Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-11-25 / 245. szám

2. oldal 9 város iom­odjái milliós vesztesigt­ ieffl térítik meg a városnak az elszállásolási díjakat. A városi tanács több ízben intézett már fölterjesztést a kormányhoz az elmaradt katonatiszti elszállásolási költ­ségek megtérítése iránt. A fölterjesztésre most érkezett válasz — még­pedig elutasító — a nemzet­­védelmi minisztertől A leirat a követ­kezőket mondja: Ami az átmeneti elszállásolás költ­ségeinek Kosice város részére az 1914. évtől kezdve 1921. május 1-ig szóló időre való megtérítését illeti, a minisz­térium kijelenti, hogy Kosice városnak nincs tör­vényes igénye a kiadások meg­térítésére, mert a katonai vezetőség és pedig a volt és a mostani is kötve van az­­ 1879., illetve az 1895 évi törvény 38­ rendelkezései által, amelyek a katonai vezetőséget csak a törvényben előirt illeték fizetésére kötelezik. És pedig: 1919. dec. 31 ig szobánként 70 fill, 1920. január 1-től pedig egy szo­báért naponként fűtéssel és világítással téli időben 3, nyári időben csak világí­tással 2 korona. Az esetleges hozzáfizetések költ­ségei a község terhét képezik, me­lyeket az megtéríteni tartozik. Megjegyzi a minisztérium, hogy e törvény csak azokat a községeket sújtja, amelyekben helyőrség van ; minthogy azonban a katonai vezetőséget a tör­vény köti, a minisztérium semmi módon nem térítheti meg a felmerült kiadásokat. Ami pedig a laktanyákért járó bér­összegnek 100 °/o-ra való fölemelését illeti, arra nézve tudatja a várossal, hogy a laktanyák bérének fölemelése tár­gyában a mellékszükségletekért járó díjakat illetően a törvényjavaslatot már benyújtották. A laktanyákban levő legénységért és a lovakért járó díj már föl van emelve. A miniszter döntése szerint harmadfél milliónál több vesztesége van a város­nak, mert a kimutatás szerint 2.753.100 korona megtérítését követelte, mely összeget a financiák rendezésénél már bekalkulált a reménybeli bevételek közé. KASSAI HÍRLAP Nyomorban az elbocsátott Ksod. vasutasok. A minisztérium és a vasútigazgatóság figyelmébe. A Kassa—oderbergi vasút alkalma­zottainak tömeges elbocsátása során ez évi február hóban elbocsátottak egy 22-es csoportot és beszüntették a fize­tések kiutalását is. Erre március elsején több kiutasított zsolnai vasutas az állam­vasutak kassai igazgatóságához fordult a fizetések miatt és elérték azt, hogy hivatkozva arra, hogy a fizetések szá­mukra egy évi időtartamra még járnak, a fizetéseket még három hónapig folyó­sították, azután végleg beszüntették. Bár a felmondást, vagy a vasútnál való megmaradást bejelentő nyilatkozat határideje február 2- án lejárt, ugyan­csak március elsején felszólították a fizetésük ügyében eljáró vasutasokat, hogy adják be nyilatkozatukat a 690. sz- kormányrendelettel kapcsolatban. A vasutasok ezt is megtették. A nyilatko­zatok aláírásánál mint hiteles tolmács, dr. Sztevonka ellenőr, jelenleg rendőr­­i főbiztos volt jelen Ebből az eljárásból az következett volna, hogy — miután a kiutasítások ügyét közben revízió alá vették, mivel a kiutasítások olyanokat is értek, akik csehszlovák állampolgárok és a revízió pozitív eredményeként többeket vissza is fogadtak már a vasút szolgálatába — az igazgatóság rendeletére a határidő elmúltával megmaradási nyilatkozatot kiállított vasutasokat is visszaveszik. Ez nem történt meg, ellenben hivat­kozással arra, hogy a kiutasítottak későn adták be nyilatkozatukat, megszüntették a fizetések kiutalását teljesen. A vasutasok küldöttsége október hó 21.