Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)
1920-09-19 / 214. szám
Üyol«?funkott0dik évfolyam, 214 «. Vasárnap 1220 Szeptember 19 IkWilnaMMg to ktotoUntoli áuu, r»«M *4. <4>k »•>?*>•» tortd*k»»t Bütos én* lUMtoatei (acInfcásMtiuantoa.) T*l*fanii«toi « £ S& FELELŐS CSERKSSZETÖt Dp. KÖVES ILLÉS SCO koi^ Mlim »0 korina, nfcgyr^Ó0T« 40 koroun, tp 9fof)*t«Blk kMt kbétoUr«! upoatt r«f(*L <w *07 hónapra 14 koren* ejy«« aiAen Ara 80 flilto Magyarország barátságos érintkezést keres a szomszéd államokkal (CTK) Budapest. Tekintettel a külügyi helyzet alakulására, a magyar nemzetgyűlés legközelebb összeül Andrássy gróf elnöklete alatt. A külügyminiszter ezen ülésen a külügyi helyzetről széleskörű expozét terjeszt elő. Politikai körökben úgy hírlik, hogy az a politikai csoport, mely a békeszerződés ratifikációja ellen agitál és agresszívebb külügyi politikát követel, kisebbségben van. A magyar külügyi politikát úgy szervezik meg, hogy a szomszédos államokkal, barátságos érintkezés jöhessen létre. FORUM !(FRANCIA- OLASZ BARÁTSÁG). Az öreg Giolitti, aki másodszor vette kezébe Olaszország nyikorgó államszekerének, döcögő fogatának gyeplőit, akit a háború kezdetén a legocsmányabb vádakkal küldtek a magányos, önkéntes emigrációba, ez a Giolitti ma újabb reményekkel ül az aix-lesbainsi fürdőterraszok nádfonatú székeiben s azon töri ősz fejét, hogy mit is lehessen csinálni a lázongó, forró talajú Ilánával, amely sehogysem akar megnyugodni a nagy győzelem után. Olaszország Aix-lex-Bainsben Franciaországgal találkozott. Millerand ez egyszer tervek nélkül indult el egy politikai útra és nem volt senki sem a széles francia hazában, akinek fogalma lett volna arról, hogy milyen célokat keres a fürdőben, az a két ember, akinek vállán ma két ország súlyos, belső bajai nyugszanak. Tény az, hogy Olaszország is más célokkal jött és más célokkal tartott Franciaország is a bájos üdülőhely kiesődéke felé. Az az Olaszország, amelynek ipari területén komoly formában ütötte fel fejét a bolsevizmus gondolata s most kommunista elvekkel játszadozik, nem kereshet s nem is keresett mást, mint módot és utat hagy a külpolitikai kérdések elintézésének segítségével megteremtse a zavaros belpolitika alá azon nyugodt talajt, amelyre sürgős szüksége van. Franciaország mindig kétkedő szemekkel nézte az olasz külügyi politikát. Vannak kérdések a két állam között, melyek sohasem intéződtek el teljesen. Korzika és a délkeleti francia megyék problémája, mindig oly éles tű volt az ügyes olasz politikusok kezében, melyet csak megfelelő előkészítéssel kellett a lázas Itália testébe szúrni s meg volt teremtve a franciaellenes hangulat. Viszont a nagy háború utáni első időszakaszban még nagyobb kérdések merültek fel Paris és Róma között, amelyeknek kiélesítése folytán elhidegült az annyit hangoztatott testvéri szeretet s jelek mutatkoztak, nem éppen barátságosak s nem éppen biztatók. A jugoszlávokkal folytatott viszály, az albán politikában mutatott magatartás, Fiume és egyebek sehogy sem tetszehettek Franciaországnak. egy szerepet játszatott Mert hiszen Páris csak Rómával, a második trombitás szerepet, aki akkor fújja a riadót, amikor az Elysséeben erre megadták a megfelelő jelt. Ezen járom alól az olasz politika azonban egy esztendő óta felszabadult. Róma hosszú idő óta idegen utakon járt s az olasz politikának csak egy támasza volt: Amerika. A hatás mindennek dacára nem volt kedvező. Az önkéntes elszigettség ellenszenvet teremtett Parisban s a Tiberius mentén csakhamar belátták, hogy a francia »testvér“ erkölcsi és anyagi ereje nélkül, tiszta helyzetet a narancsok hazájában teremteni nem lehet. Jött tehát Aix-les-Bains. És találkoztak Millerand s a ravasz, de meggondolt, ősz Giolitti. Amit egymás között kikötöttek, pozitivitást még nem igen mutat. A jelentés szerint »a két miniszter teljes egyetértést állapít meg minden kérdésben.