Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)
1921-07-02 / 138. szám
iďiég As* hl« .«tali Kosice, i* ii?6-ute* 60. ,, I. Emelet at niiinn IW*. Megjelenik mindennap délután 4 Arat*or Szombat,-sJKJ ■Mť ■!- *. szám Felelős szerkesztő: LÁSZLÓ BÉLA. Košice, 1921. július 2. mrmmnnii irmn—i—ír 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy egész évre 210 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 18 korona 93 Egyes szám óra helyben és vidéken 1 kor. lilhlIIIIinilllVillliiiliiiiiIlhiiaÉiiiiaiBiáihiäÉigimBiiiimiiimisiBsiniiihhs^hitiihssllHBÉtÉÉiiBdiid^hhislh Sztrájkoló bankosok. Az „inteligencia“ fogalma alá vont társadalmi osztályok sohasem részesültek munkájuknak megfelelő díjazásban. A szó szoros értelmében nyomorogtak és nyomorognak mindmáig. S ennek nem is annyira a munkáltatók szűkmarkúsága, hanem az a körülmény az oka, hogy a legutóbbi évtizedek folyamán az úgynevezett intelligencia termelésében túlprodukció állott be és sem az állam, sem magánvállalkozók nem voltak abban a helyzetben, hogy büdzséjüket ennek a túlprodukciónak megfelelően emeljék. Sőt mondhatjuk, hogy leszállították, mert úgy gondolkodtak, hogy’, ha az alkalmazottak nem elégesznek meg a morzsákkal és elhagyják szolgálatukat, van elég éhes ember, aki vállalja helyettük ugyanannyiért a munkát. Úgy is alkották meg a szolgálati szabályzatokat, hogy az esetleg elégedetlenkedőket hamarosan kipöndörithessék s ezzel egyrészt könnyűszerrel megszabadulhatnak a nekik kellemetlen elemektől, másrészt pedig megfélemlítik a többit, akikből azután hűséges bulik lesznek. Az intelligencia így teljesen elveszítette önállóságát, ellenálló képességét s a munkaadók olyan bánásmódban részesítették, mint valami rabszolga-hadat. Erkölcsi téren tehát beállott a züllés, amellyel karöltve járt az anyagi nyomorúság is. Az úgynevezett középosztály fülig sülyedt az adósságokban, mert keresményéből nem volt képes megélni s a nyomasztó anyagi helyzet nem engedte, hogy a függő viszonyban levő tömeg öntudatra ébredjen, saját érdekeinek védelmére keljen. Szervezkedésről hallani sem akart, mert minden nyomorúsága dacára is annyira büszke volt, hogy — bár vallotta az elvet: egyesülésben az erő — nem akart olyan eszközökhöz nyúlni, amelyeknek segítségével az általa lenézett munkásosztály kiverekedte jogait és emberséges ellátást biztosított magának. Sohasem voltunk az erőszakosságnak barátai, de a gyámoltalanságot sem dicsőítettük. Elismertük a sztrájknak jogát is, amikor arról volt szó, hogy minden munkás méltó a maga bérére, de azért sztrájkra soha senkit nem izgattunk. De törekvésünk mindenkor odairányult, hogy a szellemi munkásokat, ezeket az „úri proletárokat“ szervezkedésre ösztönözzük, mert különben sohasem léphetnek ki a rabszolga állapotból. Idők folyamán meg is történt, hogy a szellemi proletárok elvetették maguktól az álszemérmet és szervezkedni kezdtek. A szervezkedés osztályöntudatot öntött beléjök, erőt, önbizalmat adott nekik s ma már a sztrájkkal is megpróbálkozik egy intelligens osztály: a banktisztviselők csoportja. Erre senki sem mondhatja, hogy lelketlen vezetők által izgatott értelmetlen tömeg, mert hiszen egytől-egyig intelligens emberek, akik azonban nem élvezik munkájuknak megfelelő ellenértékét. Miért harcolnak, miért sztrájkolnak? Hogy maguknak és családjaiknak emberhez méltó ellátást biztosítsanak, hogy rongyos ruhájukat ujjal cserélhessék föl, hogy jóllakhassanak, hogy gyermekeiket neveltethessék, hogy testi táplálék mellett szellemi táplálékuk is legyen, hogy . .. hogy . .. emberi sorsban élhessenek, amint élnek azok, akiknek az ő eszök, az ő munkájok szerez ezereket, sőt milliókat. A fizikai munkások után jönnek tehát a szellemi munkások, a könnyen kidobható — urak és követelnek. És sztrájktörők nem jelentkeznek. Ez eddig az egyedüli eredmény, de igazán szép eredmény. Nem leselkednek a kapualjakban, hogy elfoglalják a sztrájkolók helyét. Fölismerte hát az intelligencia