-én eljárt a bratiszlavai teljhatalmú minisztériumban, amely 511—921. sz­a. rendeletével mindent megígért, de a vasútigazgatóság nem respektálta ezt a rendeletet, amennyiben az ügy a vas­­útügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Október 29-én a küldöttség kihallga­táson jelent meg a prágai elnöki osz­tályban, ahol szintén megígérték az ügy elintézését (16067—21. sz. a­), sőt az osztály értesítése szerint az ügyet már november 3 án áttették az illetékes vas­­útügyi minisztériumhoz. Idáig azonban semmi elintézés nem történt Hatodik hónapja nem kaptak ezek a vasutasok fizetést, családjuk kenyér nélkül áll a tél borzalmai előtt­ Lehet, hogy nagyot hibáztak ezek az embe­rek az állam szempontjából, amikor ellenállást tanúsítottak annak idején, azt hívén, hogy ez a helyes mód nem­­zeti érzületük nyilvánítására, de a demok­ratikus csehszlovák köztársaságban nem szabad szem­ elől téveszteni azt sem, hogy ugyancsak ezeket az embereket azóta nem lehet a megbízhatatlanság olyan mértékével mérni, mint akkor. Váloznak az idők, velük együtt módo­sul, alkalmazkodik az emberek felfo­­r­gési módja, érzülete is. Tekintettel kell­­ lenni arra is, hogy lehet, hogy ezek az­­ emberek nem is tisztán önm­aguktól cselekedtek. Ösztönzőik lehettek, ami­­ az akkori időkben érthető volt és lehet,­­ hogy ezek az ösztönzők ma jó állá­­­­sokban vofrmak és mér kevéssé törőd­nek embertársaikkal, akik elé csak most kezdenek tornyosulni a nyomorúságok. Ezért reméljük, hogy a vasutigazga­­­­tóság és a minisztérium a demokrácia szellemének megfelelő elintézésben fogja részesíteni a Ksod. vasutasok méltány­lást érdemlő ügyét­ HódiaditváBp a hamis útlevelekt ügyében. A vádlottakat az ügyészség közokiratham­isítással vádolja.­ ­­­ Saját tudósítónktól. — Hónapokkal ezelőtt a kassai államrend­­őrség egy hamis útlevélgyárat fedezett fel Kassán. A kivétel nélkül Amerikába szó­lott útlevelek hivatalos blankettán készül­tek, eredeti bélyegzőkkel voltak ellátva, sőt az útlevélosztály referensének aláírását is rájuk hamisították. Az államrendőrség akkor az üggyel kapcsolatban többeket letartóztatott és át­adott az államügyészségnek. Pár heti vizsgálati fogság után az államügyészség kaució ellenében az összes letartóztatot­takat a főtárgyalás megtartásáig szabad­lábra helyezte. A vizsgálóbíró a nyomozást befejezte és az iratokat áttette vádindítvány meg­tétele céljából az államügyészséghez. Az­­ ügy referense, dr. Ternyánszky állam­­i ügyész pár nappal ezelőtt elkészült a vád­­i indítvánnyal, amelyet átküldött a büntető­­ bíróságnak. A vádirat a vádlottakat köz­­­ okirathamisítás bűntettében kéri bűnösnek­­ kimondani, amit 5 évig terjedhető fegyház­­­­zal büntetnek. A hamis útlevelek ügye két részre vá­lik. Az elsőnek fővádlottja Körtvélyessy Imre, a második rész Burger Sámuel kas­sai lakost terheli. A nyomozást megnehe­zítenie az a körülmény, hogy a vizsgáló­bíró mindmáig sem tudja, ki volt az a tisztviselő, aki a hamis útleveleket kiállí­totta. A kettős útlevélhamisítási per a leg­délebbi hetekben főtárgyalásra kerül. nwfiBBHmna?atn— aw Dolgozik a kassai „magántudósító.“ Megjegyzések a magyar és német sajtó egy híréhez. Kassai jelentés alapján a pozsonyi és prágai magyar és német lapok azt a hírt közölték, hogy a „25 éve fenn­álló“ Kassai Hírlapot volt tulajdonosa eladta. A Kassáról különösen a német lapok számára leadott hír azt is jelenti, hogy ezzel a lap „kormánylappá“ vált. Hogy kinek és miért áll érdekében Kassáról ezt a hírt ilyen formában lanszírozni, ma még nem tudni. Annyit azonban máris biztosra kell vennünk, hogy az a kassai „tudósító“, akire a hírt közlő lapok kivétel nélkül hivat­koznak, nem kerülhetett ki a kassai hivatásos újságírók köréből, mert nem tételezhető fel, hogy