Kassai Hirlap, 1922. január-február (19. évfolyam, 1-47. szám)

1922-01-14 / 11. szám

XIX. évfolyam, 11. szám tiarstenlOn­g é* M­­■dóhhatal i Koste«, mi (reduttá 00. T«i«r< 104. ssOm. Szombat 4tg)sl«nik minden­ HP d. «. 4 ÓrakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP Jelölői szerkMStA: LAUSCMMANN OTTÓ KoSice, 1922. január 14. ELŐFIZITŠS­­AROKl Egy «g4y évre % '■& kérőn», félévre 108 korona, negyedév?« 54 kara«», agy­ből napra 18 korona « Egy **ái­­ára h«tg» ben Ob widíken 1 K inihiiiteeTiTiiinmmiiiiiimiiniiiiiámmáiiimiiaiiiiiiáiáiiifcHHiiiftnnTHÉiiiffgTrrrmifm rrrrrfiTfTnTír A magyarság expoziturái A szlovenszkói magyar színészet új stádiumba jutott­ Ha igaz az az opti­mizmus, amelyet Faragó Ödön szín­igazgató tegnap Prágából jelentett in­­tervjúja tükröz vissza, úgy májusban a magyar színészet egy hónapra lakó­helyet talál a csehszlovák köztársaság fővárosában-Meg kell állani e rövid tartama miatt látszólag csekély tény mellett, mert ennek a mai viszonylatban nagy jelentősége, sőt hordereje van. Az új állam három éves fennállása alatt, a régi talajon új légkörbe került magyar­ság nem részesült kellőleg vagy egy­általán a köztársaság által hirdetett demokratizmus áldásaiban- A magyar­ság volt az az elem az államban, amelyre a meglevő és sok-sok évre visszamenőleg megmagyarázható ellen­szenvből minden rosszat ráfoghattak, mert a külpolitikai szerencsétlen körül­mények és helyzetek folytán ez uj ál­lam magyarsága helyzetének tehetetlen gyöngesége úgyszólván magától adódott.A legelemibb demokratikus jogok sem nyertek elismerést, minden intézkedésre a részvétlenség és a könyörtelen poli­tika vaskeze ütötte bélyegét, álmodni se lehetett tehát arról, hogy a meg nem értésen, amely a magyarság jogainak negációját a csökönyösségig menő ra­gaszkodással szinte a végletekbe tú­lozta, bárminő kis rést is lehessen ütni. Épp ezért nagy vívmány a magyar­ság számára, hogy kultúrája még ma is csaknem magában álló ébrentartója: a színészet bevonulhat — ha csak egy hónapra is — Prágába Magyar színészet Prágában ! Ez a gondolat talán színesebb sorok meg­írására is tudná ösztökélni a tollat, ha ez a csöpp az ürmök keserű tengeré­ben nem volna olyan igen nagyon kicsi. De örvendeni lehet neki, mert abban, hogy erre lehetőséget nyújtottak, megcsillan egy paránya annak a meg­értésnek, amely képes megoldani a magyarság sok igazságtalan, különösen szociális sérelmeit is-Nem vesszük készpénznek a szub­venciót illetőleg Faragónak tett ígéretet, nemcsak azért mert egy lemondásban levő kultuszminiszter tette, hanem mert az ígéretek a magyarságnak eddig még mindig csalódást hoztak. De ha kétke­désünk nem válna be, szóljon bér ez az államsegély egyelőre csak a prágai szezonra, az ed­igi kormányzási elvek oly áttörését fogja jelenteni, hogy egy­ben kedvező kihatásokkal kell okvetle­nül járnia az állami költségvetésre is, amelynek eddigi szűkkeblűségét a ma­gyarság szociális ügyeinek szempontjá­ból eléggé rosszallottuk.Van e kérdésnek azonban még morális etnikai súlypontja is. Ha a magyarság legszélsőbb ellenzéki kép­viselői letették a parlamenti esküt arra, hogy az állam alapján állanak, a magyar színészetnek sem lehet oka az állami támogatást visszautasítani vagy amiatt helyzetét kényelmetlennek érezni. A magyarságnak a saját fejlődése érde­kében igényt is kell tartania az állam támogatására, ami kifejezést nyert már abban is, amikor a szlovenszkói magyar sajtó az állami budget tárgyalása során egyöntetűen kritikát gyakorolt a mostoha elbánás miatt, amiben a magyar nem­zetiség részesült. Sőt a magyarságnak jobban be kellene vonulnia az állam fővárosába. Szeretnők megvalósítva látni a Prágában megjelenendő komoly ma­gyar ellenzéki sajtóorgánum ügyét és nem lenne célellenes egy ott létesítendő magyar kaszinó vagy magyar ház sem. Minél több szociális, kulturai és politikai expozitúrára tesz szert a ma­gyarság Prágában, ugye a köztársaság­ban annál inkább biztosítva lesz. Min­ den ilyen expozitúra a magyarság aktív erejének a központba nyúló csápja volna, melyek egyrészt kidomborítani tudnák állandóan a magyarság sok­oldalú képességét és nagy értékeit, ezzel szemben pedig mintegy előőrsön­­ állva, természetes kapcsolatukkal leegy­­­­szerűsíthetnék