Kassai Munkás, 1907. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)
1907-03-16 / 1. szám
2. oldal. KASSAI MUNKÁS Gyorsan, szünet nélkül világosítsátok fel a szervezetleneket, mert a kormány és társadalom tatárjárásra készül ellenünk. Meg akarnak semmisíteni bennünket. Korbácscsal és égi malaszttal akarnak etetni, jég és kenyér helyett. A munkáltatók és ennek zsoldjában álló kormány a munkásság gúzsbakötését tervezik. A szolgai és nyomorúságos állapot fenntartását biztosítani kívánják. A hatosos napszám korszakát visszasírják. De hiába. Az öreg anyókából sohase lesz ifjúasszony. És a régi „ideális“ állapotok nem ismétlődhetnek. Nem annál is inkább, mert országszerte kiadatott a jelszó: szaporítani, nagggyá, hatalmassá tenni szak- és pártszervezetet a szervezett munkás kötelessége, hogy a munkásság nehéz küzdelemmel szerzett jogait senki fia meg ne sértse és a megszerzendő jogok kiküzdésére elég erős legyen. Rajta hát! Percre se szüneteljen agitációnk! Sok a tennivaló : a dologra munkások! SZEMLE. Koalíciós gazság! Magyar vezényszót, önálló vámterületet, magyar bankot, harsogták a nagy „vezérek.“ Ezzel lármázták tele az egész országot. Addig lármáztak, míg magukhoz kaparintották a hatalmat, a piros bársony széket. Hirdettük, állítottuk, hogy hangos jelszavakkal tévesztik meg a polgárságot, hogy az agrár feudális reakció, az ország nyakára ülhessen. Állításaink nap-nap után beigazolást nyernek, s nyilvánvaló az egész ország előtt, hogy becstelen politikát űznek. A legreakciósabb kormányok nem merték az egyesülési szabadságot úgy lábbal tiporni, amint azt a nagy „hazafiyak“ kormánya teszi. Nem vártunk tőlük mást. Tudjuk, hogy rideg osztályparlament és osztályérdekeiknek megfelelő politikát csinálnak. A munkás, a gazdaságilag gyengébb fél, a kizsákmányoló tőkével szemben, csak szervezete védheti meg. Most rávetik magukat a munkásság egyesülési szabadságának letiprására, csendőrpribékekkel dúlják szét egyleteiket. Most, amikor Andrássy gróf azt mondja : „A bérküzdelemben, a gazdasági versenyben egyik leghatalmasabb fegyver a szövetkezés: ezt a fegyvert a munkástól megvonni nem áll jogában senkinek. Nem engedhetem meg, hogy azért, mert a szervezet esetleg kényelmetlen a földbirtokosoknak, a hatóság alkalmat és címet keressen arra, hogy feloszlassa.“ Így beszél a fekete gróf a parlamentben, azonban már másnap felfüggesztette Budapesten a kőmivesek, kávéfőzők, vasbutormunkások egyleteit, vidéken a földmivelők negyven csoporját oszlatta fel. Tehát a „gazdasági versenyben egyedüli fegyver a szervezkedés.“ És mégis, amikor a munkásság a vérét szipolyozó tőkével szemben védekezik, kicsavarják kezéből az „egyetlen“ fegyvert, de ugyanakkor a munkáltatók egyesületeiben vígan folyik a kizárás, fekete liszta, „a dolgozni akarók“ terrorizmusa. Jól van gróf úr! Egyoldalú pártoskodását megértjük ... de annak megtorlási módja és ideje is van, amit mi magunk fogunk megállapítani. Azt azonban már most is kijelenthetjük, az uszítók munkája, a reakciós handa-bandázás nem fog sikerülni. Alszik az iparhatóság! Az iparhatósági megbízottakat „megválasztják“ azért, hogy az elsőfokú iparhatóságot „támogassák“ munkájában. Az 1884. XVII. t.-c. 167—169-ik szakaszai alapján kötelesek az iparhatósági megbizottak gyári, műhelyi szemléket tartani s annak eredményéről jegyzőkönyv kíséretében az elsőfokú iparhatóságnak jelentést tenni. Tartoznak ügyelni arra, hogy az iparos betartja-e az „ipartörvény“ rendelkezéseit. „Nem alkalmaztatik-e a tanonc oly munkára, amely testi erejét túlhaladja? Egészséges és lakható-e a segédeknek és tanoncoknak adott lakás?“ stb. Feltételezzük, hogy a főkapitány, mint iparhatóság, ezen vizsgálatok megejtéséről szóló jegyzőkönyvet átolvassa és az abban foglaltakat tudomásul is veszi. A kérdés már most az, hogy látott-e a főkapitány valaha ilyen jegyzőkönyvet? Vagy ha nem, úgy kérdezzük miért nem ? Nem kötelessége a főkapitánynak, mint iparhatóságnak — ha már ő elmulasztja — legalább szigorúan ellenőrizni a megbízottak működéseit ? Mi még olyan eleven iparhatósági megbízottat egy alkalommal sem láttunk, aki ez irányban vállalt kötelességének eleget tett volna. Meg is tudjuk érteni, hogy a sógor, komának könnyen oda vághatják, hogy söpörj koma a magad portáján először. Vétkes könnyelműség és bűn az, amit egyes műhelyekben látunk, serdületlen fiatal leányok kora reggeltől késő estig kénytelenek bűzös, dohos levegőjű műhelyekben A papszamarak röpiratáról A papszamarak egy hozzájuk illő hangon írott és rájuk valló eszmeszegénységben sínylődő szennyiratot adtak ki a nemzetközi szocziáldemokrata munkásmozgalom ellen. Ocsmány fércmunka ez a szenyirat és nem is érdemli meg, hogy szót vesztegessünk reá. De mi, szocziáldemokraták megtesszük észrevételeinket minden szembeötlő jelenségre, legyen az virágzás, vagy akárha rothadás. Ez a penészgomba is magára vonja figyelmünket. Szagával is, torz alakjával is. A szaga is, az alakja is azt mutatja, hogy papi kéz dagasztotta és papi konyhán kotyvasztották ilyen sületlenné. Kell-e tehát ennél többet konstatálnunk? Ugye hogy nem ! Papi konyháról évezredek óta nem került a nép közé egészséges főzet. Azonkívül, amivel a saját potrohukat hizlalják, csak moslék az, ami onnan jön ki. Akinek kedve tartja — eszik belőle. Az is táplálék. Lám, a disznó meg is hízik tőle. Jó étvágyat hozzá atyámfiai az Urban! 1. szám.