is a helyzetet és nem engedi magát tovább kiuzsorázni Megdöbbentő jelenség, az bizonyos, de előidézői azok voltak, akik másnak utolsó csepp vérét is ki akarják szívni s azért hitvány morzsával fizetnek. A bankosok sztrájkja intő példa mindenki részére, 1 hogy nem lehet a húrt a végletekig teszi- Aki ezt meg nem érti, vagy nem akarja teni s hogy a mai világban mégis csak megérteni, az maga alatt vágja a fát, érvényesülnie kell annak az igazságnak. Az intelligencia rabszolgaságából is elég hogy: minden munkás méltó a bérére. < volt már! Szepesség a magyar színészetért. Roman zsupánt kérik fel a közbenjárásra. Faragó Ödön színtársulata Losoncon augusztusban eljöhet-e a szepesi városulius hó 15-én fejezi be a szezont, de, j sokba. Szepességen azt hiszik, hogy hogy aztán hová megy, teljesen bizony . Roman dr. zsupán a saját hatáskörében talán. Az igazgató sok utazást, sok , megengedhetné a magyar színészet bekérést tett a Szepesség érdekében, de vonulását. Ezért akciót terveznek a mindeddig semmi remény és biztatás zsupán felkérése iránt, hogy a magyarnem érkezett hozzá, hogy julius vagy j ságnak szerezze meg ezt az örömet. firoza erdélyi miniszter szenzációs beszéde a román szenátusban. A miniszter a kisebbségi jogokról. Bukarest, jun. 29. A szenátus szombati ülésén Groza miniszter Flosariu ezredes felszólalására válaszolva, a federáció viharos helyeslése mellett nagyfontosságú kijelentéseket tett. Elmondotta, hogy azért ment Erdélybe, mert meg akarta hallgatni a kisebbségek jogos kívánságait s eltökélt szándéka azokat kielégíteni. Azután felelt arra a nevetséges vádra, hogy ő a segesváriakat felhívta volna a központi kormány rendeleteinek figyelmen kívül hagyására. — Azért jártam ott — mondotta —, hogy megvizsgáljam az állapotokat és informáljam a kormányt. Azt tartom, itt az ideje, hogy visszatérjünk a törvényes állapotokhoz. (Viharos taps a federáció részéről) — Törvénytelennek tekintem mindazokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyeket az elmúlt abnormis időkben mi is, más országok is életbe léptettek. Azt hiszem azonban, hogy mér helyreállottak a normális idők és meg kell szűnniök a rendkívüli intézkedéseknek, amelyeket Erdélyben a románokkal és a kisebbségekkel szemben is alkalmaztak. Vissza kell állítanunk tehát a törvényes állapotokat. (A federáció hatalmasan tapsol.) Nagyon kellemetlenül érint az a légkör, amelyet Flosariu szenátor úr továbbra is fenn akarna tartani. — Kérem tehát őt, hogy legyen türelemmel és győződjék meg, hogy nem vagyok ellenzője a romanizmusnak, de nem maradhatok siker a kisebbségek jogos kívánságaival szemben sem, hogy Erdélyben nyugodt légkört lehessen teremteni. Ez azonban nem csorbítja a mi szuverén állami jogainkat s nekik joguk van rá. Kérem, ne tessék felzavarni azt a helyzetet, amelyet mi igyekszünk békéssé és nyugodttá tenni. Visszaállítják az erdélyi szobrokat, o Románia visszakéri a segesvári Petőfi szobrot, Nagyvárad Ady Endrének szobrot állít a Nagyvárad, junius 29. Goga Oktávián román kultuszminiszter olyan nyilatkozatot tett az erdélyi szobrokról, amely mindenképen méltó arra, hogy a monarchia romjaiból támadt utódállamokban mindenütt megismerjék. E nyilatkozat a következő: — Elhatároztam, hogy az összes erdélyi szobrokat jegyzékbe vétetem. Mindazokat a szobrokat, amelyek művészi, vagy történelmi beccsel birnak, a helyükön hagyom . — A Habsburgokat, vagy a Habsburgdinasztia tagjait, vagy hadvezéreit ábrázoló szobrokat összegyüjtetem és az ország egyik múzeumában felállittatom. — Amikor Románia beleavatkozott a Háborúba és az osztrák-magyar csapatok Erdély határairól kénytelenek voltak viszavonulni, a magyar kormány a segesvári Petfi-szobrot Budapestre szállíttatta. Én övidesen megteszem a diplomáciai lépéseket, hogy Petőfi szobrát a magyar kormány adja vissza. Petőfi művészete nemcsak a magyarságé, hanem kincsévé vált az egész világirodalomnak, a művelt emberiségnek. — Nagy ünnepségek