Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)
1921-11-25 / 245. szám
2. oldal 9 város iomodjái milliós vesztesigt ieffl térítik meg a városnak az elszállásolási díjakat. A városi tanács több ízben intézett már fölterjesztést a kormányhoz az elmaradt katonatiszti elszállásolási költségek megtérítése iránt. A fölterjesztésre most érkezett válasz — mégpedig elutasító — a nemzetvédelmi minisztertől A leirat a következőket mondja: Ami az átmeneti elszállásolás költségeinek Kosice város részére az 1914. évtől kezdve 1921. május 1-ig szóló időre való megtérítését illeti, a minisztérium kijelenti, hogy Kosice városnak nincs törvényes igénye a kiadások megtérítésére, mert a katonai vezetőség és pedig a volt és a mostani is kötve van az 1879., illetve az 1895 évi törvény 38 rendelkezései által, amelyek a katonai vezetőséget csak a törvényben előirt illeték fizetésére kötelezik. És pedig: 1919. dec. 31 ig szobánként 70 fill, 1920. január 1-től pedig egy szobáért naponként fűtéssel és világítással téli időben 3, nyári időben csak világítással 2 korona. Az esetleges hozzáfizetések költségei a község terhét képezik, melyeket az megtéríteni tartozik. Megjegyzi a minisztérium, hogy e törvény csak azokat a községeket sújtja, amelyekben helyőrség van ; minthogy azonban a katonai vezetőséget a törvény köti, a minisztérium semmi módon nem térítheti meg a felmerült kiadásokat. Ami pedig a laktanyákért járó bérösszegnek 100 °/o-ra való fölemelését illeti, arra nézve tudatja a várossal, hogy a laktanyák bérének fölemelése tárgyában a mellékszükségletekért járó díjakat illetően a törvényjavaslatot már benyújtották. A laktanyákban levő legénységért és a lovakért járó díj már föl van emelve. A miniszter döntése szerint harmadfél milliónál több vesztesége van a városnak, mert a kimutatás szerint 2.753.100 korona megtérítését követelte, mely összeget a financiák rendezésénél már bekalkulált a reménybeli bevételek közé. KASSAI HÍRLAP Nyomorban az elbocsátott Ksod. vasutasok. A minisztérium és a vasútigazgatóság figyelmébe. A Kassa—oderbergi vasút alkalmazottainak tömeges elbocsátása során ez évi február hóban elbocsátottak egy 22-es csoportot és beszüntették a fizetések kiutalását is. Erre március elsején több kiutasított zsolnai vasutas az államvasutak kassai igazgatóságához fordult a fizetések miatt és elérték azt, hogy hivatkozva arra, hogy a fizetések számukra egy évi időtartamra még járnak, a fizetéseket még három hónapig folyósították, azután végleg beszüntették. Bár a felmondást, vagy a vasútnál való megmaradást bejelentő nyilatkozat határideje február 2- án lejárt, ugyancsak március elsején felszólították a fizetésük ügyében eljáró vasutasokat, hogy adják be nyilatkozatukat a 690. sz- kormányrendelettel kapcsolatban. A vasutasok ezt is megtették. A nyilatkozatok aláírásánál mint hiteles tolmács, dr. Sztevonka ellenőr, jelenleg rendőri főbiztos volt jelen Ebből az eljárásból az következett volna, hogy — miután a kiutasítások ügyét közben revízió alá vették, mivel a kiutasítások olyanokat is értek, akik csehszlovák állampolgárok és a revízió pozitív eredményeként többeket vissza is fogadtak már a vasút szolgálatába — az igazgatóság rendeletére a határidő elmúltával megmaradási nyilatkozatot kiállított vasutasokat is visszaveszik. Ez nem történt meg, ellenben hivatkozással arra, hogy a kiutasítottak későn adták be nyilatkozatukat, megszüntették a fizetések kiutalását teljesen. A vasutasok küldöttsége október hó 21.