Kassai Ujság, 1921. április-június (83. évfolyam, 74-145. szám)

1921-05-04 / 100. szám

2. oldal, hogy új javaslatokat terjesszen közvetlenül a szövetségesek elé s arra kéri Németországot, hogy ezt az életbevágó kérdést sür­gősen intézze el. Hegedűs a magyar korona emelkedéséről, a 9 milliárdos költségvetési defi­citről és a menekült egyetemekről. Budapest, május 3. (Saját tudósítónk távirata.) Hegedűs pénzügyminiszter egy újságírónak kijelen­tette, hogy a korona javulását egész ter­mészetesnek találja, sőt annyira biztosan tudta ezt előre, hogy már januárban azon utasítást adta a pénzügyminisztérium költségvetési osztályának, hogy 1921—22. évi költségvetési májusra olyan alapon dolgozza ki, hogy a korona zürichi ár­folyama 3 centimest fog érni. Ugyancsak Hegedűs ismertette ma az 1920 —21. éves költségvetést a kisgazda­­párt értekezletén. A költségvetés 20 mil­liárdos kiadás mellett 9 milliárd deficitet mutat. A deficit nem fog emelkedni, mert új adók révén jelentékeny jövedelemsza­porulat várható. A deficitet belföldi köl­csönnel fogják fedezni. Szádeczky Lajos kérdésére kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a kormánynak határozott szándéka a kolozsvári és po­zsonyi egyetemeket fenntartani, amit a békeszerződés kisebbségi jogai is biz­tosítanak. Budapest, május 3. (Saját tudósítónk távirata.) A nemzetgyűlés ma újra összeül. Napirendjén az 1920—21. évi költségvetés szerepel. A barakképítkezések epilógusa a bíróság előtt Korach Herman kassai fatermelő és fakereskedő és Gál Miklós kassai ács­mester a barakk­ építkezésekor a háború folyamán társultak. Megegyezésük lényege abból állott, hogy Korach adja az anya­got, Gál pedig elvégzi az ácsmunkát. Az ácsmunka elvégzéséért Gál 40 százalékot kapott volna a tiszta nyereségből. Gál végezte a munkát pontosan, de időköz­ ben behivták, s mint hadimunkást kivit­­ték a frontra. A háború végeztével Gál Miklós hazakerült s családját is nyomorban ta­n­­lálta. Készpénze, munkája nem volt s ezért felkereste Korach Hermant, hogy vele elszámoljon Korach adott is Gálnak két ízben pár száz koronát, de Gál ezt nevetségesen csekély összegnek találta. Végre is Korach kijelentette Gálnak, hogy a vállalkozás nem sikerült, haszna nem volt, de felajánl Gálnak 640 koronát, nem azért, mintha az jogos követelése lenne, hanem tisztán humanizmusból. A 640 korona átvétele előtt Gálnak alá kellett még írni egy nyilatkozatot, mely szerint neki Korachkal szemben nincs semmi követelése. Mint az ilyenkor történni szokott, Gál később megtadta azt, hogy Korach őt elnézte. Ugyanis Korach, Gál állítása szerint távolról sem veszteséggel zárta le a vállalkozást, hanem azt 133,000 korona ha­szonnal fejezte be. Gál tehát pert indított Korach ellen, a 133,000 korona haszonnak 40 százaléka erejéig. A törvényszék keresetével elutasította Gált, mert Korach a tárgyaláson eskü alatt vallotta, hogy nem emlékszik arra, mennyi haszonnal zárta ezen ügyletét. Felebbezés folytán ma tárgyalta az ügyet az ítélőtábla polgári tanácsa, s dr. Littmann János ügyvéd előterjesztésére : elrendelte a bizonyítás kiegészítését, Korach üzleti könyveinek a megvizs­gálását és a bejelentett 3 tanúnak ki­hallgatását, akik — állítólag — igazolni fogják azt, hogy Korach haszonnal zárta le a