Kassai Szemle, 1887 (3. évfolyam, 103. szám)

1887-12-25 / 103. szám

lC|C*w01VCJ ---- ^ W°*/. formás fel és leszökellő kacsa jelezte, hogy a szöszi szorgalmasan varrogat. Adolár ur külömböző időben s többször egy nap vette arra sétáját, sőt mindég úgy esett, hogy a szivarja is ott aludt ki, ott állt meg s gyújtott rá. Egyszer a szöszi felpillantott s Adolár ur majd elsimult az aszfalton, olyan szúrást, érzett. Adolár ur, aki dicsekedni szokott azzal, hogy a város minden szép hölgyét ismeri, belátta, hogy téved, ezt még soha sem látta, pedig legalább ez a legszebb. Sétái még sűrűbbek lettek, a szöszi most már észrevette. Adolár ur megreszkirozott egy gavalléros köszöntést. Milyen a gavalléros köszöntés ? Hát ilyen. A jobb kéz megbillenti a kalapot s a felsőtest elhajlik, az ajk azt látszik mondani: szervusz, az egyik szem, szeretlek, a másik: oh, gyere ki! Orr, fül, kéz, láb, mindenik mond még valamit külön-külön s mindez egy másodperczet sem igényel. A szöszi viszonozta a köszöntést. Milyen vivmány! Adolár úr meg volt magával elégedve, s annál inkább, mert a szöszi háta mögött sohase látott mamát. Később a köszöntést élő szóval szerette volna átadni, de mikor télen oly kegyetlenül be vannak zárva az ablakok. Bemenjen, ne menjen ? A kapun nem volt czédula hogy lakás kiadó, vagy jó koszt kapható, de mégis egy szabó tábla. Ide fog menni, egy frakkot megrendelni, aztán nem fizetni, megtette ő már mással is. A fő, hogy megtudja ki a szöszi? Egy fiatal ember jött ki a kapun égő szivarral szájában. Jó alkalom. — Uram — szókta meg Adolár úr — szabad kérnem egy kis tüzet. — Szívesen. — Ugyan kérem — folytató szivar csutkáját meggyujtva — e házban lakik ön? — Igen. — Nem mondhatná meg nekem, ki az az imádandó szöszi ott abban az ablakban. — Ott, abban az ablakban ? — Igen. Nagy szolgálatot tesz vele, érdekel a kicsi, s úgy látszik nem lesz kegyetlen. — Ah! — Tehát ? Gyorsabban mint a gondolat repült a válasz Adolár úr arczára s csak úgy szikrázott bele a szeme. — Az, az én feleségem ! Ennyi s több semmi, de ez elég volt. Adolár úr pedig azon töri a fejét, hogy mit csináljon ? Mert nem tudja, váljon párbajképes-e a szabó ? A párbajlovagoktól e kérdésre szives fölvilágositást elfogad özv. Gágor Kata. Felhivás előfizetésre. mwwiunA iuiu a szépirodalom és újságírás terén számottevő jeles munkatársaink segítségével lapunkat az eddiginél lehetőleg még változatosabbá tegyük, s ahol kell, mellékletek hozzáadásával is emeljük tartalmasságát. Több' nem ígérünk s a mi bennünket a jövőre is kötelez: az elvünk, melyet semmi körülmények között föl nem adunk. Ezt az elvet pedig ismerik olvasóink, akik eddig pártfogoltak bennünket és tapasztalni fogják a jövőben azok, akik az újév kezdetével zászlónk köré fognak csoportosulni. ■ régi előfizetőinknek úgy, mint ujonnan belépők számára új év napján a kiadásunkban megjelenő „Kassai családi naptár“-t ingyen adjuk; továbbá pedig azoknak, akik egyszerre egy fél vagy egész évre előfizetnek kívánságra díjmentesen elküldjük a következő érdekfeszitő regények egyikét; s pedig: „A társalgó nő“ irta Ries Hermin, „A kassai rejtély“, irta Philemon, „A sztrájk“ pályanyertes mű ; továbbá Ries Hermin „Vig beszélyek“ czim alatt megjelent s a fővárosi kritika által tetszéssel fogadott vaskos kötetét, a mely könyvárusi utón csak, 1 frt 50 krért szerezhető meg, előfizetőinknek 50 krért adjuk. Egy változtatást a közönség gyorsabb tájékoztatása érdekében szükségesnek láttunk megtnent s ez az, hogy lapunkat az újévtől kezdve az eddigi napok helyett minden szerdán és szombaton fogjuk megjelentetni, ameennyiben mint társadalmi életünk lüktetésének éber őrei úgy tapasztaljuk, hogy a felmerülő fontosabb események majdnem kizárólag a hét első napjaira esnek s így eddig is sokszor voltunk kénytelenek lapunkat egy-egy nappal hamarább megjelentetni, hogy olvasóinknak gyorsabban szolgáljunk az események kimerítő leirásával. Az előfizetési dij a következő: Egy évre...........................5 frt —kr. Fél évre ............................ « „ 50. Negyed évre •••.................. 1 „ *5 úgy helyben házhoz hordva, mint vidékre postai szétküldéssel. Előfizetni lehet a kiadóhivatalban, főutcza 54. sz. a. földszint az udvarban és minden könyvkereskedésben. Vidéki előfizetőknek ajánljuk a díjat postautalványon beküldeni, amelyen kérjük a teljes czimet olvashatóan kiírni, nehogy a szétküldésben akadály támadjon. Előfizetések e czimen küldendők : „KASSAI SZEMLE1 kiadóhivatala Kassán, főutcza 54. Végre megemlítjük, hogy előfizetőink számának folytonos emelkedése által lapunk a hirdető közönségre is nagyon előnyös, mert ebben a hirdetések széles körben nyernek elterjedést s mindazok daczára a felvételi díjak általunk nagyon mérsékelten számíttatnak. Kassán, 1887. évi deczember 12-én, a „Kassai Szemle“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Lapunk az újév kezdetével pályafutásának negyedik évét kezdi meg. Ez bizonyítja létjogosultságát, életképességét, melyet a nagyközönség rendkívüli pártfogása biztosított számunkra a kezdetnél s amely fenállásunk óta folyton fokozódva, izmosítja erőnket. Nem szóvirág, ha mondjuk, hogy ezt az erőt mi csakis a közönség tapasztalt jóindulatából merítettük. A mi hálánk a jövőben is kitartó munkásságban fog nyitva Az engedély után kinyílt az ajtó s kevés vártatva Gödör Mihályné asszony alakja jelent meg a láthatáron könnyes szemekkel. — No asszonyka — igy szóktá meg Pista bácsi a vászoncseléd népet — mi járatban vagy nálam ? Talán csak nem az urad vert meg, hogy oly szomorúi arczot vágsz ? ! — Jaj, dehogy, dehogy tekintetes uram — kezdé meg a szót Gödör Mihályné — ha még csak azt tette volna, de nézze csak lelkem — s azzal megfordult, s a paradicsomos ebéd egész terjedelmében ott lapított az asszony háta közepén — soha, mióta eszem bírom, még igy csúffá nem tette feleségét egy ember sem. — Hát aztán, hogy került az a paradicsomos állapot a hátadhoz ? — kérdi mosolyogva Pista bácsi, akit a nem mindennapi jelenet mulattatni kezdett. — Hát csak úgy kedves jegyző uram, hogy az az akasztófára való hátamhoz vágta az ebédes csuprot. — Hát aztán miért tette ezt az a kötni való Gödör? Eaggatá tovább Pista bácsi a menyecskét. — Hát hiszen ha én azt tudnám, lelkem jegyző uram. — Aztán mi szándékod van most asszony ? — Törvényt gyüjtem keresni, kérem alássan, — s nyomatékul keservesen sírni kezdett a menyecske. — Hátha lesz olyan a törvénybe, amit az asszony is kikereshet magának, anélkül, hogy fiskálist fogadna. Pista bácsi látva, hogy itt nem boldogul egykönnyen közelebb inti magához az asszonyt és hivatalos komolysággal a következő kérdésekkel fordul feléje: — Hát aztán mondta-e az urad, hogy ne főzz neki paradicsomos krumplit ? — Mondta kérem alássan. — Sokszor mondta ? — Számtalanszor kérem alássan. — És te még is főztél neki ? — Főztem, mert sok volt a háznál. — Hát nem kívánt néha mást az urad? — Jaj, dehogy nem lelkem jegyző uram. Mondta biz az eleget. Újdonságok. Mellékletünket, melyben olvasóinknak a karácsonyi szent ünnepekre kellemes szórakozást és a pihenésben szellemi táplálékot kellő bőségben kívántunk