“ Ez a fontos és itt van a fura rendez-vous lényege. A versaillesi szerződés betartásának fontossága csak másodrangu kérdés lehetett Aix-les-Bainsben. A török kérdés pedig csak formákat dobott felszínre, melyeknek eligazítása nem okozhatott nagyobb bonyodalmat. A lényeg csak egy lehet: Giollili megkapta a francia miniszterelnöktől azon utasításokat, amelyeknek nyomában járva Olaszország újra a francia barátság vizében jármát. Ez a barátság pedig nem más, mint azon erkölcsi háttér, a biztonság érzete, amelynek híjján Olaszország sem az albán, sem a jugoszláv, sem más kérdésben eljárni, biztos vonalakkal nem mert példa erre, azon rengeteg kétes jelentés, amely egy időben olasz- magyar közeledés címen járta be a sajtót. A két miniszterelnök kézszorításából egy mély igazságot vehet ki a világ. Azt, hogy az olasz politika ereje még lényegtelen balkáni és keleti kérdésben sem lehet döntő. Nem merész állítás ezek után, hogy Olaszország viszonya Párishoz, a hűbéri jelleg bélyegét viseli magán. S e tény mutatja az aix-les-bainsi találkozás lényeges okát. Visszaélések a kenyérkiosztásnál Extra fehér kenyeret adnak a protekciósoknak A kenyérrel bajok vannak. A gyomrunk, ez a természetes ellenőrző szerv, protestál, görcsöket kap, fáj, pang, elnehezül, csődöt mióna. Miért? Valószínűleg nem azért, mert kenyeret észak, hanem éppen azért, mert ez a kenyér nem kenyér. Mindjárt meg is mondjuk, hogy miért nem az. És e kérdés taglalásával megállapítjuk, hogy csak részben rejlik a hiba az élemezősi hivatalban, a fő okai a pékek lelkiismeretlensége, nyerészkedési vágyaa és kapzsisága.Mert mit tapasztalunk, ha összehasonlítjuk egymással az egyes pékek sütötte kenyeret? Azt, hogy ezek a kenyerek korántsem egyenlők- Neon beszélve arról a csekélyebb minőségbeli különbségekről, amiket az okoz, hogy egyes pékműhelyekben a kenyeret nagyobb gonddal készítik, jobban megdolgoznak, megkelesztik és kisütik, azt tapasztaljuk, hogy az egyes pékműhelyek produktumai közt óriási minőségbeli különbség van azért, mert az egyes kenyereknek más az anyaga. Az egyik fajta kenyér határozottan élvezhetőnek mondható, míg a rossz, élvezhetetlen, az egészségre másik káros, gyomorgörcsöt okoz. Hogyan történhetik azonban meg ilyesmi akkor, ISSftajdon minden pékműhely egyforma minőségű lisztet, agyi árpa-, mint búzalisztet kap az élelmezési hivataltól? Úgyhogy a pékére közül sokan nem fordítják a kapott kétféle lisztet egységes minőségű kenyér sütésére, hanem protekciós kuncsaftjaik, protektoraik és egyéb jóembereik számára a jobbik lisztből extra, kifogástalan minőségű kenyeret sütnek, míg a nagyközönségnek a maradék, rosszabb minőségű lisztet — sokszor vadgesztenyével és lóbabliszttel keverve — dolgozzák föl kenyérnek. A minapában Liska János Harangi utcai péküzlete előtt volt alkalmunk megfigyelni, amint a protekciós saftok hordták a »fehérkenyeret«. kund- Már pedig nem tartjuk Liska Jánost holmi különösebb kivételnek a szakmájában. Ha ő így tesz, valószínűleg nem maradt el mögötte jó egynéhány szakmatársa. De nemcsak extrakenyerek gyártásával szereznek profitot és terjesztik tömegesen a súlyos gyomorbajokat a lelkiismeretlen pékek, nem is dolgozza meg kellőképen a legtöbb pék azt a kenyérmagot, amit az átlagpublikum számára süt. A rossz kenyértészta ólomsulyú, keszerű masszáját nem dolgozzák Tőzsile»Dewiza. Prágai d © vi*ffl központ Ba3rafej ©*gy«k Szeptember 18. Zilgiehl valutapiac Budapesti valutapiac Szeptember 18. Amaterd*» 241V50 Milano . . . 9^4 — Berlin ... 119 75 Ffcris ..... 509 — Bukarest . . 