vitás ügyletet. A románok Máramarossziget átadásáról hallani sem akarnak A prágai tárgyalások. — Mit kérnek a románok? — A ruszinok követelései. Prága, május 3. Em­lékezetes, míg ezelőtt jó néhány holnappal mindenütt­­ azt a hírt kolpor­­tálták, hogy M­á­r­am­a­ros­szigetet Ruszin­­tzkóh­oz fogják csatolni.. Ez ügyben tárgyalások a román és a cseh, illetve a msznn megbízottak között nagyon régen folynak, megállapodás azonban eddig semmi formában nem jöhetett l­étb­e. Most legutóbb P­rágában jött össze a két bizottság, mindkét részről előadták a megállapodási lehetőségeket, amit azon­ban egyik fél sem volt hajlandó el­fogadni. A románok részéről a bizottság tagjai voltak: Breitean konzul, Maxim ezredes és még három előadó* Ruszinszkó rész­éről Paris tábornok, dr. Girza külügyminiszteri meghatal­mazott, dr. Dvorszkij professzor, Ru­szinok részéről: dr. Brascsajkó és Búza. A román bizottság tekintettel arra, hogy­ a Királyháza—kőrösmezői vasút­vonal cseh­-szlovák fenhatóság alá ke­rült és a románok csak a vonalon érint­kezhetnek Mára­marossziget és környé­kével, kérik Cseh­szlovákiát, a határ­kérdést rendezni olyképen, hogy Halmi környékén fekvő megfelelő magyar köz­ség ellenében Romániához csatoltassék Uatancs, Tiszakomlós, Szárazpatak, Ugocsa, Bocskó és Komlóssellő a cseh­szlovákok által már megszállott, azon­kívül Per­­nevölgy és Páloszeme­t­, a még román megszállás alatt álló, de Cseh-Szlovákiának, illetve Ruszinszkó­­nak ítélt községek. Kifejtették, e­rre­ a területre szükségük van, hogy mert ezen területen keresztül új vasútvonalat akarnak építeni. A ruszin delegáltak hajlandók ezen területeket átengedni, de csak Mára­­marossziget és a környéken elterülő ru­szin lakosságú községek átengedése el­lenében. A románok Máramarossziget­­ átengedéséről hallani sem akarnak. A cseh és ruszin megbízottak hajlan­dók elállni Máramarossziget követelé­siül olyképen, ha a románok az egész vasútvonalat átengedik a területtel együtt, úgy, hogy ne a Tisza,­­de a mö­götte levő hegygerinc legyen az ország­határ.­­Term­é­szetesen így a Tisza túl­só partján levő ruszin <­seh-Szlovákiához­, illetve községek is Ruszinszkó­­hoz tartoznának. A románok ebbe nem mehetnek bele, amennyiben Szigettel­i körülmények között teljesen el vannak zárva a sárga- lomtól, ami Márama­rossziget és r­omán környékét, teljesen megbénítaná* !A cseh —ruszin bizottság erre az ellenvetésre szerződéses megállapodást ajánlott fel arra az időre, a cseh-szlovák­ vasútvo­nal használatjára addicig, amit­ a román nők Máramarossziget és a rotm­án terü­let között új vasútvonalat nem létesíte­nek. A román bizottság kijelentette, hogy ha neki ilyen megállapodás kötésre meg­hatalmazása nincs, miért is kéri a cseh­ —ruszin megbízottakat a tárgyalások elhalasztására addig, m­íg ők kormányu­kat nem informálják és a további utasí­tásokat meg nem kapják. Ezzel a tár­gyalásokat félbeszakították* A Kálvária és Rozália májusa Május elseje volt. És szép, eső utáni meleg este. A régi Kálvária dombjáról néztem, ahogy lassan kigyultak a város utcáin a lámpák. Csend volt körülöttem, fáradt voltam és leültem az öreg, elhanya­golt templom előtt. És jól esett nekem, hogy egyedül va­gyok. Hirtelen egészen besötétedett. Az­után megzavartak egyedüllétemben. Kettős, összebújt