e körből bárki is vállalkoznék valótlan, sőt rosszindula­­túan tendenciózus hírek terjesztésére.Valótlan először, hogy a Kassai Hír­lap 25 éve fennáll. A Kp a 18-ik év­folyam jelzést viselt, negyedszázados fennállással dicsekedni tehát csakis valamely „magántudósító“ érdeke le­hetett. Hogy a magyarság mint fogja fel azt, ha egy magyar lap „kom­ánylap“, ezt éppen a Kassai Hírlap volt tulajdonosa érezte a legjobban; a legkisebb és leg­enyhébb jelző tehát a kassai „tudósító“ által kolportált hír idevonatkozó részére a­­ „rosszindulatúan tendenciózus“ jelző. Tény, hogy a volt tulajdonos eladta vállalatát és ezzel megszűnt az a közre nézve hálátlan és visszás kapcsolat, hogy szerkesztő és tulajdonos egy sze­mély lévén, az előbbi állandóan alá volt rendelve az üzleti érdeknek, ami­ből nagyon gyakran m­á­s lehetetlen helyzetek teremtődtek. Hogy a Kassai Hírlapot volt tulajdo­nosától nem egy magyar részvénytár­saság vette meg, illetve az nem ilyen­nek adta el, még nem elég ok arra, hogy kormánylappá léptesse elő a kassai »magántudósító“. A Kassai Hír­lap halad tovább azon az uton, amely­ről a múltban éppen a szerkesztő - tulajdonos egy személyisége miatt minduntalan lesiklott jobbra vagy balra. Az út most már egyenes, nincsenek „mellékszempontok“, csak egy cél van : a magyarság azon jogait biztosítani, azokért harcolni és eredményes­ni, amelyek őt sok szenvedés és keserű­ség után a demokratikus és szabad államban méltón megilletik. Nem kel­lett új programmot adni, mert joggal hinni lehetett, hogy a gyökeres válto­zás sok rossz emléket eltemet és erős bizalmunknak, hogy eredményesen fogunk dolgozni azért, amiért eddig a magyar sajtó hiába küzdött — positív gyümölcseiért a magyarság leghijesebb elismerésével kell csakhamar talál­koznunk. A kassai „magántudósító“ azonban már mindjárt a kezdet kezdetén aka­dályt kíván az egyenes ut elé gördi­­teni. Intésül neki s mindazon lapoknak, amelyek a nem tiszta célzatú hirt ta­­­­gadhatóan jóhiszeműséggel, de serupu­­lositás nélkül közölték és mindazok fi­gyelmébe, akik egy ilyen hirt elegen­dőnek tartanak arra, hogy folytatólagos híreszteléssel állani akarjanak, idézzük e hó 22-i lapszámunk „Új demokráciát!“ című vezércikkének alábbi részletét: Nyíltságért nyíltságot! Ha igaz, hogy a magyarság is egészen telje­sítette kötelességét, tehát impozánsan­­ demonstrálta azt az akaratát, hogy a monarchista uralommal szemben annyira jobban érzi magát a demok­ratikus atmoszférában, hogy ennek védelmére kész fegyvert fogni, esetleg vérét ontani, nem tudjuk elképzelni, mi igazolhatná továbbra is annak a rendszernek gyakorlását, amely sok heves és nem eredménytelen, fájdal­mas sebeket ütő támadást intézett a magyar nyelv és magyar kultúra sok megnyilvánulása ellen, megbénította a magyarság politikai szervezkedését, bezárta a kulturális együttes fejlődés útját és lehetőségeit egyesületeink, szövetségeink, irodalmi társulataink feloszlatása által, könyörtelenné s hajléktalanná tett sok ezer családot, a nemzetiségi hajszának szinte má­niákusa volt, leláncolta a gondolat és e­ szó szabad megnyilatkozá­sának Prometheusát, állandó statá­riumot függesztett fejünk felé Damok­les kardjául, szóval, amely rendszer a demokratizmusnak éppen az éltető, a haladó és az egész világot jobb idők felé fejlesztő lényegét dezavuálta. Csak a név volt: demokratizmus, de az atmoszféra nagyon emlékeztetett azoknak a koroknak levegőjére, amelyeket a történelem, az emberiség e rettentő naplója: inkvizíció, abszo­lutizmus, cárizmus, monarchizmus, triannizmus stb névvel illetett-Hogy ezt a demokratizmust meg­érdemelte-e a magyarság, ne boly­gassuk. Bizonyos, hogy