keretében akarom Petőfi szobrát újból felállítani. Ezen az ünnepségen bizonyára örömmel fognak részt venni nemcsak Erdé ynek és a kapcsolt területeknek összes magyar írói és művészei, hanem a román és szász kultúrának legnevesebb képviselői is. Mindent elkövetek, hogy ezt az előttem annyira kedves tervet mielőbb megvalósítsam, mert szent meggyőződésem, hogy egyedül a kultúrának, művészeteknek elfogulatlan értékelése hozhat megértést, harmóniát azok közé, akiket a mai politika hullámai messze sodortak egymástól. A nagyszerű elhatározás, hogy a román kormány Petőfi szobrát visszakéri a magyar kormánytól és azt újra felállítja Segesvárod, fényes világításban mutatja be újból Goga Oktaviánban az irodalom kiválóságaiért, a művészetekért rajongó költőt, akinek szent érzésein a kormánypálca sem változtathat semmit sem. A Petőfi-szobor újra való felállításán kívül meg akarja valósítani Goga miniszter azt a régebbi elhatározását is, hogy a modern magyar költészet a világirodalomban kimagasló nagy költőjének, Ady Endrének emlékét is az ő messzevilágító zsenialitását szimbolizáló szobor hirdesse. Az Ady-szobrot Nagyváradon kell felálli- jtani nemcsak azért, mert itt ragyogott fel a vidéki újságírás szürke ködéből meteorként feltűnő tehetsége és innen indult hódító útjára, hanem azért is, mert halála után itt indult meg az akció és a gyűjtés egy Nagyváradon létesítendő Adyszoborra. Lengyelország belép a berni nemzetközi műi egyezménybe 17.234 km. lengyel vasúti vonal.j Varsói jelentés szerint a lengyel köztársaság elnöksége a svájci szövetségi tanácshoz átiratot intézett, melyben bejelenti, hogy folyó évi augusztus elsejével belép a berni nemzetközi vasúti egyezmény tagjai sorába. A svájci szövetségi tanács ezt a bejelentést notifikálta az egyezményben részes össes államiságoknak és egyben kikérte hozzájárulásukat Lengyelországnak az egyezménybe való felvételéhez. Kétség nem férhet hozzá, hogy Lengyelországot felveszik az egyezmény tagjai közé. Ennélfogva a nemzetközi forgalomban folyó évi augusztus 1-től kezdve a Lengyelországba és onnan irányuló szállítmányokra nézve a berni egyezmény fuvarjogi szabályai fognak alkalmazást nyerni. Lengyelország 17.234 kilométeres vasúti hálózattal rendelkezik ez idő szerint. Ebből a hálózatból a rrultban 4600 km. az osztrák, 4400 km. a német és 8234 km. vasúti vonal az orosz birodalom tulajdonát képezte. A fuvaroztatókra nézve Lengyelországnak a berni nemzetközi vasúti egyezménybe való belépése annyiból bír rendkívül fontossággal, hogy ennek következtében az összes külföldi relációjú szállítmányok közvetlen fuvarlevelekkel adhatók fel. Megszűnik tehát az az állapot, hogy valamely több országon át továbbítandó küldeményt útközben minden országhatáron új és újabb fuvarlevéllel kell feladni. Ezáltal nemcsak a küldemények szállítási idejének tartama rövidül meg számottevően, de egyben mellőzhető a speditőrök közbenjötte is, ami viszont tetemes költségmegtakarítást jelent. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a forgalom szabadságának minden fogyatkozását úgyszólván kizárólag csak a speditőr-cégek használják ki a maguk javára. A határállomásokon expositurákat létesítettek, melyek a küldemények újra feladásával és átmenesztésével foglalkoznak. Közbenjöttüket azonban igen drágán fizettetik meg, kocsirakományoknál és darabáruknál egyaránt elviselhetetlenül magas közvetítési díjakat szalíítanak fel, melyek ellen az érdekeltség nem győz eleget tiltakozni. A forradalom károsultjai. — Saját tudósitónktól. — 1918. novemberében, a forradalom első napjaiban a vezérét vesztett tömeg rendellenességekre ragadtatta magát és a szabadságot félreértve, abban rablási és fosztogatási engedélyt látott. Így történt azután, hogy a forradalom tisztaságát olyan bűnökkel mocskolták be, amelyek büntetőjogi következményeket vonnak maguk után. A fejvesztett és felelőtlen agitátorok által felizgatott tömeg különösen a mai Szlovenszkó terű-