azt a rettenetes távolságot, amely a magyarság és azon központ között fennáll, ahonnan ügyeit eddig még jóindulattal alig-alig intézték. Csele­kedni vele van elég. Cselekedni kell 1 A Briand-kabinet demiszionált. Saját távirati jelentés. Páris, január 13. Azok az ellentétek, amelyek a cannesi konferencia kapcsán az angol és francia kormányok között felmerültek, Franciaországban kormányválságot idéztek elő. Briand kabinetje tegnap délután 4 óra 30 perckor beadta lemondását. Mitterand köztársasági elnök a k­abinet demisszióját elfogadta. Bethlen magyar miniszterelnök Wienben. A bizottságok m­egkezdték t munkájukat. — Bethlen a köztársasági elnöknél. — Saját tudósítónktól. — Wien, jan. 13. Tegnap reggel érke­zett Bethlen gróf magyar miniszterelnök 15 referens kíséretében Wienbe. A ke­leti pályaudvaron a küldöttséget Davy szakfőnök és Duffek dr. fogadták. Bethlen gróf a pályaudvarról a magyar követségre ment, majd d. e. 10 órakor először találkozott a külügyminiszté­riumban Schober kancellárral. A miniszterelnökök találkozása után a hivatalos jelentés szerint a két dele­gáció ült össze először a külügy­minisztériumban. Az ülést Schober­­r­ kancellár nyitotta meg. Örömét fejezte ki afölött, hogy a magyar delegátusokat Wienben üdvö­zölheti e kérte, hogy létesítsenek három bizottságot: egyet a pénzügyek és politikai ügyek, egyet a vasúti szállítási s határszéli ügyek és egyet a kereske­delempolitikai ügyek részére. Bethlen gróf miniszterelnök megkö­szönte a kancellár üdvözlését. Rögtön összeállították a bizottságokat és a műszaki szakértők azonnal értekezletre ültek össze. A delegációk első ülése után Bethlen gróf miniszterelnököt Hainisch köztár­sasági elnök fogadta kihallgatáson Schober dr. kancellár jelenlétében. Moliére születésének 300-ik évfordulója. A franciák nemzeti ünnepe­ E hó 14-re esik a franciák világhírű vígjáték írója születésének 300-ik év­fordulója. Franciaországban ez alka­lommal nagy ünnepségeket tartanak, melyek 14-én a Sorbonneban rendezett díszgyűléssel kezdődnek, ahol a köz­­társasági elnök is megjelenik és csak 18 án érnek véget. A kormány, a tudo­­­­mányos és művészeti intézetek, iskolák, a Maison de Moliéreel élén az összes színházak versenyeznek egymással, hogy hódolatukat a halhatatlanná vált férfiú emléke iránt kimutassák.Ez az ünneplés visszhangra talál az­­ egész világon, mert a színdarabok, amelyekben Moliére genieje megnyil­vánult, az összes műveit nyelvekre le­fordítva az emberiség közkincsévé lettek. Moliére csak színpadi neve Poquerin János Babtistnek, ki 1622. január 14-én született Párisban, hol atyja udvari kár­pitos volt. Anyját 10 éves korában el­vesztette és nagyatyja által gyakran a színházba vive nagy hajlamot mutatott a színészet iránt. Midőn a chermonti kollégium után az orleansi jogi iskolát elvégezte, visszatért Parisba 1645. körül s ahelyett, hogy az ügyvédkedést meg­kezdte volna, társaival színtársulatot alakított. Ez a vállalkozás kevés siker­rel járván, volt iskolatársa Conti herceg támogatásával, az egész társulat a vi­dékre ment és Moliére mint igazgató bejárta egész Franciaországot. A tár­sulat oly hírnévre tett szert, hogy a ki­rály fivérének pártfogását megnyerve a mai Louvre egyik termében (melyet testőrségi teremnek neveztek) kaptak helyet 1658 ban. Itt adták elő a szín­­műírásban már előbb is kitűnt Moliére híres darabját a Les précieuses ri­­diculest. Ez a darab maró szatírája azoknak, akik újításra törekedve, dagályos érzel­gősséggel megrontotték a szép francia nyelvet. Az elért fényes sikert továb­biak követték a Palais Royalban, hová Moliére társulata, midőn a Louvre keleti homlokzatát építeni kezdték, a mai Theatre Francais helyére átköltö­zött. Moliére sok színdarabot irt és azokban a főszerepet rendesen ő ját­szotta. Korának hibáit ostorozva, sok oly tulajdonságot tett nevetségessé, amelyek az embereknél mindig válto­zatlanok maradnak. Ezért művei év­századok után sem vesztették értékü­ket. A Les précieuses ridicules­on kívül a Le Misanthrop, Tartuffe, L­avaré, Le Bourgeois Gentilhomme és Les femmes savants címü darabokat szokták a költő halhatatlanságát hirdető remekművek gyanánt megjelölni. De más színművei­ben s a XIV. Lajos udvarának mulat­­tatására