Kassai Hirlap, 1922. január-február (19. évfolyam, 1-47. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Stltna tfldorH "knižnica v Kc-éllfiíiA XIX. évfolyam, 1. szám. VarkantSiég ét M-idóhlviUl: Koste«. Hlavni (HHiUa 60. ss*m, t anaa Tetefo« 104. ixie. Vasárnap. imt. ttWC Košice, 1922. január Megjeleni­k­ minden* nép d. u. 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: LAUSENMANN OTTÓ előfizetési Arak* Egy egész évre 1­­1 korona, félévre 108 korona, negyedévre 94 korona, egy hó* napra 18 korona •• Egy szem óra hely*­ben és vidéken 1 K Benes dr. miniszterelnök Ungváron. Ungvár, dec. 31­(Saját tudósítónk telefonjelentése.) Benes dr. miniszterelnök tegnap délután fél 3 órakor fogadta a társadalmi, gaz­dasági, ipari s vallásfelekezeti küldött­ségeket Kijelentette előttük, hogy a békeszerződések alapján áll s a kisebbségi jogoknak Ruszinszkóban is érvényt akar szerezni. Az újságírók küldöttségének kijelen­tette a miniszterelnök, nagyon szívesen­­ látja őket, de nincs különös nyilatkozni­­­valója, mert mindent a nyilvánosság előtt csinál. Azután szombat d­ u­ 5 órakor kérte magához az újságírókat, hogy nyilatkozzék nekik a folytatott tárgyalások eredményéről. A színházban tegnap este tartott ünnepi előadáson szünet alatt a miniszterelnököt, aki kíséretével jelen volt, melegen ünne­pelték. Szombaton este a Koronában 70—80 terítékes díszvacsora volt. liiiiláiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiihiÉiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiáiiikiiiiiiiiiiiiiiii Biaiiiiii aiiiädi simsáili UJESZTENDŐ. ... Ne tárjuk addig ki szivünket a reménynek, amelyet ilyenkor könnyű szerrel a rossz emlékek után előlegezni szoktak az emberek a titkaiban kitapint­­hatatlan hosszú ujesztendőnek, amíg nem vetettünk számot reálisan, mi volt, hogy kellene lennie s hogyan lesz, van-e helyzetünknek biztató momentuma a jövőre ? A centralizmus politikája, mely idegen tőlünk, hisz legtöbbször levegőként néz át az állam kisebbségein, a maga kö­rében és irányában talán jelentős munkát végzett­ Költségvetés, szociális és pénzügyi javaslatok lényeges dolgok az állam életében, látszólag kevés ellenvéleménnyel el is fogadták őket és az utóbbi hetek mégis megrendítették a koalíció alapjait. A rossz helyen alkal­mazni kezdett takarékossági elv hatal­mas keserűségeket halmozott fel épp az ó­év végén és a kormánytöbbséget alkotó öt párt és a kormány közé éket veri- A pártok nem vállalkoztak még több népszerűtlen munkára, elzárkóztak minden kompromisszumtól és magatar­tásuk megbuktatta az új lakbértörvényt: a régi érvénye hosszabbodott meg négy hónappal. A külpolitika eredményei: a cseh­szlovák — lengyel, a csehszlovák — osztrák szerződések, amelyek végre­hajtása nem annyira kétséges, mint a tető alá hozott belpolitikai törvényeké. Ez a viszonylat a bel- és külpolitikai eredmények között öltött látható alakot abban a hírben, hogy Benes dr. lemond a miniszterelnökségről és helyébe Švehla lép, ha biztosítottnak látja, hogy nem érheti blamage­ Látszólag az újév kormányválsággal fog kezdődni, amin végtére nem lehet sodálkozni. A centralizmus csak akkor eszi észre, hogy nemzetiségek is van­­nak az államban, ha azok képviselői, köztük a magyar nemzeté is, olykor­olykor beszédet mondanak a parlament­ben. Hogy általában kevés alkalmuk nyílik a szóhoz és ilyenkor is heves támadásokra használják ki az időt, ez főleg azt a tényt bizonyítja, hogy a központi politika csupán akkor gondol a kisebbségekre, ha az állam iránt kötelességet kell teljesíteni. Ugyan igaz, már régen belátták, hogy meg kell kezdeni a nemzetiségi politikát, sőt hogy helyes alapokon kell ezt inaugu­­rálni, de a kezdet még nem történt meg, vagy ha történt is valami, azért nem vehető észre, mert jogi