Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)
1921-09-15 / 206. szám
Nyolcvanharmadik évfolyam 206. szám Csütörtök, ,,§21 szeptember 15 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koäice-Kosss, Pő utca 64. WiWint (Nemzeti szinházzal szemben.) Telefonszám: 185. • 6000000 Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: D1* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken : Egy egész éve 216 korona, félévre 10S korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 18 korona. — Egyes számára 1 korona. Nyomoznak Erzberger gyilkosai után Tömeges letartóztatások Berlinben és Münchenben. Berlin, szept. 14. (Saját tud. táv.) A rendőrség letartóztatta egy nagy berlini család több tagját, köztük egy volt zászlóst, mert összeköttetésben állottak Erzberger gyilkosaival. A gyilkosok a merénylet előtt három héttel Münchenből Berlinbe érkeztek és öt napig a most letartóztatott családnál laktak. A házkutatáskor megtalálták a gyilkosok fényképeit, leveleit. Megállapították azt is, hogy a letartóztatott egyének jobboldali radikálisok és élesen ítélték el mindenkor Erzberger politikai egyéniségét és működését. Minthogy azonban nem sikerült kétségtelenül beigazolni részességüket a gyilkosságban, szabadlábra helyezték őket. Ugyancsak gyilkosság gyanúja alatt a müncheni rendőrség letartóztatta Schultz Henrik 28 éves saalfeldi lakost és Hillersen Henrik kölnlindenthali 27 éves diákot, akik tisztek voltak. Mi az Idazi demokcrácia A Szlovenszkói Magyar Jogpárt hivatalos lapja tőle szokatlan (látszik, hogy most nagyon előkelő társaságban mozog) hangon kioktat bennünket, szegény tudatlan, még az irásmesterségére is teljesen képtelen polgárokat, hogy mit is parancsol az igazi demokrácia? Legelső sorban azt követeli tőlünk — szerinte — a demokrácia, hogy hallgassunk. Eleijeit se merjünk magunkról adni. Tűrjünk el mindent. A politikával ne törődjünk. Ne fedezzünk fel magunkban egyszerre politikai ambíciókat és képességeket. S még csak meg se merjük kísérelni ilyen válságosan nehéz órákban a magyarság hajóját biztos révbe kormányozni. Mert hát mi tudatlan, tanulatlan inasok vagyunk, akik örüljünk, hogy megadatik nékünk az a nagy kegy, hogy névtelenségben tovább élhetünk és nekik szolgálhatunk. jaj. Mert hát ők a jóságos Istennek kiválasztottakiket már gyermekkorukban a politikai ambíciók bölcsőjében ringattak és a politikai képességeket az anyatejjel együtt szívták magukba. Ez a nagy rátermettség, előkészület, roppant tanulás, hihetetlen széles, látókör, emelkedett gondolkodás és ami fő, tiszteletreméltó önzetlenség fejlesztette ki bennük: a Magyar Jogpárt vezetőiben azt a ravasz, vén révkalauz tudományt, amellyel most bennünket is irányítani szeretnének. Hát én, aki legelsősorban és kizárólag csak polgár vagyok, aki ismerem polgártársaim gondolkodását és érzésvilágát, ezennel kijelentem, hogy éppen ettől a régi kipróbált, ravasz, agyafúrt politikusoktól és politikától félünk és irtózunk. Kell érezniük, hogy mindenki hátat fordított nekik. A munkás, a földmíves régen nem hisz szavuknak, miért akarják a polgárságot maguk alá gyúrni s ezzel visszaszerezni elveszített politikai uralmukat. S nézzenek körül egy kicsit a világban. Lehetetlen észre nem venniök, hogy az elkoptatott régi jelszavak és azok gramofonszerű hangoztatói mindenütt lekerültek a szereplés színteréről. Egyedül csak a magyarság az, amely bárgyú türelemmel eltűri, hogy létét és nemzeti életét kockáratevő vén révkalauzok vigyék zátonyra. S mi jobbak és nemesebbek vagyunk, mint ők és elhisszük nekik, hogy tényleg nem a szereplési viszkedés, az önérdek, a hiúság és az uralkodási vágy viszi most őket arra, hogy egy új pártban a maguk befolyását és tudását kalauzkodását biztosítsák, hanem a magyarság