-én eljárt a bratiszlavai teljhatalmú minisztériumban, amely 511—921. sza. rendeletével mindent megígért, de a vasútigazgatóság nem respektálta ezt a rendeletet, amennyiben az ügy a vasútügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Október 29-én a küldöttség kihallgatáson jelent meg a prágai elnöki osztályban, ahol szintén megígérték az ügy elintézését (16067—21. sz. a), sőt az osztály értesítése szerint az ügyet már november 3 án áttették az illetékes vasútügyi minisztériumhoz. Idáig azonban semmi elintézés nem történt Hatodik hónapja nem kaptak ezek a vasutasok fizetést, családjuk kenyér nélkül áll a tél borzalmai előtt Lehet, hogy nagyot hibáztak ezek az emberek az állam szempontjából, amikor ellenállást tanúsítottak annak idején, azt hívén, hogy ez a helyes mód nemzeti érzületük nyilvánítására, de a demokratikus csehszlovák köztársaságban nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy ugyancsak ezeket az embereket azóta nem lehet a megbízhatatlanság olyan mértékével mérni, mint akkor. Váloznak az idők, velük együtt módosul, alkalmazkodik az emberek felforgési módja, érzülete is. Tekintettel kell lenni arra is, hogy lehet, hogy ezek az emberek nem is tisztán önmaguktól cselekedtek. Ösztönzőik lehettek, ami az akkori időkben érthető volt és lehet, hogy ezek az ösztönzők ma jó állásokban vofrmak és mér kevéssé törődnek embertársaikkal, akik elé csak most kezdenek tornyosulni a nyomorúságok. Ezért reméljük, hogy a vasutigazgatóság és a minisztérium a demokrácia szellemének megfelelő elintézésben fogja részesíteni a Ksod. vasutasok méltánylást érdemlő ügyét HódiaditváBp a hamis útlevelekt ügyében. A vádlottakat az ügyészség közokirathamisítással vádolja. Saját tudósítónktól. — Hónapokkal ezelőtt a kassai államrendőrség egy hamis útlevélgyárat fedezett fel Kassán. A kivétel nélkül Amerikába szólott útlevelek hivatalos blankettán készültek, eredeti bélyegzőkkel voltak ellátva, sőt az útlevélosztály referensének aláírását is rájuk hamisították. Az államrendőrség akkor az üggyel kapcsolatban többeket letartóztatott és átadott az államügyészségnek. Pár heti vizsgálati fogság után az államügyészség kaució ellenében az összes letartóztatottakat a főtárgyalás megtartásáig szabadlábra helyezte. A vizsgálóbíró a nyomozást befejezte és az iratokat áttette vádindítvány megtétele céljából az államügyészséghez. Az ügy referense, dr. Ternyánszky állami ügyész pár nappal ezelőtt elkészült a vádi indítvánnyal, amelyet átküldött a büntető bíróságnak. A vádirat a vádlottakat köz okirathamisítás bűntettében kéri bűnösnek kimondani, amit 5 évig terjedhető fegyházzal büntetnek. A hamis útlevelek ügye két részre válik. Az elsőnek fővádlottja Körtvélyessy Imre, a második rész Burger Sámuel kassai lakost terheli. A nyomozást megnehezítenie az a körülmény, hogy a vizsgálóbíró mindmáig sem tudja, ki volt az a tisztviselő, aki a hamis útleveleket kiállította. A kettős útlevélhamisítási per a legdélebbi hetekben főtárgyalásra kerül. nwfiBBHmna?atn— aw Dolgozik a kassai „magántudósító.“ Megjegyzések a magyar és német sajtó egy híréhez. Kassai jelentés alapján a pozsonyi és prágai magyar és német lapok azt a hírt közölték, hogy a „25 éve fennálló“ Kassai Hírlapot volt tulajdonosa eladta. A Kassáról különösen a német lapok számára leadott hír azt is jelenti, hogy ezzel a lap „kormánylappá“ vált. Hogy kinek és miért áll érdekében Kassáról ezt a hírt ilyen formában lanszírozni, ma még nem tudni. Annyit azonban máris biztosra kell vennünk, hogy az a kassai „tudósító“, akire a hírt közlő lapok kivétel nélkül hivatkoznak, nem kerülhetett ki a kassai hivatásos újságírók köréből, mert nem tételezhető fel, hogy