lényege hiányzik. Pedig az igazság ott van, hogy a kötelesség­teljesítés ellenében jogok jár­nak. A múlt év pedig — be kell val­lani — ezt a gyümölcsöt nem érlelte le a fáról. Kulturális és politikai pana­szaink vajmi kevéssel csökkentek azon nívó alá, amelyen az első állami be­rendezkedés idején állottak. A magyar­ságnak különösen, amely kellő politikai szervezkedés híjján nem tanúsíthatott elég ellentálló erőt, tényleges jogok he­lyett meg kellett elégednie ezek ígérge­tésével. A demokratikus princípiumok­­ éppen a magyarsággal szemben jutot­­­­tak a legsúlyosabb csődbe s amikor a magyarság is bebizonyította a mozgó­sítás alkalmával, hogy méltatlanul éri ez a bánásmód, a bizonyíték nyilván­való erejét nem lehetett többé elkerülni. Ez volt az az időpont, amelyben a he­lyes nemzetiségi politikát most már na­gyon komolyan­­ megint megígérték. Az ó­év ezzel zárul számunkra- A helyzet maga nem kecsegtet nagy re­ményekkel a jövőre sem. Hiszen a jobb helyzet alkotása ma mér nem is tőlünk függ. Ma, amikor már minden magyar képviselő megérett annak hirdetésére, hogy a demokrácia legszélesebb körű érvényre juttatása a cél az államépítő munka ellenében, tehát először ismerik el a kötelességet és csak azután kérik a jogot — a rendőri szisztéma politikai irányzata, fontos kulturkérdések meg­oldatlansága, stb­, stb- nem a magyar­ság ellen alkothatnak vádat. Hinni kell, hogy az újév teljesen meghozza a belátást és sok ígéret után valóban megérdemelt helyzetét alakítja ki a magyarságnak. Mint semmit, a centralizmust se lehet erőszakolni a végletekig. Ezt a törekvést fel kell végre váltania az új esztendőben annak a de­mokráciának, amelynek értelmében a köztársaság megalakult és amelyet a hivatalos külföld ebben az államban valódinak képzel el. Nem a magyar­ságon múlik, hogy ebben a demokra­tizmusban az újév folyamán megint ne kelljen csalódnia. A magyar csendőrség átvette Sopront. Az ántántmisszió és a katonaság elhagyta a várost. Budapest, dec. 31. A soproni kerület népszavazási bizottságait feloszlatták és az ezekben elnökökként szerepelt 24 ántántbeli katonatiszt már elutazott. A magyar csendőrség már beérkezett Sopronba s ennek parancsnokságát egyelőre az antánt tisztjei vették át. Ma megérkezett a városba a magyar kato­naság is. Az átvételről szóló jegyzőkönyvet ma írták alá. Az ántántkatonaságot január 3-án szállítják vissza a népszavazási területről Felsősziléziába. Ma elhagyta Sopron városát Hain osztrák meghatalmazott vezérkonzul és az osztrák összekötő tiszt is. Szimcsányi György És Benkő Gábor pisztolypárb­aja. Budapest, dec. 31. Mint ismeretes, Szmrecsányi és Benkő képviselők között súlyos affér támadt a képviselőházban. Benkő egy beszédében azt állította, hogy a volt király szökött meg először az ese­mények elől Magyarországról. Erre Szmre­csányi kihivatta Benkőt a folyosóra s rö­vid szóváltás után pofonütötte. A felek segédei pisztoly párbajban álla­podtak meg, amelyet tegnap vívtak meg a Ferencz József lovassági laktanyában. Kétszeri golyóváltás után a felek kibékül­tek. Benkő kijelentette, hogy nem akarta a király szemé­lét sérteni, csak magatar­tását bírálta. Igazgató­tanács a kassai kereskedelmi és iparkamaránál­ — Saját tudósítónktól. — Kassa, dec. 31. A csehszlovák köztársaság megala­kulásának első hónapjaiban a bratisz­­lavai teljhatalmú minisztérium intézke­désére a hatóságok felfüggesztették a bratiszlavai, kassai és besztercebányai kereskedelmi és iparkamarák autonó­miáját, az elnök és a választmány meg­bízatását érvénytelennek nyilvánították, az ügyek vételével pedig a titkárokat bízták meg. Az elmúlt évben törvényileg szabá­lyozták a kereskedelmi és iparkamarák helyzetét. A törvény értelmében az ügyek vitelét ezentúl nem mint a régi magyar