érdekeinek védése, —s ők éppen azért, mert vének, azt hiszik, hogy a mai polgár ugyanaz, mint volt a béke idejében. Nem igaz. A békebeli polgárt teljesen átalakította és kitanította a világháború, a forradalmak, a kommunizmus, az ellenforradalmak és az a sok irtózatos katasztrófa, amely a polgárnak a lelkébe belevágott. Mi ma mások vagyunk, mint akár tegnap is. Azt elhisszük és elismerjük, hogy mi nem jártunk ki annyi iskolát, mint ők, de mi jóval borzadalmasabban jártuk ki az életnek azt az iskoláját, amely megtanított bennünket arra, hogy önmagunk legyünk önmagunk sorsának intézője. És a Jogpártnak joga van (hisz azért jogpárt) lekicsinyelni a mi személyünket és öntudatunkat, lebecsülni a mi tudományunkat, kigúnyolni politikai tapasztalatlanságunkat, arra is joguk van, hogy inasainkkal egy sorba állítsanak, de arra nincs joguk, hogy kétségbe vonni merészeljék szándékaink tisztaságát, elhatározásaink nemességét és minden oldalról megközelíthetetlen és befolyásolhatatlan célkitűzéseinket. Itt már nagyon érzékenyek vagyunk. Itt már nem ismerünk tréfát és politikát. S megüzenjük a Magyar Jogpártnak éppen úgy, mint a keresztényszocialista pártnak, hogy minden aljas rágalmat, amellyel a mi pártunkat elhalmozni törekszenek, egyéni becsületünkön esett foltnak tekintjük, amelyért elégtétellel fognak tartozni! A mi becsületünk van oly értékes, mint bármely méltóságosnak becsülete, s azt nem engedjük, hogy a vén ravaszok megfürösszenek rágalmaik pocsolyájában, pusztán azért, mert régi politikai iskolájukban úgy tanulták, hogy cél szentesíti az eszközöket. De menjünk tovább! Mi vétkeztünk a demokrácia ellen, mert „kijárta a szervezkedésből a magyar intelligenciát“ — mondja a jól informált hivatalos lap. Enek az állításnak merészségénél csak a rosszakarata és tudatlansága nagyobb. Hol és mikor mondottuk mi, hogy kizárjuk a magyar intelligenciát? Újból hangoztatom, hogy mi feltétlen becsületes emberek vagyunk, ezért mi politikai programmunkat szentnek tartjuk. Ez a programm egyenesen kimondja, hogy egyesíteni akarunk vallás, nemzetiség és társadalmi osztályra valló tekintet nélkül mindenkit, aki magát polgárnak vallja. Mi senkit nem hívunk, senkit nem kapacitálunk, senkit nem terrorizálunk pártunkba! (Ez is persze új, érthetelen a vének szemében!) Nyitva van mindenki számára a belépés, annál is inkább, mert nincsenek rejtett céljaink, titkos terveink, hanem talán éppen az a bajunk, hogy túl nyíltak és túl őszinték vagyunk, ezért férnek olyan nagyon könnyen ellenségeink testünkhöz. De hát arról igazán nem tehetünk, hogy a Magyar Jogpárt tagjai nem érzik magukat polgároknak, hanem különbeknek, akiket talán nem is emberi anya szült, hanem úgy teremtődtek valamely rózsabokor alján. A hiba tehát nem bennünk van. Mi csak azt jelentettük ki, hogy a vezetést nem adjuk ki polgári kezünkből. S itt van a kutya eltemetve. A Magyar Jogpárt tagjai öröklött jogukra való hivatkozással, nem akarják a vezetést kiadni a kezükből, s ezzel önkénytelenül és akaratlanul elárulják, hogy igenis hatalmi céljai vannak, amelyeket nem akarnak feláldozni senkinek. Most egyszer azonban erősek vagyunk! Megerősített bennünket a felébredt polgári öntudatunk évszázadokra visszanyúló ereje! Harmadszor nem vagyunk igaz demokraták, mert „riadót fújtunk a keresztényszocialista párt ellen“. Ez az állítás megint sántikál.Mi nem csak a keresztényszocialista párt ellen fújtunk riadót, hanem minden szélsőséges párt ellen, amely letért az igaz demokrácia egyedül építő útjáról, így a Magyar Jogpártot sem tartjuk testvérpártunknak. Mert pusztán a keresztényszocialista párt fattyúhajtásának tekintjük, amely a reakció szolgálatában állván, épp olyan lelkiismeretlenül fogja az antiszemitizmust (persze csak titokban, a