152 25 Lsndtm ... 274— Saóíia ... 9ä* Sóoa ..... 25 — Züxiati , . 125$ 50 Péterié* ... 5150 BeJgr&d 240TM New-York i 78‘50 Brockholm 157850 firtassal . . . 539 Rosaán . . . . 148 25 jíársa a . . .. 117 75 Norfég .... 107‘50 Bolgár . . . . 97‘ — Svéd ..... 157160 Svéja .... 125450 Prsnoís. , . . 506 - Dáa « , , , 107160 Aaerikmi 16-50 75-30 Utasa ... 331 — 272 — Oaztr&r. bélyegsajt 23‘25 magyar bélyegjeit 26 — Szeptember 18. Berlin ... 9 — Newjoek , S14 — Bőos < . . . . 267 London .... 2175 Prftys . . 780 Páris ... . 4160 Mü»B3 26 75 Budapest ... 215 Varsó . . . . —• — Szeptember 17. L«í 560—5r0'~ .DollAa • 295—360 — Mir k» . SCO -620- — Lira, 1180 1300-Post . ■ 980 — Subei ... 330 Fiait* 1900—2060 Saks! 380 Bécs 96* - ] ki , mert a sok holt mellékanyag miatt meghalni nem akar, timsóval kelesztik, hogy aztán félig kisütve adják ki a fogyasztóknak. A félig kisütés sem vétlenül történik, hanem azért, hogy a kenyér többet nyomjon. Ez a kenyér még az egészséges gomrot is tönkreteszi, a beteg gyomorra pedig súlyos veszedelmet jelent.Számtalan ember van a városban, l.i a?. ártalmas kenyeret nem eszi és inkább kenyér nélkül marad, semmint beteg i isrge sulyosbulásának tegye ki magát. Már most az a kérdés, hogyan lehetne ezeken az anomáliákon segíteni. extrakenyeres pékek megbüntetésével A« a bajon nem igen segítünk, mert ők, ha óvatosabban is, de tovább fogják gyártani az extrakenyereket. Az egyedüli megoldás az volna, ha a kenyérsütésre való lisztmennyiséget a kiadást kívánó közönségnek kiosztanák kenyér helyett, mint azt nem is oly régen tették, így legalább a közönség jelentékeny, része kedvére kidolgozhatná és megsüttethetné kenyerét és semmiféle megrövidítésnek nem volna kitéve. Tessék megpróbálni ezt, tisztelt liszthivatal, mielőtt végkép elmérgesedik a helyzet és bekövetkezik az elkeseredett vadgesztenyén tartott gyomorbajosok forradalma. A szlovák fővárosban 2i 1 ma-Zsolna, szeptember 17. j Ne higgjék el kérem, hogy Szlovenszkó fővárosa Bratiszlava Ez csak olyan mende-monda dolog, amilyet mindennapi százával mesélnek az emberek. Mert Pozsony még nagyon messze van attól, hogy Szlovenszkó fővárosa lehessen. Az a város, amelyről én beszélek, a tulajdonképpeni fővárosa a Szlovenszkónak: ide futnak össze azok a szálak, melyek titokban és észrevétlenül szövődtek és eggyé akarják tenni ezt a népet. Az árkádos házak lomhán és nehezen ülik meg az ódon főteret, a Ferenciek tornyában esti Ava Máriát kong a harang... "Árván és egyedül bolygók az utcán. Bár köröttem hemzseg az élet és az esti korzó, mégis oly elhagyott, oly idegen vagyok. Az arcok mosolyában s a szemek tüzében idegen vágyak mámora ég, — itt minden oly messze van tőlem és mögöttem érzem már a házakat. Tétován, lopva surrannak el mellettem sápadt vonásu, silhuettek, hadarva beszélnek idegen nyyelven, lágy, ismeretlen j szlovákot... Úgy érzem, mintha a földdarab’ minden sovinisztája ide jött volna, hogy engem árvává, egyedülvalóvá tegyen. Hogy ne legyen senkinek egy szava se hozzám, hogy senki se fonja át lágyan a homlokom és ne értse meg az tn bus, magyar bánatomat. Idegen tájakról elszakadt, szomoruszivü legény, sápadtan és szótlan bolyongok a régi város régi főterén... Idegenek vagyunk most nyír mi ketten, a város, meg én... Melyikünk lett azzá? Ki tudná megmondani?... És ráhull az éjszaka Zsolna régi kontúrjaira, selymes melegével átvonja mind a házakat és magához ölel engem Valahonnan egy régi barátom int felém. Szól hozzám s én úgy érzem, hogy nagyon messze vagyok, hogy, világok állnak már közöttünk... ! • Az utcán jött feléim, amint az állomásra mentem. »Morgenzeitung«-ot árult és öreg pipa volt a szájában. A szemében öreges, jóságos parázsok, iszomoru üsz-