Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)

1921-09-15 / 206. szám

Nyolcvanharmadik évfolyam 206. szám Csütörtök, ,,§21 szeptember 15 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Koäice-Kosss, Pő­ utca 64.­­ WiWint (Nemzeti szinházzal szemben.) Telefonszám: 185. • 6000000 Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: D1* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken : Egy egész éve 216 korona, félévre 10S korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 18 korona. — Egyes szám­ára 1 korona. Nyomoznak Erzberger gyilkosai után Tömeges letartóztatások Berlinben és Mü­nchenben. Berlin, szept. 14. (Saját tud. táv.) A rendőrség letartóztatta egy nagy berlini család több tagját, köztük egy volt zászlóst, mert összeköttetésben állottak Erzberger gyilkosaival. A gyilkosok a merénylet előtt három héttel Münchenből Berlinbe érkeztek és öt napig a most letartóztatott családnál laktak. A házkutatáskor megtalálták a gyilkosok fényképeit, leveleit. Megállapították azt is, hogy a letartóztatott egyének jobb­­oldali radikálisok és élesen ítélték el mindenkor Erzberger politikai egyéniségét és mű­ködését. Minthogy azonban nem sikerült kétségtelenül beigazolni részességüket a gyil­kosságban, szabadlábra helyezték őket. Ugyancsak gyilkosság gyanúja alatt a müncheni rendőrség letartóztatta Schultz Henrik 28 éves saalfeldi lakost és Hillersen Henrik kölnlindenthali 27 éves diákot, akik tisztek voltak. Mi az Id­azi demokcrácia A Szlovenszkói Magyar Jogpárt hivatalos lapja tőle szokatlan (látszik, hogy most nagyon előkelő társaságban mozog) hangon kioktat bennünket, szegény tudatlan, még az irásmes­­terségére is teljesen képtelen polgárokat, hogy mit is parancsol az igazi demokrácia? Legelső sorban azt követeli tőlünk — szerin­te — a demokrácia, hogy hallgassunk. Eleijeit se merjünk magunkról adni. Tűrjünk el min­dent. A politikával ne törődjünk. Ne fedezzünk fel magunkban egyszerre politikai ambíciókat és képességeket. S még csak meg se merjük kísérelni ilyen válságosan nehéz órákban a magyarság hajóját biztos révbe kormányozni. Mert hát mi tudatlan, tanulatlan inasok va­gyunk, akik örüljünk, hogy meg­adatik nékünk az a nagy kegy, hogy névtelenségben tovább élhetünk és nekik szolgálhatunk. jaj. Mert hát ők a jóságos Istennek kiválasztott­akiket már gyermekkorukban a politikai ambíciók bölcsőjében ringattak és a politikai képességeket az anyatejjel együtt szívták ma­gukba. Ez a nagy rátermettség, előkészület, roppant tanulás, hihetetlen széles­, látókör, emelkedett gondolkodás és ami fő, tiszteletre­méltó önzetlenség fejlesztette ki bennük: a Magyar Jogpárt vezetőiben azt a ravasz, vén révkalauz tudományt, amellyel most bennün­ket is irányítani szeretnének. Hát én, aki leg­­elsősorban és kizárólag csak polgár vagyok, aki ismerem polgártársaim gondolkodását és érzésvilágát, ezennel kijelentem, hogy éppen ettől a régi kipróbált, ravasz, agyafúrt politi­kusoktól és politikától félünk és irtózunk. Kell érezniük, hogy mindenki hátat fordított nekik. A munkás, a földmíves régen nem hisz szavuk­nak, miért akarják a polgárságot maguk alá gyúrni s ezzel visszaszerezni elveszített politi­kai uralmukat. S nézzenek körül egy kicsit a világban. Le­hetetlen észre nem venniök, hogy az elkopta­tott régi jelszavak és azok gramofonszerű­ han­goztatói mindenütt lekerültek a szereplés szín­teréről. Egyedül csak a magyarság az, amely bárgyú türelemmel eltűri, hogy létét és nem­zeti életét kockáratevő vén révkalauzok vigyék zátonyra. S mi jobbak és nemesebbek vagyunk, mint ők és elhisszük nekik, hogy tényleg nem a sze­replési viszkedés, az önérdek, a hiúság és az uralkodási vágy viszi most őket arra, hogy egy új pártban a maguk befolyását és tudását kalauzkodását biztosítsák, hanem a magyarság érdekeinek