nyújtani, azon megnyugtató meggyőződéssel tesszük le olvasóink asztalára, hogy ezzel is sikerült bizonyságot nyújtanunk áldozatkészségünkről, melyet ol— És mit kért ? — Tüdőstálkát, göledényt. — És te még se főztél neki ? — Jaj, dehogy főztem, már hogy főztem volna kérem alássan. — Hát talán nem volt a háznál zsír, vagy liszt ? — Dehogy nem, van biz ott kérem alássan. — És te még sem főztél mást? — Nem kérem alássan. — Ne tudod mit asszonyka — fakadt ki Pista bácsi — már én csak azt mondom neked, hogy, ha én lettem volna az urad, én nem a hátadhoz, de a fejedhez vágtam volna a csuprot. Érted ? Gödör Mihályné eleinte nem hitt a füleinek, de csakhamar meggyőződött a valóról, nagyot bámult az ilyen törvényre, aztán sírva fakadt s kezeit fölemelve, ily szavakra fakadt: — No a fene rágja meg az ilyen igazságszolgáltatást. Azzal egyet fordult s becsapta maga után az ajtót. Körülbelül egy hét telt el a leirt jelenet után, hogy Pista bácsi Gödör Mihálylyal a kukoriczás földek mellett találkozott. — No Gödör — szóktá meg Pista bácsi Mihály gazdát — főz-e még a kelmed felesége paradicsomos krumplit ? — Jaj dehogy főz tekintetes uram, azóta hírét sem hallottam. De meg is szolgálom a jegyző urnak. Amikor csak tetszik, szóljon, elmegyek kaszálni, kapálni ingyen. Hanem a példabeszéd azért fenmaradt. A tothi legény, ha megkéri a leány kezét, soha se feledi el megkérdezni, hogy elmegy-e törvényt keresni, mint Gödör Mihály felesége a jegyzőhöz ? Természetes, hogy a válasz: nem. — Pista bácsi azóta a bejelentési hivatalban bajlódik a vászoncselédnéppel. vasoink érdekében soha sem kíméltünk. A miden olvasónknak derült karácsonyi napokat kiva. Ideigtatjuk még mellékletünk gazdag tartalmát, s pedig: 1. „Költészet“, Rudnyánszky Gyula költeménye; 2. „Karácsony szombatja“, Boross Mihály jeles írónk tollából ; 3. „Hihetetlen igaz történet“, Koszorús Jókai Mór aprósága ; 4. „Részeg“ Kató átka“, Ries Hermin népies elbeszélése ; 5. „Hosszú élet szabályai“, életfilozófiai értekezése egy jeles tollú publiczistának; 6. „Egy ismeretlen, XVI. századbeli gúnydal“, Aba Sámuel munkatársunk közlése ; 1. „Bálteremben“ czim alatt Keresztes Vitéz rajzol modern képet; 8. „Gondolatok“ ; 9. „A pálya“ czim alatt társadalmi igazságokat talál az olvasó ; 10. „Tükör férfiak és nők számára“ czimen apró csípések olvashatók, amelyek senkit sem illetnek s mégis mindenkit érdekelnek ; végül pedig „Apróságok“ fejezik be gazdag tartalmú mellékletünket. Karácsonyfák. A sajtó rámutat a jelenkor összes vétkes kinövéseire, a léhaság, puhaság, önzés szülte bűnökre, a társadalom ferde ízlésére s romlottságára, — de egyet a jelen kortól megtagadni soha meg nem kísért : a megtagadhatlant, a humanismust és jótékonyságot. Mintha ez a beteg társadalom üdülést keresne a jótékonyság gyakorlásában, oly sokféle alakban s annyiszor teljesiti ama kötelességét, melylyel nem lehetetlen, hogy levezekli összes bűneit. El sem alhatik a tűz, a föld még be sem issza a romboló árvizet, a szegény még hidegről sem panaszkodik, a koldus még nem is éhes, s már a jótékonyság keze százfelől is nyúlik. De talán egyik jótékonyság sem szebb, magasztosabb, megindítóbb, mint amely az apátián, anyátlan árvák egyszerű kis karácsonyfáját halmozza el azzal a sok széppel, amelyről a kicsinyek csak álmodni szoktak. A kassai jótékony nőegyleté az a tagadhatlan nagy érdem, hogy városunk szegény apró világánál ő pótolja azt a végezetlen nagy űrt, a melyet a szegénység érzete támaszt s a mely ép a Megváltó születése perezében a legmardosóbb, mert az ártatlan gyermek szív