párok jöttek lassan fölfelé a teme­tőben. Elcsodálkoztam, de azt hittem, hogy ők is úgy vannak vele, mint én és ábrán­doznak a szép estében. Azután jöttek megint. Sokan, mindig többen. Kettesével, azután egész csoportok. Leültek a sírkövek közé és elbújtak a zöld, tavaszi bokrok között. Egyedül vol­tam, temetőben ilyenkor különös érzése van az embernek. De azért megmozdultam és halkan végig lopództam a sírok között. És láttam, hogy mindenütt párok össze­ölelkezve, szerelmesen. Talán ahogy a sírköveken ültek szerelemmel eltelve, arra gondoltak, hogy milyen rövid a földi élet és ki kell használni azt. Feljebb mentem. Halk nótaszó ütötte meg a fülemet: „Rég volt, rég volt egy májusi éjszakán .. .” A templom régi építkezésű alacsony átjárói alatt ült egy nagy társaság, vagy 5-6 nő és egy csomó férfi. Szép beosz­tással. Párosan összebújva­­ a férfiak, öten vagy hatan, akik pár nélkül maradtak, külön ültek és énekeltek. Ugy látszik han­gulatot szolgáltattak a szerelmeseknek. Ruszinszkói festőművészek Kosicén Városunk múzeuma tegnap újból kép­­kiállitásra nyilt meg. A fáradhatatlan tevé­kenységű Pollák dr., a Muzeum igazga­­tója, most a ruszinszkói festőművészek műveit gyűjtötte össze és állította ki a muzeum termeiben. Elöljáróban el kell ismernünk, hogy Pollák dr. nem végzett hiábavaló munkát. A kiállítás anyaga megérdemli, hogy közönségünk megismerkedjen vele. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a kiállított képek között nincsen gyenge mű. Bizony nem egy képen találni elemi hibákat, éktelen elrajzolásokat és fejletlen színezést. Mind­ezektől eltekintve, a művészi törekvés tiszteletreméltóan tör elő a képekből és ez az általános benyomást kedvezővé hangolja lelkünkben. Az első teremben Ijjász Gyulának képei foglalják el a falat. Ijjász Gyula Uzshorod­­ról való, Nyugtalan, izgatott, izgékony művész benyomását teszik képei reánk. Mintha ecsetjével egyszerre mindent fel akarna ölelni, de amikor kivitelre kerül a dolog, ecsetje egyszerre erőtlenné válik. Némely képe a kezdő festőművésznek gyenge és fejletlen önkritikáját árulja el, máshol ellenben (a „Vethovina“ című például) megállásra kényszerít bennünket előadásának készségével. Templomképei általánosságban nélkü­lözik az áhitatnak lelkünkbe markoló ere­jét, de egyes alakjain ott ül Krisztus je­lenlétének fenséges megérzése és meg­hatottsága. Általában az akadémikus irányt követi, stilizált Saloméjában azonban en­nek az iránynak hátat fordít. Az ungvári püspöki palotát sok aprólékos gonddal és letagadhatatlan tudással festette meg, más helyütt meg az anatómiával nem tö­rődő és cseppet sem szigorú önmagával szemben, ezért itt-ott pongyola és ki nem elégítő. Ijjász Gyula legfőbb baja, hogy nem elég következetes. Ezért művészi törek­véseit illetőleg homályban és bizonytalan­ságban hagy bennünket. De minden követ­kezetlensége mellett is képei nagy akarat­erőről, bámulatos energiáról beszélnek s s ha hidegebb szemmel fogja megkritizálni,­­ akkor még sok szép alkotással fogja nézőit meglepni. Ugyanezen teremben vannak az ungvári Grabovszki Emilnek képei. Ezek az alko­tások nem kötnek le bennünket és tüze­tesebb elemzésre nem csábítanak, aki szereti a semmitmondó édeskés, lágy és nőiesen erőtlen alkotásokat, az