védése, —­s ők éppen azért, mert vének, azt hiszik, hogy a mai polgár ugyanaz, mint volt a béke idejében. Nem igaz. A békebeli polgárt teljesen átalakította és kitanította a világháború, a forradalmak, a kommunizmus, az ellenforradalmak és az a sok irtózatos ka­tasztrófa, amely a polgárnak a lelkébe bele­vágott. Mi ma mások vagyunk, mint akár teg­nap is. Azt elhisszük és elismerjük, hogy mi nem jártunk ki annyi iskolát, mint ők, de mi jóval borzadalmasabban jártuk ki az életnek azt az iskoláját, amely megtanított bennünket arra, hogy önmagunk legyünk önmagunk sorsának intézője. És a Jogpártnak joga van (hisz azért jog­­párt) lekicsinyelni a mi személyünket és öntuda­tunkat, lebecsülni a mi tudományunkat, kigú­­nyoln­i politikai tapasztalatlanságunkat, arra is joguk van, hogy inasainkkal egy sorba állítsa­nak, de arra nincs joguk, hogy kétségbe vonni merészeljék szándékaink tisztaságát, elhatáro­zásaink nemességét és m­inden oldalról megkö­zelíthetetlen és befolyásolhatatlan célkitűzé­seinket. Itt már nagyon érzékenyek vagyunk. Itt már nem ismerünk tréfát és politikát. S megüzenjük a Magyar Jogpártnak éppen úgy, mint a keresztényszocialista pártnak, hogy minden aljas rágalmat, amellyel a mi pártunkat elhalmozni törekszenek, egyéni becsületünkön esett foltnak tekintjük, amelyért elégtétellel fognak tartozni! A mi becsületünk van oly ér­tékes, mint bármely méltóságosnak becsülete, s azt nem engedjük, hogy a vén ravaszok meg­­fü­rösszenek rágalmaik pocsolyájában, pusztán azért, mert régi politikai iskolájukban úgy ta­nulták, hogy cél szentesíti az eszközöket. De menjünk tovább! Mi vétkeztünk a demokrácia ellen, mert „ki­járta a szervezkedésből a magyar intelligen­ciát“ — mondja a jól informált hivatalos lap. Enek az állításnak merészségénél csak a rossz­akarata és tudatlansága nagyobb. Hol és mikor mondottuk mi, hogy kizárjuk a magyar intelli­genciát? Újból hangoztatom, hogy mi feltétlen becsületes emberek vagyunk, ezért mi politikai­­ programmunkat szentnek tartjuk. Ez a pro­­­­gramm egyenesen kimondja, hogy egyesíteni­­ akarunk vallás, nemzetiség és társadalmi osz­­­­tályra valló tekintet nélkül mindenkit, aki ma­gát polgárnak vallja. Mi senkit nem hívunk, senkit nem kapacitálunk, senkit nem terrorizá­lunk pártunkba! (Ez is persze új, érthetelen a vének szemében!) Nyitva van mindenki szá­mára a belépés, annál is inkább, mert nincse­nek rejtett céljaink, titkos terveink, hanem talán éppen az a bajunk, hogy túl nyíltak és túl őszin­ték vagyunk, ezért férnek olyan nagyon kön­­­nyen ellenségeink testünkhöz. De hát arról iga­zán nem tehetünk, hogy a Magyar Jogpárt tag­jai nem érzik magukat polgároknak, hanem kü­lönbeknek, akiket talán nem is emberi anya szült, hanem úgy teremtődtek valamely rózsa­­bokor alján. A hiba tehát nem bennünk van. Mi csak azt jelentettük ki, hogy a vezetést nem adjuk ki polgári kezünkből. S itt van a kutya eltemetve. A Magyar Jogpárt tagjai öröklött jogukra való hivatkozással, nem akarják a ve­zetést kiadni a kezükből, s ezzel önkénytelenül és akaratlanul elárulják, hogy igenis­­ hatalmi céljai vannak, amelyeket nem akarnak felál­dozni senkinek. Most egyszer azonban erősek vagyunk! Megerősített bennünket a felébredt polgári öntudatunk évszázadokra visszanyúló ereje! Harmadszor nem vagyunk igaz demokraták, mert „riadót fújtunk a keresztényszocialista párt ellen“. Ez az állítás megint sántikál.Mi nem csak a keresztényszocialista párt ellen fújtunk riadót, hanem minden szélsőséges párt ellen, amely letért az igaz demokrácia egyedül építő útjáról, így a Magyar Jogpártot sem tartjuk testvérpártunknak. Mert pusztán a keresztény­szocialista párt fattyúhajtásának tekintjük, amely a reakció szolgálatában állván, épp olyan lelkiismeretlenül fogja az antiszemitizmust (per­sze csak titokban, a néhány házi