e körből bárki is vállalkoznék valótlan, sőt rosszindulatúan tendenciózus hírek terjesztésére.Valótlan először, hogy a Kassai Hírlap 25 éve fennáll. A Kp a 18-ik évfolyam jelzést viselt, negyedszázados fennállással dicsekedni tehát csakis valamely „magántudósító“ érdeke lehetett. Hogy a magyarság mint fogja fel azt, ha egy magyar lap „kománylap“, ezt éppen a Kassai Hírlap volt tulajdonosa érezte a legjobban; a legkisebb és legenyhébb jelző tehát a kassai „tudósító“ által kolportált hír idevonatkozó részére a „rosszindulatúan tendenciózus“ jelző. Tény, hogy a volt tulajdonos eladta vállalatát és ezzel megszűnt az a közre nézve hálátlan és visszás kapcsolat, hogy szerkesztő és tulajdonos egy személy lévén, az előbbi állandóan alá volt rendelve az üzleti érdeknek, amiből nagyon gyakran más lehetetlen helyzetek teremtődtek. Hogy a Kassai Hírlapot volt tulajdonosától nem egy magyar részvénytársaság vette meg, illetve az nem ilyennek adta el, még nem elég ok arra, hogy kormánylappá léptesse elő a kassai »magántudósító“. A Kassai Hírlap halad tovább azon az uton, amelyről a múltban éppen a szerkesztő - tulajdonos egy személyisége miatt minduntalan lesiklott jobbra vagy balra. Az út most már egyenes, nincsenek „mellékszempontok“, csak egy cél van : a magyarság azon jogait biztosítani, azokért harcolni és eredményesni, amelyek őt sok szenvedés és keserűség után a demokratikus és szabad államban méltón megilletik. Nem kellett új programmot adni, mert joggal hinni lehetett, hogy a gyökeres változás sok rossz emléket eltemet és erős bizalmunknak, hogy eredményesen fogunk dolgozni azért, amiért eddig a magyar sajtó hiába küzdött — positív gyümölcseiért a magyarság leghijesebb elismerésével kell csakhamar találkoznunk. A kassai „magántudósító“ azonban már mindjárt a kezdet kezdetén akadályt kíván az egyenes ut elé görditeni. Intésül neki s mindazon lapoknak, amelyek a nem tiszta célzatú hirt tagadhatóan jóhiszeműséggel, de serupulositás nélkül közölték és mindazok figyelmébe, akik egy ilyen hirt elegendőnek tartanak arra, hogy folytatólagos híreszteléssel állani akarjanak, idézzük e hó 22-i lapszámunk „Új demokráciát!“ című vezércikkének alábbi részletét: Nyíltságért nyíltságot! Ha igaz, hogy a magyarság is egészen teljesítette kötelességét, tehát impozánsan demonstrálta azt az akaratát, hogy a monarchista uralommal szemben annyira jobban érzi magát a demokratikus atmoszférában, hogy ennek védelmére kész fegyvert fogni, esetleg vérét ontani, nem tudjuk elképzelni, mi igazolhatná továbbra is annak a rendszernek gyakorlását, amely sok heves és nem eredménytelen, fájdalmas sebeket ütő támadást intézett a magyar nyelv és magyar kultúra sok megnyilvánulása ellen, megbénította a magyarság politikai szervezkedését, bezárta a kulturális együttes fejlődés útját és lehetőségeit egyesületeink, szövetségeink, irodalmi társulataink feloszlatása által, könyörtelenné s hajléktalanná tett sok ezer családot, a nemzetiségi hajszának szinte mániákusa volt, leláncolta a gondolat és e szó szabad megnyilatkozásának Prometheusát, állandó statáriumot függesztett fejünk felé Damokles kardjául, szóval, amely rendszer a demokratizmusnak éppen az éltető, a haladó és az egész világot jobb idők felé fejlesztő lényegét dezavuálta. Csak a név volt: demokratizmus, de az atmoszféra nagyon emlékeztetett azoknak a koroknak levegőjére, amelyeket a történelem, az emberiség e rettentő naplója: inkvizíció, abszolutizmus, cárizmus, monarchizmus, triannizmus stb névvel illetett-Hogy ezt a demokratizmust megérdemelte-e a magyarság, ne bolygassuk. Bizonyos, hogy