vallásos érzületét veszélyezteti az a hiány, a melyet másoknál lát és amelyről beszélni hall. Hallja, hogy a kis Jézus sorra mit mindent hozott másoknak, míg neki szintén jó lelkű, áhitatos kis gyermeknek nem jutott semmi mindabból a sok szépből, amit mások kaptak. Az árvaságra jutott szegénység nevében legyen áldás a jótékony nőegylet derék asszonyain, akik a péntek délutáni megható ünnepet a kicsinyeknek megszerezték, s akik a kisded szivek vallásos érzületét ezen látható jelek által ismét közelebb hozták az Örök világosság felé. Az ünnepségek sorrendje a Flórián utczai kisdedóvában pénteken délután 3 órakor kezdődött s az idei ünnepély fényét örökbecsűvé tette az a tény is, hogy Bubics Zsigmond püspökünk jelenlétében folyt le. A püspököt az intézet bejáratánál Münster polgármester fogadta s később bemutatta a hölgyeket : Melczer baronesseket, Hegedűsné Soós Róza, Bernovicsné, Kyskáné, Schubertné úrnőket. A szépen díszített teremben a püspököt Konrády Mihály az óvoda tanítója fogadta, egyszersmind jelt adva a karácsonyi ünnep megkezdésére, mire Babuscsák Irma köszöntő szavakat rebegett a püspök előtt, aztán az apró világ üdvözlő dalocskát zengett, melynek befejeztével ismét Puhara Sándor és Nakraczki Mariska igen értelmesen elmondott dialógot produkáltak, melyben Krisztus urunk születése történetét hallottuk, a mi a püspöknek nagyon tetszett s a kis Sándort s a kis Mariskát meg is dicsérte érte. Majd ismét karácsonyi ének hangzott föl. Kukula Vilma piczi kislány hálát mondott a jótevőknek, a kik nekik ezt a fényes ünnepet szerezték, végül pedig Jávorszky Jolán imát mondott a kis Jézuskához, áldását kérve a magyar hazára. A püspök lebilincselő nyájassággal szólította meg a hölgyeket s leereszkedő jósággal buzdította és dicsérte az apró gyermekeket, kiknek előhaladása a magyar nyelvben s általában értelmességök valóban meglepő, a miért osztatlan elismerés illeti Konrády Mihály tanítót és Lengyel Georgina kisasszony gyermek kertésznőt. A püspök távozása után a dúsan megrakott karácsonyfa édességei, ékességei és hasznosabb tárgyai lettek a gyermekek között szétosztva, ami tekintve, hogy 160 apróság szorul az egyetlen tanszobába, nem kis dolog. A második karácsonyfa-ünnep a pesti úton levő és szintén a jótékony nőegylet által fentartott árvaházban délután 5 órakor szintén a püspök jelenlétében folyt le. Az érkező püspököt itt Hegedűs Soós Róza úrnő az egylet elnöknője és Holletsek Pál intézeti felügyelő fogadták. Az árva gyermekek nevében Bekényi Zoltán üdvözölte a püspököt. A püspök barátságos megszólítással tisztelte meg az üdvözlőt. Az ünnepély kezdete előtt Orenits Mariska mondott beszédet, ez után következett az ajándékok kiosztása, mikor is a jelesebb tanulókat, szorgalomra, istenfélelemre, hazaszeretetre buzdítván, megdicsérte, igy: Werner Emil V reáliskolai tanulót, Rozgonyi Gyula II. gymnásiumi tanuulót, Sichert Károly és Qrenits Mari elemi iskolai tanulókat. Az ünnepély után Rozgonyi Gyula mondott köszönetet. Ezután, valamint az ünnep előtt is, a gyermekek alkalmi dalokat énekeltek. A harmadik karácsonyfát jólelkű emberek aggatták tele ruhákkal, amelyek hét szegény gyereket megóvnak a tél hidege elől. Schufflag Román vendéglőjének egyik kisebb szobájában folyt le az ünnep csötörtökön este. A ruházatra való pénzt kiadta az említett szobában nehány hét előtt felállított gyüjtőpersely, melyért megvették a szöveteket s ezekből A 11manné, kötélverő neje, Mihalik Akosné és Hornyák vendéglősné jószivök sugallatát követve, megvarrták a ruhákat, mig Schufflag ur felállt-