zsidó kedvé­ért) űzni, mint lelkének fele: a keresztényszo­cialista párt. Mert az a párt, amely Zábráczky­­ra esküszik, aki Vázsonyit mint igazságügymi­nisztert úgy üdvözölte: „Szélhámos zsidó!" Mert az a párt, amely kéjeregve díszeleg olyan emberek nevével, kiknek háza küszöbét nem sok zsidó lépte át (persze, nem az üzleteket lebonyolító zsidókról beszélünk). Mert az a párt, amely ... de minek folytassam a nevek felsorakoztatását, hiszen nem akarom az egész névsort újból leírni . . . Csak még megemlítem, hogy az a párt, amelyet a liberalizmusra tüzet okádó ,a demokráciát pokolba kivánó dzsen­trik üdvözölnek, az nem lehet más, mint a kin­­rekedt 30 százalék magyarnak bekebelezése a keresztényszocialista párt javára. Ezt letagadni, de még csak szépíteni sem le­het, bármilyen nagy is bennük rókaravaszsá­guk, akarom mondani révkalauzi tudományuk. Végül azt mondják, hogy mi a demokrácia ellen vétkezünk, mert megbontjuk a magyar­ság egységes frontját. Ez már szembekötősdi játék. Nem egyszer, hanem milliószor hangoz­tattuk, hogy éppen mi akarjuk megteremteni azt az alapot, amelyen minden magyar találkoz­­hatik. De evvel az alappal nem elégszünk meg, hanem ki akarjuk szélesíteni olyan nag­gyá, hogy ezen az ideális alapon találkozzanak az összes nemzetiségek, amelyek egymás mellett­­ való lakosságukból kifolyólag egymásra is vannak utalva. Ez alap nem pillanatnyi érdek, mandátum biztosító és elosztó alap, hanem a lel­kek egymásnak megértésére törekvő együ­tt­­munkálkodására, amely lehetetlenné teszi az elnyomást, amely állást ad minden dolgozni akarónak, amely nem gátolja meg a nemzetisé­gek kulturális és gazdasági kibontakozását, amely nem fogja a kisebbség nyelvének hasz­­­­nálatát korlátozni, amely a lelkeket össze­­­­fonja az emberszeretet legmagasztosabb ide­­­­áljában. S ha ez az emberszeretet lesz az egész magyarságnak, egész németségnek, egész szlovákságnak politikai vezércsillaga, akkor a centralisztikus politika meg fogja irá­nyát változtatni a magyarsággal szemben, mert a magyarságot sem tekinti másnak, mint más nyelven beszélő hozzá hasonló, vele egyenlő, szabad polgárnak. Krisztus is jászolban született, tanulatlan, egyszerű halászok voltak tanítványai, akiket az írástudók és farizeusok mélyen lenéztek, kinevettek és kigúnyoltak. A mi emberszeretetet hirdető eszménk* is já­szolban fekszik, mi szegény, tanulatlan, egy­szerű polgárok vagyunk tanítványai és lelkes hívei. Nem bánjuk, nézzenek le a Magyar Jog­párt írástudói, vessenek meg a két­ szocialista párt farizeusai, mi az apostolok elszántságával, bátorságával, ügyünk nemességétől hevített fanatizmussal haladunk előre a győzelemre, vagy a keresztrefeszítésre! EGY POLGÁR. A politikai letartóztatottak ügye Folynak a kihallgatások • Nem történt újabb letartóztatás. Molnár Bela Magyarorszégon Vos­. (Saját tudósítónktól.) Arra az izgalomra, amelyet a politikai letartóztatások hulláma már hetek óta keltett, ma sem érkezett hivata­los helyről fölvilágosítás, megnyugtatás. (Itt a cenzúra 1 sort törölt) A híresztelések tengerében csupán annyi po­zitívum van, hogy Molnár Béla gálszécsi föld­­birtokos, volt országgyűlési képviselőt a teg­napi nap folyamán tényleg keresték detektí­vek gálszécsi lakásán. Molnár Béla azonban nem szökött meg, mint egyesek tendenciózusan hiresztelték, hanem szabályszerű útlevéllel Magyarországba ment mintegy 14 nap előtt. Október végére várja vissza családja, Stevonka dr. rendőrfőbiztos tegnap és ma hallgatta ki a kórházból átszállitott Faragó Béla dr.-t, valószínűleg a holnapi napot is erre fordítja. Farkas Gyula volt őrnagy és Bánó Árpád erdőmester a hadosztálybiróság fogházában vannak. Védelmükre dr. Littmann János ügy­védet kérték föl, aki már ma el is járt a had­osztálybiróság vezetőjénél, Roussek őrnagy­nál. Beszélgetés dr. Slávik zempléni zsupánnal A kormányválság. — Az autonómia. — A szlovák—ruszin határ­kligainás. — A m­aiÉtzsuoéh szervezése — A községi válaszások. GÁLSZÉCS, szept. 