egyesekért többet szenvedett, mint kellett volna, a velük nem egy uton haladó, nem az ő gondolatvilágukban élő nagyobb közösség. De most már más demokratizmust követel- Azt, amelynek érdekében, mint nemzetiség, teljes mértékben eleget tett az álam iránti kötelességének. Azt, amelynek levegője tényleg éltet és nem fullaszt- Azt, amelynek lelke nem az erőszak és lekicsinylés, a csaknem tudatos ránevelés a keserűségre a jog és törvény ellen, hanem szikraindítója a közös, megértő és megértett imunka, a szociális és nemzetiségi igazságosság. Ezek után csak két kérésünk van. Első szót mindazon német és magyar laptársakhoz, akik a kassai „tudósitó“ hitét közölték . Ha már a kézzelfoghatólag valótlan hitnek helyt adtak, tartsák kollegiális kötelességüknek ezt is, hogy a hirt a fentiek alapján valódi értékére leszállítsák hasábjaikon. A kassai „magántudósitóhoz“ pedig, aki ezek után a jövőben kevés hitelre fog találni, ezt a kérést intézzük . Ne fáradjon, ne törje az eszét valótlan hírek kitalálásában A múlttal ellentétben a Kassai Hírlap“ redakcióját a változás dacára sem korlátozza semminő üzleti érdek. Hogy pedig a fenti idézet alapján mondjuk pld. nem lehet akarni milliókat keresni az itteni magyarság irredenta mozgalmainak letörése által, az csak nyilvánvaló ugy-e? 9láris magyar pénzben fizet a neuchateli aszfalt r.-t.-nel- Kassa, nov. 24 A londoni neuchateli aszfalttársaság pert indított a város ellen 399 000 korona i és járulékai iránt. A kassai törvényszék elrendelte és foganatosította a város ellen a peresített négyszázezer koronára s a biztosítási végrehajtást. Lefoglalták a város követeléseit és a még hiányzó I . összeget a város ingatlanaira betáblázták. Ma délelőtt a város a tiszti főügyész útján beadványt intézett a törvényszékhez, amelyben a biztosítási végrehajtás felfüggesztését kérte azon az alapon, hogy a végrehajtás elrendelésének nincsenek törvényes alapjai. Beigazolták, hogy a város ezt az összeget, amellyel a neuchateli r. t.-nak tartozik, Budapesten letétbe helyezte, a r.-t. azonban a pénzt nem vette fel. A szerződés értelmében a város tartozását Budapesten tartozik kifizetni és per esetén is a budapesti járásbíróság illetékes így tehát teljesen jogtalan a r.-t. követelése, hogy a város tartozását csehszlovák valutában fizesse meg. A neuchateli aszfalt r.-t. jó üzletet akart csinálni, amikor a pénzt csehszlovák valutában követelte, bár csak magyar pénzben jár neki az összeg. Komplikálja az ügyet az a körülmény, hogy a város a májusban esedékes összeget csehszlovák valutában fizette le. A beadvány sorsa felett a napokban döntenek. Jugoszláv kormányválság és az egyházi kérdések. Belgrád, nova4- Pasics miniszterelnök a demokratáknak kijelentette, hogy a kormány a radikális klub értekezlete után akar határozni a krízis dolgában. Ez az értekezlet ma lesz. Amennyiben a radikálisok klubja a kívánalmak mellett kitart, hogy t. i. a belügyminisztérium részükre tartassék fönn, a kormány azonnal lemond. A vallásügyi minisztériumban az egyes egyházak viszonyával foglalkozó értekezlet véget ért. Az értekezleten valamennyi felekezet képviselője résztvett s minden oldalról a teljes egyházi autonómiát és állami segélyt kívánták. A katholikus szenátorok ama óhajuknak adtak kifejezést, hogy a Vatikánnal konkordátumot kössenek és hogy az egyház tulajdonát képező földek a földreform alól kivétessenek. Ha azonban az állam e földeket mégis lefoglalná, úgy akkor adjon kártérítést. Az értekezleten elhangzott vélemények alapján egységes tervet dolgoznak ki vallásközi törvény alkotása céljából.