szívesen meg fog álla­ni előttük. A másik terem gazdagabb értékes mű­vekben. Mousson Tivadar életet lehelő, buja szí­nekben pompázó alkotásai egyszerre lekö­tik a nézőt. Mousson művészete nemes. Színek tömör összefoglalása elsőrangú példája a szintetikus festői eljárásnak. Az impresszionista meglátásnak minden ele­vensége ott vibrál képen. Csupa mozgás. A szoknyák libbenése még a levegőt is mozgásba hozza. Az alakok formái oly erővel teljesek, aminőket csak foltokban kitűnően szerkesztő művész állíthat elő. A processziós képe a pillanatnyi mozgá­soknak nagyszerű és eleven megörökíté­sére. Ebből a nagy elevenségből a velen­cei képe szinte el- és kikívánkozik onnét. Rontja az összbenyomást. A sok moz­galmasság közé hideg zuhany nem való. Mousson szép és diadalmas jövő elé néz, ha magasabb törekvéseit nem váltja fel vásári aprópénzre. Az ungvári Baksay József szintén sze­reti a színeket. Szinte mámorosan issza magába a kéknek mindenféle változatait. S képei egyenkint mérlegelve nincsenek minden erő, tehetség és képesség híján. De így együtt, egymás mellett ez a sok kékség kissé bágyasztó és untató. Ugyanazt a felfogást találjuk mindenütt és minden képen, csak kissé variálva. De ez a variáció sem nagy alapú és széles­körű, hanem ugyanazon pont körül mozgó. Komoly becsvágya azonban tagadhatatlan, így sok reményt fűzünk további művészi munkásságához. Virágh Gyulának már az első terem­ben van egy kitűnő mennyezet képe. Angyalai határozottan sikerültek. Légiesek, tiszták és finom színekben gazdagok. A többi képei rajzban való erősségét és biztonságát árulják el. Vonalai határozot­tak és dekoratív erejűek. Képei kereset­lenek, egyszerűek, szolidak és alapos megfigyelő képességről tanuskodók. Kissé talán túl erősen ragaszkodik a rózsaszín­hez, ami képeinek üdeségét tanúsítja és elveszi frisseségüket, mert az egyhangú­ság és egyoldalúság veszedelme fenye­geti őket. Még teljesen kiforratlannak, de tehet­séges festőnek mutatkozott be Erdély Béla Munkácsról. A napsütéses zöldese igazán megkap színeinek komolyságával és játszi rezgésű, napsütéses levegőjével Vizes poharai Penteleire emlékeztető köz­vetlenséggel ötlenek szemünkbe. A többi képein még erősen sablonos. Locus com­­munisba elmerülő. De technikája köze­pesen felülemelkedő, ízlése csiszolt, így alapos remény van arra, hogy önálló­sága és egyénisége nem fog elveszni festői közhelyekbe. A kiállításnak legértékesebb alkotásai közé tartoznak Krón Jenőnek karcai és rajzai. Igaz, hogy ő nem ruszinszkói, de művészete annyira megállapodott és erő­teljes, hogy figyelemreméltó tehetségének nagyszerű produktumait bizonyára szíve­sen fogja venni közönségünk. Két rajzot állított ki Beregi Samu is Munkácsról. Az ügyességet senki sem vitathatja el tőle. Mindent összefoglalva, újból csak azt ismételhetjük, amit bevezetőben mondot­tunk, hogy a felmutatott szép eredmény csak fokozhatja művészeink önérzetét, amely eddigieknél erősebben kell, hogy kényszerítse őket arra, hogy csak tisztes­séges, becsületes és művészileg átérzett, átérzett és kidolgozott művei lépjenek a nagyon is csábító nyilvánosság elé s tartózkodjanak minden olyan alkotástól, amely az elsietés, elnagyolás és felületes­ség, a nehézségek kikerülésének bélyegét viseli magán. Keller Imre.

Next