14. (Saját tudósítónktól) Dr. Szlávik Mihály zsupán hat heti pöstyéni fürdőzéséről vissza­térvén és hivatalát átvette, alkalmat találtunk arra, hogy őt a jelenlegi aktuális kérdések fe­lől megkérdezzük. — Milyen változások várhatók Szloven­­szkón az új kabinet alakulása következ­tében? — kérdeztük a «supánt. — Csupán személyi változásokra lehet szá­mítani, de rendszerváltozásra nem. A rend­szer tovább is az marad, ami volt: törekvés egy erős, demokratikus, gazdag állam kiépí­tése iránt, ahol a lakosság minden rétege, faji, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül megtalálhatja boldogulásának alapját; egy olyan konszolidált állam kiépítése iránt, ahol mindenki megtalálhatja erkölcsi és anyagi fej­lődésének garanciáit. — Milyen álláspontot foglal el csupán az az autonómia kérdésében? — Lelkes híve vagyok a közigazgatási auto­nómiának, de minden más autonómikus törek­véseket kárhoztatok, mert ez az áldatlan szét­húzásnak és egyenetlenkedésnek csiráit hor­dozza magában. Akik lelkes autonómistáknak tartják magukat s akik életre-halálra harcol­nak az autonómiáért, azok politikát, államböl­­csészetet nem tanultak s azok a kérdés óriási horderejével s a várható — s reánk nézve fö­lötte káros — következményekkel nem szá­molnak. Lehetnek és vannak is közöttük na­gyon jó szlovákok, de rossz politikusok. A ve­zetőjüket, Hlinkát, kiváló szlováknak tartom, bár politikai ellenségek vagyunk. — Megfelel-e a valóságnak, hogy Pod­­karpatszká-Rusz felső része a határkiiga­­zitás folytán Szlo­venszkó területéből bő­vülni fog? — Éppen az ellenkezője igaz. Még van né­hány község, melyet Podkarpatszká-Rusz köz­igazgat, jóllehet a törvény világos rendelke­zése szerint Szlovákiához tartozik. Ezeket a felső községeket rövidesen beutazom s a tör­vényben gyökerező­­ jogomnál fogva mint Zem­plén megyéhez s igy Szlovákiához tartozó köz­ségeket, átveszem s szlovák közigazgatásilag berendezem, így átveszem Eszeny és Szalon­­ka községeket, ahol szlovák és magyar köz­­igazgatást vezetek be. — Igaz-e és tud zsupán ur Sátoralja­újhely város lakosságának azon törekvé­séről, hogy gazdasági életföltételére való tekintettel Szlovákiához csatoltassék? — Ha van is ilyen törekvés, az teljesen meddő, mert a határkiigazítás alkalmával csak arról lehet szó, hogy egy-egy község vagy városhoz tartozó kisebb földterület (pl. egy birtokos földje, amelyből 1—2 hold Szlováki­ában, 1—2 hold Magyarországon van) geográ­fiaiig vagy az egyik, vagy a másik ország­hoz csatoltassék, de Sátoraljaújhely idecsato­­lása úgyszólván teljesen lehetetlen — jóllehet gazdasági szempontból ez úgyszólván életföl­tétele — mert termőföldjei már magyar részen feküsznek. Arról pedig, hogy más várossal ki­cseréltessék, beszélni sem lehet. A nagy zsupák fölállításának határ­ideje mikor lesz s ki lesz a kosicei nagy zsupa élén? Tud-e arról, hogy amint a Zsatkovic­csal való harca idején, úgy most is az itteni lakosságnak az az állás­foglalása, hogy a nagyzsupa élére zsupán ur kerüljön? — A nagy zsupa fölállításának határideje: 1922 julius hó 21-ike. A kérdés másik részére engedje meg, hogy ne feleljek. Míg a megye élén vagyok, kötelességemet híven teljesítem, a szlovákok egyetemes érdekeit megvédem, de emellett a nemzeti kisebbségeket el nem nyomom, (nem úgy, mint az előbbeni rezsim tette), hogy ki kerül a nagy zsupa élére, mindegy, bárki, mert hiszem, hogy a kormány választása csak jó szlovákra fog esni. — Mi az oka a községi és megyei bi­zottsági tagok választása elhalasztásá­nak? — Csupán a technikai keresztülvitel nehéz­ségei miatt történik a választások rövid időre való kitolása, más okát igazán nem tudom adni.

Next