törvény szerint egy 48 tagú — 24 iparos és 24 kereskedő — vá­lasztmány intézi, hanem egy 9 tagú igazgató tanács, amelynek tagjait, Cseh­országban a kereskedelmi miniszter, Szlovenszkón pedig a bratiszlavai telj­hatalmú miniszter nevezi ki- A bratiszlavai kamarához a szlo­­venszkói miniszter ez év elején kine­vezte az igazgató-tanácsot. Elnöke Szo­dola Kornél nemzetgyűlési képviselő lett. A kassai és besztercebányai ka­maráknál ezideig az igazgató-tanács kinevezése nem történt meg-Pár nap múlva, mint a Bratiszlavában megjelenő „Slovensky Denník“ tegnapi számában jelenti, dr. Micsura teljha­talmú miniszter kinevezi a kassai és beszterce­bányai kereskedelmi és iparkama­rákhoz is az igazgató­tanácsot. A minisztériumban a kinevezendők név­sora már készen van. Az igazgató­­tanács listája megfelel az új kereske­delmi és ipari viszonylatoknak. Elhalasztották Korláthék himnusz-perét. Ungvár, dec. 31. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Tegnap tárgyalta dr. Molniczky tanácsa Korláth dr­ és társainak himnusz-perét. A vád az volt ellenük, hogy Szent István napján a plébánia­templomban a magyar himnuszt énekelték A fővád­lód a templomi orgonista volt, akiről azt állították, hogy ő intonálta először a himnusz dallamát, mire a közönség énekelni kezdte- Az orgonista tagadta a vádat-Majd felállott az ügyész és kérte a tárgyalás elhalasztását arra való hivat­kozással, hogy Benes miniszterelnök előtt kell megjelennie. A védők és a vádlottak tiltakoztak ez ellen, azonban a tanács az ügy tárgyalását bizony­­talan időre elhalasztotta. Károly fxcsászár eladta a világ legszebb gyémántját. Az Amerikai Magyar Újság írja: A világ legnagyobb gyémántja eltűnt­ Titkos rendőrök gárdája keresi min­denfelé a világon, de eddig még nem sikerült a nyomára akadni. Firenzei gyémántnak, vagy másképpen a .nagy toscanai* gyémántnak nevezik az eltűnt brilliánst, amely a világon ismert brilliánsoknak egyik legszebb darabja. Általában azt hiszik, hogy egy isme­retlen pénzcsoportnak a kezében van most az értékes gyémánt, amelynek utolsó tulajdonosa IV. Károly volt. A nagy toscanai gyémánt első tulaj­donosa Merész Károly burgundi feje­delem volt, aki a gyémántot az arany­gyapjas rend jelvényébe foglaltatta bele. A gransoni csata után valahogyan eltűnt a gyémánt és egy svájci lands­­knechthez került, aki nem ismervén az ékszer értékét, egy hollandi forintért eladta egy génuai kereskedőnek. A kereskedőtől Sforza herceghez, Milánó uralkodójához került a nagy toscanai, aki után második Gyula pápa lett az ékszer tulajdonosa. Tőle került brilliáns Ferenc toscanai herceghez(?), a aki később Mária Terézia férje lett. Ettől az időtől kezdve a Habsburg­­család ékszereihez tartozott a toscanai gyémánt is, amelyet a többi Habsburg­­ékszerrel Bécsben őriztek. Az összeomlás után Olaszország kí­sérletet tett, hogy ezt az ékszert megszerezze azon a jogcímen, hogy a nagy toscanai valamikor a toscanai hercegi család tulajdonában volt. A békeszerződés értelmében a gyémántot ki kellett volna szolgáltatni Olaszor­szágnak, de amikor az olasz misszió Bécsbe érkezett, az ékszernek híre­­hamva sem volt. Eltűnt- Állítólag Károly császár magával vitte Svájcba, mint a Habsburg-család tulajdonát. Kérdést intéztek Károlyhoz, aki azon­ban kereken tagadta, hogy tudna va­lamit a nagy toscanai gyémánt hol­létéről. Viszont az olaszok meg vannak győződve róla, hogy Károly magával vitte Svájcba, mint a Habsburg-család tulajdonát és Windischgraetz révén eladatta valahol, még pedig hatalmas összegért, mert a gyémánt óriási va­gyont reprezentált. MUNKÁCS,­­ml Fő-ut 19. sz. *® „SÁRGABOLT“ ® Lm MUNKÁCS, f* Fő-ut 19. sz. a Csillaggal szemben röfös-, posztó- és divatáru legolcsóbb bevásárlási forrása. a Csillaggal szemben

Next