránylag szűk utcára tere­lődjék az, míg a lovaglótéren minden oldalról kényelmesen megközelíthető, tágas épület szolgálna a központi posta céljaira. Érthető tehát illetékes köröknek az a törekvése, hogy az új postapalota a gyakorlótéren épüljön föl-A terv kivitele elé a katonaság gör­dít nehézségeket, mely nem akar le­mondani a gyakorlótérről, holott ehe­lyett megkapná ideiglenesen a Sport­telepet. És az nem hátráltatná a mun­ kában, hogy párszáz lépéssel messzebb kellene mennie. Az úgy is kikerülhetet­len, hogy a gyakorlóteret véglegesen kitelepítsék a városból, mert másra kell itt a hely. A Sport-telepen idővel úgyis a törvényszék épülete fog emel­kedni. A belvárosban se sport-telepnek, se katonai gyakorlótérnek helye nincs. Egy fejlődésben levő város­nak okos politikája nem engedheti, hogy építkezésekre legalkalmasabb területet ilyen­ célokra használtassa­nak föl. Minden követ meg kell tehát mozdí­tani, hogy a katonaság ezt a területet a posta részére átengedje- Új postaépület­nek emelése pedig elkerülhetetlenül szükséges, mert a postaigazgatóság ki­jelentése szerint a levél- és táviratforgalom a ré­gebbi állapotokhoz képest 60 szá­zalékkal emelkedett s ez az óriási forgalom a mai épületben nem bonyolítható le sem az intézmény­nek magának, sem a közönség érdekeinek megfelelően. A közönségnek, illetve törvényes kép­viseletének, a tábornak, valamint az összes hatóságoknak tehát minden ere­jüket latba kell vetniök, hogy az ügy olyan megoldást nyerjen, amint ezt a postaigazgatóság tervezi, mert ellenkező esetben csak szaporodnak a panaszok, kiáltó tanújaként annak, hogy a posta, ez a nagyfontosságú intézmény a kö­zönség óriási hátrányára helyszűke miatt nem képes feladatának megfelelni. Pofon a csendfip lati tanyában. A türelmetlen csendőr vádlója a bíróság előtt. Jónap Béla ebaujszinai fiatalember állott ma délelőtt a kosicei törvényszék büntető ügyekkel foglalkozó tanácsa előtt­ Az volt a vád ellene, hogy meg­rágalmazta Hadrbolecz István csendőrt azáltal, hogy feljelentést tett ellene a csendőrparancsnokságon, hogy őt fel­pofozta. A vádlott kihallgatása során elmondta, hogyan történt az eset. Tavaly július­ban a csendőrség Abaujszinán tekin­tettel a statáriumra, a zárórát esti 9 órában állapította meg- Július közepe táján azonban megjelent a kassai újságokban Fábry dr. akkori zsupán­nak egy hirdetménye, mely a vidéki községekben a zárórát este fél 11-re tolta ki. A vádlott ezen hirdetménynek birto­kában tiz óra tájban egy barátja tár­saságában kint sétált az utcán, midőn találkozott Hadrbolecz István csend­őrrel, aki felszólította arra, hogy térjen haza- Jónap hivatkozott a zsupán ren­deletére és kijelentette, hogy szabad az utcán lenni. Erre a következő épü­letes párbeszéd fejlődött ki közöttük: — Fütyölök én a rendeletre — mon­dotta a csendőr­— Nana ! — válaszolta Jónap. A csendőrt feldühösítette az oda­vetett nana szó és felszólította Jónapot, hogy kövesse a laktanyába. Jónap a felhívásnak eleget tett és be­ment a csendőrlaktanyába. Ott a csendőr előbb felírta a nevét, majd szó nélkül egy hatalmas po­font mért le arcára-Jónap feljelentette Hadrboleczet a­­ csendőrparancsnokságnál. leütésével mi történt, nem Hogy félje­tudja, de a terhére rótt bűncselekményben annál kevésbbé érzi magát bűnösnek, mert feljelentése szóról szóra igaz. A bíróság tanukul először Hadrbo­­ledzet és egy csendőrtársát hallgatta ki, akik tagadták, mintha Hadrbolecz pofon ütötte volna Jónapot. Egy harmadik tanú, Román Árpád, azt vallotta, hogy ő Jónappal sétált és tanúja volt a csendőr és barátja között lefolyt párbeszédnek, valamint hallotta azt is, hogy a csendőr felszólította Jónapot, hogy kövesse őt a csendőr­­laktanyába. A bíróság ezután a véd- és vád­­beszédekre tért át. A vádbeszéd el­hangzása után dr. Tánczer, Jónap vé­dője, azt fejtegette, hogy a vád annál inkább nem állhatja meg a helyét,

Next