egyesekért többet szenvedett, mint kellett volna, a velük nem egy uton haladó, nem az ő gondolatvilágukban élő na­gyobb közösség. De most már más demokratizmust követel- Azt, amely­nek érdekében, mint nemzetiség, tel­jes mértékben eleget tett az álam iránti kötelességének. Azt, amelynek levegője tényleg éltet és nem fullaszt- Azt, amelynek lelke nem az erőszak és lekicsinylés, a csaknem tudatos ránevelés a keserűségre a jog és törvény ellen, hanem szikraindítója a közös, megértő és megértett imunka, a szociális és nemzetiségi igazsá­gosság. Ezek után csak két kérésünk van. Első szót mindazon német és magyar laptár­sakhoz, akik a kassai „tudósitó“ hitét közölték . Ha már a kézzelfoghatólag valótlan hitnek helyt adtak, tartsák kollegiális kötelességüknek ezt is, hogy a hirt a fentiek alapján valódi értékére leszál­lítsák hasábjaikon. A kassai „magántudósitóhoz“ pedig, aki ezek után a jövőben kevés hitelre fog találni, ezt a kérést intézzük . Ne fáradjon, ne törje az eszét va­lótlan hírek kitalálásában­ A múlttal ellentétben a­­ Kassai Hírlap“ redak­­cióját a változás dacára sem korlá­tozza semm­­inő üzleti érdek. Hogy pedig a fenti idézet alapján mondjuk pld. nem lehet akarni milliókat ke­resni az itteni magyarság irredenta mozgalmainak letörése által, az csak nyilvánvaló ugy-e? 9­láris magyar pénzben fizet a neuchateli aszfalt r.-t.-nel- Kassa, nov. 24 A londoni neuchateli aszfalttársaság pert indított a város ellen 399 000 korona i és járulékai iránt. A kassai törvényszék­­ elrendelte és foganatosította a város­­ ellen a peresített négyszázezer koronára s a biztosítási végrehajtást. Lefoglalták a­­ város követeléseit és a még hiányzó I . összeget a város ingatlanaira betáblázták. Ma délelőtt a város a tiszti­ főügyész­­ útján beadványt intézett a törvényszék­hez, amelyben a biztosítási végrehajtás­­ felfüggesztését kérte azon az alapon, hogy a végrehajtás elrendelésének nincsenek törvényes alapjai. Beigazolták, hogy a város ezt az összeget, amellyel a neuchateli r. t.-nak tartozik, Budapesten letétbe helyezte, a r.-t. azonban a pénzt nem vette fel. A szerződés értelmében a város tartozását Budapesten tartozik kifizetni és per esetén is a budapesti járás­bíróság illetékes így tehát teljesen jog­talan a r.-t. követelése, hogy a város tartozását csehszlovák valutában fizesse meg. A neuchateli aszfalt r.-t. jó üzletet akart csinálni, amikor a pénzt cseh­szlovák valutában követelte, bár csak magyar pénzben jár neki az összeg. Komplikálja az ügyet az a körülmény, hogy a város a májusban esedékes összeget csehszlovák valutában fizette le. A beadvány sorsa felett a napokban döntenek. Jugoszláv kormányválság és az egyházi kérdések. Belgrád, nov­a4- Pasics miniszter­­elnök a demokratáknak kijelentette, hogy a kormány a radikális klub érte­kezlete után akar határozni a krízis dolgában. Ez az értekezlet ma lesz. Amennyiben a radikálisok klubja a kívánalmak mellett kitart, hogy t. i. a belügyminisztérium részükre tartassék fönn, a kormány azonnal lemond. A vallásügyi minisztériumban az egyes egyházak viszonyával foglalkozó érte­kezlet véget ért. Az értekezleten vala­mennyi felekezet képviselője résztvett s minden oldalról a teljes egyházi autonó­miát és állami segélyt kívánták. A katho­­likus szenátorok ama óhajuknak adtak ki­fejezést, hogy a Vatikánnal konkordá­tumot kössenek és hogy az egyház tulajdonát képező földek a földreform alól kivétessenek. Ha azonban az állam e földeket mégis lefoglalná, úgy akkor adjon kártérítést. Az értekezleten elhang­zott vélemények alapján egységes ter­vet dolgoznak ki vallásközi törvény alkotása céljából.

Next