irt kisebb munkáiban is ki­apadhatatlan humor és szellemesség nyilvánult meg. Moliére gyakran saját életének eseményeit is kiszatirizélte. A nagy író szintén elkövette, mint sokan előtte és utána, azt a hibát, hogy 40 éves kor­ban fiatal leányt vett feleségül. A 16 éves Bejárt Armande aztán kacérságá­­val sok bánatot okozott férjének, ki különválva is élt később az élénk tem­­peramentumú színésznőtől. — Moliére XIV. Lajosnál nagy kegyben állt, szép évdíjat húzott és a színelőadásokból vagyonra tett szert. Autenili házában vendégszeretettel fogadta barátait, köz­tük : Boileaut, Rod­met, Lafontainet. A híres író és színész úgy halt meg, mint a katona a harcmezőn, élethiva­tásának gyakorlása közben. Már régeb­ben betegeskedett, de mégis ő játszotta utolsó darabjában,­­A képzelt beteg-­­ben (La mabade irraainaire) a cím­szerepet. A negyedik előadás utolsó jelenetében, a Juro szó kiejtése köz­ben vérhányás fogta el, öntudatát elvesztette és pár óra múlva meghalt 1673. február 17-én. A 300-ik évforduló alkalmából nem lesz érdektelen feleleveníteni az ada­tokat arra nézve, mily elismerésben részesült a magyarok részéről Moliére irodalmi működése. Először 1792-ben fordították le a nagyenyedi tanulók Moliére 2 darabját. Később több fordítás is megjelent. Ka­zinczy Ferenc A kénytelen házasságot és a Botcsinálta doktort, Döbrentey Gábor a Fösvényt fordították le, Cso­­konay Doktorandusza is a Moliére képzelt betege után készült. De a Kisfaludy társaságé az érdem, hogy Moliére összes művei lefordításával a magyar irodalmat megajándékozta. Kazinczy Gábor, Szász Károly, Csiky Gergely, Berczik Árpád, Lévay József Arany László, Várady Antal és K­o­­más jelese a fordítók Nemzeti Színház mű­­halhatatlan francia iro­dalmánk sok közt voltak. A soron tartja a színműveit. A magyarok sem maradtak el tehát Moliére megbecsülésében a többi nem­zetek mögött s együtt ünnepelnek a 30- ik évfordulón a nagy francia nem­zettel, mely a tudomány, művészet és irodalom terén oly elhatározó befo­lyást gyakorolt az egész világ kultúrá­jának fejlesztésére. Benes dr. expozéja a ruszinszkói kérdésről. Prága, jan. 13-Tegnap a parlament alkotmányjogi bizottságában Benes dr. miniszterelnök expozét mondott a ruszinszkói viszo­nyokról. Ismertette a ruszinszkói kér­dés történelmi fejlődését. A podksr­­patskarusi lakosság politikai műveltsé­gének hiánya nagy mértékben hozzá­járult, hogy nem tudtak az ottani lakos­ságból megfelelő számú kellően művelt szakembereket kiválasztani. Ezt hiányt cseh vagy esetleg szlovák tiszt­a­viselőkkel kellett pótolni. Az utóbbi időben jelentékenyen javult a helyzet- A közmunkaügyi minisztérium nagyot lendített közlekedési téren. Az egész­ségügyi minisztérium erős küzdelmet folytatott a betegségek elterjedése ellen. A vöröskereszt egylet segítségével csak­nem egészen sikerült a ragályos beteg­ségeknek gátat vetni. Az általános egészségügyi viszonyok nagy javulást tüntetnek föl. A közművelődési szempont főleg sok­­ elemi iskola felállítását szorgalmazza. A ruszinszkói nép elhanyagolt politi­ i­ti­kai fejlődése dacára is törekedni kell a választások kiírá­­­­sára, hogy a nép számára lehetővé­­ tétessék a közügyek intézésében való részvétel. Még igen sok akadály van, de Beneš­­ dr. konstatálja, hogy határozottan tilta­­­­kozni kell ellene, hogy­­ Ruszinszkóról úgy beszéljenek, mint valami afrikai gyarmatról. A tisztviselői viszonyokat sem lehet nagyon kedvezőtlenül megítélni. Igaz,­­ hogy egyesek nem voltak méltók arra a pozícióra, melyet betöltötték, dt­ álta­lában nagy munkát végeztek. A poli­tikai igazgatás tisztviselőinek helyzete javul és a betöltetlen helyekre hazai tisztviselőket fognak tenni. A választás határideje nem állapít­ható meg pontosan, de a legrövi­debb időn belül megejtik, hogy minden párt élvezhesse politikai jogait. Az ideiglenes kivételes intézkedések biztosították, hogy a bizonytalan nem­zetközi helyzett miatt Ruszinszkóban ne érvényesülhessen a Horthy-rendszer. A kormány nem kedvez egy politikai mozgalomnak sem s örömmel fogadja a központi parlement ellenőrzését- Az expozé utáni vitában részt vettek Smeral dr­. Hackenberg, Ullrich, dr- Heim, dr. Selley, dr- Pateidl, dr- Med­­veczky és dr. Mazanec képviselők.

Next