néhány házi zsidó kedvéért) űzni, mint lelkének fele: a keresztényszocialista párt. Mert az a párt, amely Zábráczkyra esküszik, aki Vázsonyit mint igazságügyminisztert úgy üdvözölte: „Szélhámos zsidó!" Mert az a párt, amely kéjeregve díszeleg olyan emberek nevével, kiknek háza küszöbét nem sok zsidó lépte át (persze, nem az üzleteket lebonyolító zsidókról beszélünk). Mert az a párt, amely ... de minek folytassam a nevek felsorakoztatását, hiszen nem akarom az egész névsort újból leírni . . . Csak még megemlítem, hogy az a párt, amelyet a liberalizmusra tüzet okádó ,a demokráciát pokolba kivánó dzsentrik üdvözölnek, az nem lehet más, mint a kinrekedt 30 százalék magyarnak bekebelezése a keresztényszocialista párt javára. Ezt letagadni, de még csak szépíteni sem lehet, bármilyen nagy is bennük rókaravaszságuk, akarom mondani révkalauzi tudományuk. Végül azt mondják, hogy mi a demokrácia ellen vétkezünk, mert megbontjuk a magyarság egységes frontját. Ez már szembekötősdi játék. Nem egyszer, hanem milliószor hangoztattuk, hogy éppen mi akarjuk megteremteni azt az alapot, amelyen minden magyar találkozhatik. De evvel az alappal nem elégszünk meg, hanem ki akarjuk szélesíteni olyan naggyá, hogy ezen az ideális alapon találkozzanak az összes nemzetiségek, amelyek egymás mellett való lakosságukból kifolyólag egymásra is vannak utalva. Ez alap nem pillanatnyi érdek, mandátum biztosító és elosztó alap, hanem a lelkek egymásnak megértésére törekvő együttmunkálkodására, amely lehetetlenné teszi az elnyomást, amely állást ad minden dolgozni akarónak, amely nem gátolja meg a nemzetiségek kulturális és gazdasági kibontakozását, amely nem fogja a kisebbség nyelvének használatát korlátozni, amely a lelkeket összefonja az emberszeretet legmagasztosabb ideáljában. S ha ez az emberszeretet lesz az egész magyarságnak, egész németségnek, egész szlovákságnak politikai vezércsillaga, akkor a centralisztikus politika meg fogja irányát változtatni a magyarsággal szemben, mert a magyarságot sem tekinti másnak, mint más nyelven beszélő hozzá hasonló, vele egyenlő, szabad polgárnak. Krisztus is jászolban született, tanulatlan, egyszerű halászok voltak tanítványai, akiket az írástudók és farizeusok mélyen lenéztek, kinevettek és kigúnyoltak. A mi emberszeretetet hirdető eszménk* is jászolban fekszik, mi szegény, tanulatlan, egyszerű polgárok vagyunk tanítványai és lelkes hívei. Nem bánjuk, nézzenek le a Magyar Jogpárt írástudói, vessenek meg a két szocialista párt farizeusai, mi az apostolok elszántságával, bátorságával, ügyünk nemességétől hevített fanatizmussal haladunk előre a győzelemre, vagy a keresztrefeszítésre! EGY POLGÁR. A politikai letartóztatottak ügye Folynak a kihallgatások • Nem történt újabb letartóztatás. Molnár Bela Magyarorszégon Vos. (Saját tudósítónktól.) Arra az izgalomra, amelyet a politikai letartóztatások hulláma már hetek óta keltett, ma sem érkezett hivatalos helyről fölvilágosítás, megnyugtatás. (Itt a cenzúra 1 sort törölt) A híresztelések tengerében csupán annyi pozitívum van, hogy Molnár Béla gálszécsi földbirtokos, volt országgyűlési képviselőt a tegnapi nap folyamán tényleg keresték detektívek gálszécsi lakásán. Molnár Béla azonban nem szökött meg, mint egyesek tendenciózusan hiresztelték, hanem szabályszerű útlevéllel Magyarországba ment mintegy 14 nap előtt. Október végére várja vissza családja, Stevonka dr. rendőrfőbiztos tegnap és ma hallgatta ki a kórházból átszállitott Faragó Béla dr.-t, valószínűleg a holnapi napot is erre fordítja. Farkas Gyula volt őrnagy és Bánó Árpád erdőmester a hadosztálybiróság fogházában vannak. Védelmükre dr. Littmann János ügyvédet kérték föl, aki már ma el is járt a hadosztálybiróság vezetőjénél, Roussek őrnagynál. Beszélgetés dr. Slávik zempléni zsupánnal A kormányválság. — Az autonómia. — A szlovák—ruszin határkligainás. — A maiÉtzsuoéh szervezése — A községi válaszások. GÁLSZÉCS, szept. 14. (Saját tudósítónktól) Dr. Szlávik Mihály zsupán hat heti pöstyéni fürdőzéséről visszatérvén és hivatalát átvette, alkalmat találtunk arra, hogy őt a jelenlegi aktuális kérdések felől megkérdezzük. — Milyen változások várhatók Szlovenszkón az új kabinet alakulása következtében? — kérdeztük a «supánt. — Csupán személyi változásokra lehet számítani, de rendszerváltozásra nem. A rendszer tovább is az marad, ami volt: törekvés egy erős, demokratikus, gazdag állam kiépítése iránt, ahol a lakosság minden rétege, faji, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül megtalálhatja boldogulásának alapját; egy olyan konszolidált állam kiépítése iránt, ahol mindenki megtalálhatja erkölcsi és anyagi fejlődésének garanciáit. — Milyen álláspontot foglal el csupán az az autonómia kérdésében? — Lelkes híve vagyok a közigazgatási autonómiának, de minden más autonómikus törekvéseket kárhoztatok, mert ez az áldatlan széthúzásnak és egyenetlenkedésnek csiráit hordozza magában. Akik lelkes autonómistáknak tartják magukat s akik életre-halálra harcolnak az autonómiáért, azok politikát, állambölcsészetet nem tanultak s azok a kérdés óriási horderejével s a várható — s reánk nézve fölötte káros — következményekkel nem számolnak. Lehetnek és vannak is közöttük nagyon jó szlovákok, de rossz politikusok. A vezetőjüket, Hlinkát, kiváló szlováknak tartom, bár politikai ellenségek vagyunk. — Megfelel-e a valóságnak, hogy Podkarpatszká-Rusz felső része a határkiigazitás folytán Szlovenszkó területéből bővülni fog? — Éppen az ellenkezője igaz. Még van néhány község, melyet Podkarpatszká-Rusz közigazgat, jóllehet a törvény világos rendelkezése szerint Szlovákiához tartozik. Ezeket a felső községeket rövidesen beutazom s a törvényben gyökerező jogomnál fogva mint Zemplén megyéhez s igy Szlovákiához tartozó községeket, átveszem s szlovák közigazgatásilag berendezem, így átveszem Eszeny és Szalonka községeket, ahol szlovák és magyar közigazgatást vezetek be. — Igaz-e és tud zsupán ur Sátoraljaújhely város lakosságának azon törekvéséről, hogy gazdasági életföltételére való tekintettel Szlovákiához csatoltassék? — Ha van is ilyen törekvés, az teljesen meddő, mert a határkiigazítás alkalmával csak arról lehet szó, hogy egy-egy község vagy városhoz tartozó kisebb földterület (pl. egy birtokos földje, amelyből 1—2 hold Szlovákiában, 1—2 hold Magyarországon van) geográfiaiig vagy az egyik, vagy a másik országhoz csatoltassék, de Sátoraljaújhely idecsatolása úgyszólván teljesen lehetetlen — jóllehet gazdasági szempontból ez úgyszólván életföltétele — mert termőföldjei már magyar részen feküsznek. Arról pedig, hogy más várossal kicseréltessék, beszélni sem lehet. A nagy zsupák fölállításának határideje mikor lesz s ki lesz a kosicei nagy zsupa élén? Tud-e arról, hogy amint a Zsatkoviccsal való harca idején, úgy most is az itteni lakosságnak az az állásfoglalása, hogy a nagyzsupa élére zsupán ur kerüljön? — A nagy zsupa fölállításának határideje: 1922 julius hó 21-ike. A kérdés másik részére engedje meg, hogy ne feleljek. Míg a megye élén vagyok, kötelességemet híven teljesítem, a szlovákok egyetemes érdekeit megvédem, de emellett a nemzeti kisebbségeket el nem nyomom, (nem úgy, mint az előbbeni rezsim tette), hogy ki kerül a nagy zsupa élére, mindegy, bárki, mert hiszem, hogy a kormány választása csak jó szlovákra fog esni. — Mi az oka a községi és megyei bizottsági tagok választása elhalasztásának? — Csupán a technikai keresztülvitel nehézségei miatt történik a választások rövid időre való kitolása, más okát igazán nem tudom adni.